Gyurcsány olcsón kapja az áramot

Egy nagy áramfogyasztókból álló cégcsoport megkereste az állami tulajdonban álló Magyar Villamos Műveket, és számukra végül az árampiacon monopolisztikus helyzetet élvező állami cég speciális konstrukciót ajánlott fel. Az Index információi szerint a cégek között szerepel a miniszterelnök tulajdonában álló Motim Zrt. is. A válogatott cégek olcsóbban jutnak az áramhoz, mint amennyiért azt a nagykereskedők az MVM hivatalos aukcióján megvehették.

Egy levéllel kezdődött

Veszélybe került a BorsodChem Zrt. 2009-re tervezett, 220 millió eurós beruházása a rendkívül magas ipari áramárak és az energiapiaci szabályozás bizonytalanságai miatt - mondta Kay Gugler, a BC vezérigazgatója októberben. További hat nagy hazai társaság (Motim Zrt., Duna-Dráva Cement Zrt., Nitrogénművek Zrt., Dunapack Zrt., Mal Zrt., ISD Dunaferr Zrt.) tervezett projektje is kérdésessé vált, erre az érintettek közös levélben figyelmeztették a gazdasági tárcát, számolt be még októberben a Világgazdaság.

Az Index információi szerint ezzel a nyilvánosság elé tárt lépéssel kezdődött az a lobbifolyamat, mely végül nem is maradt eredménytelen. A cégek a gazdasági tárcával, majd a Miniszterelnöki Hivatallal is egyeztetettek. Legalábbis így fogalmazott lapunknak Szaniszló Mihály, a felsorolt cégeket és további jelentős áramfogyasztókat illetve termelőket tömörítő Ipari Energiafogyasztók Egyesületének elnöke. A képviseleti vezető elmondta: az üzleti fogyasztóknál általában 30-40-50 százalékkal is emelkedhettek 2008-ban az áramárak. A szakértő szerint e tekintetben nem lehet különbséget tenni nagyvállalatok és a nyilván kevesebbet fogyasztó kkv-szektor cégei között. "Nagyon kevés nagyfogyasztó volt, amelyik speciális termékeket is elfogadott, lobbizott, azoknál gyakorlatilag lehet mondani, hogy alacsonyabb ár alakult ki, mint akik ezt nem tudták megtenni". Az IEF elnöke a pontos cégnévsort nem árulta el, mint mondta tagvállalataik jó részét érinti a döntés, de ez a magyar vállalkozások egészét tekintve "cseppet jelent a tengerben".

Hangsúlyozta: mindehhez arra is szükség volt, hogy a jobb árat elérni kívánó cégek úgynevezett zsinór-, azaz folyamatos fogyasztók legyenek, másfelől pedig képesek legyenek arra, hogy szükség esetén megszakítsák, visszafogják áramfelvételüket. (Ez, mint egy piaci szakértő lapunknak fogalmazott, ahhoz hasonlatos, ahogy a nagy gázfogyasztók között is működik egy lekapcsolási rend: ha akadozik az ellátás, elsőként nekik kell leállni a gázfelvétellel, hogy a lakosság és a közszféra ellátása zavartalan maradhasson.) Konkrét kérdésünkre Szaniszló Mihály ugyanakkor jelezte, a korábban a GKM-et levélben megkereső kör lehetett eredményes.

Az Index hivatalosan meg nem erősített információi szerint annyira, hogy a megawattonkénti zsinóráram árát 61 euróban határozták meg számukra. Ennek azért van jelentősége, mert az MVM októberi, hivatalos áramaukcióján e termékfajtára 65 eurós ár alakult ki, és még így is túljegyzés mutatkozott (azaz ennyiért a felkínált mennyiségnél többet is vettek volna a résztvevők, de a licit szabályai miatt az árat a túlkereslet ellenére nem lehetett tovább emelni). Az októberi aukción döntően kereskedők vásároltak, azaz a tényleges fogyasztókhoz még további árréssel jut el az áram.

Információink szerint ráadásul a néhány cégnek biztosított alacsony árú áram igen jelentős mennyiségű: összesen két terawattóráról (2 milliárd kilowattóráról) van szó, ami az ország fogyasztásának mintegy öt százaléka. Ez pedig felveti azt a kérdést is, vajon az MVM képes lenne-e egyáltalán ilyen kedvező árat megállapítani még ennél is nagyobb árammennyiségre, noha igény alighanem lenne rá.

Egy az ügy ismerete nélkül nyilatkozó árampiaci szakértő ugyanakkor arra hívta fel az Index figyelmét: miközben a felsorolt cégek között több valóban kiemelten nagy fogyasztó is akad (elsősorban a Borsodchem), a Motimhoz hasonló, vagy akár annál jelentősen nagyobb mennyiségű áramot igénylő cég már meglehetősen sok akad az országban. A Borsodchemmel összemérve a miniszterelnök érdekeltségébe tartozó cég fogyasztása annak tizedét-huszadát érheti el. A szakértő érdekes felvetésnek mondta, hogy például a hazai autógyárak vagy a Mol, mint igen jelentős fogyasztók vajon el tudnak-e hasonló kedvezményt érni.

Az információink szerint kedvezményes tarifát elért cégek vezetői közül Tolnay Lajos, a Magyar Alumínium Zrt. elnöke lapunknak cáfolta, hogy a GKM-nek írott levél bármilyen eredményre vezetett volna. Mint mondta, semmilyen kedvezményben nem részesültek. Decemberben nyilvánosan vásároltak az MVM Trade-től, az MVM leánycégétől annak aukcióján, és a zsinóráramot valóban kedvező feltételek mellett tudták megvenni.

A Nitrogénművek Zrt. vezetője, Blazsek István szerint sem vezetett eredményre az ismert levelük, ők cégük fogyasztásának döntő részét az MVM októberi aukcióján szerezték be. A Motim vezérigazgatóját, Gerezdes Jánost nem tudtuk utolérni, a cégnél azt mondták, ő jogosult nyilatkozni.

Az MVM valakikkel tárgyalt

Az MVM megkeresésünkre nem közölt sem árat, sem céglistát, mondván kereskedelmi szerződésekről van szó, az azonban a válaszból kiderült: jelentkezett náluk egy nagyfogyasztói kör, amelynek valóban biztosítottak egy külön a számukra kialakított konstrukciót.

Az állami vállalat írásos válaszában azt közölte: "az MVM felelősségének érzi, hogy a kedvezőtlen árampiaci hatások tompítása érdekében, a jogszabályi kereteken belül lehetőségéhez mérten segítsen a különböző fogyasztói csoportoknak áramköltségeik kordában tartásában. Ahogyan a lakossági fogyasztók körében, illetve a közintézmények számára is sikerült megfelelő konstrukciót találni a kedvező árú villamos energia biztosítására, úgy az MVM-nél jelentkező nagyfogyasztói kör részére is sikerült kedvező kondíciót biztosítani. Az ipari fogyasztók csoportja részére kialakított konstrukció az IEF külön kérésére valósult meg. A nagyfogyasztói kedvezmény elsődleges alapja a fogyasztás mennyisége és zsinór jellege, valamint a fogyasztók által az ország ellátásbiztonsága érdekében vállalt megszakíthatóság."

Mit jelent az áramaukció?

A Magyar Villamos Művek vezetésének menesztését és a cég feldarabolását jelentő március elejei váratlan miniszterelnöki döntés mögött az az indoklás állt, hogy azért magasak az áramárak a magyar piacon, mert az MVM monopolhelyzetben van, és így nincs lehetőség piaci-, és ezen keresztül árversenyre. Miközben azzal kapcsolatban, hogy az árak miért és mennyire magasak, megoszlanak a vélemények, az MVM monopolisztikus helyzetét illetően kevés vita van: ma a társaság vásárolja fel a hazai erőművi áramtermelő kapacitások szinte egészét, és meghatározó a szerepe az importban is. Ezután az MVM továbbítja a kereskedőkhöz, szolgáltatókhoz az áramot, ami az utóbbiakon keresztül jut el a fogyasztókhoz.

Azaz, az állami tulajdonban levő cégen keresztül fut szinte a teljes hazai áramfogyasztás. A továbbítás egyik módja az aukció, mely elvileg a versenyt hivatott szolgálni: a rendelkezésre álló mennyiségre a résztvevők licitálnak, az így kialakuló árszint pedig irányadónak tekinthető a nagykereskedelmi árképzésben, ezután már a szolgáltatón, a kereskedőn is múlik, hogy a végső felhasználók felé még milyen árrést alkalmaz. Az aukción kialakult árszint alá azonban elvileg csak azok a kereskedők tudnak menni, akik importból olcsóbb áramot tudnak behozni. Ez ugyan, mint egy piaci forrásunk fogalmazott, kisebb mennyiségben nem lehetetlen, de a nagy cégek igényéhez mért mennyiség behozatala már csak azért is megvalósíthatatlan a gyakorlatban, mert az importkapacitás, a behozatali lehetőség fizikai értelemben véges. Nagy részét pedig ennek is az MVM uralja.