Nem sokáig maradnak a kétszámjegyű akciós kamatok

A hosszabbhoz némi gazdasági fejtegetés szükséges, akit ez nem érdekel, azoknak elég lehet annyi, hogy a bankok tele vannak pénzzel, nincs rá már nagyon szükségük, és ilyen magas kamatokat amúgy sem tudnak kitermelni, úgyhogy a kétszámjegyű betéti akciókat használjuk ki, amíg lehet, nem fognak örökké tartani.

A hosszabb történet ott kezdődik, hogy az elmúlt években az európai bankok egyik fő növekedési forrása Kelet-Közép-Európa volt, s itt helyeztek ki annyi hitelt, amennyit csak tudtak. A gyors fejlődés miatt ráadásul nem termelődött annyi megtakarítás (banki betét) idehaza (sem), mint amennyi hitelre volt szükség, így a többlet hiteligényt a pénzpiacról fedezték a bankok. Ám a Lehman Brothers befektetési bank csődje után ezek a pénzpiacok befagytak, s a magyar bankok is rájöttek, hogy milyen értékes bőséges saját forrásokkal rendelkezni. Megszületett hát az új irányvonal: minél több betétet gyűjtsünk, hogy ne függjünk a pénzpiacok kegyelmétől! Mondhatnánk, hogy eső után köpönyeg, de tény, hogy ez volt a szabályozók, a tulajdonosok, az államok, és általában véve mindenki elvárása. Így a bankok maximális erővel elkezdtek betétet gyűjteni. Részletkérdés, de fontos még az is, hogy valójában a devizahitelezés miatt a bankoknak devizabetétre lenne szükségük, azonban mivel abból nehéz komolyabb tételt begyűjteni, így a forintra koncentráltak, és százmilliárdszámra gyűjtik a lakosságtól a betéteket.

Ám a betétekkel nem az a céljuk, hogy azt ki is hitelezzék, az nem arra kell. A bőséges betétállomány csak arra szolgál, hogy meg lehessen mutatni: igen, mi biztonságban vagyunk, nem függünk senki jóindulatától, van elég saját magunk által gyűjtött betétünk. A pénz egyelőre inkább csak demonstrációra, erőfitogtatásra kell, hogy mindenkit meggyőzzünk: jó állapotban vagyunk. A lényeg a hitelpénzrendszerben mindig a HIT. Ezt akarják fenntartani a bankok. A pénzt begyűjtik tehát, de ki nem nagyon hitelezik: idehaza is eléggé visszafogott a hitelezési aktivitás bármely indikátort tekintve. Mit csinálnak tehát a bankok a pénzzel? Beteszik a legfőbb bankba, az MNB-be (Magyar Nemzeti Bank), amely 8 százalékot fizet nekik – egyelőre. Nem nehéz kiszámolni, hogyha 10-11 százalékot fizet egy bank a hozzá berakott betétekre, és csak 8-at kap, mikor kihelyezi, akkor ezen bukni fog. Ez azonban eddig nem számított, hiszen erőt kellett demonstrálni, és a túlélésért küzdeni, s ez felülír minden szabályt. Illetve eddig felülírt. Most azonban változóban a helyzet. A kereskedelmi bankoknál a világ megnyugvásával egyre inkább előtérbe kerülhet a profit-motívum – hisz egy bank célja a profittermelés, nem más – s miután jól megmutatta mindenki, hogy milyen jól tud betétet gyűjteni, s milyen válságálló, milyen biztonságos intézmény, előbb-utóbb ideje lesz nyereséget is termelni. És ez ezzel a modellel nem megy, sőt.

Ráadásul idehaza mély recesszió van, a forintot sikerült bestabilizálni, a kormányzat elég alacsony költségvetési hiányt generál, az állam újra tud állampapírt kibocsátani, a magyar külső egyensúlyi mutatók drasztikusan javultak: mindezeknek köszönhetően az MNB képes lehet kamatot csökkenteni – akár sokat is. A kereskedelmi bankoknak pedig menni kell az MNB után, sőt egyre inkább azon kell gondolkodniuk, hogy a begyűjtött pénzeket hogyan forgassák nyereségesen, és mennyit éri meg ezekre fizetni? A válasz egyértelműen az lesz, hogy a mai szinteknél sokkal kevesebbet, hiszen ezekre a pénzekre már aligha van szükségük, és valószínűleg az MNB-nél is egyre kevesebb kamatot fognak rá kapni. A nagy banki betétgyűjtés tehát minden valószínűség szerint hamarosan véget ér, de legalábbis erősen csökkenni fog. Az MNB vágja a kamatokat, és a megtakarítók kénytelenek lesznek elgondolkodni: hova tegyék a pénzüket, ahol nem veszít értékéből? Úgy tűnik a banki betét erre már nem sokáig nyújt lehetőséget...

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!