Auguszta
4 °C
22 °C

Végy félmillió segédmunkást és egy csipetnyi diplomást!

2011.02.15. 12:03
Ha tíz év alatt tényleg egymillió munkahelyet akarunk teremteni, elsősorban a képesítés nélküliek elhelyezkedését kell előmozdítani. Száz állástalanból ugyanis negyvenkettő-negyvenhárom legfeljebb nyolc osztályt végzett, és ez az arány húsz éve szinte változatlan. A kormány a közfoglalkoztatástól várja a statisztika javítását, az elmúlt két évtizedben azonban kiderült, hogy ez csak átmeneti, látszatmegoldást kínál.

Az 1990-es évek eleje óta nagy kilengésekkel változott a regisztrált munkanélküliek száma: 1993 elején még a 700 000-hez közelített, 2002 második felében alig haladta meg a 300 000-et (ami részben a munkanélküli regisztráció szabályozásának változtatásával függött össze). Ugyanakkor alig látunk változást, ha azt nézzük meg, milyen a munkanélkülieknek az elhelyezkedéshaz legfontosabb szempont, az iskolai végzettség szerinti összetétele, derül ki az Erőforrástérkép adatsoraiból.

Szakma nélkül nem kell a munkás

A munkanélküliek iskolai végzettségével kapcsolatos első számok 1993-ból származnak – majd 1996–2008-as időszakra vannak éves adatok –, ekkorra a szocialista nagyvállalatok jelentős részének átszervezése lezajlott, elindult a privatizáció. A munkanélküliség felfutott a mai napig csúcsnak számító értékre: 1992 első negyedévének a végén még csak 470 ezer munkanélküli volt, egy év múlva már 697 148 álláskeresőt tartottak nyilván.

 

Száz munkanélküliből nagyjából 43 legfeljebb nyolc általánost végzett, 36-nak volt szakmunkásképzőben vagy szakiskolában szerzett szakmája, 19-nek érettségije és kettőnek diplomája – ezek volt a képzettség szerinti arányok 1993-ban. Tizenöt évvel később, 2008-ban 43,46 százalék volt a legfeljebb általános iskolát végzettek aránya – ez nagyjából 1 százalékkal haladta meg az 1993-as értéket –, 31-re csökkent a szakmával rendelkezőké, nőtt viszont az érettségizetteké és a diplomásoké, előbbieké 21 százalékra, utóbbiaké 4 százalék fölé (a felsőfokú végzettségű munkanélküliek arányának növekedése összefügg azzal, hogy a kilencvenes évek második felétől jelentősen nőtt a diplomások száma).

Érdemi változást ez persze nem jelent, és ha az egyes évek értékeit megnézzük, akkor is az látszik: miközben a szakmunkás állástalanok aránya folyamatosan csökken, a legtöbb munkanélkülit jelentő alacsony végzettségű csoporttal az elmúlt húsz év kormányainak egyike sem tudott mit kezdeni. Egyetlen év sem volt, amikor ne lett volna közel 41 százalékos a munkanélküliek körében a szakmával sem rendelkezők aránya.

Ahhoz tehát, hogy teljesülhessen a kormány egymillió új munkahelyről szóló ígérete, a jelenlegi foglalkoztatási szerkezet radikális átalakítására, az alacsony végzettségűek tömegeinek munkába állítására van szükség. Nemcsak az Erőforrástérkép adataiból következik ez, ugyanerre a következtetésre jutott tavaly decemberben, egyik utolsó tanulmányában az eredeti, szakmai apparátussal is felvértezett Költségvetési Tanács stábjának elemzése. A szakértők úgy számoltak, hogy az egymilliós álommal szemben reálisan nagyjából hatszázezerrel bővíthető a foglalkoztatás, amiből körülbelül 240 000 állást jelenthet a legalacsonyabb végzettségűek elhelyezése.

Elmaradás az Egymilliós Tervben

Az egymilliós vállalás teljesítéséhez vezető úton egyébként egyelőre nem áll túl jól a kormány. Egyrészt a foglalkoztatási szolgálat januári adatai szerint egy hónap alatt 93 ezerrel, több mint 15 százalékkal nőtt a regisztrált munkanélküliek száma, ami így elérte a 684 ezres szintet – az elmúlt tíz évben sosem volt ilyen magas ez a szám, az elmúlt három évben – benne a válság legdurvább hónapjaival – csak kétszer ment 650 ezer fölé, és a a 660 ezret sosem érte el ez a mutató. Csaknem hatvanezerrel nőtt a pályakezdő munkanélküliek száma is, ami 7 százalékos növekedést jelent.

Másrészt a tíz évre ígért egymillió munkahelyhez megrajzolt pályán havi 8333 új állásnak kellene jelentkeznie. Ennek a foglalkoztatás szezonális jellegzetességeit figyelmen kívül hagyó trendvonalától azonban az Index egymilliómunkahely-számlálójának adatai szerint a múlt év végén csaknem 27 000-es volt az elmaradás (a kormány már pontosította is azt az ezek szerint korábban félreértett vállalását, hogy 2014-ig hány új munkahely lesz az országban: 300 000 a korábban gondolt 400 000 helyett).

  • Munkahelyek száma (2010 augusztus):3 789 400
  • Munkahelyek célszáma (2020 augusztus):4 789 400
  • Aktuális foglalkoztatotti szám:
  • Eltelt hónapok száma:

A közfoglalkoztatás a kulcs?

A foglalkoztatás drasztikus bővítésének egyik útja kétségkívül lehet a közfoglalkoztatás bővítése, amit a kormány január végén jelentett be. Eszerint idén 220 000 ember dolgozhat valamilyen közmunkába, amire 64 milliárd forintot szán a kabinet. Ez a 220 ezres szám nagyon impozánsnak tűnik a tavalyi bő százezer után, és csaknem megfelel a KT-stáb már említett tanulmányában szereplő 240 ezres elvárásnak.

A pénz azonban igencsak szűkös, ami kétségessé teszi a program végrehajthatóságát. A 64 milliárd forint ugyanis négy hónapra sem elég, ha nyolcórás munkaidővel és minimálbérrel számolunk – és négyórás munkaviszonnyal is csak bő féléves munkaadást tesz lehetővé –, vagyis ez tartósan nem oldhatja meg a foglalkoztatási problémákat (hogy rövid távon viszont ettől reméli a kormányzati foglalkoztatáspolitika a statisztika javulását, azt jelzi: a foglalkoztatási szolgálat a munkanélküliség januári megugrását azzal indokolta, hogy "még nem sikerült teljes mértékben beindítani  a közjellegű foglalkoztatás új rendszerét").

A közfoglalkoztatás tehát csak átmeneti és látszatmegoldást jelenthet, hosszabb távon nem oldja meg a tartós munkanélküliség problémáit. Az alacsonyabb végzettségűek elhelyezkedését sokkal inkább egy kétlépcsős folyamatban lehetne megoldani: először versenyképes szaktudást kellene nekik adni, hogy aztán szakmunkásként próbáljanak elhelyezkedni. Egyfelől ugyanis bizonyos szakmákban Magyarországon jelenleg is komoly szakemberhiány van, másfelől az Erőforrástérkép adatbázisából is ezt jelzi, hiszen csak a szakmával rendelkezők aránya csökkent a regisztrált állástalanok között.

Az Erőforrástérképből az is jól kirajzolódik, hogy hol a legerősebbek az elmúlt húsz év foglalkoztatáspolitikai kudarcai. A regisztrált munkanélküliek számát negyedéves gyakorisággal közlő adatbázisban 2010. harmadik negyedévéből származik a legfrissebb adat, ezért 1990-ig visszamenőleg a harmadik negyedéves mutatókat hasonlítottuk össze (a grafikonon a jobb áttekinthetőség kedvéért minden negyedik év adatait tüntettük fel).

 

Az adatokból az derül ki: húsz év alatt mindig a mai észak-magyarországi és észak-alföldi régió adta a legtöbb munkanélkülit; a kilencvenes évek elején és az ezredforduló környékén az észak-magyarországi – Nógrád, Heves és BAZ megye –, a többi évben a Szabolcs-Szatmár-Bereg, Hajdú-Bihar és Jász-Nagykun-Szolnok megyék alkotta észak-alföldi. (A legjobb helyzetben a regisztrált munkanélküliek száma szerint szinte mindig a nyugat-dunántúli régió volt, a lakosságarányos mutatókat tekintve pedig a nyugat-dunántúli és a közép-magyarországi vetekedik egymással.)

MTA KTI Eroforrasterkep v 1 0 201102101648(2).png
MTA KTI Eroforrasterkep v 1 0 201102101648.png

Ezek a szinte megcsontosodott mutatók jelzik az elmúlt nagyjából húsz év foglalkoztatás-politikai kudarcai mellett azt is: a közfoglalkoztatás általánosan nem alkalmas arra, hogy az állástalanokat visszaterelje a munkaerőpiacra. Ráadásul kutatók felmérései szerint a legsúlyosabb foglalkoztatási problémákkal küszködő térségek helyzetét – a regisztrált állástalanok több mint negyven százalékát a legrosszabb helyzetben lévő hat megye adja – a 2008 végén kezdődött gazdasági válság tovább erősítette. A legrosszabb foglalkoztatási mutatókkal rendelkező kistérségekben és megyékben csak a közmunka jelentett átmeneti javulást a munkanélküliségi statisztikákban.

A foglalkoztatási problémákat – miután a magyar munkaerő közismerten nem mobilis, részben a bérlakások alacsony aránya miatt – lokális programokkal kellene kezelni, mondják a szakértők. Ennek egyelőre még csak az első jelei láthatók: egy múlt heti hír szerint az észak-magyarországi régióban például 21 milliárd forintra lehet pályázni, ezek egy részét a foglalkoztatást is bővítő vállalkozásfejlesztési programokra szánják. Hogy az ilyen programok hány ember tartós elhelyezkedését oldhatják meg, arról tudomásunk szerint még háttérszámítások sem készültek.

Belföldi ajánlatok

Rengeteg gyönyörű helyet talál belföldi ajánlataink között.

Európai körutazások

Izlandi csillagtúra, Skócia felfedezése, a csodás Szicília, és a bajor kastélyok világa.