A kamara árkartellre kötelezte az építészeket

2008.03.10. 12:36
Árkartell létrehozásának minősítette a Gazdasági Versenyhivatal a Magyar Építész Kamara (MÉK) szabályzataiban található rendelkezéseket. A MÉK etikai-fegyelmi szabályzatának, díjszámítási szabályzatainak és versenyszabályzat tervezetének egyes rendelkezései alkalmasak a piaci verseny korlátozására – állapította meg a GVH. A jogsértés miatt a köztestületnek ötmillió forint bírságot kell fizetnie.

A MÉK az építészek köztestülete, építészeti tevékenység csak kamarai tagok, illetve regisztrációval rendelkezők által folytatható Magyarországon. A tagok kötelessége, hogy betartsák a kamra által alkotott szabályokat. A versenyhatóság 2005. végén indított eljárást a MÉK ellen, mert úgy ítélte meg, hogy belső szabályzatai több ponton is versenyellenesek.

Rögzített árak

Az etikai-fegyelmi szabályzat szerint az építészeti szolgáltatás díját a kamara díjszámítási szabályzata alapján kell megállapítani. A GVH vizsgálata megállapította, hogy 2003. március 1-je és 2005. január 31-e között az építészeknek honoráriumuk megállapításánál kötelezően a díjszabályzatot kellett használniuk, az attól való eltérés nem volt lehetséges.

A kamara szerint a díjszámítástól való eltéréssel kialakított honorárium nem ad értékarányos fedezetet, nem megalapozott, méltányossága, ésszerűsége pedig kétségbe vonható. A díjszámítási szabályzattól való eltérés etikai-fegyelmi eljárást vonhat maga után. Mivel a szabályzat rendelkezései ellen a GVH egy korábbi eljárása során kifogást emelt, a MÉK új szabályzatot dolgozott ki. A kifogásolt rendelkezések azonban egy későbbi módosítás során visszakerültek a szabályzatba.

Érvénytelenített szerződések

Versenyjogsértőnek bizonyult a díjszámítási szabályzat 2003. március 1-jétől 2005. január 31-ig hatályos változata is, amely rögzítette az egyes tevékenységek díját, illetve honoráriumát. A díjszabályzat a "Honoráriumok és költségtérítések" részben meghatározta az egyes számítási módokat, illetve az egyes módokhoz kapcsolódó számítási módszereket. A mellékletekben a behelyettesítéssel kapott honorárium nagyságok összegszerűen is megtalálhatóak.

A díjszámítási szabályzat kinyilvánította, hogy nem megalapozott és nem értékarányos az olyan szerződés, amely nem a díjszabályzat alapján jött létre. A 2005. február 1-én hatályba lépett, átdolgozott dokumentum sem mindenben felel meg a versenyjogi követelményeknek. A MÉK azt szerette volna elérni, hogy tagjai a díjszámítási szabályzat betartásával, az abban szereplő ajánlások figyelembe vételével kössék megbízási szerződéseiket.

Versenykorlátozás versenyszabály-tervezettel

A MÉK készített egy széles körben publikált, bár a küldöttgyűlése által hivatalosan el nem fogadott versenyszabályzat-tervezetet is. Ebben szintén vannak a piaci verseny korlátozására alkalmas elemek. A tervezési díjak szerzői joggal nem védett részénél a dokumentum kimondja, hogy "Az ezen kategóriában alkalmazott aránytalanul alacsony tervezési díjak dömpingárnak számítanak. A dömpingárat és a jó erkölcsbe ütköző díjat a vonatkozó törvény a bírósági gyakorlat, illetve a Kamara útmutatása alapján kell megítélni, illetve, hogymMinősített etikai vétséget követ el az a kamarai tag, aki a számított tervezési díjnál - összességében - 40 százalékkal alacsonyabb árajánlatot ad, vagy szerződést köt".

A versenyhivatal szerint ezek a rendelkezések szintén alkalmasak az építészek által nyújtott szolgáltatások árának közvetett meghatározására, sőt mesterséges magasan tartására is, hiszen az esetlegesen költséghatékonyabban vagy gyorsabban dolgozó építészek is csak bizonyos szintig mehetnek a díjszabás által meghatározott árak alá, azon túl tettük minősített etikai vétségnek minősülhet. A versenytanácsa versenykorlátozásra alkalmasnak tekintette az etikai-fegyelmi szabályzatnak azt a rendelkezését is, amely szerint az építész kizárólag olyan építészeti versenyben vehet részt, amely lebonyolítása során biztosítható – többek között – a feladat mértékével arányos honoráriumérték.

Magasabb díjakat akartak

A GVH szerint a kamara szabályzatainak szövegéből, illetve a szabályzatok alkalmazásához kapcsolódó szankciórendszerből egyértelműen levezethető, hogy annak célja a gyakorlatban érvényesülő díjaknál magasabb tervezői díjak elérése. Ez a cél még annak figyelembe vételével is megállapítható volt, hogy etikai-fegyelmi eljárásokat nem indított a kamara a szabályzatokban rögzítetteknél alacsonyabb díjat alkalmazó építészekkel szemben.

Nem fogadta el a GVH azt a kamarai álláspontot, miszerint a díjszámítási szabályzat csak tájékoztatást nyújt a jogszabályban meghatározott minőségi követelmények teljesítésével elvégzett tervezési munkák elfogadható díjelemeire. A GVH szerint a magasan megállapított árak ugyanis önmagukban nem zárják ki a gyenge minőségű szolgáltatást. Ehelyett több olyan mechanizmussal is biztosítható a minőség és a fogyasztók védelme, melyek kevésbé korlátozzák a versenyt. A versenyhivatal szerint nem megfelelő színvonalon szolgáltató építészek ellenőrzése alkalmasabb eszköze lehet a minőségvédelemnek.

Mindegy, úgysem ilyen áron dolgoztak

A jogsértés miatt a MÉK ötmillió forint bírság megfizetésére köteles. A bírság összegének meghatározásakor a GVH figyelembe vette, hogy az árak rögzítése kőkemény versenykorlátozásnak minősül. Ennek tudatában kellett volna, hogy legyen a köztestület, hiszen a versenyhatóság már korábban is kifogást emelt a minimumárak meghatározására vonatkozó gyakorlata ellen. Számos enyhítő körülményt is figyelembe vett a GVH.

Enyhítő körülménynek minősült az, hogy a verseny korlátozása ténylegesen nem valósult meg, mert a gyakorlatban az építészek jellemzően nem a kamara által megszabott árakat alkalmazták. A kamara nem folytatott etikai eljárást a rendelkezéseit megszegő egyetlen tagjával szemben sem. A GVH tekintettel volt továbbá, hogy a MÉK az eljárás során hajlandóságot mutatott a kifogásolt szabályzatok módosítására, a tárgyaláson csatolta a küldöttgyűlésen előterjesztendő módosítási javaslatokat.