Márta, Flóra
17 °C
27 °C

Kire szabják az új csődszabályokat?

2011. 07. 04. 07:50
| Módosítva: 2011. 10. 11. 12:55
Június közepén nyújtotta be Rogán Antal azt a törvényjavaslatot, amely a csődtörvény módosításával lehetővé tenné, hogy különleges elbírálást kapjanak a kormány által nemzetgazdasági szempontból kiemeltnek minősített vállalatok. A jogalkotást ismerők szerint egy ilyen javaslatot cégre szabva nyújtanak be, ám kormányoldalon semmit nem árultak el arról, milyen ügyekben lehetne az új szabályokat alkalmazni, mi a célja a szabályozásnak. A piacon megy a találgatás, a legtöbben a tavalyi iszapkatasztrófában érintett Mal Zrt.-t emlegetik, de a tippek között szerepelnek az állami közlekedési vállalatok és építőipari cég is.

A csődtörvényt módosítani hivatott, szakértők szerint alkotmányt sértő, kirívóan rossz törvényjavaslat szabad kezet ad a kormánynak, hogy  csőd- vagy felszámolási eljárás alatt álló cégeket kiemelt nemzetgazdasági jelentőségűnek minősítsen. Az ilyen cégekre egyedi szabályok vonatkoznak: felszámolójuk vagy csődgondokuk egy állami cég lenne. A törvény semmilyen objektív kritériumot nem sorol fel, milyen vállalat kerülhet ebbe a körbe, így a kormány tulajdonképpen bárkit átminősíthet úgy, hogy különleges eljárás vonatkozzon rá.

Látták, mi lesz

„Ismerjük a jogalkotás folyamatát annyira, hogy pontosan tudjuk: ezt a törvénytervezetet valakire szabták. A benyújtásakor már tudhattak arról, hogy egy nemzetgazdasági szempontból jelentős, vagy annak mondható cég súlyos pénzügyi helyzetben van, vagy nagy valószínűséggel rövidesen abba kerül” – fogalmazott egy neve elhallgatását kérő cégjogász.

Azt azonban, hogy mely cég lehet érintett, nehéz megmondani, a törvényjavaslat – vélhetően szándékosan – túl általános megfogalmazásokat tartalmaz, az érintettek körét gyakorlatilag mindenki kiterjeszti, mondják egyhangúlag a témával foglalkozó szakértők. "Több olyan állami és más köztulajdonban lévő vállalat is van, ahol a piaci logika szerint bármikor kérni lehetne a csődvédelmet" – fogalmazott, szintén név nélkül, egy könyvvizsgáló szakértő, megjegyezve azt is: a magáncégeknél pedig akár egy burkolt államosítást is lehetővé tesz a törvénytervezet.

Mély hallgatásban

A törvényjavaslatot Rogán Antal nyújtotta be a parlamentnek, ahhoz előterjesztőként csatlakozott később a szintén fideszes Román István. Az elmúlt napokban többször szerettük volna őket megszólaltatni, ám elérni nem sikerült őket, vissza sem hívtak, üzenetet is hiába küldtünk.

A Matolcsy György vezette nemzetgazdasági tárcától nem kaptunk választ azokra a kérdéseinkre, hogy az elmúlt években volt-e olyan cégeljárás – akár már lezárt, akár még folyamatban lévő csőd- vagy felszámolási eljárás –, ahol szerencsésebb lett volna a csődtörvényt a Rogán-javaslat szerinti módosítással használni, és ha volt vagy voltak ilyen eljárások, mely vagy melyek voltak azok.

Mivel a törvényjavaslat céljairól, lehetséges hatásairól sem az előterjesztő képviselők, sem a gazdaságpolitikát meghatározó minisztérium nem adott érdemi tájékoztatást, piaci körökben megindult a találgatás, mely cég vagy cégek lehetnek érintettek. A legtöbben azt emelgetik – és ezt a törvényalkotáshoz közelálló körök sem cáfolják –, hogy a tavalyi vörösiszap-katasztrófa nyomán a közelmúltig állami felügyelet alatt lévő Mal Magyar Alumínium Zrt. miatt született a törvényjavaslat.

A Malra szabták volna?

A cég valóban sajátos helyzetbe került a becslések szerint több tízmilliárd forintos kárt okozó tavaly októberi események nyomán. Egyelőre még arról sincs jogerős bírósági döntés, hogy a Mal felelős-e a kolontári vörösiszap-tározó gátjának átszakadásáért. Így, noha különböző perekben már most több mint hatmilliárdos kártérítést követelnek tőle, egyelőre azt sem lehet tudni, van-e ezeknek a követeléseknek jogalapja. Igaz, már tavaly ősszel született olyan bírósági határozat, amely 10 milliót ítélt meg egy károsultnak.

mal zrt
Fotó: Civertan
legifoto.com

Attól a majdani bírósági döntéstől, hogy ki a felelős a kárért, nagyon sok függ. Hogy mennyi? Az állami felügyeletet irányító Bakondi György úgy számolt, hogy az iszapkatasztrófa nagyjából 30 milliárd forintos kárt okozhatott. Igaz, Bakonyi Zoltán vezérigazgató korábban ettől függetlenül is azt mondta, az áldozatokon és károsultakon akkor is segíteni fognak, ha a Mal felelősségét "nullában állapítaná meg a bíróság". Összeget nem mondott, csak annyit, "ami erőnkhöz mérten lehetséges".

Feltételes módok

Ha tehát a bíróság egyszer majd jogerősen azt mondja ki, hogy a Mal volt felelős a tragédiáért – amit a kormány megtett, amikor egy tavaly novemberi határozatában a katasztrófa egyértelmű károkozójának nevezte meg –, akkor kártérítési perek olyan sorozata indulhat, ami valóban súlyos pénzügyi válságot okozhat a cégnél. A Malnak egyébként már idén tavasszal voltak gondjai, áramszámla-tartozása elérte a kétmilliárd forintot.

A vállalatnak ráadásul az elmúlt években a katasztrófától függetlenül is jelentősen romlottak az eredményei: a 2007-es 56 milliárd forintot meghaladó árbevétele 2009-re lefeleződött – igaz, adózott eredménye egymilliárdos mínuszról 360 milliós mínuszra javult –, és likviditási mutatói is romlottak. Talán a különleges helyzet a magyarázata, de 2010-ről még nem tették közzé az elektronikus beszámolókat, ami szintén fokozza a cég körüli bizonytalanságot.

Ugyanakkor az áprilisban publikált Kolontár-jelentés (pdf) azt mondja ki, hogy a vörösiszap-tározó engedélyezésében és ellenőrzésében részt vevő összes hazai hatóság hibázott, ami arra utal: korántsem biztos, hogy valóban a céget mondják ki felelősnek a károkért. Ráadásul amikor múlt hétfőn feloldották a cég állami felügyeletét – sokak szerint már ez jelzésértékű, hiszen még két évig állhatott volna állami irányítás alatt a Mal –, Bakondi György katasztrófavédelmi kormánybiztos azt mondta: a Mal Zrt. sikeres technológiaváltást hajtott végre és meg tudta őrizni túlnyomórészt külföldi piaci pozícióit (másrészt vannak olyan vélemények is, a csődtörvény módosítását már annak ismeretében kezdeményezték, hogy eldőlt: megszűnik a cég állami felügyelete).

És a Malév?

Az alumíniumipari nagyvállalat mellett más társaságokat vagy vállalati köröket is emlegetnek piaci szereplők, mint a törvény lehetséges célpontjait. Az egyik a könyvvizsgáló által is jelzett állami vállalati csoport. Igaz, ha pénzügyi helyzetük ezt bőven indokolná is, arra nincs reális esély, hogy a BKV-t vagy a MÁV-ot csődbe vigyék.

DSZZS20090213002

Azonban például a tavaly újra állami kézbe került, nemcsak súlyos adósságállománya, folyamatos tőkeemelési igénye, hanem esetleg visszafizetendő 80-100 milliárdos állami támogatása és az orosz kisebbségi tulajdonossal megakadt tárgyalások miatt válságos helyzetben lévő Malév kapcsán visszatérően emlegetik azt a forgatókönyvet, hogy a céget csődbe viszik, majd a nulláról újraindítják (javítva a cég pénzügyi helyzetét az adósságállomány megszüntetésével). Ehhez megfelelő jogi keretet kínálhat ez a törvénymódosítás, hívta fel a figyelmet egy szakértő.

Vagy a Vegyépszer?

Szintén a törvénymódosítás lehetséges érintettjeként emlegetik – érthető módon főleg építőipari körökben – a májusban csődvédelmet kért Vegyépszert, amely vezetőit csalás és csődbűntett gyanújával fel is jelentették. A politikai háttérfolyamatokat ismerő forrásaink ugyanakkor meglepőnek tartanák, ha a Nagy Elekhez, már csak mint formálisan volt tulajdonoshoz kötődő cégcsoport miatt született volna a törvényjavaslat. Noha Nagynak jó személyes kapcsolata van több állami cég vezetőjével, és az első Orbán-kormány idején a Vegyépszer 300 milliárd forint értékben nyert pályáztatás nélkül állami beruházásokat, úgy tudni, mostanra lényegében kegyvesztetté vált a Fideszben.

A 45 milliárdos adósságot felhalmozott cég kapcsán elhangzó találgatások megemlítik azt is: ha a törvényt nem is a Vegyépszer miatt találták ki, az építőiparban számos olyan nagy cégbedőlés volt az utóbbi években, ahol indokolt lett volna a nemzetgazdasági szempontból kiemeltté minősítés (bár például egy kiürített cégnél ez sem segített volna a hitelezőkön). Viadom, Középületépítő, Szeviép, Ganz Acél (ez utóbbi egyébként részben szintén Vegyépszer-tulajdonban volt) – sorolják az ágazatot ismerők az utóbbi évek olyan jelentősebb ügyeit, ahol egy-egy nagyvállalat bedőlése, és az összesen több tízmilliárd forintos kár sok kisvállalkozást is magával rántott.