Monetáris Fruzsina és a pénzszűz fiatalok

Szervusz Beni! Már régen jártál nálunk! (...) Beni, kerülj beljebb, légy szíves! – amint ezt elolvassuk, ránk tör a kényszer, hogy nyomban kezdjük fordítani: Privet, Beni. Ti davno nye prihogyil k nam. (...) Beni, zahogyi, pozsalujszta; de aztán észbe kapunk, hogy ez a primitív, nyolcvanas évekbeli általános iskolai nyelvkönyveket idéző szövegezés ellenére sem orosz (német, angol, bármilyen) nyelvlecke. Viszont tananyag – a hatvan középiskolában, háromezer diák számára idén elkezdett pénzügyi-gazdasági ismeretek tantárgyé, amelyet ezen az oldalon bárki megnézhet Macromedia Flash playerrel vagy *.pdf-fájlban.

Álmunk, a meggazdagodás

Mielőtt bárki is belevág az önképzésbe, nem árt, ha megerősíti magát lélekben, ugyanis nem akármilyen „kísérleti, digitális pénzügyi tananyagot” sikerült összeállítaniuk a szerzőknek. A történet főhőse két középiskolás fiatal, akik életük álmát szeretnék megvalósítani: gazdagok akarnak lenni. Mivel a felmérések szerint a fiatalok számára egyre fontosabb az anyagi jólét, ez eddig még életszerűnek is mondható.

Az viszont már nem, ahogyan a 16 éves Bence (Beni) és a 17 éves Anett (Ani) megpróbál elindulni a meggazdagodás útján. Bence az iskolai számítógépzseni, aki 250 ezer forintot gyűjtött össze IT-vállalatoknál végzett nyári munkával, és szeretné, ha felnőtt korában dotcom cége lenne, Ani divatrajzokat csinál, terveivel 400 ezer forintot gyűjtött össze eddig - legalábbis az anyagot készítő Sawyer Miller Group, dr. Bernek Ágnes (Harsányi János Főiskola) és az Ampersand Design víziója szerint.

Kisautótolvaj és didaktika

Hogy az összegyűjtött vagyonukat a legjobban fektessék be addig is, amíg le nem érettségiznek és bele nem vágnak a nagy üzletbe, ismerőseik segítségével végigkalandozzák a pénzügyi világot. Az ismerősök „beszélő” nevei segítenek ugyan megismertetni a pénzügyi alapfogalmakat, ám a Monetáris Fruzsina és Zsuzsa, a Biztos Jenci, a Risk Jimmy, a Biztosalap Lui, a Money Kázmér, a Forint Zoltán és a többi inkább kínosan gagyi, mintsem jópofa.

A párbeszédek még inkább ütnek, mint a nevek. A szerzők stílusa vagy a már említett, nyelvtankönyvszerű példamondatokból, vagy a Szomszédok vagy a Barátok közt pörgő, életszerű párbeszédeiből táplálkozik, aminek aztán ilyen eredményei lesznek:

– Helló Ani! Itt vagyok, ahogy ígértem! Ne felejtsd el, hogy meg kell beszélnünk azt, hogy az eddig megtakarított pénzünkkel hogyan is kezdjünk el takarékoskodni. Tudod, már egyre többet gondolok a leendő saját cégemre.
– Oké, megbeszéljük! De ugye te sem felejtetted el, hogy este nyolc órára Andris szülinapi bulijára megyünk?

Vagy az igazi nagy kedvencünk:

– Ani, mondd el már kérlek, hogy mi baj történt? Úgy sírsz, hogy nem is értem, hogy mit mondasz.
– Képzeld Beni a szomszéd lakásba éjszaka betörő járt, s elvitte a szomszéd srác féltve őrzött kisautómodell-gyűjteményét!

Nem tudjuk, a szerzők mikor találkoztak utoljára élő 16-17 évesekkel, és bár nekünk sincs túl sok ilyen korú ismerősünk, abban biztos vagyok, ilyen idősen az ember lánya inkább nevetne, mint sírna, ha megtudná, hogy a szomszéd lakásból a "féltve őrzött kisautómodell-gyűjteményt" viszi el valami fogyatékos betörő.

Mi a pénz?

Mert persze az rendben van, hogy egy tananyagnak a jellegéből adódóan didaktikusnak kell lennie, de ez egy kicsit talán már túlzás. Pláne, hogy izgalmas stilisztikai kavalkádot okoz, amikor ezeket az életszerűtlen, mesterkélt dialógusokat megszakítják még életszerűtlenebb, valóban oktató monológok. Beniék például így ismerkednek meg a pénz fogalmával:

– Kedves, hogy fogadsz minket, de lehet, hogy csak az idődet vesztegeted. Úgy tűnik, mi egyáltalán nem értünk a pénz világához.
– Ugyan már! Ilyen idős koromban én még azt sem tudtam, hogy mi az a bankkártya! És látjátok, bankár lettem! Kezdjük az alapoknál! Mi is az a pénz? Bár központi szerepet játszik életünkben, gyakran mégis nehéz megfogalmazni, hogy mi az. Leggyakrabban a pénz funkciói felől közelítik meg a kérdést. A pénzt elsősorban fizetési eszközként használjuk. Ebben az értelemben a pénz olyan eszköz, amely a fizetéskor cserél gazdát, s így csereeszközként vagy közvetítőeszközként szolgál.

Majd további két képen:

– A pénz fogalmát használhatjuk fizetési egység értelemben is, vagyis a pénz segítségével mindennek kifejezhetjük az értékét, és segítségével lehetőségünk nyílik az értékek közötti összehasonlításra is.
– A pénz harmadik funkciója az értékmegőrzés. Azon túl, hogy fizetési eszköz, lehetővé teszi azt is, hogy tulajdonosának megtakarításai legyenek. A pénz tehát felhalmozási eszközként, vagyontartás egyik formájaként is meghatározható.

Most komolyan: a gimnazista Bokros Lajoson vagy Járai Zsigmondon kívül ez kit hozott volna lázba 16-17 évesen? Persze ezek a száraz szövegek - amelyek között vannak nagyon jól érthetők is, például a befektetési alapokról szóló rész - még mindig jobbak, mint a szerzők által elképzelt tinédzserszleng (például a Szemüveges Pingvinnek hívott matektanár).

Nyolcállomásos út a pénz világába

A tananyag egyébként összesen nyolc nagy blokkból áll: Pénzügyi alapismeretek, Értéktőzsde és brókercég, Nemzeti Bank, Első Magyar Junior Bank, Befektetési alapok, Nyugdíjpénztárak, Biztosítók, valamint plusz egy epizód szól az euróról. Mindegyik rész képregényes formában készült, egy-egy epizód 30-40-50 kockát tartalmaz.

Minden epizódnak van egy kezdőlapja, amely rövid bevezetőt jelent, apró érdekességekkel vagy hasznos információkkal. Megtudhatjuk, hogy Európa első papírpénzei az 1660-as években Stokcholmban jelentek meg, hogy a kereskedelmi bankokban tudunk folyószámlát nyitni, vagy azt, hogy "fiatalok vagyunk, de egyszer megöregszünk".

Töretlen euróoptimizmus

A legszebb az eurós részt bevezető (félre)tájékoztató szöveg. Eszerint "Magyarország, mint az Európai Unió tagja várhatóan 2010-től áttér az uniós tagok egységes fizetőeszközének használatára, az euróra".

Még ha a mindannyiunkban benne élő és kitörni kívánkozó Zsadon Bélát el is fojtjuk – a "tagja" után hiányzik a vessző, továbbbá a végén az "unió egységes fizetőeszközére, az euróra" vagy az "unió egységes fizetőeszközének, az eurónak a használatára" lenne a megfelelő –, akkor is van ezzel gond, nem kevés.

Egyfelől kicsit eufemisztikus az uniós tagok egységes fizetőeszközének nevezni azt a pénzt, amelyet az új tagok egyike sem használ még, de a régiek közül is csak 12 vezette be. Másfelől a 2010-es magyarországi euróbevezetést már az év elején sem vette komolyan senki, aki nem állt szoros személyi-szervezeti kapcsolatban a kormánnyal – de még közülük sem mindenki –, így ezt a részt nem ártana kivenni a tananyagból; annak digitális volta miatt ez aligha igényel túl nagy erőfeszítést.

Hibák, hiányosságok

Hibák egyébként is akadnak a tananyagban. A jegybank 6,75 százalékra változtatja az alapkamatot az egyik sorozatban – azt diplomatikusan nem árulják el, szigorítanak vagy lazítanak a monetáris politikán –, a kereskedelmi bankos részben ugyanakkor 10 százalékos havi (!) kamatot ígérnek; persze lehet, hogy ez valami jó kis ingatlanhasznosító szövetkezet valójában.

Máshol szolid reklámok tarkítják az oktatást. Amikor például a bankkártyákról van szó, csak a Visát emlegetik – összefüggésbe hozva James Bonddal is, akiről nekünk nem a Visa jut eszünkbe, hanem a vodka-martini és a jó nők, de ez van –, sem az EurocardMastercardról, sem az egyik nagybanknak köszönhetően már itthon is elérhető American Expressről nem esik szó.

Kicsit hiányosnak is érezzük a tananyagot, bár arról összességében azért nehéz véleményt mondani, mert az ígéretek szerint egy kétrészes csomagnak még csak az első felét látjuk. Ha azonban tényleg pénzügyi ismereteket akarnak oktatni, és nem befektetés- vagy megtakarítás-ösztönzést, akkor talán nem ártana olyan kérdésekkel is foglalkozni, mint az adórendszer - például hogyan kell egy szja-bevallást kitölteni, ami még ma is, diplomásoknak is komoly fejtörést okoz -, a jövedelmek, a hitelek.

Mégis jó, hogy van

Az összes hiba, hiányosság és következetlenség ellenére mégis jó, hogy elkészült ez a tananyag. A honlapon ráadásul egy rövid pénzügyi lexikon, az alapos és megértő megismertést segítő ismétlőkérdések, az egyes témákhoz kiegészítő és nemzetközi kitekintést is nyújtó szövegek, de még a diákok álláskeresésével és karrierjének kezdetével foglalkozó információk is vannak.

És bár abban korántsem vagyunk biztosak, hogy a fiatalok ennek hatására rohanni fognak a bankokba és a brókerekhez, legalább azok, akik csajozni akarnak, megtanulhatnak egy új szöveget. Az első epizódban ugyanis Beni még azzal megy át a nála egyébként egy évvel idősebb Anihoz, hogy elkezdjék kidolgozni a megtakarítási stratégiájukat, aztán az utolsó rész közepén már bepróbálkozik azzal is, hogy menjenek el moziba. Szóval, kedves tizenéves fiúk, ha tetszik nektek egy lány, próbálkozzatok meg ezzel a megtakarítási stratégiás szöveggel, lehet, hogy van olyan jó, mint a hazakísérhetlek?, de ha nem, legalább a pénzvilágról megtudhattok ezt-azt.