További Magyar cikkek
Magyarország ma olyan helyzetben van, hogy reformok nélkül nem lehet érdemben gyorsítani a gazdasági növekedést – mondta Bokros Lajos a gyáriparosok szövetségének keddi konferenciáján. A volt pénzügyminiszter szerint ezekre a közjavak és közszolgáltatások egyenlõtlen hozzáférése és romló minõsége, a munkaerõ egyenlõtlen fejlõdése, a gazdasági növekedés lefékezõdése, a társadalmi szolidaritás gyengülése és a versenyképességünk romlása miatt van szükség.
Nehéz oszlopos tagnak lenni
A Horn-kormány stabilizációs csomagját készítõ Bokros azt mondta, talán már unalmas amit mond, de továbbra is kitart amellett, hogy nem lehet megspórolni a reformokat még akkor sem, ha úgy tûnik, politikailag ennek túl nagy az ára vagy a kockázata. Noha vannak idõszakok, amikor szerkezeti reformok nélkül is gyorsul a gazdaság – ilyennek nevezte saját pénzügyminiszterségének idõszakát, amikor rövid távú gazdaságpolitikai intézkedések hatására is elkezdõdött a gyorsulás –, megjegyezte: ma nehezebb a helyzet, szûkült a gazdaságpolitika eszköztára. Az Európai Unió oszlopos tagjaként ugyanis nem vezethetünk be például vámpótlékot vagy nem dönthetünk csúszó forintleértékelésrõl.
Az államháztartási reformok már húsz évvel ezelõtt is indokoltak lettek volna, és azok egyre kevésbé halogathatók, mondta Bokros. Nemcsak azért, mert a költségvetés rossz szerkezetû és komolyan deficites, hanem azért is, hogy egy olyan kisebb méretû államháztartás jöjjön létre, amelynek a bevételi és a kiadási oldala is növekedésbarát.
Legyen háromkulcsos az szja
Bokros a közteherviselés reformja során a személyi jövedelemadózásban megszüntetné a minimálbér adómentességét, az szja kulcsainak számát kettõrõl háromra növelné (bár azt mondta, el tudná képzelni az egykulcsos adót is). Az adókulcsokat 10, 20 és 30 százalékban állapítaná meg. Az adóreform részeként csökkentené az úgynevezett adóéket, vagyis a bruttó bérköltségre jutó befizetett közterhek arányát.
Emellett fokozatosan eltüntetné az adórendszerbõl a rossz konstrukciójú iparûzési adót, egységesen 20 százalékosra változtatná az áfa, a társasági adó és az osztalékadó mértékét. Kivenné a vállalati adózás rendszerébõl a kivételeket és mentességeket, továbbá értékalapú ingatlanadózást vezetne be a magán- és a kereskedelmi célú ingatlanokra is.
Ami ingyenes, az nagyon drága
A közszolgáltatások reformja során észben kell tartani: az ingyenes közszolgáltatás nem ingyenes, csak nem azok fizetik meg, akik igénybe veszik. Így viszont õk ki vannak szolgáltatva, nincs érdemi beleszólásuk abba, hogy milyen szolgáltatást kapnak. Mindeközben ráadásul "amikor ingyenes egy közjószág, akkor az isten pénze sem elegendõ annak elõállítására" – fogalmazott Bokros.
Az oktatási rendszerben a közoktatást és a felsõfokú képzést élesen elválasztva reformálná. Elõbbiben fontosnak tartja a minimális iskolaméret meghatározását minõségi és méretgazdaságossági szempontok alapján, a tanárok kötelezõ óraszámának emelését, valamint azt, hogy egyenlõ fejkvóta legyen a finanszírozásban, ami teljes mértékben a központi költségvetésbõl származik.
Ugyanakkor nem szabadna fejkvótás finanszírozásnak lenni a felsõoktatásban, mert az létszámnövelésre, és nem a munkaerõ-kereslet követésére ösztönöz, pedig a gazdaság felvevõképessége véges. Így a diplomások képzése dupla pazarlás: drágán mûködik a felsõoktatási intézmény, ráadásul az ott megtermelt diplomát aztán nem is hasznosítják. Ehelyett Bokros szerint az állam határozza meg a felsõfokú képzésben részesülõ népesség létszámát és összetételét, ehhez igazítsa az állami tulajdonú intézmények méretét és szerkezetét.
Fontosnak tartja, hogy lehessen csõd és felszámolási eljárás a közintézmények között is – nemcsak az oktatásban, az egészségügyben is –, és minden iskolafenntartó finanszírozza saját intézménye fizikai infrastruktúráját. A felsõoktatási alapképzést továbbra is önköltséges alapon képzeli el, a tandíj fizetése alól csak a hallgatók 15 százaléka mentesülhetne rászorultsági alapon (ugyanakkor támogatja, hogy a posztgraduális képzésben résztvevõket már az egyetemek fizessék meg).
Nem elég a nyugdíjkorhatár emelése
Az állami nyugdíjellátásokban is érdemi reformok kellenének. Nem elegendõek az eddigi lépések, így a korhatár emelése vagy egységesítése, mert ebben a struktúrában a nyugdíjemelés mértéke továbbra is politikai alku tárgya. Holott annál több nyugdíjat, mint amennyit a munkavállalók járadékként befizetnek, nem szabadna kifizetni.
Ezért az állami nyugdíjrendszerben is be kellene vezetni az egyéni számlás rendszert. Ez a rendszer nem azt mondja meg, hogy ki mekkora nyugdíjra lesz jogosult, azt a gazdaság teljesítménye, a befizetett járadékok mértéke befolyásolja. Ezzel a megoldással ki lehetne venni a nyugdíjak kérdését a politika homokozójából, mondta Bokros, aki szerint nem szabad állampolgári jogon járó nyugdíjat fizetni.
A legkomolyabb beavatkozásra az egészségügyben van szükség, ráadásul itt nincs is olyan sikeres minta, amit követni lehet, mondta Bokros. A legfontosabbnak itt a versenynek és a szolidaritásnak egyszerre kell megjelennie úgy, hogy a magánbiztosító pénztárak – amelyek nélkül a vizitdíjnak nem volt értelme – versenyezzenek a betegek pénzéért, míg a szolgáltatók a magánbiztosítókért, és így közvetve a betegekért. Emellett minden állampolgárnak havi fix összegû járadékot kellene fizetnie, hogy mindenkiben tudatosuljon: nincs ingyenes egészségügy.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
