Magyarország eltáncolta a pénzét

Ami most nálunk történik, az olyan, mintha az egyetemi képzésből kettes alával kiengedett hallgatók vezetnék az országot - mondta Adamik Mária szociálpolitikus, az ELTE társadalomtudományi karának oktatója a kar hallgatói által szervezett Társadalomtudományi piknik Lakner Zoltán politológus által vezetett kerekasztal-beszélgetésén. Erre némileg rímeltek Palócz Évának, a Kopint-Tárki vezérigazgatójának, a Reformszövetség szakmai programja egyik kidolgozójának a szavai; szerinte a jelenlegi problémáink nagyobb részének hazai oka van, és csak kisebb részben a nemzetközi hatások eredménye. Ha nem tört volna ki a világgazdasági válság, Magyarország akkor is egyre mélyebbre süllyedt volna saját válságában, mondta.

Nálunk a válság legfontosabb jellemzője az, hogy a gazdaságban mindenki eladósodott: nemcsak a vállalatok, ami természetes lenne, hanem a lakosság, és "irtózatos mértékben" az állam is - mondta Palócz. Ez akkortól jelentett súlyos krízist, amikortól a külföldi befektetők nem akarták tovább finanszírozni a költéseinket, mert egyfelől a hitelválság miatt nekik is kevesebb pénzük van, másfelől megijednek attól, amit látnak. Mert azt látták, hogy "Magyarország eltapsolta, eltáncolta a pénzt, amit kapott", és erre azt mondták, ezt ők nem finanszírozzák tovább.

Mint a nyolcvanas években

"Nagyon gyakran érzem magam úgy, mint a nyolcvanas években" - mondta a közgazdász, felidézve: 1982-ben Magyarország már nagyon közel került ahhoz, hogy ne tudja fizetni külföldi adósságait. Akkor ezt az IMF-belépéssel és egy IMF-hitellel sikerült megoldani, de 1985-ben Kádár kiadta az ukázt, hogy emelni kell a nép életszínvonalát. Ugyanez történt 2002-ben is, amikor a Medgyessy-kormány a jóléti rendszerváltást ígérte és próbálta megvalósítani. A jólétet Kádárék is, Medgyessyék is megteremtették, de a semmiből kezdtek osztogatni, nem a hangyákat, hanem a tücsköket segítették, és ennek óriási ára volt: óriásira duzzadt az államadósság.

Az IMF most is megmentett minket, de ez a pénz el fog fogyni, és most már tennünk kell valamit, hogy akkorra a befektetők ismét bízzanak bennünk - figyelmeztetett Palócz. Aki szerint az a nagy kérdés: a tőkevonzó képességünk lesz-e olyan jó, hogy jöjjenek a befektetők, amikor véget ér a válság. Ez azért fontos, mert a gazdaságunk bázisát a külföldi befektetők jelentik, "itt van egy gazdaság, ami nem a miénk" - fogalmazott Palócz, bár megjegyezte: távol áll tőle a gazdasági nacionalizmus. Ehhez csökkenteni kell a munkát terhelő adókat, bár azt látnunk kell, hogy főleg magas technológiájú iparágak jöttek ide, ami nem igényel sok dolgozót; ez az egyik oka a tragikusan alacsony foglalkoztatottságnak.

Korrupt és ostoba vagy ellenérdekelt?

A Bajnai-csomaggal a legnagyobb baj az, hogy nem látni: a tehetetlen intézményrendszerhez hogyan lehetne hozzányúlni úgy, hogy annak valós hatása lenne - mondta a foglalkoztatásról Adamik. A szakértő szerint vagy korrupt és ostoba az egész szociálpolitikai rendszerünk, vagy ellenérdekelt abban, hogy a foglalkoztatást valóban emeljük. De az is lehet, hogy tényleg vannak a társadalomban százezrek, akiknek mégis halat kell adni, nem hálót, ám abból egészen más szociális rendszer következik, mint ami most működik az országban - mondta.

A szociálpolitikus kitért arra is: a válság társadalmi aspektusáról kevés szó esik, pedig most tízmillió ember érzi magát rosszul, miközben sorozatosan történnek antidemokratikus beavatkozás az emberek életébe. Idézett egy felmérésből, miszerint az emberek 90 százaléka ellenzi a globalizációt, ám a globális vállalkozások mégis lényegi ellenerők nélkül tevékenykedhetnek.

Kommunikációs csomag

Márpedig a mostani világválság a korai globalizáció válsága - erről már Vigvári András közgazdász, az Állami Számvevőszék tanácsadója beszélt, aki azt mondta: a Bajnai-csomag nem gazdaságpolitikai, hanem kommunikációs eszköz, a befektetőkkel, brókerekkel, pénzügyi szakértőkkel próbálja elhitetni, hogy itt valami érdemi történik.

A válság arról szól, hogy a nemzetközi pénzügyi rendszert szinkronba hozzák a reálgazdasági valósággal. Ha az ipari termelés döntő többsége Távol-Keleten van, abszurd, hogy Kínának a nemzetközi pénzügyi intézményekben akkora súlya van, mint Luxemburgnak.

A magyar gazdaság és a magyar társadalom balszerencséje, hogy a világgazdasági krízis egybeesik Magyarország esetében "a kilencvenes évek eleje óta járt út zsákutcás jellegének a manifesztálódásával" - mondta. Az a fajta felzárkózási modell, amin Spanyolország, Írország, Portugália, Görögország ment végig, és amit - annak a nyolcvanas években megjelenő csírái után - az 1990-es években elkezdett a magyar gazdaság, nem járható út. Ennek a modellnek az a lényege, hogy a kevéssé fejlett országok a fejlettebbekből kitelepített ipar- és szolgáltatásiszektor-fejlesztésen alapuló fejlődési utat járnak be. Csakhogy a reálgazdaság súlypontja időközben áthelyeződött a távol-keleti térségbe - indokolta ennek fenntarthatatlanságát a közgazdász.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!