A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

Az MNB letért a futópályáról

tegnap, 06:59 Módosítva: 2017-01-18 14:05:17
243
8 hozzászólás

„KARESZ HÜJE / GYÖNGYI HÜJE / csak én vagyok okos / énnekem a segembe is felyem van.”

(Weöres Sándor: Kisfiúk témáira)

„…most, miután már ismerem a jövőt, soha nem cselekednék ellene, és ebbe beletartozik az is, hogy nem árulom el másoknak, amit tudok.”

(Ted Chiang: Életed története)

A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a 2016 karácsonya előtt közzétett Inflációs jelentésében unortodox ajándékkal lepte meg a borúlátásra hajló publikumot. 2,1-ről 2,4 százalékra emelte a magyar gazdaság 2016 első háromnegyed évi növekedési ütemét, mégpedig úgy, hogy negyedévek szerint rendre 0,5, 0,1 és 0,5 százalékponttal korrigálta felfelé a KSH hivatalos adatait. Bár az MNB törvényi felhatalmazása sokféle tevékenységet fog át – a monetáris politikán és a pénzügyi felügyeleten kívül pénzügyi statisztikák összeállítására is kiterjed –, eddig úgy tudtuk, hogy a GDP-statisztika a KSH kizárólagos hatáskörébe tartozik.

Az MNB tavaly decemberben egy szokatlan manőverrel vélte alátámasztani a 2016-ra vonatkozó, az év elején, ismeretlen okokból kőbe vésett 2,8 százalékos GDP-növekedési prognózisát: felülbírálta (saját, úgymond „ténybecsléseire” cserélte) a már megjelent hivatalos statisztikai adatokat. Ezzel egyszerre sikerült magát nevetségessé tennie, a hivatalos adatok iránt bizalmatlanságot keltenie, és a KSH kompetenciáját kétségbe vonnia.

Írásomban amellett érvelek, hogy a jegybank ezzel rossz precedenst teremtett, amely alkalmas arra, hogy zavart keltsen az adatokkal kapcsolatban, anélkül azonban, hogy az akcióból érdemi előnyei származnának, miközben számolnia kell (kellett volna) annak számos hátrányával.

Először az MNB különös manőverét próbálom értelmezni, majd annak a jegybank reputációjára gyakorolt hátrányos következményeivel foglalkozom. Ezt követően tekintem át a 2016. évi hivatalos adatok MNB által történt felülbírálatának egyes részleteit, továbbá a Bank of England gyakorlatát, végül pedig arra hívom fel a figyelmet, hogy nehéz lesz eligazodni abban az MNB által kezdeményezett unortodox statisztikai rendszerben, amelyben minden elemző – saját narratíváját, illetve előrejelzését alátámasztandó – önállóan lát majd neki a hivatalos adatok átalakításának.

8 hozzászólás Tovább

Mit keres egy sportszergyártó a legjobb techcégek között?

61
0 hozzászólás

A technológiai cégek évről-évre a las vegas-i CES konferencián mutatják be a friss fejlesztéseiket, a rendezvény kétségkívül az iparág egyik legfontosabb seregszemléje. Idén az egyik fő előadó az Under Armour vezérigazgatója, Kevin Plank volt. De hogyan került egy feltörekvő sportszergyártó első embere a technológiai rendezvény húzónevei közé? A példa jól mutatja, hogy miként mosódik el a határ a különböző szektorok között, kiváltképpen akkor, amikor a téma az innováció.

A BCG minden évben listázza a világ 50 leginnovatívabb cégét. Ennek keretében egyben azt is megvizsgáljuk, hogy milyen trendek mozgatják a vállalati fejlesztéseket: hogyan ruháznak be a cégek az új technológiákba, és mekkora hangsúlyt fektetnek a jövőbeli versenyképességre.

Szólj hozzá! Tovább

Már rég nincs aranyunk

január 10., 12:50 Módosítva: 2017-01-11 00:02:06
419
33 hozzászólás

Kis túlzással, utoljára 1946-ban kísérte az utóbbi napokban tapasztalthoz hasonló figyelem az MNB aranytartalékát, amikor az hazakerült Magyarországra. Ez azért is meglepő, mert az arany immár több mint négy évtizede nem tölt be monetáris szerepet, a jegybanki mérlegekben csak befektetési eszközként jelenik meg.

Az MNB aranyportfóliója az 1980-as évek végén, illetve az 1990-es elején csökkent a jelenlegi 3 tonnás szintre, ez az aranytartalék a használt befektetési formától függetlenül most is az MNB rendelkezésére áll. A makrogazdasági sérülékenység megítélése szempontjából ugyanakkor nem az aranynak, hanem elsősorban a likvid, biztonságos, devizaköveteléseket is magába foglaló nemzetközi tartalékállománynak van jelentősége, ami Magyarország esetében érdemben meghaladja a nemzetközi intézmények és a befektetők által elvárt szintet.

33 hozzászólás Tovább

Trump a monetáris politikában is gyorsabb fordulatot hozhat

2016. december 29., 07:04 Módosítva: 2016-12-29 13:35:14
2
0 hozzászólás

Bár még mindig kevés konkrétumot ismerünk Donald Trump gazdaságpolitikai elképzeléseiből, a piacok viszonylag határozott képet kezdenek formálni róla. Röviden: határozott költségvetési élénkítés, valamint a piaci játékszabályok lazítása következik, ami a korábban vártnál gyorsabb növekedést és inflációt eredményez.

Mindezt valamelyest beárnyékolhatják az esetleges külkereskedelmi korlátozások, de ezeknek egyelőre a befektetők nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget. Ralizó részvénypiacok, magasabb dollárhozamok és erősebb dollár – ezt láttuk az elnökválasztás óta eltelt hetekben.

Szólj hozzá! Tovább

Nem érték el az üzemi hőmérsékletet a bankok

10
2 hozzászólás
Jó évet zár a magyar bankrendszer, de ahhoz, hogy ez a következő években is így maradjon, vagy a kamatszintnek, vagy a hitelezésnek, vagy mindkettőnek számottevően növekednie kell. Bár a lakásárak emelkedése jótékony hatást gyakorol a meglevő rossz jelzáloghitel portfóliókra, ezek még évekig sok gondot okoznak a bankoknak.

Jó évet zár a magyar bankrendszer, leginkább annak köszönhetően, hogy az idén felpörgött lakásár emelkedés jótékony hatást gyakorol az 1000 milliárd forintot meghaladó összegű nem teljesítő jelzáloghitel állományra. Egyes hitelezettek ismét törlesztenek, mások a jobb áron immár hajlandók megválni lakásuktól, ami a végtörlesztést is magával hozza.

Ez lehetővé teszi a korábban megképzett hatalmas céltartalékok csökkentését, ami nyereségként jelenik meg a bankok könyveiben. Ez azt jelenti, hogy a korábbi években az ingatlan hitelezésen nagy veszteséget elszenvedő négy bankból kettő ismét nyereségessé válhat, és a másik kettő is legfeljebb moderált veszteséggel zár, a többiek pedig rég nem látott eredményeket érnek el.

2 hozzászólás Tovább

Megvédhetjük magunkat a csalóktól karácsonykor is

2016. december 21., 07:00 Módosítva: 2016-12-21 11:28:49
14
3 hozzászólás

Egyre több helyen és egyre több mindenért tudunk online fizetni. Ennek köszönhetően az internetes vásárlás beférkőzött mindennapjainkba. Vásárolhatunk bármit, bármikor és bárhol, azonban ez óriási veszélyekkel is járhat, ha nem figyelünk oda néhány alapvető dologra. Márpedig a karácsonyi hajtásban különösen hajlamosak vagyunk arra, hogy figyelmetlenek legyünk. Érdemes szem előtt tartani az alábbiakat:

3 hozzászólás Tovább

Áldás vagy átok Magyarország autóipari függősége?

2016. december 20., 07:04 Módosítva: 2016-12-20 13:59:16
123
8 hozzászólás

Ki ne hallott volna arról, hogy az autóipar milyen kiemelt szerepet játszott hazánk 2010 óta látott gazdasági növekedésében úgy, hogy közben számtalan új munkahelyet is teremtett? Most mégis sokan azt kérdezik, hogy ez az áldásos hatás vajon tényleg olyan áldásos-e. Mi lesz velünk akkor, ha a német gyártók majd nem nálunk akarnak autókat összeszerelni? Az autóiparban megjelenő hozzáadott érték vagy annak a jövőbeni fenntarthatósága is vitatott kérdés, egy viszont biztos: az ágazat helyzetelemzéséből levonható következtetések túlmutatnak a növekedési statisztikák értelmezésén. Mert a magyar gazdaság Európában és a világban betöltött jelenlegi szerepéről és lehetőségeiről adnak lenyomatot.

8 hozzászólás Tovább

Önnek is elege van a jelszavakból?

2016. december 8., 07:05 Módosítva: 2016-12-08 14:04:33
48
35 hozzászólás
  • Hiába figyelmeztetnek a szakemberek, a felhasználók egyszerűen gyűlölik a jelszavakat, főleg a biztonságosakat.
  • A szolgáltatók sem érzik át az adatvédelem súlyát, nem is költenek rá eleget, elavult titkosításokat használnak. 
  • Sem a felhasználó, sem a szolgáltató nem érzékeli elég nagynak az adatszivárgásból eredő károkat ahhoz, hogy többet költsön rá. 
  • A jelszó azonban hamarosan az életünkbe kerülhet, a szolgáltatókkal szemben pedig óriási kártérítési igénnyel jelentkezhetnek a károsultak. 
  • És akkor jönnek majd a biztosítók. Illetve dehogy, már ott állnak a rajtvonalon. 

Hiába tanácsolja minden IT-szakértő, hogy használjunk biztonságos jelszavakat, minden regisztrációnál más jelszót adjunk meg, és hiába adnak általuk egyszerűnek mondott algoritmusokat a szerintük biztonságos jelszavak generálásához, a felhasználók nem tanulnak a káreseményekből.

Az amerikai NIST (National Institute of Standards and Technology) kutatásai szerint az emberek egyszerűen lebecsülik a rájuk leselkedő kockázatokat ("Miért pont rám lennének kíváncsiak a hackerek?”), és túlzottnak érzik a biztonsági elvárásokat („Nem lehet 28 jelszót megjegyezni”). Ezt a jelenséget nevezik a kutatók „adatvédelmi fásultságnak”.

35 hozzászólás Tovább

Tényleg az állami beruházások pörgetik majd fel a gazdaságot?

2016. november 18., 07:08 Módosítva: 2016-11-28 10:57:12
5
6 hozzászólás

Manapság nagyon könnyű olyan cikkbe botlani a világban, ami a fiskális stimulust várja/élteti/ünnepli. Tudok olyat is, ami a jelenséget (a várható amerikai fiskális stimulust) „prezident” Trump „pozitív hozadékának” tekinti. Jegybankok egyenesen csak akkor hajlandók lemondani a pusztító, hozammegsemmisítő politikájukról, ha a kormányok kezébe tehetik át a stafétát. A piacok is már kifejezetten árazzák, elnézve a kilövő hozamokat, szóval a fejlett világ fiskális lázban ég.

6 hozzászólás Tovább

Hogyan szilárdítsa meg a hatalmát a nyugati világ új vezetője?

18 hónap kíméletlen kampányolás után a mai napon megválasztott Donald Trump elnök megkezdi a felkészülést a nyugati világ talán legnagyobb felelősséggel járó politikai hatalmának átvételére. Erre 73 napja van, és a feladat – a szövetségi kormányzat feletti irányítás megszervezése – komoly kihívás elé állítja még a politikai csatározásokban már megedzett stábot is.

Hogyan lehet a lehető legjobban kihasználni a rendelkezésre álló időt? Komoly segítség lehet, ha áttekintjük, hogy miként történt ez a folyamat a korábbi ciklusok hajnalán. 

11 hozzászólás Tovább

Mi jön a bankkártya után?

2016. november 3., 08:29 Módosítva: 2016-11-03 17:26:07
222
7 hozzászólás
  • A digitális paradigmaváltás szélén áll a hagyományos bankrendszer, ami az ismert banki működési modell elkerülhetetlen összeomlásával jár. 
  • Könnyen előfordulhat, hogy 10 év múlva bankokkal nem, csak egyetlen netes szolgáltatóval állunk majd szerződéses kapcsolatban. 
  • Azt nagyjából látni, hogy mi lesz, de senki nem tudja, hogy ki lesz annak a nyertese. 
  • Kína a későn jövők előnyével az élre ugrott, Amerikában belehúztak a piaci szereplők, Európának szokás szerint van – nem is rossz – koncepciója. 

Klasszikus, több ágazatban már lejátszódott digitális paradigmaváltás előtt áll a bankrendszer. Ez rendszerint új technológiával rendelkező, weben keresztül szolgáltató szereplők megjelenésével kezdődik, a hagyományos szereplők kétségbeesett útkeresésével és háttérbe szorulásával, majd egy merőben új piaci modell kialakulásával, és új gigászok megjelenésével jár.

Ez a folyamat már lejátszódott a zeneiparban (iStore, Spotify), a lapkiadásban és a hirdetési piacon (Google, Facebook), a videóforgalmazásban (Netflix) és a szállásfoglalásban (az Expediától az Airbnb-ig).

Ha megvizsgáljuk ezeknek a területnek az átalakulását, és hozzávesszük a fogyasztói szokások megváltozását, az eredmények elképesztőek. Mindezt kivetítve a pénzügyi szektorra, olyan új gigavállalatok létrejöttét képzelhetjük magunk elé, amelyeknek nemcsak a pénzügyi, de a politikai súlya is felülmúlhat mindent, amit a történelemben eddig láttunk, beleértve a Rothschild bárók és a templomosok vélt vagy valós informális hatalmát is.

7 hozzászólás Tovább

Járulékcsökkentési program már 2017-től?

2016. október 21., 11:03 Módosítva: 2016-10-22 12:53:48
18
2 hozzászólás

Egyre valószínűbb, hogy már az őszi adócsomag részét fogja képezni az a járulékcsökkentési program, ami az eddig ismert tervek szerint csak 2018-tól volt várható. A program részletei ugyan még nem ismertek, azonban a 2017. januári hatályba lépés miatt október végéig minden bizonnyal kibújik a szög a zsákból.

2 hozzászólás Tovább

Költségesek a válások a német árampiacon

2016. október 19., 07:05 Módosítva: 2016-11-07 22:03:35
12
0 hozzászólás

Európa szerte a válások több mint fele egy harmadik fél hatására történik. A német energetikai cégek esetében ez a külső szereplő a fukusimai atomerőmű volt, amely a 2011 márciusában bekövetkezett földrengés, illetve az azt követő cunami hatására súlyosan megrongálódott és ezáltal válsághelyzetet eredményezett.

Szólj hozzá! Tovább

Londoni magyarok: sokan hazaköltözhetnek

2016. október 12., 07:07 Módosítva: 2016-10-12 08:21:43
2239
132 hozzászólás

„Menni vagy nem menni (Angliába)?” volt a slágerkérdés a hazai fiatalok körében az elmúlt években. A közelmúlt drasztikus gazdasági és politikai változásai nyomán nem lennék meglepve, ha egyre inkább a „Maradni vagy hazatérni (Angliából)?” kérdés kúszna fel a toplista élére.

A font bő 20 százalékot gyengült a forinttal szemben, itthon pedig jóval nagyobb mértékben nőttek, nőnek a reálbérek, mint az Egyesült Királyságban. Közgazdasági szakkifejezéssel élve kijelenthető, hogy ma már egyáltalán nem kecsegtet olyan nagy megtérüléssel az angliai munkavállalás sem abszolút, sem relatív értelemben. Az elmúlt években az angliai gazdasági és munkavállalói kilátások romlottak, míg itthon nagymértékben javultak.

132 hozzászólás Tovább

Ezért adták idén a közgazdasági Nobel-díjat

2016. október 11., 12:55 Módosítva: 2016-10-11 17:18:27
171
9 hozzászólás
Az, hogy miről tudunk megállapodni és miről nem, sokkal jobban formálja a világot, mint ahogyan elsőre gondolnánk. Az idei közgazdasági Nobel díjat a szerződések jelentőségének elemzéséért kapta Oliver Hart és Bengt Holmström. Az elismerés ráirányítja a figyelmet arra, hogy a gazdaság elemzésének nem csak a versennyel, hanem az együttműködéssel is foglalkoznia kell. Mike Károly cikke eredetileg az Összkép magazinban jelent meg.

A gazdaságról való közgondolkodás általában csak lassan és némileg véletlenszerűen követi a közgazdaság-tudományon belüli szellemi áramlatokat. Szó se róla, az igazán jelentős új gondolatok a tudományos közösségen belül is rendre csak komoly ellenállás után tudnak áttörni. Ilyen, az elmúlt 30-40 évben a közgazdaságtant alaposan átformáló gondolat volt, amit első ízben az 1930-as években fogalmazott meg Ronald Coase angol közgazdász.

Felvetésének lényege, amilyen egyszerű volt, olyan forradalmi volt: a piacgazdaság alapvető jelensége nem a verseny, hanem az együttműködés, a közgazdász feladata pedig az együttműködés előtt alá akadályok tanulmányozása. A piaci szereplők – vevő és eladó, munkaadó és munkavállaló – közötti csere a lényegét tekintve együttműködés: mindkét fél úgy követi saját célját, hogy közben a másik céljához is hozzájárul.

9 hozzászólás Tovább

Mi a baj a haveri kapitalizmussal?

2016. augusztus 19., 07:03 Módosítva: 2016-10-22 22:44:40
2267
58 hozzászólás

Szinte már naponta jelennek meg cikkek arról, hogy kormányzati vezetők gyerekei, testvérei, unokatestvérei, iskola-, edzés-, és feltalálótársai milliárdos állami megrendelésekhez jutnak, szokatlanul kedvező hitelt kapnak, jól fizető pozíciókba kerülnek vagy jóval piaci ár alatt lakást vehetnek.

Ebben a különösebben nem is nagyon titkolt haveri kapitalizmusban irdatlan mennyiségű adóforint „veszíti el közpénz jellegét” és alakul át magánvagyonná. Bár pontos összeget lehetetlen mondani, egy nemrég megjelent tanulmány az összes 2009 és 2012 közötti állami szerződés 50-60 százalékra becsülte a “haverok” által kézben tartott piacot.

Az elmúlt évek korrupciós központosításának eredményeként ez az arány szinte biztos, hogy tovább nőtt. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ez így van rendjén, hiszen ami a szemünk előtt zajlik, Lánczi András szavaival élve, “a Fidesz legfőbb politikája”, az valójában nem korrupció, hanem az új nemzeti tőkés réteg megteremtése. 

58 hozzászólás Tovább

A jegybank, ami szembemegy a világgal

2016. augusztus 18., 07:03 Módosítva: 2016-08-18 14:59:10
228
13 hozzászólás

Hallott-e már Ön az elmúlt években olyan jegybankról a világban, amelyik előre eltervezett módon jelentősen szűkítette a mérlegét, eladva az eszközeit, ezzel pedig felszívva a bankrendszerben kint lévő likviditás-mennyiséget?

Ha kapásból nem jut eszébe ilyen intézmény, a hiba valószínűleg nem ön készülékében van. Az elmúlt nyolc év a monetáris hatóságok életében az intenzív pénzteremtésről, azaz a jegybankmérlegek felduzzasztásáról szólt, és a jelek szerint ez a folyamat még ma is zajlik szinte mindenütt a világon.

De csak szinte. Van egy jegybank a világban, mely a fősodortól elszakadva az elmúlt másfél évben 30 százalékkal zsugorította a mérlegét, a piacon lévő szabad pénz mennyiségét pedig harmadára szűkítette. Ez a „csodabogár” nem más, mint a Magyar Nemzeti Bank.

13 hozzászólás Tovább

Józanodnak a bankárok

2016. augusztus 18., 07:03 Módosítva: 2016-08-18 10:24:27
1
0 hozzászólás

A nyár közepe határozottan nem úgy telt, ahogy egy uborkaszezonnak illik. Miután június végén a britek elvileg leléptek, a tőkepiacok – némi habozás után – úgy döntöttek, hogy ez csak egy újabb ürügy a pénznyomtatásra – azaz részvény- és kötvényárfolyam emelkedésre. És hogy mennyire nem tévedtek, azt nem csak az új S&P 500 csúcs, de a Citigroup is alátámasztja: szerintük a jegybanki eszközvásárlások volumene 2013 óta nem látott szintre emelkedett.

Szólj hozzá! Tovább

Az ingatlan, akár a tőzsde: kutya, ami előreszaladt

2016. augusztus 8., 07:04 Módosítva: 2016-08-08 14:20:12
18
4 hozzászólás

A kultúrától függ 

Ez a hozzáállás a vártnál kevésbé függ az eszközosztály jellemzőitől és sokkal inkább a kultúrától, ezt megpróbálom néhány adattal szemléltetni. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság közel 60 százalékának van részvénye és azok aránya, akik szerint az ingatlan a jobb hosszú távú befektetés (a kérdezés évétől függően 20-35%), alig haladja meg azokét, akik inkább részvénybe fektetnének (20-25%).

Mindez Európában is kultúra függő: Skandináviában 40% körül van a kockázatos eszközök aránya a pénzügyi eszközökön belül, Svájcban ez 20-30%, míg Nyugat-Európa nagy részén 10-20%. (Forrás: Gallup, SHARE)

Történelmi csúcson az S&P 500, ami megrázó látvány lehet, ha az ember portfóliója nem erre rendezkedett be. Márpedig Magyarországon jellemzően nem erre rendezkedett, a részvények aránya a pénzügyi eszközökön belül alig több, mint egy százalék. Ezt ugyan a befektetési jegyek állománya feljebb tornássza, azonban ha a teljes vagyonunkat kibővítjük a kevésbé likvid eszközeinkkel is, akkor még satnyább ez az arány. A kevésbé likvid eszközök alatt a humán tőkénket (gyakorlatilag a fizetésünket) és a „biztos” ingatlant lehet érteni.

4 hozzászólás Tovább

Hová tűntek a bankbetétek?

2016. július 22., 07:10 Módosítva: 2016-07-22 13:58:06
19
8 hozzászólás

A 2000-es években a lakossági megtakarítások piacán az egyik legdominánsabb trend a bankbetétek növekedése volt. Elsősorban a lekötött betéteké, ami ha akciós betét volt, még nagyobb volt az öröm.

Az első évtized alatt a bankbetét-állomány triplázódott, a forint betétállomány csúcsa 6800 milliárd (azaz 6,8 billió, de inkább maradnék a milliárdoknál, már azok is épp elég megfoghatatlanok) forint körül alakult. A jelenséget jól magyarázza, hogy abban az időszakban az alapkamat 13 és 6 százalék között ingázott le és fel, volt tehát miből kamatot fizetniük a bankoknak.

8 hozzászólás Tovább

Így lehet megjósolni, hogy mennyire drágulnak majd a lakások

2016. július 20., 07:04 Módosítva: 2016-07-20 16:33:41
64
23 hozzászólás

A legtöbbünk életében eljön annak az ideje, hogy elgondolkozzunk a lakásvásárláson. Egyrészt, valahol laknunk kell, így adódik a kérdés, hogy a bérleti díj fizetése helyett, nem érné-e meg inkább megvenni a lakást és a hiteltörlesztőt fizetni. Másrészt, ha már van saját otthonunk, akkor a lakásvásárlásra, mint befektetésre is tekinthetünk, abban bízva, hogy a felértékelődésével és a kiadásával jobban járunk más befektetésekhez képest. Nem mondunk újat azzal, hogy minden lakáspiaci szereplő számára meghatározó szempont az ingatlanárak jövője, de varázsgömb híján, vajon hogyan lehet egy ilyen fontos kérdésben jól számolni?

23 hozzászólás Tovább

De mégis, mibe fektessem a pénzem?

2016. július 1., 07:08 Módosítva: 2016-07-01 10:55:26
69
21 hozzászólás

Képzeljük azt, hogy 2000 végén járunk Nyugat-Európában. Ezredforduló. Új lehetőségek végtelen tárháza. Ugyan a részvények sokat emelkedtek az elmúlt években, néhány vészmadár szerint drágák is, de vajon a károgók jól felmérik az internetben rejlő lehetőségeket? Nem túlságosan öregek már ahhoz, hogy megértsék a változást?

21 hozzászólás Tovább

Átformálhatja az erőviszonyokat a brit kilépés

2016. június 24., 11:36 Módosítva: 2016-06-24 19:59:04
182
31 hozzászólás

Mit lehet mondani a brit kilépésről, annak várható hatásairól röviden?

  1. A kilépés nem azonnal történik, hanem gyakorlatilag végig kell tárgyalni a közösségi joganyagot, csatlakozási fejezeteket visszafelé. Ez 35 nagy téma – versenypolitika, közlekedés, külkereskedelem, agrárpolitika, környezetvédelem, regionális, stb.  és közel 100 ezer oldalnyi jogszabály. De a nehézségek már itt kezdődnek, mert a sikeres tárgyalásokhoz a briteknek tudniuk kellene, hogy hova akarnak kilépni. Az Európai Gazdasági Térségbe? Ez Svájc, Norvégia, Izland szintje. Mindegyik ország részéről több száz kétoldalú megállapodással az EU-val. A londoni City védelmében a briteknek ez előnyös lehetne, de a németek határozottan ellenzik. De jogi szempontból nagyon nem sima ügy. Vámunió? Ez Törökország és az EU kapcsolatainak szintje. De ez is nagyon sok területen együttműködést igényel  kereskedelempolitika, állami támogatások, fogyasztóvédelem, környezetvédelmi előírások. Szabadkereskedelmi társulás? Az EU és az USA pont mostanában léptetne életbe ilyet. Pont ebből az esetből tudjuk, hogy sokkal bonyolultabb a piacra jutási szabályokat összehangolni, mint korábban feltételeztük, ha az egyes szerződő felek versenyképessége is fontos.
  2. A közös agrárpolitika reformját régóta szorgalmazó britek tűnnek el a közösségből. Ez konzerválhatja a francia agrárlobbi hatalmát a közösségen belül. Vagyis a francia agrártámogatások szintje marad. De a közösségen belüli brit felvevőpiac kiesése, átalakulása nehéz helyzetbe hozza az oda exportáló uniós országokat – portugálokat, dánokat, íreket, görögöket és újabban a lengyeleket és a magyar borászatokat.
  3. Kiesik a britek nettó befizetése a közös költségvetésből. Igaz, a nekik járó visszatérítés miatt csak egyharmadát fizették be annak, amit az uniós jogszabályok alapján kellett volna. Így viszont az unió támogatási politikái még nagyobb arányban lesznek „kiszolgáltatva” a német nettó befizetéseknek, mint eddig, ami teljesen egyértelműen a németek politikai befolyását növelheti az EU-n belül.
  4. Valóban csökkenhet az EU regionális politikára, agrárpolitikára összességében felhasználható pénze, amit a tagállamok között újra lehet osztani. Ez változatlan jogszabályi feltételek mellett a Magyarországnak járó uniós támogatásokat 2018 után, éves szinten akár 1 milliárd euróval is csökkentheti.
  5. Törökország uniós tagsága végleg lekerülhet a napirendről.
  6. A britek saját szemszögükből a lehető legrosszabbkor lépnek ki. Az alacsony olajárak mellett nem lesz a brit költségvetésnek olyan nagy olajbevétele, amiből a kilépés miatti gazdasági sokkot kezelni tudná. A nyolcvanas évek gazdasági szerkezetátalakítási sokkjának költségeit akkor a fellendülő kőolaj- és földgázexportból finanszírozták. Ebből a szempontból a britek most elég érdekesen találnák magukat egy érdekközösségben az oroszokkal, irániakkal, szaúdiakkal stb.
  7. Ha a brit gazdaságból kivonjuk a londoni Cityt mint pénzügyi központot és az Angliában működő külföldi cégeket, akkor túlságosan sok nem marad. Mind a Citynek, mind az Angliában működő japán, kínai, amerikai cégeknek az EU egésze adja a piacot. Tehát a briteknek, ha ezeket a cégeket és a piacokat meg akarják őrizni, akkor minimum a vámunióban bent kellene maradniuk, viszont akkor a közösségi döntések résztvevőiből azok passzív elfogadóivá degradálódnak. Akkor ez miért előnyösebb? Az angol autómárkák egy jó része német tulajdonban van. A londoni metró szerelvényeit a német Siemens szállította legutóbb, miközben 10 ezer angliai munkahely fenntartására vállalt garanciát. A Rolls-Royce repülőgép hajtóműveinek legnagyobb vásárlója az Airbus, amit szintén könnyen el lehet veszíteni, ha a Daimler-Benz konszern tulajdonában lévő Deutsche Aerospace, ami az Airbus 40 százalékos részvényese, beszállna ebbe az üzletbe is.
  8. Klímapolitika. Újra kell gondolni az európai részvételt, hiszen eddig az EU tárgyalt a tagállamai nevében. Kőkemény tárgyalásokra kell számítani ezekben az ügyekben, hogy mekkora szén-dioxid-kibocsátási kvótát hajlandó magával vinni Nagy-Britannia, amely eddig az átlag feletti kvótacsökkentést kapott. Ez viszont akár meg is szüntetheti a 2004-ben és azóta csatlakozott országok relatíve kedvezményezett státuszát, amennyiben eddig ténylegesen nem kellett kibocsátást csökkenteniük, sőt hazánk még 10 százalékkal növelhette is volna.
31 hozzászólás

Mennyit ér a futballgyőzelem?

2016. június 15., 07:11 Módosítva: 2016-06-15 13:26:30
10
0 hozzászólás

Hat évvel ezelőtt, 2010 nyarán potom 39 millió fontért vásárolta meg Vichai Srivaddhanaprabha thaiföldi üzletember az akkor még az angol másodosztályban szereplő Leicester City labdarúgócsapatát. Most csaknem ennyiért, 35 millió fontért adhatna túl Rijad Mahrezen, a klub legértékesebb játékosán. És akkor még nem beszéltünk a teljes klubról! Mindez annak köszönhető, hogy a csapat szenzációsan szerepelve az első helyen végzett a Premier League-ben.

Az angol fogadóirodák a szezon előtt mindössze 0,02 százalék esélyt adtak a Rókák (ez a becenevük) győzelmének. Ha a tulajdonos most úgy döntene, hogy eladja a klubot, a Private Company Financial Intelligence elemzőcég számítása szerint csaknem 436 millió font üthetné a markát. Ez ám a befektetés! Tízszeres hozam 6 év alatt! Ha egy tőzsdei átlagos részvényről lenne szó, valószínűleg a klub tulajdonosa azonnal az eladás mellett döntene.

Szólj hozzá! Tovább

Egészségügy: járni jár, csak nem nagyon jut

2016. június 3., 06:46 Módosítva: 2016-06-03 13:09:23
923
19 hozzászólás

Európa történetében a 20. század második felében volt egy rövid, boldog időszak, amikor azt hittük, hogy megvalósulnak az utópiák, és eljő a kor, midőn „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, azaz a jóléti állam nem illúzió, hanem a gazdasági növekedés és a kulturális fejlődés következtében realitássá válik.

Hogy ez boldog, de átmeneti állapot volt, az már a 20. század végére kiderült, és ezt legelőször a nyugdíj és egészségügyi rendszerek problémái tették nyilvánvalóvá. A tudálékosság és a szakolvasók kedvéért készített ábra a megváltozott helyzetnek megfelelően írja le a fejlett világ egészségügyi rendszereit.

19 hozzászólás Tovább

Az innovációt nem lehet betiltani

2016. június 2., 11:53 Módosítva: 2017-01-11 10:07:25
1192
36 hozzászólás

A digitális gazdaság komplex jelenségéhez tartozó egyik modell, a sharing economy, a megosztáson alapuló gazdaság csak csepp a tengerben. Mégis rengeteg vitát szült, rengetegen beszélgetünk róla, főként az Uber híres-hírhedt példáján keresztül. A kormányülésektől a kocsmai beszélgetésekig mindenhol téma, mégis kevesen értik, mi is történik pontosan, hová futhat ki ez a jelenség, mi a gazdasági haszna és mik a valódi veszélyek.

36 hozzászólás Tovább

Ördögi körben a fejlődő országok

2016. május 27., 06:51 Módosítva: 2016-05-27 10:46:57
66
5 hozzászólás

A decemberben publikált nagy befektetési bankházi elemzések szerzőinek többsége óvatos derűlátással tekintett a 2016-os évre. A fejlődő piaci problémákat a többség elismerte, ugyanakkor jellemzően azon a véleményen voltak, hogy ez a fejlett országok gazdaságában, de különösen a tőkepiacokon nem fog komoly nyomot hagyni. A januári tőkepiaci események ismeretében már látjuk, hogy ez utóbbiban tévedtek, és valószínűleg az előbbivel kapcsolatban is túl optimistának bizonyulnak.

5 hozzászólás Tovább

8 nagyon furcsa dolog az Update körül

2016. május 24., 07:04 Módosítva: 2016-05-24 15:11:38
1309
38 hozzászólás

Nagy divat mostanában Schobert Norbi cégén élcelődni. Laza másfél év alatt lényegében negyedére esett az Update-részvények ára, nem sikerült a nemzetközi áttörés, Agassi sem vacsizik Rékáéknál mostanában. Lényegében semmi nem valósult meg a kibocsátási tájékoztatóban írt nagy tervekből.

38 hozzászólás Tovább

Már most is bárki fizethet mobillal, de később jobb lesz

2016. május 6., 07:07 Módosítva: 2016-05-06 12:54:46
17
2 hozzászólás

Magyarországon bárki tud készpénz és bankkártya nélkül mobiltelefonnal fizetni, bár ezt gyakorlatilag senki nem tudja. Nem is baj, mert a procedúra minimum 10 percet vesz igénybe. De miért akarunk egyáltalán kártya nélkül fizetni, milyen megoldásokat kínálnak erre a nagy piaci szereplők, mobilgyártók és szolgáltatók, és hova vezet ez az egész.

2 hozzászólás Tovább

A balekok tartják el a potyautasokat

2016. május 2., 07:37 Módosítva: 2016-05-03 08:18:52
3073
205 hozzászólás
Keveset költ Magyarország az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) kerüljön az egészségügybe? És attól valóban sokkal jobb lenne az ellátás? Biztosan lenne ennyi pénznek helye. Ám a jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja kifizetni. Ehhez szükség lenne még plusz 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót – a hálapénzt. Ám a hálapénz nemcsak kötőanyag, hanem méreg is. A több pénz ezért önmagában sajnos nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszódik abból is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást.

Alig költünk gyógyításra

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, meg még a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát.

Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek, persze, hogy rossz az ellátás.

Gyógyításra ebből 1000 milliárd forint jut, nyugdíjra háromszor ennyi megy.

205 hozzászólás Tovább