A számok nem zavarnak, Gyuri?
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!További Magyar cikkek
Talán a Pénzügykutató Zrt. egyik születésnapi konferenciája volt néhány évvel ezelőtt, ahol mint egykori tag, Matolcsy György is felszólalt, és a korábbi Fidesz-kormány eredményeit méltatva megjegyezte: a járulékcsökkenés döbbenetes előretörést hozott a foglalkoztatottságban. Hetényi István, a pénzügykutatósok egykori főnöke a hallgatóság első sorából szólt bele hangosan az előadásba: a statisztikákkal nem bíbelődsz, ugye Gyuri? A növekedés mögött ugyanis döntően az állt, hogy változott a foglalkoztatottak statisztikai meghatározása, a korábbinál lényegesen kevesebb heti rendszeres munka esetén is foglalkoztatottnak kellett tekinteni az embereket.
A kis epizód a forrásaink által a leendő gazdasági- és pénzügyminiszterről felrajzolt kép esszenciájának is tekinthető: Matolcsy Györgyről úgy tartják, a gazdaságot a reáloldalról, a cégek, a vállalatok szempontjából közelíti, amit többen előnynek is hajlandóak tekinteni, de a költségvetés legfőbb őrének megtenni őt még szerintük is hiba. Okos és jó ember - ebben egyetértenek ismerői, de a többség ma már inkább politikusnak, mint közgazdásznak vagy gazdasági szakembernek tekinti. Nagy víziói vannak, ami a miniszteri, politikai funkcióhoz akár hasznos lehet, de ő inkább "az a fajta ember, aki szerint mindennek másképp kéne lennie, tervei között viszont elég sok illúzióra épül". Egy szakmai bírálat szerint túl sokat gondol például az állami pénzek gazdasági ösztönző szerepéről, multiplikátorhatásáról: szavaiból úgy tűnik, szerinte a szorzó, amivel a gazdaságban az állami ösztönző forintok lecsapódnak, kettő felett van, holott reálisan lehet, hogy eggyel sem lehet számolni - vélik többen.
Matolcsy sikere és Fideszen belüli karrierjének titka is ezen szemléletben, illetve ezzel összefüggésben Orbán Viktorhoz fűződő kapcsolatában rejlik: nincs szó korábbi személyes viszonyról vagy közös családi/baráti háttérről, Orbánhoz egyszerűen közel áll a Matolcsy-féle, a növekedést előtérbe helyező, "az egyensúlyt kevéssé tisztelő" közgazdasági szemlélet. Matolcsy ért Orbán nyelvén, azt mondja és úgy, ahogy a miniszterelnök hallani akarja. Ezen nem feltétlen a számok diktálta szabályok esetleges mellőzését, a kényszerek negligálását értik forrásaink, bár "mernek nagyot álmodni". Matolcsy képes a közgazdasági kérdéseket szociológiai oldalról is megközelíteni, a gazdaságból az Orbán által kedvelt információkat szállítani. Az "azt mondták nekem a cégvezetők Balmazújvárosban" típusú, Orbán beszédeiben is gyakran előkerülő fordulatok egy része többek szerint a gazdasági minisztertől érkezik.
Pedig Matolcsy maga a Pénzügyminisztériumból jön. Miután 1977-ben végzett a közgázon egy nagyon rövid, az ipari minisztérium egyik háttérszervezeténél tett kitérő után a PM-ben helyezkedett el. De itt sem költségvetéssel foglalkozott, az ipari főosztályra került, rövidesen főosztályvezető helyettes lett - főnöke egyébként Csillag István, szintén későbbi pénzügykutatós és még későbbi gazdasági miniszter volt. Ismerői szerint soha nem is érdeklődött igazán a fiskális politika, de a pénzügyi rendszerek, a bankok vagy a monetáris politika iránt sem. A vállalatokat szerette, azok működése, az iparszerkezet érdekelte és ezen a területen kiváló kapcsolatokat is alakított ki - ebben az időben az állam már aktívan foglalkozott a nagy iparvállalatok decentralizálásának kérdéseivel. Matolcsy egy ezt irányító tárcaközi bizottságot is vezetett, illetve részt vett több egykori óriás működésének racionalizálásában, átalakításában.
A '80-as évek második felében már a Pénzügykutatónál dolgozott, részt vett az 1987-ben megjelent Fordulat és reform című kiadvány összeállításában, ő írta az iparszerkezettel kapcsolatos részt. És persze ezalatt is részt vett privatizációs folyamatok levezénylésében, több forrásunk szerint egyenesen tőle származik a spontán privatizáció kifejezés: a már 87-ben beindult folyamatban az egyes cégek vezetői szereztek résztulajdont az átalakított vállalatokban.
'90 óta a politikában
1990-ben Antall József tanácsadójának kérte fel: a kapcsolat gyökereire forrásaink eltérően emlékeznek, egyesek szerint a Matolcsyt régóta, családi vonalon is ismerő, és Antallal jó kapcsolatot ápoló Hankiss Elemér, mások szerint Lengyel László, a Pénzügykutató későbbi vezetője ajánlotta a rendszerváltás utáni első miniszterelnök figyelmébe. Együttműködésük azonban nem volt hosszú: Matolcsy rendre szembe került a pénzügyi tárca vezetőivel, előbb Rabár Ferenccel, majd miután ő 1990 végén távozott a kormányból, az egyébként egykori kolléga, volt pénzügykutatós Kupa Mihállyal. A konfliktus alapjául Matolcsy máig érvényes gazdasági elképzelései szolgáltak: míg a súlyosan eladósodott országban a pénzügyi vonal megszorításokat akart, Matolcsy a növekedésösztönzésre helyezte volna a hangsúlyt.
A konfliktus - bár azt eredményezte, hogy Antall kirakta, és egy EBRD-pozícióval kárpótolta - szakmai körökben igazi hatását csak később mutatta meg. Matolcsy ugyanis részben hasonló okokból nemcsak elhibázottnak, de szükségtelennek is mondta a Bokros-csomagot. Amit az akkori mainstream, meghatározó közgazdászok, döntően az egykori pénzügykutatós kollégák kívánatosnak, hasznosnak tartottak, és egyes elemeiben sem igazán kritizálták. Matolcsy úgy vélte, a fizetési mérleg magától is nagyot javult volna a 90-es évek második felében, illetve annak, hogy aztán ez be is következett, nem a Bokros csomag, hanem a korábbi zöldmezős beruházások beindulása, az export fellendülése volt a záloga.
Ez volt a fontosabb, de valójában nem az első szakmai ütközés, melyben lényegében egyedül maradt egykori, alapvetően egyébként a balliberális oldalhoz közelebb álló, a kilencvenes években meghatározó, döntően a Pénzügykutatóból indult kollégáival szemben. Az Antall-kormány ugyanis erősen spontánprivatizáció-ellenes volt, és bár maga Matolcsy korábban nem pusztán szakmai elkötelezettje, de egyik gyakorlati segítője is volt a többek által máig hasznosnak mondott folyamatnak, új tanácsadói minőségében "megtagadta azt", ahogy egyik forrásunk fogalmazott. A két dolog, különösen a Bokros-csomag, a kilencvenes években egyfajta igazodási pontot jelentett a közgazdászok között: aki egyetértett vele, komoly, szakmailag hiteles ember volt, aki nem, az legalábbis nem igazán. Matolcsy tehát ezzel az állásfoglalásával lényegében kiesett az akkori elitből, a meghatározó közgazdasági körből - most függetlenül attól, hogy azóta ezen korábbi réteg megítélése hogyan alakult, lehet-e a közgazdászszakma árulásáról beszélni.
Mennyire bántották?
Ezen szembekerülésnek nyilván voltak emberileg is fájó pontjai: egy-egy legyintés, "ugyan már, a Matolcsy" típusú kijelentés aligha eshetett jól, vélte több forrásunk is az ezt feszegető kérdéseinkre. Ugyanakkor, bár akad, aki szerint emiatt kisebbrendűségi érzéssel küzdhetett, a többség szerint nincs szó sem erről, sem arról, hogy Matolcsy sértett ember lenne. Sikeres ember, pályája újabb csúcsán, miért is lenne az, veti fel egyik forrásunk. Tény: intelligenciáját, számos készségét, közgazdasági esszéismeretét, minden megkérdezett elismeri. Emellett ráadásul alapvetően jó embernek írják le az őt közelebbről ismerők: vidám alaptermészetű, élni, a nőket és jókat enni szerető, kedves ember. "Nem egy Bokros vagy egy Békesi, akik szinte élvezik, hogy utálják őket, és miután levágnak egy lábat, fapofával csak annyit mondanak, örüljön a beteg, hogy csak egyet" - fogalmazott egyik forrásunk.
Jellemvonásaihoz hozzátartozik az is, hogy kifejezetten érdekli az emberekre gyakorolt, akár hétköznapi, akár előadói, programírói hatása. Ez utóbbiban kifejezetten jó: erős, határozott fordulatokat használ, melyek már a Fordulat és reform kiadványban is többek szerint kitűntek.
Ez utóbbi vonása érvényesül gazdaságpolitikai meglátásaiban is: a Széchenyi-terv esetén például kifejezetten hitte és fontosnak tartotta, hogy a program puszta létének hatása, az érzet is dinamizálja a gazdaságot.
A nagy találkozás
Részben tehát éppen a 90-es évek alapvetően balliberális oldalra sorolt elitjével való ütközéseinek, részben említett tulajdonságainak is köszönhetően került szorosabb viszonyba 97-98-ban az ekkor már a választásokra készülve a helyét a jobboldalon meghatározó Fidesz vezetőjével, és lett a párt 1998-as gazdasági programjának írója. Az ő nevéhez fűződik a hétszázalékos gazdasági növekedés ígérete. A párton belüli gyökértelensége valójában csak kedvező volt. Orbán - ahogy most is - kedvelte a csak hozzá kötődő, így politikai súlyukat a vele való kapcsolatból eredeztető minisztereket. Matolcsy ennek ellenére nem kapott tárcát 98-ban, csak a 2000-ben zajló kormányátalakításnál váltotta Chikán Attilát a gazdasági tárca élén. A Széchenyi terv ezzel együtt már az ő nevéhez kapcsolódik. Ahogy egyébként a Fidesz-vonalról szinte egyedüliként annak beismerése is, hogy a 2002-es költségvetés "választási" volt. Ezen kijelentésnek a párt vezetése, mely a két szocialista kormány alatt éppen azt hangsúlyozta, hogy minden baj a 2002-es választások után kezdődött, nem igazán örült, de az állítás nyilván nem is vált rendszeres részévé Matolcsy elemzéseinek, megszólalásainak. (Matolcsy a választási költségvetésről szólva a 2002-es büdzsét hibának minősítette, de azt is hangsúlyozta, hogy az igazi felelősség a fék helyett a gázra lépő Medgyessy-kormányé.)
Egyszemélyes kutatóintézet, veszteséges cég
A 2002-2006 közötti időszakot (azóta a Fidesz országgyűlési képviselője), ahogy egyébként a Horn-éra döntő részét is, saját kutatóintézeteiben vészelte át. Az egykori, 1991-es gyökerű Privatizációs Kutatóintézetből 1998-ban lett Növekedéskutató Intézet Kft., majd, bár ez még a szakmai köztudatba sem igazán került át, 2007-ben a cég már Magyar Gazdaságfejlesztési Intézet Kft.-ként működött tovább. Az ismeretlenség érthető: igazi kutatómunkát nem végeztek, publikálni nem publikáltak, néhány vállalati megrendelőnek dolgozó, lényegében egyszemélyes elemző-tanácsadó cégről van szó, melynek érdemi honlapja sincs. Ezt támasztják alá a mérlegadatok is: a legutolsó, az Opten naprakész adatbázisa alapján egyébként 2007-es mérlegadatok szerint a cég mintegy 15 millió forintos nettó árbevétel mellett 3,7 milliós üzemi veszteséggel működött. A számok szinte pontosan egyeznek a 2006-os adatokkal. A létszám egyetlen fő.
Mérsékelt anti-neoliberalizmus
Saját cégét tehát nem virágoztatta fel Matolcsy, de eltökélt szándéka hazai a kkv-k helyzetbe hozása, támogatása. A Fidesznél több területen visszaköszönő atyáskodó állam a gazdaságpolitikai programban is jól felismerhető, Matolcsy pedig hangsúlyosan kiáll a neoliberális felfogás ellen, illetve annak bukása mellett. Ez azonban nem jelent versenyellenességet, sőt, egy forrásunk szerint valójában inkább csak annyit tesz, hogy a felügyelet nélküli piaci szabadságot tartja károsnak. Ez pedig ma már szinte trendi gondolattá kezd válni, és, egy másik forrásunk szerint "amit a hazai kkv-k helyzetbe hozásáról mond, abban sokkal több minden van, mint amit az egykori liberális mainstream elfogad". Ugyanő azonban számos, elfogadhatatlan kijelentést is a leendő miniszter szemére vett, felidézve példaként egy korábbi, a magyar bérek alacsony voltáról szóló mondatot éppúgy, mint a mostani választási győzelem után 4,5-6,5 százalék közé tett hiányról szóló kijelentést.
A kassza nem neki való
Ez utóbbi többeket is megzavart, bár egyelőre alighanem simán lehetne a "várunk arra, hogy megtudjuk, milyen a költségvetés tényleges helyezte" típusú, lényegében egy hónapja tartó kommunikációba illőnek is magyarázni. Az érzékenységet feltehetően az szüli, hogy a korábbi várakozásokkal szemben Matolcsy úgy kap gazdasági csúcsminisztériumot, hogy a költségvetés tervezése és felügyelete is odatartozik. "Neki a pénzosztó, és nem a kasszakulcs felügyelőjének szerepe megy", mondta egyik forrásunk, egy másik pedig arról beszélt, még most sem lenne késő orvosolni a hibát, és a költségvetést a miniszterelnöki hivatalban ülő Varga Mihály alá rendelni.
Egy nemzetközi bankár egy beszélgetésben úgy fogalmazott: a „hétszázalékos” Matolcsy miniszterré választása legalább egyszázalékos kamatfelárat jelent. Az egyébként angolul és franciául is jól beszélő Matolcsynak most biztosan sok roadshowt, azaz nemzetközi befektetők, elemzőházak képviselői előtt tartott előadást kell végigcsinálnia külföldön. Ha ezeken ugyanazt mondja, amit eddig itthon, illetve ami a Fidesz programjából vagy akár a kormányprogramból látszik, ki fogják röhögni , fogalmazott egyik forrásunk, és abból tényleg baj lehet. Az ilyen találkozók meghatározóak a magyar eszközök, az állampapírok iránti bizalom szempontjából, és az országot ismerő szakmai hallgatóságot nem lehet konkrét számok, tervek nélkül kezelni - a Bajnai-kormány egyik sikere éppen az volt, hogy Bajnai és Oszkó is jó roadshowkat csináltak, de volt is programjuk.
Most ácsolnak új terveket?
A késlekedés egyik oka persze az lehet, hogy nagyot fordult az elmúlt hónapokban is a világ: az év elején még sok közgazdász egyetértett abban, hogy egy jó, a növekedést beindító, arra hangsúlyt fektető, ugyanakkor a strukturális reformok elindításával hosszabb távon a költségvetés kiadási oldalán is láthatóan eredményeket hozó programért cserébe az IMF és az EU belemegy egy, a tervezettnél magasabb költségvetésihiány-pályába. A görög válság, mely már euróválsággá is érett, azonban alighanem bekeményítést hoz mind az IMF, mind Brüsszel részéről, ez pedig lényegesen szűkebb mozgásteret ad az új kormánynak. Nem véletlen, hogy a kormányprogramban lényegében egy szó sincs például adócsökkentésről - noha maga Matolcsy erről még a parlament alakuló ülésén is beszélt. (Bár az elmúlt hónapok megszólalásaiból nem igazán olvasható ki, hogy akkor most a családi adózás, az egykulcsos modell, esetleg általános adócsökkentés lenne a fő irányvonal.) A leendő miniszter ugyanakkor az alakuló ülésen az Indexnek azt mondta: a görög válság nem ront a nemzetközi szervezetekkel való tárgyalási pozíciónkon, a „saját gondjaink megoldása lesz a legnehezebb”. Pedig az ismerői szerint hozzá közel álló, egyébként adott esetben működő modell, miszerint állami költséggel, állami stimulussal beindítom a gazdaságot, majd a növekedésből visszaveszem annak árát, a 80 százalékos államadóssággal nem működhet - véli a szakértők többsége.
Orbán 98-ban a választások után már csinált egy nagy fordulatot a gazdaságpolitikában, az orosz válság nyomán felmérte, hogy a korábbi ígéretek és tervek nem működnek. "Nem fog tetszeni Matolcsynak az a szerep, amibe belekényszerül", fogalmazott egyik forrásunk, míg másvalaki szerint talán ez is lehet az oka annak, hogy "nem ő volt Orbánék első gondolata a posztra, de többen visszautasították a felkérést, tartva az esetleges autoriter irányítástól". Az biztos, hogy az új kormányból, de valójában egyelőre még a környékéről is hiányoznak a "nagy nevek": nemcsak Járai nincs például sehol - noha maga ismerte el, felkérésre vállalna pozíciót -, de a 10 évvel ezelőtti Fidesz-éra óta kinőtt egy új, potens, szakmailag kompetens, ráadásul a Fidesszel szimpatizáló közgazdászgeneráció, melynek tagjai számos területen szereztek gyakorlatot, elismerést. "Orbán fél, hogy a fiatal farkasok a lábába kapnak", vélekedett ennek okáról egyik forrásunk, és kétségtelen, hogy e kérdésben aligha Matolcsy szava volt a döntő.
Ugyanakkor a leendő miniszternek láthatóan nincs csapata, és persze honnan is lenne: a Fideszbe nincs igazán beágyazva, egyszerűen Orbán embere, és a kutatói-szakmai vonalon is lényegében egyedül dolgozott. Ráadásul egyik forrásunk szerint "esszéista típus", hiányzik is belőle a csapatfőnöki mentalitás, a menedzserszemlélet, hogy a víziók végrehajtását szolgáló terveket, programokat jól levezényelje, ellenőrizze és végrehajtsa. Pedig most lényegében egy új szervezetet kell felépítenie, munkáját aligha könnyíti majd, hogy az összevonandó államigazgatási egységek alighanem hónapokig az íróasztalukat keresik majd az új helyen, új szervezeti struktúrában. Ráadásul úgy tűnik, a párton belül sem lejátszott még minden kérdés ezzel kapcsolatban. Jó hír viszont, hogy az alakuló vezetői névsor megnyugtatónak tűnik.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
