Senkinek nem kell a Kereskedőház

Az ÁPV Rt. honlapján még az idén privatizálandó cégek között szerepel ugyan a Tokaj Kereskedőház Rt., melynek magánosítására éppen egy évvel ezelőtt kormányrendelet is született, az utóbbi napok politikai botrányai kapcsán is megszólalásra késztetett vagyonkezelő hétfőn már mégis úgy nyilatkozott: semmilyen formában nincs napirenden a Kereskedőház eladása. A céget tavaly többszöri nekifutásra sem sikerült értékesíteni, a legkomolyabb érdeklődést mutató, a jelenlegi menedzsmentet is magába foglaló befektetői csoport által kínált, a piaci információk szerint kétmilliárd forint körüli vételárat ugyanis a vagyonkezelő keveselte.

A cég pedig sokak szerint ennyit sem ér: a legértékesebb tulajdona a földje lehetne, de az lényegében nincsen, jelentős feldolgozó kapacitású üzemei pedig milliárdos fejlesztést igényelnek, pincéi többségéhez hasonlóan. Raskó György agrárközgazdász, az angol érdekeltségű Royal Tokaji Borkészítő Kft. ügyvezetője szerint katasztrófális állapotban van a Kereskedőház hírneve és piaci kapcsolatrendszere is, a volt szocialista országokból álló exportpiacait elvesztette.

A nemzeti kincs

A Kereskedőházról ugyanakkor a 2004 áprilisában, a privatizációról szóló kormányrendeletnek megfelelően a nemzeti értékek védelmére hivatkozva leválasztották azokat az elemeket, melyek szakmai szempontból még igazán értékesek lehetnek: ilyen a tarcali szőlészeti-borászati kutatóbázis, illetve főként az ehhez csatolt földterület. Az összesen valamivel több mint negyven hektáros Szarvas-dűlő az utolsó azon kiválónak tartott földek sorában, melyet még nem kebeleztek be a prémium borászatok. A terület döntő része, valamint a cég másik birtokának, a mádi dűlőnek jelentős része a kormánydöntés értelmében kincstári tulajdonba került. Erre a sorsra jutott a többek szerint vitatott értéket képviselő, de mindenképpen értékes muzeális borkészlet kilencven százaléka, a 345 millió forintos könyv szerinti értéken nyilvántartott közel 290 ezer palack bor is. A cég Raskó György által katasztrófálisnak minősített piaci kapcsolatairól ugyanakkor többen úgy vélekedtek: az áruházláncokkal kialakított szoros kapcsolat jelenti az egyetlen megmaradt értéket a Kereskedőházban. Más kérdés, hogy amennyiben egy új tulajdonos a minőség javítását tűzné ki célul, akkor az árak emelésével a jelenlegi tömegpiac mekkora részét tudná megőrizni a társaság.

Kísért a múlt

A Kereskedőház, illetve jogelődje, a Tokaji Állami Gazdaság a szocialista időkben lényegében hamisítványt készített aszú néven - ebben teljes az egyetértés a tokaji borászok körében. Ugyanakkor a rendszerváltást követően is fennmaradt az a termelési szemlélet, mely a mennyiségre koncentrál - mondja Raskó György. Szerinte az alapvető probléma az, hogy a termelőket a rendszerváltást megelőzően, de utána is hozzászoktatták ahhoz, hogy a Kereskedőház mindig átveszi a szőlőt. Akkor is, ha az nem éri el - márpedig a kistermelők jelentős részénél nem éri el - azt a színvonalat, ami a jó borok készítéséhez szükséges. A kistermelő nem a prémium borászatoknál alapvető hozamkorlátozásban, a kevesebb, de jobb minőség termelésében érdekelt. Kilóra adja el a termést, az abból készült borhoz pedig nem is az ő neve kapcsolódik.

A TK Rt. fontosabb mérleg adatai (millió Ft) Megnevezés 1999 2000 2000 átforgatott adatok 2001 2002 2003 2004 * Mérlegfőösszeg 4598 6169 6139 9184 8651 8309 7270 Saját tőke 3937 4037 4037 5826 7707 7897 6759 Jegyzett tőke 1537 1537 1537 2137 2837 2837 2327 Ért. nettó árbevétele 1650 2119 2235 2246 2122 2948 3758 Üzemi (üzleti) tevékenység eredménye -129 142 164 516 -247 164 246 Adózás előtti eredmény -88 226 226 415 -349 161 337 * várható, előzetes adatok Forrás: ÁPV Rt.

A felvásárlásokra ráadásul többször állami támogatással került sor, tekintve, hogy a cég képtelen lett volna saját erőből, piaci alapon folytatni tevékenységét. Az előző ciklusban 2000-ben 1,5, 2001-ben 2,5 milliárd állami támogatást kapott, döntően a felvásárlásra. Erre azért is szükség volt, mert a minőségi borászatok immáron a kilencvenes évek közepén újratelepített, azóta termőre fordult saját birtokaikról szüretelnek, és egyáltalán nem, vagy elvétve vásárolnak fel külső termelőktől: a tokaji gazdák többségének tehát egyetlen esélye a Kereskedőház.

Nem világos, hogy a Kereskedőház szociális védőhálóként vagy piaci szereplőként működik - mondta az Indexnek Mészáros László, a Disznókő Rt. vezetője is. Az egyik megoldás szerinte az lehetne, ha az állam egyszerűen átadná a kistermelőknek a borászatot, melyet azok egyfajta pinceszövetkezetként működtethetnének tovább, maguk is érdekelté válva a minőségi termelésben. A javaslatot Raskó György is felvetette, de mint mondta, könnyen lehet, hogy ez is csak népszerű, de nem megfelelő lépés lenne a politika részéről: kérdéses ugyanis, honnan szereznének a fejlesztéshez szükséges tőkét a kistermelők.

Rossz hírnév, alacsony árak

A múlt köszön vissza Kereskedőház esetében egy másik, ám a fentiekkel szorosan összefüggő vonatkozásban is. A negyven évnyi szocialista termelés alatt a nullával vált egyenlővé a tokaji nemzetközi presztízse: az Indexnek több neve mellőzését kérő borász is amiatt panaszkodott, hogy a Kereskedőház a minőségileg jelenleg is kifogásolható termékeivel egyrészt kifejezetten nehezíti a vidék és borainak tekintélyének visszaszerzését. Ráadásul tömegtermékeinek alacsony áraival alulpozícionálja a prémium borokat is, nehezíti azok értékesítését. Az igaz ugyan, ismerték el többen az Index felvetésére, hogy számos kistermelő is alacsony minőségű borokat gyárt és forgalmaz, de a Kereskedőház kapacitása többek szerint majdnem a felére rúg a borvidék teljes termelésének. Az árak letörése, az értékesítés nehezítése különösen érzékenyen érinti az utóbbi tíz évben külföldi tulajdonosaik révén milliárdos beruházást végrehajtó borászatokat. A cégek többsége a mai napig csak üzemi eredményt tud felmutatni, és még nyögi az egykori beruházások, szőlőtelepítések költségeit.

Az ÁPV már csak ajánlattal foglalkozik

Tekintettel arra, hogy a privatizáció 9 hónap alatt három esetben eredménytelen volt, az eddigi tapasztalatok alapján nem valószínű, hogy a társaság üzleti megítélése és így az eladásából befolyó privatizációs bevétel a közel jövőben jelentősen emelkedne - indokolta az Indexnek az ÁPV Rt., miért nincs egyáltalán napirenden a társasági privatizálása. A vagyonkezelő szerint a rövid időn belül többszöri értékesítési kísérlet a cég rangjának sem használ. Ugyanakkor "amennyiben a Tokaj Kereskedőház Rt-re érkezik értékelhető befektetői vételi ajánlat, akkor azt az ÁPV Rt. természetesen érdemben megvizsgálja" - áll a vagyonkezelő írásos válaszában.

A Kereskedőház változást ígér

A privatizációval kapcsolatban nem szeretnék nyilatkozni - mondta az Indexnek Kiss László, a Kereskedőház vezérigazgatója. A 2002-es kormányváltást követően kinevezett vezető a minőségi kifogásokat részben elismeri, hangsúlyozta azonban: 2003-ban hároméves szerződést kötöttek a céghez korábban is kötődő termelői körrel, az összesen 1150 hektárt művelő 2860 gazdával. A szerződések révén igyekszünk őket a minőségi termelés irányába szorítani - mondja Kiss László, aki szerint a tavalyi volt az első év, amikor kemény csatákat vívtak a több évtizedes rossz beidegződéseket nehezen levető kistermelőkkel.

Két éve ugyanakkor technológiai fejlesztés is kezdődött, mely az idei szüretre várhatóan befejeznek: ez egyebek között azt jelenti, hogy a tavalyi 15 hektoliter után várhatóan a teljes termést irányított erjesztéssel dolgozzák fel. A cég az elmúlt két évben nyereséges volt a beruházások ellenére is, a 3-3,5 milliárdos éves árbevételt jelentő jelenlegi 60 ezer hektoliter után középtávon évi 78 ezer hektoliter bor készítését tervezik. Kiss László szerint ugyanakkor a következő években nehézséget okozhat, hogy most kerülnek majd piacra a 2000-es és a 2001-es szüret után állami támogatással magas áron felvásárolt borok, melyek magas önköltségi áruk miatt nehezen, vagy veszteséggel adhatók csak el.