Milyen áron nem kell az IMF-hitel?

„A frakcióülésen számos fontos döntés született, de a legfontosabb, hogy az IMF és az Európai Unió Magyarországnak felkínált kölcsönével szemben támasztott feltételeit is végigvehettük [...] a lista hosszú, a sajtóban olvasható, a nyugdíjak csökkentésétől kezdve a bürokrácia csökkentésén át a bankadó megszüntetésén keresztül a bankoknak jutattandó pénzösszegig minden szerepel benne, ami nem érdeke Magyarországnak” – mondta a Facebookon a sárvári frakcióülésről közzétett üzenetében csütörtök délután a miniszterelnök.

Orbán Viktor szerint ezért a frakcióülés arra az álláspontra helyezkedett, és ő személyesen is ezen a véleményen van, „hogy ezen az áron nem”. A frakció felhatalmazta a kormányt arra, hogy egy alternatív tárgyalási javaslatot dolgozzon ki.

Orbán a csütörtök reggel a Magyar Nemzetben megjelent információra utalhatott sajtóban megjelent hírekként. A cikk szerint az ülésen ismertették a képviselőkkel az IMF-követelések listáját, amely lista állítólag abban a levélben szerepel, amit az IMF-EU tárgyalódelegáció július 25-én írt a tárgyalások első fordulójának lezárása után.

Amit nem is kértek

Noha a levelet a kormány titkosan kezeli, az Indexnek most lehetősége volt elolvasni azt, így kiderült, hogy az ötoldalas levélben – mely egyszerre rövid helyzetelemzés és a főbb gazdaságpolitikai intézkedési irányok kijelölése – valójában meglehetősen kevés konkrét előírás van. Így például a napvilágot látott információkkal ellentétben egyetlen szó sincs a nyugdíjakról, nyugdíjkorhatárról (általában a szociális ellátásokról igen) vagy értékalapú ingatlanadóról.

Ahogy az IMF-tárgyalásokon általában lenni szokott, a levélben inkább célokat, irányokat jelölnek ki, melyek ugyan szükségszerűen feltételeznek bizonyos intézkedéseket, de valójában a kormánynak még elég jelentős mozgásteret biztosítanak. A levél fő mondanivalója az, hogy a jelenlegi politika nem tudja kimozdítani Magyarországot a nagy adósság – alacsony növekedés problémából, és nem tudja érdemben csökkenteni a pénzügyi instabilitás kockázatát. A Széll Kálmán tervben voltak jó célok, de a kormány az intézkedéseivel letért az ott vázolt útról.

És amiket javasoltak

Kétségtelenül vannak azonban konkrét elvárások is, ezek azonban aligha jelenthetnek meglepetést. Olyan intézkedésekről, illetve intézkedések visszavonásáról van szó, amelyeket az EU és az IMF, de piaci szakértők is sürgettek. Az alábbi elvárásokat lehet felsorolni:

• az MNB-t sújtó tranzakciós adó eltörlése, ami miatt azóta már az EU újabb eljárást is kilátásba helyezett (ez a legkonkrétabb elvárás);
• a banki különadó és a telekomadó kivezetése;
• az Alkotmánybíróság költségvetési kérdéseket érintő hatáskörének visszaállítása.

A levél végén ugyanakkor szerepel az is: a dokumentum egy előzetes listának tekinthető, egy hitelprogram konkrét feltételei új információk és a tárgyalások függvényében változhatnak.

Összességében az IMF és az EU delegáció által kínált recept nagyon egyszerű, nyugodtan mondhatjuk ismerősnek vagy unalmasnak is, hiszen évek óta hangsúlyozott dolgokról van szó, amiket egyébként a szavak szintjén több kormány is magáévá tett. Hogy mik ennek a receptnek a főbb elemei:

• a kiadások csökkentése (részben a szociális kiadásoké),
• ésszerűbb elosztású és a versenyszférát kevésbé terhelő, egyszerűbb adórendszer,
• a foglalkoztatás és a gazdaság növekedésének ösztönzése (részben az adórendszerrel),
• a vállalatok – és külön a bankok – terheinek csökkentése a hitelezés újbóli beindítása érdekében,
• a befektetői bizalom visszaszerzése,
• középtávra tervező, kiszámítható gazdaságpolitika és jogi környezet.

És persze szükség van strukturális reformokra, az állami közlekedési cégek gatyába rázására, az önkormányzati kiadások visszafogására (utóbbival kapcsolatban megjegyzik, aggasztó, hogy a feladat- és hatáskörök elvonása, központosítása után is milyen magas maradt). Az ötoldalas levelet nehéz lenne új diktátumokkal teli, a kormányt gúzsba kötő intézkedéseket előíró dokumentumnak minősíteni.

Adóreform kell

Egy átfogó adópolitikai áttekintést aligha úszhat meg a kormány, és az is kiderül, milyen irányba tartana szükségesnek elmozdulást az IMF. Az szja-rendszer átalakítása is terítéken lesz, a szakértők szerint például a családi kedvezményeket át kellene rendezni annak érdekében, hogy az célzottabban érjen el rászorulókat. Ugyanakkor a szociális járulékok és az szja-rendszer átalakításának – a kisvállalkozások adójával együtt – jobban kellene szolgálnia az alacsony jövedelműek foglalkoztatását. Adóvonalon a behajtás területén, elsősorban az áfa vonatkozásában is javítást várnak, ugyanakkor szükségesnek látják a kisvállalkozások terheinek „áramvonalasítását” is.

Az adóintézkedések egyik fő célja a foglalkoztatás bővítése, ami más intézkedések sürgetése mögött is megjelenik. Ehhez az alacsony jövedelműek foglalkoztatását segítő intézkedéseken túl külön szükség lenne a nők munkaerőpiaci helyzetének javítására. Sürgetik azt is, hogy a kormány készítsen nemzeti intézkedési tervet az iskolából korán kikerülő fiatalok problémájának kezelésére.

Túl sok az állam

A költségek visszafogásának oldalán sem szerepelnek igazi újdonságok: létszámcsökkentés a nemzetközi összehasonlításban még mindig hatalmas közszférában, szociális kiadások átvizsgálása-visszafogása, az állami vállalatok áttekintése, a közlekedési cégek, a BKV és a MÁV átalakítása szerepel a felsorolásban. Ugyanakkor kitérnek rá: az állami tulajdon aránya most is magas, ennek fényében a versenyszférában való további terjeszkedés, vállalatvásárlások helyett a kormánynak keresnie kéne az állami tulajdon csökkentésének lehetőségét.

Az elmúlt hetekben hangoztatott kormányzati cél, a bankszektor magyarosítása nemcsak emiatt ütközne az IMF-elvárásokkal. Kérdésesnek tartják, mennyiben lehetnek az uniós joggal összeegyeztethetőek ilyen tervek – ez nyilván a konkrét lépések függvénye –, de azt is, hogy a meggyengült állami Magyar Fejlesztési Bank forrásait ilyen célokra kellene-e használni. Az MFB átvilágítását is szükségesnek tartják

A bankszektorban ugyanakkor kétségtelenül vannak problémák a bankadón túl, a szektor sérülékenysége aggasztó a növekedés és a stabilitás szempontjából is – áll a levélben. Kiemelik, hogy egyre nő a nem fizető adósok száma, és a probléma kezelése eddig nem volt megfelelő. A banki portfóliók tisztítása – közvetve a hitelezés beindítása – érdekében sürgetik a bíróságon kívüli eljárások lehetőségének gyorsítását, a végrehajtások egyszerűsítését és költségeinek csökkentését, valamint egy új megállapodást a bankszektorral a devizahitelek kezelésére. Egy új, a devizaproblémát rendezett keretek között segítő megállapodás a bankokkal ugyanakkor az IMF-EU páros szerint jelzés is lenne a befektetőknek, hogy a kormány kiszámíthatóbb és piacbarátabb politikába fog.

Elszáll a hiány

Erre már csak azért is szükség lenne, mert az eddigi politikát alaposan leszólja az IMF. Nemcsak a növekedési célokat nem sikerült elérni, a költségvetési hiánnyal is komoly problémákat látnak. Azonnali intézkedések nélkül az idén 0,5 százalékpontos hiánytúllépést várnak, jövőre pedig 4,25-4,5 százalékos hiány körvonalazódik – szemben a kormány által a megújított konvergenciaprogramban is vállalt idei 2,5, jövőre tervezett 2,2 százalékos GDP-arányos célokkal. Pedig a célok kívánatosak, állapítják meg, ha sikerülne 2015-re a tervek szerint 1,5 százalékig levinni a hiányt, az segítene a mostani 80 körüliről 72 százalék környékére letornászni az államadósságot.

Az EU és az IMF úgy véli, azonnali intézkedések szükségesek az elcsúszó makropálya körüli piaci és uniós reakciókból származó további károk, a bizalomvesztés és az országkockázati felár növekedésének megakadályozására, a fent írtaknak megfelelő irányban. (A szakértők kitérnek arra, hogy a magyar monetáris politika megfelelő, a még július 25-én írt levél szerint amíg a magas inflációs kilátások és az országkockázati prémium nem csökken, aligha van tér kamatcsökkentésre – ennek fényében aligha számítottak az MNB múlt heti döntésére.)

A politikát új irányba kell állítani, írják, vissza kell állítani a bizalmat és a növekedést. Ezen célok elérésére azonban a mostani politika elégtelen: a váratlan és ellentmondásos intézkedések, az intézményi és jogi változások növelték a kiszámíthatatlanságot és a kockázati várakozásokat. Még a Széll Kálmán tervben foglalt kedvező intézkedéseket is hatástalanították a beruházási hajlandóságot történelmi mélypontra lökő intézkedések. Pedig a tervben foglalt célok – kisebb és hatékonyabb állam, fenntartható költségvetési- és adósságpálya, versenyképesség javítása – rendben voltak, csak éppen a kormányzati intézkedések eltértek ezek megvalósításától. Márpedig az IMF-EU hitelprogram csak megváltozott politikai keretben képes segíteni az állam fenntartható piaci finanszírozásának elérésében.

Mi lesz ezután?

A levél a tárgyalások folytatásának ígéretével, azzal záródik, hogy várják a további megbeszéléseket a vázolt irányoknak megfelelő konkrét lépésekről. A labda Orbán Viktor mai bejelentése után is a magyar kormány térfelén van, már csak azért is, mert úgy tudni: egyelőre választ sem adtunk a több mint egy hónappal ezelőtt kelt levélre.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!