Lakástakarék: két nap alatt ledöftek egy iparágat

Pénteken titkos irat érkezett átnézésre az Igazságügyi Minisztériumba, hétfőn pedig Bánki Erik már be is terjesztette a lakás-takarékpénztári (ltp) rendszert megborító törvénymódosítóját, amit kedden már el is fogadhatnak a honatyák. Több ltp-s szakemberrel beszéltünk, akik elmondták: valamit éreztek,

A szektor tehát természetesen alaposan kiborult.

Évtizedek alatt felépült egy nagyon sikeres iparág, amit két nap alatt ledöftek."

„Tudtuk, igen, már a nemzeti otthonteremtési közösségek, azaz a nok bejelentése utáni első pillanattól fogva tudtuk, hogy ez vár ránk, mert a mi szektorunkat nem a NER találta ki. Az ő kezdeményezéseik közül a csok valamennyire tényleg sikeres, azt azért kell támogatni a rovásunkra, a nok pedig bántó kudarc, abba azért kell további pénzt és energiát ölni” – mesélték a forrásaink.

A szakmai emberek szerint minden ellenük felhozott érv hamis.

Extraprofitot keresünk? Az ltp tulajdonosai a nyereség egyharmadát vették fel osztalékként, és közben egy olyan kör vádol minket ezzel, akik megszervezték, hogy a letelepedési kötvényekkel 100 milliárdot kapjanak a furcsa baráti offshore cégek.

Nem épülnek lakások az ltp-ből, mert kicsi egy szerződés értéke? Ez butaság, mintha a kormány nem hallott volna arról, hogy a családtagok több szerződést is összetolhattak.

Sok a lakás

Az indoklásban már nem volt benne, de korábban az ltp-rendszer azt is megkapta kritikaként, hogy túlfűti az építőipart.

Ez viszont két szempontból is fals érv. Egyrészt a kormány az ltp-ken megtakarított pénzt is lakáscélú elemekre (csok, nok) kívánja fordítani, másrészt a 4 millió lakásból álló magyar piacon minimális elvárás lehetne az, hogy évente egyszázaléknyi lakás megújuljon, teljesen kicserélődjön, ami 40 ezer új lakást feltételez. Ettől pedig messze vagyunk. Ráadásul a lakások felújítására csak az ltp volt megfelelő támogatási eszköz.

Abban ugyanakkor egyetértettek beszélgetőpartnereink, hogy

Ha például 30 százalékról, 15 százalékra viszi le a szabályozó az elérhető támogatást, azzal még nőtt is volna az érintett piac.

A szereplők reakciója

A piacon négyen dolgoztak (Fundamenta, OTP, Erste, Aegon), de valójában méretre az első kettő emelkedett ki. Most ezek a cégek fokozatosan leépülhetnek, új értékesítés nélkül már nincs szükség a 4000 értékesítőre, és a vég felé haladó cégeknél aligha lesz nagy élmény dolgozni.

A szereplők nem ugyanúgy dolgoztak. Az OTP üzleti modellje kicsit eltérő volt, hiszen mivel a bankcsoportban a profittermelés fő hangsúlya a bank volt, az OTP ügyesen kombinálta a banki hitelezést a lakosság által elérhető ltp-kedvezményekkel.

A Fundamenta ugyan tisztán ltp-cég volt, de korábban itt is felmerült, hogy a cég jelzálogbankká alakul, amelynek egy nagy előnye lett volna. Ha beüt a krach, ami tényleg beütött, a bank könnyebben eladható lett volna a versenytársaknak.

Elkeseredettség

Többekkel beszélve a csalódottság nagyon erősnek tűnik.

Mi a pénzügyi szférában nem vagyunk arról híresek, hogy hangosan ostoroznánk a mindenkori kormányzatot. Amikor mégis nagyon kiakad a pénzügyi szektor, mint például a végtörlesztésnél vagy a nemzeti otthonteremtési közösségek (nok) bevezetésénél, esetleg most az ltp-k kinyírásánál, akkor szinte biztosra vehető, hogy tényleg valami teljesen észszerűtlen és igazságtalan konstrukciót próbál a kormányzat lenyomni a torkunkon – hallottuk.

Az előbb említett intézkedések nem is függetlenek egymástól. A pénzügyi szektort okkal vagy ok nélkül teljesen ellentétes előjellel is szokták kritizálni a politikusok.

• Ha a bankok hiteleznek, például devizahitelt adnak, akkor előbb-utóbb rájuk sütik, hogy nem megfelelő tájékoztatással vagy kockázatkezeléssel sózták rá a lakosságra a hiteleket.

• Ha nem hiteleznek, akkor ők a gátjai a családok lakáshoz jutásának vagy a gazdasági növekedésnek.

Kell-e lakástámogatás?

Örök vita, hogy van-e egyáltalán bármi dolga az államnak a lakásépítések támogatásánál, miért nem lehet azt a piacra bízni?

Az egyik véglet szerint alacsony kamatkörnyezetben a bankok lakossági hitelei megbízható fedezetek mellett elérhetőek; akinek nem megy önerőből vagy családi segítséggel, az kaphat piaci megoldást.

A másik véglet szerint minden forint, amit a lakhatás támogatásába öl a kormányzat, remek, mert abból a családoknak lakásuk lesz, a gazdaságnak növekedése, az államnak meg a kiadása mellett adóbevétele is, például az áfa révén.

Akármelyiknek is a híve valaki, azt vélhetően biztosan érzi, hogy a sajátos magyar út gellert kapott, hiszen a „mi” lakhatási reformunk, a lakáslottó, más néven a nok elnevezésű program nagyon elhibázott.

Keveseken segít, azok is főleg befektetési céllal vásárló, gazdag emberek, ráadásul mindössze egyetlen cég űzhet ilyen tevékenységet Magyarországon,

Az állam amúgy a nok 2016-os beharangozásánál ambivalensen viselkedett, ugyan Rogán Antal azonnal beszólogatott az ltp-knek, de az állam azt ígérte, hogy a lakás-takarékpénztárak működési környezete nem fog változni. Nem is változott. Egy ideig, aztán az egész megy a levesbe.

Az ltp-k

Az ltp-k kidobása a független szereplők szemével is meglepetés. Természetesen azt lehetett sejteni, hogy az állam előbb-utóbb megunja a magas támogatási mértéket, de az nem volt benne a pakliban, hogy ennyire drasztikusan zár le egy fejezetet.

Az ltp pozitívuma elsősorban a rendszeresség volt, ezzel vált a lakossági öngondoskodás és a pénzügyi tudatosság egyik legfontosabb eszközévé. A 22 év alatt nagyságrendileg 4 millió szerződés született, a lakosság hatoda vett ilyet.

Igen, volt vele bőven kiadása az államnak, de bevétele is, 60-70 milliárd forint támogatás mellett évente egy kisebb magyar városnyi lakosság (20 ezer fő) lakhatását segítette, kombinálható volt a kamattámogatott hitelekkel, illetve a csok igényléseket is kiegészítette.

Pozitív szerepe volt a gazdaság, elsősorban az építőipar fehérítésében, hiszen az állami támogatáshoz a lakáscélú felhasználást számlával kellett igazolni, az emiatt befolyó pótlólagos adóbevételek a kiadásokat ellensúlyozták. Az ltp-k felhalmozásai jól tervezhető elemei voltak az államháztartás finanszírozásának is.

Most az állam a csok és a nok irányába tereli el a támogatásait. Előbbi talán tényleg segít a családokon, de a vásárlói csoportszerűen működő sorsolgatás tévútnak tűnik, az ilyen fogyasztói csoportok a nagy értékű vételeknél már egész Európában megbuktak.