Lopnak-e a postások?

Tesztünkhöz a lehető legcsábítóbb csalit dobtuk be: készpénz a borítékban, mindenféle biztosítás, ajánlott, elsőbbségi és egyéb extra védelem nélkül. Még csak levélpapírt sem tettünk a borítékba, amin fény felé fordítva jól láthatóan átütött az ezerforintos, de tapintásra is meg lehetett érezni benne a kettőbe hajtott bankjegy jellegzetes formáját. Ha egy ilyet valahol a postai kézbesítés során zsebretesz valaki, gyakorlatilag nulla az esélye, hogy elkapják. Minden körülmény optimális volt ahhoz, hogy kiugrasszuk a nyulat a bokorból, gyakorlatilag ezüsttálcán kínáltuk fel a postásoknak a pénzt. Egy belföldi levél 10-13 postai alkalmazott kezén megy át, míg elér a címzettig, tehát lehetőség bőven van arra, hogy valaki ellopja.

Tízpróba

Tíz csalit dobtunk be az ország tíz különböző pontján, a levelek célpontja pedig Budapest, azon belül is a IX. kerület volt. Nyugat-Magyarországot Sopron és Zalaegerszeg képviselte, délen Szegedről és Szentesről indult el egy-egy levél, keleten Miskolc és Nagykálló volt a két versenyző, Közép-Magyarországról pedig Kecskemét csatlakozott. Budapest közvetlen környékét is belevettük a kísérletbe: Érdről és Sülysápról indultak az ezresek; tizedikként pedig egy helyi küldemény Újpestről a Ferencvárosba, az ősi focibarátság jegyében.

Meglepő módon először a legmesszebb feladott levelek érkeztek meg: a zalaegerszegi, soproni és nagykállói küldemény két nap alatt, tökéletes állapotban került a postaládába, ami azoknak az előítéleteknek és pletykáknak tükrében, amik a magyar posta sebességéről szólnak, egészen jó eredmény. A harmadik napon megjött a szegedi és érdi levél szintén érintetlenül, plusz a sülysápi, ami úgy nézett ki, mintha egy hadsereg gyalogolt volna keresztül rajta, de a tartalma megvolt. A kecskeméti küldeményre öt napig kellett várni, és útközben láthatóan megpróbálta valaki felbontani, de mintha félúton meggondolta volna magát, pedig már egészen közel volt ahhoz, hogy ki tudja halászni az ezrest a borítékból (hogy miért nem tette inkább zsebre borítékostul, rejtély).

Lost - Eltűntek

Három levél, a miskolci, a szentesi, és az újpesti - aminek elvileg a legkevesebb esélye lett volna eltűnni - sosem jutott el a célpontjáig. Illetve a sosem ebben a pillanatban pontosan két hetet jelent, de talán nem követünk el nagy hibát, ha lélekben már lemondtunk róluk. A teszteredmény tehát tízből hét siker, illetve a hétből öt, ami tökéletes épségben, érintetlenül tette meg az utat a postaládámig.

Tesztünk nyilván messze nem reprezentatív felmérés, hiszen egyrészt tíz példából aligha lehet a sokmilliós levélforgalom egészére következtetni, másrészt meg annyira magasra dobtuk fel a labdát, amennyire csak lehetett - elvégre ki az a hülye, aki pénzt tesz a borítékba, aztán még egy nyomorult ajánlott cetlit sem kér rá? Az viszont így is látszik, hogy a posta gondjaira bízott küldemények nincsenek tökéletes biztonságban. Azt pedig, hogy a kézbesítés ideje, és a levél által megtett út között semmilyen összefüggést nem tudtunk felfedezni, némi gondolkodás után parajelenségnek minősítettük.

Lopnak

Vajon jó arány ez a 30 százalékos eltűnési ráta? Rögtönzött közvéleménykutatásunkból az derült ki, hogy az ismerősi körünk sokkal rosszabb eredményt várt, az átlagos tipp az volt, hogy minden második küldemény eltűnik majd valahol útközben. Ettől függetlenül a 70 százalékos sikerre aligha lehet büszke a posta, gondoltuk, amikor megkerestük a Magyar Posta szóvivőjét, hogy tippelje meg ő is a tesztünk eredményét.

Tomecskó Tamás nem meglepő módon nem ment bele a tippjátékba, de annyit azért elmondott, hogy ha jól voltak felcímezve (és jól voltak), és zárható a postaládám (és zárható), akkor természetesen mindnek meg kellett érkeznie. A tízből hetes eredményt kommentálni sem volt hajlandó, arra hivatkozva, hogy a küldeményeink szabálytalanok voltak (és valóban, a Posta szabályzatában benne van, hogy ne adjunk fel pénzt borítékban), és egyébként is csak 15 nap után minősül egy levél elveszettnek, nekünk meg addig még van egy teljes napunk. "Ennyi erővel azt is kipróbálhatták volna, hogy ha az utcán hagyják a pénzt, mennyit fognak belőle zsebre tenni a járókelők" - mondta ki végül a kulcsmondatot, hiszen pontosan arra voltunk kíváncsiak, mennyivel van nagyobb biztonságban a Posta gondjaira bízott (igen, szabálytalanul, minden létező postai rendeletet áthágva) ezerforintos, mint az utcán eldobott.

Vannak tolvajok a postások között? Persze hogy vannak, de legyünk optimisták: fogjuk fel úgy, hogy a lopáshoz optimális körülmények között, szabálytalanul feladott, gyakorlatilag tízméteres lángbetűkkel kiírt "LOPJ EL!" felirattal kísért leveleinkből csodálatos módon hetven százalék mégiscsak megérkezett.

De azért legközelebb mindenképpen kitöltünk egy ajánlott szelvényt.