Malév-privatizáció: csak rossz megoldás volt
Nem volt jó megoldás, csak rossz és még rosszabb, amikor a magyar állam 2007-ben eladta a Malévot – lényegében ez derült ki a légitársaság privatizációját vizsgáló parlamenti bizottság szerdai ülésén. A testület Simor András jegybankelnök, a Deloitte tanácsadó akkor vezérigazgatója, Burai-Kovács János a privatizációban közreműködő ügyvédi iroda vezetője mellett tervezte Borisz Abramovics orosz üzletember, a Malévot megvásárló AirBridge egyik tulajdonosa, Leonov Péter volt Malév-vezérigazgató meghallgatását is.
Leonovot várhatóan egy héttel később hallgatják meg, míg Abramovics emailben azt közölte a testülettel: annyira elfoglalt, hogy személyesen egyetlen időpont sem alkalmas neki, hogy Budapestre jöjjön, de írásban minden kérdésre válaszol. A bizottság úgy döntött: írnak neki, aztán meglátják, mit válaszol (bár elgondolkodtak azon, mi lenne, ha felkeresnék személyesen, „én még úgysem jártam Moszkvában” – mondta az egyik képviselő).
Miért megint Simor?
Simor András viszont személyesen számolt be arról a szerinte csekély szerepről, amit a Malév-privatizációban játszott. Mint mondta, az akkor általa vezetett Deloitte-nak két szerződése volt 2006 őszétől az ügyben, de ő 2007 tavaszán távozott a cégtől, és amíg ott is volt, „távoli és korlátos” kapcsolatai voltak a Malév-privatizációval, a bizottság által vizsgált 15 pont többségéről nincs információja. Ezért azt mondta: úgy érzi, hogy jegybankelnöki tiszte miatt hívták a bizottság elé, de reményét fejezte ki, hogy a meghallgatás nem a rá nehezedő politikai nyomásgyakorlás része (Varga István bizottság elnök a feltételezést is visszautasította, hogy a "nagyhatalmú nemzeti bankra" nyomást akarnának gyakorolni).
Simor szavaiból egyébként kiderült: a privatizációs során két opcióból lehetett választani. Az alapforgatókönyv az volt, hogy ha nincs privatizáció, akkor csődbe megy. Mindenki tudta, hogy az AirBridge-nek kevés a nemzetközi légi közlekedési tapasztalata, és az üzleti tervét nagy kockázatúnak tartották, de „a garantált csődnél ez is jobb” – mondta Simor, megjegyezve: „ha úgy tetszik, rossz és még rosszabb között kellett választani”.
Simor saját szerepéről annyit mondott: a Deloitte az ügyben eljáró ügyvédi irodával és a Malévval állt szerződésben, ezek nagyjából tíz-tízmilliós megbízások voltak. A feladatuk a Malévról a cég által összeállított, a lehetséges befektetőket tájékoztató információs memorandum véleményezése, az adatszoba összeállítása és működtetése volt (ahol az érdeklődők információkat gyűjthetnek), emellett közreműködtek a privatizációs folyamat lebonyolításában is. Ő néhány belső értekezleten vett részt, valamint két találkozón az ÁPV-nél 2006 végén, a többi munkafolyamat ellátása a szakterületi kollégái feladata volt. A privatizáció utókövetésére sem volt megbízásuk, arról pedig az eladás előtt nem lehetett tudni, hogy a vevő a Malévra akarja terhelni a privatizációhoz felvett hitelt.
Már nem volt értékelhető
Így szállt el
MInt ismert, a Malévot 2007-ben vette meg az orosz érdekeltségű, de formálisan magyar többségi tulajdonú AirBridge Zrt., amely orosz turisták EU-ba szállításával tervezte felpörgetni a légitársaságot. Azonban nem jártak sikerrel, a Malév – amelyre a privatizációhoz szükséges hitelt ráterhelte az orosz vevő – tartósan veszteséges maradt, és miután az oroszok több pénzt nem tettek bele, 2010 elején visszakerült a magyar állam tulajdonába. A 2010-es kormányváltás után az előző kabinet által javasolt modellben nem állították le és indították újra a céget. Az állami vagyonkezelő az elmúlt két évben több közgyűlésen döntött tőkeemelésről és egyéb pénzjuttatásról, de miután Brüsszel ezek nagy részét szabálytalannak találta, a légitársaság idén február elején fizetésképtelenné vált, és végül felszámolás indult ellene.Burai-Kovács János, a privatizációval kapcsolatban megbízott ügyvédi iroda vezetője azt mondta, a Deloitte bevonására az elvégzendő tanácsadói és speciális szakmai feladatok miatt volt szükség. Eredetileg 47 milliós tanácsadói díjat javasoltak, de az ÁPV csak 10 milliót hagyott jóvá. Ezért a szerződésbe került egy felelősségkorlátozás, hogy a Deloitte csak a munkadíja értékéig tartozik felelősséggel. A bizottsági ülésen egyébként elhangzott, hogy a Deloitte-munkavégzéssel kapcsolatos dokumentációját és a teljesítési megbízásokat bekéri a testület.
A bizottság ülésén meghallgatták a Malév vagyonértékelését végző American Apraisel képviselőjét, Jakab Ágostont is. Ő egyebek mellett azt mondta, hogy 2006 végén a légitársaságnak már nem volt értékelhető jövedelemtermelő képessége, ezért állapították meg a cég értékét a névérték alatt. A cég 2006 után is végezte a Malév-leányvállalatok értékelését, és most is dolgoznak a felszámolóbiztosnak, közölte. Kérdésre elmondta, hogy a vagyonértékelés kiterjedt a Malév repülési jogainak, a slotoknak az értékelésére is.
A csendestárs
A bizottsági ülésen részt vett az AirBridge egykori tulajdonosának, Költő Magdolnának az élettársa, egyben a Költőt foglalkoztató cég, a Resonator Kft. ügyvezetője, Szabó András is. A Resonatornak és az AirBridge-nek szindikátusi szerződése volt, a távlati cél egy reorganizáció, majd a Malév tőzsdei bevezetése volt. A megállapodást Abramovics kezdeményezte, lényegében privatizációs tanácsadásra, mondta.
Arra a kérdésre, hogy ebben az időszakban volt-e ÁPV-s kapcsolata, bizonytalan volt, de megjegyezte: a GYSEV igazgatóságának az elnöke volt ebben az időszakban. Egy másik kérdésre válaszolva elmondta: Borisz Abramovicsot korábban nem ismerte, csak egyetlen alkalommal találkozott vele hivatalosan. Ismeri viszont, már több mint húsz éve Puch Lászlót, akivel máig baráti kapcsolatban van, a privatizációról azonban állítása szerint sosem beszéltek. A Malév-ügyből állítása szerint egy forint bevételük sem keletkezett, viszont több tízmillió forint volt a veszteségük.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
