Energiacsapdában Magyarország

„Újabb orosz-ukrán gázválság van kibontakozóban, az amortizálódó hazai energiainfrastruktúra felújításra szorul és decemberben a koppenhágai csúcstalálkozón várhatóan elfogadásra kerülő klímavédelmi lépések újabb kötelezettségeket rónak Magyarországra a megújuló energia felhasználását illetően. Mindeközben nem történnek érdemi lépések az ország hosszú távú energiabiztonsági és ellátási pozíciójának javítására,” – állítja Orbán Anita, a budapesti székhelyű Constellation Energy Institute (CEI) nonprofit szervezet igazgatója.

Az utóbbi években az energiapolitika az egyik legfontosabb jövőbeli kérdéssé vált Magyarországon. Míg azonban a politikai diskurzus legtöbbször leragad a gázvezeték építések kapcsán a mellett, hogy az ország a Nabucco vagy a Déli Áramlat elnevezésű vezetékek mellé álljon támogatóként, a vitának a valóságban ennél sokkal összetettebb kérdésekről kellene szólnia.

„A hazai energiapolitikának felül kellene emelkednie ezen és előbb három alapvető kérdésre kell választ találnia, mielőtt az egyes lépéseket fontolgatja. Hogyan biztosítható a folyamatos ellátás az energiahordozók terén? Hogyan biztosítható a gazdasági növekedéshez szükséges olcsó energia? És hogyan lesz elérhető a klímaváltozás elleni harc során az ország számára is kitűzött célszámok teljesítése a megújuló energia felhasználásában?” – emeli ki Orbán Anita.

Elmélyült függőség

Magyarország ma az egyik leginkább földgázfüggő gazdaság az Unióban. Az elsődleges energiafelhasználáson belül a földgáz aránya 44 százaléka hazánkban, szemben az EU-átlag 24 százalékkal. Magyarországot csak a nettó földgáz exportőr Hollandia előzi meg ebben a tekintetben. Míg a magyar háztartások 75 százaléka földgázt használ fűtésre, addig a magyar fogyasztás 80 százaléka Oroszországból érkezik egyetlen, az Ukrajnán áthaladó Testvériség vezetéken keresztül.

Az elmúlt évek januári gázválságai rámutattak arra a jelentős veszélyre, amit az alternatív szállítási útvonalak hiánya és az egyetlen forrástól való függés jelent. Mindeközben 2010 januárjában nem kizárt, hogy újabb gázválság elébe nézünk: az ukrán gázközvetítő cég és az orosz politikai vezetés már meg is tette ellentétes értelmű nyilatkozatait, amivel újabb várható csapelzárásra készítik fel az európai közvéleményt – teszi hozzá Orbán Anita.

Keveset tett a magyar energiapolitika

Tavaly tél óta egyedül a gáztározók feltöltése történt meg, azonban olyan stratégiai kérdésekben, amelyek valódi diverzifikációt jelentenének, nem történt lényegi elmozdulás. Ilyen például az úgynevezett összekötő vezetékek kiépítése. Az Adriára tervezett LNG (cseppfolyósított földgáz) projekt állapotáról keveset tudunk, miközben a Nabucco életképessége továbbra is sokak által vitatott. Szintén nem láthatóak központi, stratégiai lépések az energiahatékonyság javítása terén a közüzemek és a fogyasztók esetében, mellyel drámaian csökkenthető lenne földgázfelhasználásunk vagy a hazai hagyományos földgázkészletek kiaknázásának előmozdítására, amely becslések szerint az éves magyar fogyasztás másfélszeresét teszi ki. Hazánk energiaellátása túlnyomó részben továbbra is az egyetlen vezetéken, egyetlen forrásból érkező földgáztól függ – áll a CEI értékelésében.

A megfizethető energia elengedhetetlenül fontos egy ország versenyképességéhez és gazdasági növekedéséhez. A mára jelentősen leamortizált infrastruktúra miatt és az egyre növekvő energiaigények kielégítése érdekében a közeljövőben jelentős beruházásokra lesz szükség az energiaszektorban a CEI értékelése szerint. A nagy, stratégiai beruházások állami befektetést vagy garanciavállalást igényelnek: a paksi atomerőmű korszerűsítésének és bővítésének költsége teljesen bizonytalan, körülbelül 3 és 6 milliárd euró (800 és 1600 milliárd forint) közötti értékre teszik a szakértők, míg a Nabucco vezeték – becslések szerint – 8 milliárd euróba kerül, amelyen a konzorcium vállalatai, köztük a MOL, osztoznak. A gazdasági válság azonban jelentősen beszűkítette a magyar állam pénzügyi mozgásterét.

Míg Magyarország a fenti alapvető problémákkal küzd az energiabiztonság és –ellátás terén, közben a globális felmelegedés elleni küzdelem jegyében is lépéseket kellene tennie annak érdekében, hogy teljesítse az Európai Unió által kitűzött célszámokat. Magyarország 2020-ra a teljes energiafelhasználáson belül a megújuló energia részarányának 13 százalékra történő növelését tűzte ki célul, ami az egyik legalacsonyabb vállalás az Unióban. Jelenleg az ország az 5,1 százalékos aránynál tart, ami elmarad a tervezettől. A magyar lehetőségek limitáltak a napenergia, a szél és a víz területén, a potenciál leginkább a geotermikus energiában, a biomasszában és a kommunális hulladékban rejlik. Ahhoz, hogy Magyarország teljesítse az Európai Unió által kitűzött célszámokat, szakértői becslések szerint több mint 6 milliárd eurónyi beruházásra van szükség a megújuló energiára épülő infrastruktúra terén.

„Mindezen igények ellenére az államadósság szintjét – ami jelenleg is már a GDP közel 75%-ára rúg – rövidtávon tovább emelő tételek megvalósulása nem reális. Ez megkérdőjelezi, hogy a magyar állam be tud-e egyáltalán fektetni a jövő szempontjából stratégiai fontosságú energetikai beruházásokba” – teszi hozzá Orbán Anita, a CEI igazgatója.