A technika megvan, pénz és katona az kellene

Sokféle feladatra jó a Gripen, rakétáink is vannak, de pilótáink még nem voltak éles bevetésen, tesztrepülésre is alig kapnak lehetőséget, képességeiket inkább csak szimulátoron fejleszthetik – panaszolta az Indexnek a honvédség egyik kiképzett, de alig alkalmazott pilótája. Egy másik, szintén névtelenséget kérő pilótának is rosszak a tapasztalatai: ő évente tizenegynéhány órát repülhet, de mint mondja, a legszerencsésebbek is csak 30-40 órát lehetnek a levegőben. Szerinte ez egy normális légierőnél a pilótaengedély megtartásához sem lenne elég, a harci képességek elsajátításához pedig édeskevés.

Remegő kézzel

A Honvédelmi Minisztérium (HM) is elismeri, hogy nincsenek harcedzett pilótáink, de hozzáteszi, hogy a felkészítés során (ez 2-300 óra repülést jelent Kanadában) a harci helyzeteket és az éleslövészetet is kipróbálhatják, illetve megfelelnek a NATO értékelési szempontjainak is. Nemcsak az állomány, a mindenestül durván 250 milliárd forintos géppark sincs túlhajszolva. A hétköznapokon Gripenjeink a kötelező légvédelmi készenléti szolgálatot látják el, harcot még nem láttak, pedig papíron jóval többre lennének képesek.

A magyar gépek felderítő, vadász és csapásmérő funkciókat is el tudnak látni, illetve levegő-levegő és levegő-föld-rakétákkal is rendelkeznek – tájékoztatta az Indexet a gyártó Saab-konzorcium. A HM-ben is megerősítették, hogy a 2008 óta hadrendben lévő gépeink használhatók légtérrendészeti feladatokra, például a Líbiában is elrendelt repüléstilalmi övezetek ellenőrzésére, szárazföldi csapatok támogatására és felderítésre is, a Kadhafi elleni akcióban mégsem veszünk részt, ahogy a HM is írja, ez politikai döntés, amit természtesen nem nekik kell meghozniuk.

Hadiipari díszlet kétszázmilliárdért

Pilótáinknak nem csak közvetlen harci tapasztalatuk nincs, a líbiai akcióban nélkülözhetetlennek tűnő légi utántöltésre sem képesek. Bár a gépekre a Medgyessy-kormány 2003. február 3-i döntése alapján felkerültek a tankoláshoz szükséges csonkok, „a légi utántöltési képesség használatához a kiképzés még nem történt meg” – válaszolta a HM egy kérdésünkre még tavaly, több mint hét évvel a milliárdos többletkiadást eredményező döntés után.

Egyébként a Medgyessy-kormány által kibővített szerződés összesen mintegy ötvenmilliárd forinttal dobta meg a kiadásokat. Az első Orbán-kormány által 2001-ben kialkudott eredeti ár még 130-140 milliárd forintról szólt, ráadásul ebbe az árba az eredetileg tervezett 24 gép helyett csak 14 használt repülő lízingelése fért bele.

Korábban azt is kérdeztük a HM-től, hogy pontosan hol tartunk a részletfizetéssel, a válasz az volt, hogy a „megállapodás, annak mellékletei és kiegészítései titkos minősítésűek, így a bennük szereplő műszaki/technikai, valamint pénzügyi adatok nem adhatók ki”.

A tárca most annyit közölt, hogy a gépeket 10 éves lízingszerződés alapján üzemeltetjük, a szerződés 2016-ban jár le, akkor kell dönteni a maradványértéken történő megvásárlásáról vagy a bérlés meghosszabbításáról, de addig is szabadon dönthetünk a gépek esetleges bevetéséről. Hogy ki állja a számlát, ha mondjuk egy Gripen lezuhan, azt nem árulta el a tárca, azt viszont érzékeltette, hogy a gépvesztés nélküli akciózás is horribilis pénzeket emésztene föl. Egyetlen levegő-föld rakéta 150 ezer dollárba, majdnem 30 millió forintba kerül, egy légiharc rakéta ára típustól függően 400 ezer dollár, tehát közel 80 millió forint is lehet, miközben egy gép egy óra repüléssel többszázezer forintnyi kerozint éget el.

A Magyar Honvédség egy komoly bevetést nem bírna sokáig szuflával: a tárca éves költségvetése 275 milliárd forint, ami nem éri el a tervezett GDP egy százalékát sem (ahogy NATO-vállalásunknál is alacsonyabb), ráadásul a pénznek már régen megvan a helye a honvédség szerteágazó szervezetében.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!