Ruhát a hipermarketből

A ruházati cikkek vásárlóinak érdeklődése egyre inkább a hipermarket, hozzáértő eladókat foglalkoztató szaküzlet és az áruház felé fordul. A cipővásárlás leggyakoribb helyszíneinél szintén élre tört a hipermarket, a szakbolt, ahol kiszolgálják a vevőt és az áruház is - állapítja meg a GfK Piackutató Intézet új felmérése a vásárlási szokásokról, a fogyasztók véleménye alapján.

Csak egyszer

Évente a válaszadók 29 százaléka - emlékezete alapján - mindössze egyszer-kétszer vesz ruhaneműt. További 28 százalék minden negyedévben kerít rá sort. A cipővásárlási gyakorisága sem sokkal kedvezőbb, mint a ruhaneműké. A felnőtt lakosság 33 százaléka ugyanis kétévenként vagy annál is ritkábban vesz cipőt. Minden évben egyszer vagy kétszer a felnőtt lakosság 39 százaléka vesz cipőt.

A ruházati cikkek forgalma 2003-ban elérte a 339 milliárd forintot. Ez hét százalékkal több, mint az előző évi 317 milliárd forint. A növekedés a felsőruházat második félévben megugrott vásárlásainak köszönhető. A háztartásokat fontos szempontokból reprezentálja az a vásárlásokért felelős ezer személy, zömében háziasszony, akit a GfK megbízottai személyesen kérdeztek meg vásárlási szokásaikról. A 2003 őszén végzett felmérés eredményeit összegző Shopping Monitor című tanulmány idén ötödször jelent meg. A kutatás célja feltárni a vásárlási szokásokat, ahogyan azokat a fogyasztók látják.

Kínai piac vagy hipermarket?

Amíg tavalyelőtt a háziasszonyok legnagyobb része, 31 százaléka leginkább még utcai standon vagy piacon szerezte be a ruhaneműt, addig a legutóbbi felmérés szerint 35 százalék számára a hipermarket a ruházati cikkek leggyakoribb beszerzési forrása. A kiszolgálást nyújtó szakboltot és a kisebb önkiszolgáló szakboltot a háziasszonyok 28-28 százaléka jelölte meg fő bevásárló helyként. Így az utcai stand és piac visszaszorult a negyedik helyre, 27 százalékos említéssel.

Érdekes, hogy a hipermarketet főleg a 40 évesnél fiatalabbak, legalább érettségizettek, magas jövedelműek, továbbá a fővárosban vagy Pest megyében élők részesítik előnyben. Itt nyilván szerepet játszik a nagy eladóterű üzletek elérhetősége is. Ugyanez a helyzet az áruházzal, amelynek szintén fővárosi vásárlói felülreprezentáltak. A kisebb szaküzletek fő vevői már egyenletesebben oszlanak meg a lakosság különböző csoportjai között. Ezt az üzlettípust az egyetemet vagy főiskolát végzettek preferálják az átlagosnál jobban, és a havi nettó 120 ezer forintnál nagyobb jövedelmű háztartásban élők.

Az utcai árusok és piacok jelentősége látványosan csökken. Létüket főleg a 60 éven felüli, nyolc általánost vagy kevesebbet végzett, kis falvakban élő vevőknek köszönhetik. A használt cikk kereskedések a felnőtt lakosság 5 százaléka számára jelentik a ruházati cikkek fő forrását. A ruházati cikkek vásárlásának gyakorisága alig változik. Mivel azonban a ruházati cikkek értékben mért forgalma hét százalékkal növekedett egyik évről a másikra, egy-egy alkalommal nagyobb értékű árut vesznek, mint eddig.