A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

  • Gerilgfx: szerintem itt arról van szó, hogy van a szűk elit, és velük szövetséges egymillió közszolga. 2016-08-26 00:16
    Mi a baj a haveri kapitalizmussal?
  • DocBulywood: Nagyon remélem, rövidesen elhagyom szeretett hazámat, ahol immár 6 éve azt látom, a magamfajta kisember tanulással, igyekezettel, becsülettel és akarattal semmire sem megy. Miért?... 2016-08-24 08:27
    Mi a baj a haveri kapitalizmussal?
  • M1nd3gy: Semmi gond, majd a Tanzániai Cserediákok átmennek a közmunkásból betanított tanárnak, és részt vesznek a Fidesz -elit képzésében. 2016-08-24 01:39
    Mi a baj a haveri kapitalizmussal?

Mi a baj a haveri kapitalizmussal?

augusztus 19., 07:03 Módosítva: 2016-08-19 15:42:41
2246
58 hozzászólás

Szinte már naponta jelennek meg cikkek arról, hogy kormányzati vezetők gyerekei, testvérei, unokatestvérei, iskola-, edzés-, és feltalálótársai milliárdos állami megrendelésekhez jutnak, szokatlanul kedvező hitelt kapnak, jól fizető pozíciókba kerülnek vagy jóval piaci ár alatt lakást vehetnek.

Ebben a különösebben nem is nagyon titkolt haveri kapitalizmusban irdatlan mennyiségű adóforint „veszíti el közpénz jellegét” és alakul át magánvagyonná. Bár pontos összeget lehetetlen mondani, egy nemrég megjelent tanulmány az összes 2009 és 2012 közötti állami szerződés 50-60 százalékra becsülte a “haverok” által kézben tartott piacot.

Az elmúlt évek korrupciós központosításának eredményeként ez az arány szinte biztos, hogy tovább nőtt. A kormányzati kommunikáció szerint azonban ez így van rendjén, hiszen ami a szemünk előtt zajlik, Lánczi András szavaival élve, “a Fidesz legfőbb politikája”, az valójában nem korrupció, hanem az új nemzeti tőkés réteg megteremtése. 

58 hozzászólás Tovább

A jegybank, ami szembemegy a világgal

augusztus 18., 07:03 Módosítva: 2016-08-18 14:59:10
228
13 hozzászólás

Hallott-e már Ön az elmúlt években olyan jegybankról a világban, amelyik előre eltervezett módon jelentősen szűkítette a mérlegét, eladva az eszközeit, ezzel pedig felszívva a bankrendszerben kint lévő likviditás-mennyiséget?

Ha kapásból nem jut eszébe ilyen intézmény, a hiba valószínűleg nem ön készülékében van. Az elmúlt nyolc év a monetáris hatóságok életében az intenzív pénzteremtésről, azaz a jegybankmérlegek felduzzasztásáról szólt, és a jelek szerint ez a folyamat még ma is zajlik szinte mindenütt a világon.

De csak szinte. Van egy jegybank a világban, mely a fősodortól elszakadva az elmúlt másfél évben 30 százalékkal zsugorította a mérlegét, a piacon lévő szabad pénz mennyiségét pedig harmadára szűkítette. Ez a „csodabogár” nem más, mint a Magyar Nemzeti Bank.

13 hozzászólás Tovább

Józanodnak a bankárok

augusztus 18., 07:03 Módosítva: 2016-08-18 10:24:27
1
0 hozzászólás

A nyár közepe határozottan nem úgy telt, ahogy egy uborkaszezonnak illik. Miután június végén a britek elvileg leléptek, a tőkepiacok – némi habozás után – úgy döntöttek, hogy ez csak egy újabb ürügy a pénznyomtatásra – azaz részvény- és kötvényárfolyam emelkedésre. És hogy mennyire nem tévedtek, azt nem csak az új S&P 500 csúcs, de a Citigroup is alátámasztja: szerintük a jegybanki eszközvásárlások volumene 2013 óta nem látott szintre emelkedett.

Szólj hozzá! Tovább

Az ingatlan, akár a tőzsde: kutya, ami előreszaladt

augusztus 8., 07:04 Módosítva: 2016-08-08 14:20:12
18
4 hozzászólás

A kultúrától függ 

Ez a hozzáállás a vártnál kevésbé függ az eszközosztály jellemzőitől és sokkal inkább a kultúrától, ezt megpróbálom néhány adattal szemléltetni. Az Egyesült Államokban a felnőtt lakosság közel 60 százalékának van részvénye és azok aránya, akik szerint az ingatlan a jobb hosszú távú befektetés (a kérdezés évétől függően 20-35%), alig haladja meg azokét, akik inkább részvénybe fektetnének (20-25%).

Mindez Európában is kultúra függő: Skandináviában 40% körül van a kockázatos eszközök aránya a pénzügyi eszközökön belül, Svájcban ez 20-30%, míg Nyugat-Európa nagy részén 10-20%. (Forrás: Gallup, SHARE)

Történelmi csúcson az S&P 500, ami megrázó látvány lehet, ha az ember portfóliója nem erre rendezkedett be. Márpedig Magyarországon jellemzően nem erre rendezkedett, a részvények aránya a pénzügyi eszközökön belül alig több, mint egy százalék. Ezt ugyan a befektetési jegyek állománya feljebb tornássza, azonban ha a teljes vagyonunkat kibővítjük a kevésbé likvid eszközeinkkel is, akkor még satnyább ez az arány. A kevésbé likvid eszközök alatt a humán tőkénket (gyakorlatilag a fizetésünket) és a „biztos” ingatlant lehet érteni.

4 hozzászólás Tovább

Hová tűntek a bankbetétek?

július 22., 07:10 Módosítva: 2016-07-22 13:58:06
19
8 hozzászólás

A 2000-es években a lakossági megtakarítások piacán az egyik legdominánsabb trend a bankbetétek növekedése volt. Elsősorban a lekötött betéteké, ami ha akciós betét volt, még nagyobb volt az öröm.

Az első évtized alatt a bankbetét-állomány triplázódott, a forint betétállomány csúcsa 6800 milliárd (azaz 6,8 billió, de inkább maradnék a milliárdoknál, már azok is épp elég megfoghatatlanok) forint körül alakult. A jelenséget jól magyarázza, hogy abban az időszakban az alapkamat 13 és 6 százalék között ingázott le és fel, volt tehát miből kamatot fizetniük a bankoknak.

8 hozzászólás Tovább

Így lehet megjósolni, hogy mennyire drágulnak majd a lakások

július 20., 07:04 Módosítva: 2016-07-20 16:33:41
64
23 hozzászólás

A legtöbbünk életében eljön annak az ideje, hogy elgondolkozzunk a lakásvásárláson. Egyrészt, valahol laknunk kell, így adódik a kérdés, hogy a bérleti díj fizetése helyett, nem érné-e meg inkább megvenni a lakást és a hiteltörlesztőt fizetni. Másrészt, ha már van saját otthonunk, akkor a lakásvásárlásra, mint befektetésre is tekinthetünk, abban bízva, hogy a felértékelődésével és a kiadásával jobban járunk más befektetésekhez képest. Nem mondunk újat azzal, hogy minden lakáspiaci szereplő számára meghatározó szempont az ingatlanárak jövője, de varázsgömb híján, vajon hogyan lehet egy ilyen fontos kérdésben jól számolni?

23 hozzászólás Tovább

De mégis, mibe fektessem a pénzem?

július 1., 07:08 Módosítva: 2016-07-01 10:55:26
69
21 hozzászólás

Képzeljük azt, hogy 2000 végén járunk Nyugat-Európában. Ezredforduló. Új lehetőségek végtelen tárháza. Ugyan a részvények sokat emelkedtek az elmúlt években, néhány vészmadár szerint drágák is, de vajon a károgók jól felmérik az internetben rejlő lehetőségeket? Nem túlságosan öregek már ahhoz, hogy megértsék a változást?

21 hozzászólás Tovább

Átformálhatja az erőviszonyokat a brit kilépés

június 24., 11:36 Módosítva: 2016-06-24 19:59:04
182
29 hozzászólás

Mit lehet mondani a brit kilépésről, annak várható hatásairól röviden?

  1. A kilépés nem azonnal történik, hanem gyakorlatilag végig kell tárgyalni a közösségi joganyagot, csatlakozási fejezeteket visszafelé. Ez 35 nagy téma – versenypolitika, közlekedés, külkereskedelem, agrárpolitika, környezetvédelem, regionális, stb.  és közel 100 ezer oldalnyi jogszabály. De a nehézségek már itt kezdődnek, mert a sikeres tárgyalásokhoz a briteknek tudniuk kellene, hogy hova akarnak kilépni. Az Európai Gazdasági Térségbe? Ez Svájc, Norvégia, Izland szintje. Mindegyik ország részéről több száz kétoldalú megállapodással az EU-val. A londoni City védelmében a briteknek ez előnyös lehetne, de a németek határozottan ellenzik. De jogi szempontból nagyon nem sima ügy. Vámunió? Ez Törökország és az EU kapcsolatainak szintje. De ez is nagyon sok területen együttműködést igényel  kereskedelempolitika, állami támogatások, fogyasztóvédelem, környezetvédelmi előírások. Szabadkereskedelmi társulás? Az EU és az USA pont mostanában léptetne életbe ilyet. Pont ebből az esetből tudjuk, hogy sokkal bonyolultabb a piacra jutási szabályokat összehangolni, mint korábban feltételeztük, ha az egyes szerződő felek versenyképessége is fontos.
  2. A közös agrárpolitika reformját régóta szorgalmazó britek tűnnek el a közösségből. Ez konzerválhatja a francia agrárlobbi hatalmát a közösségen belül. Vagyis a francia agrártámogatások szintje marad. De a közösségen belüli brit felvevőpiac kiesése, átalakulása nehéz helyzetbe hozza az oda exportáló uniós országokat – portugálokat, dánokat, íreket, görögöket és újabban a lengyeleket és a magyar borászatokat.
  3. Kiesik a britek nettó befizetése a közös költségvetésből. Igaz, a nekik járó visszatérítés miatt csak egyharmadát fizették be annak, amit az uniós jogszabályok alapján kellett volna. Így viszont az unió támogatási politikái még nagyobb arányban lesznek „kiszolgáltatva” a német nettó befizetéseknek, mint eddig, ami teljesen egyértelműen a németek politikai befolyását növelheti az EU-n belül.
  4. Valóban csökkenhet az EU regionális politikára, agrárpolitikára összességében felhasználható pénze, amit a tagállamok között újra lehet osztani. Ez változatlan jogszabályi feltételek mellett a Magyarországnak járó uniós támogatásokat 2018 után, éves szinten akár 1 milliárd euróval is csökkentheti.
  5. Törökország uniós tagsága végleg lekerülhet a napirendről.
  6. A britek saját szemszögükből a lehető legrosszabbkor lépnek ki. Az alacsony olajárak mellett nem lesz a brit költségvetésnek olyan nagy olajbevétele, amiből a kilépés miatti gazdasági sokkot kezelni tudná. A nyolcvanas évek gazdasági szerkezetátalakítási sokkjának költségeit akkor a fellendülő kőolaj- és földgázexportból finanszírozták. Ebből a szempontból a britek most elég érdekesen találnák magukat egy érdekközösségben az oroszokkal, irániakkal, szaúdiakkal stb.
  7. Ha a brit gazdaságból kivonjuk a londoni Cityt mint pénzügyi központot és az Angliában működő külföldi cégeket, akkor túlságosan sok nem marad. Mind a Citynek, mind az Angliában működő japán, kínai, amerikai cégeknek az EU egésze adja a piacot. Tehát a briteknek, ha ezeket a cégeket és a piacokat meg akarják őrizni, akkor minimum a vámunióban bent kellene maradniuk, viszont akkor a közösségi döntések résztvevőiből azok passzív elfogadóivá degradálódnak. Akkor ez miért előnyösebb? Az angol autómárkák egy jó része német tulajdonban van. A londoni metró szerelvényeit a német Siemens szállította legutóbb, miközben 10 ezer angliai munkahely fenntartására vállalt garanciát. A Rolls-Royce repülőgép hajtóműveinek legnagyobb vásárlója az Airbus, amit szintén könnyen el lehet veszíteni, ha a Daimler-Benz konszern tulajdonában lévő Deutsche Aerospace, ami az Airbus 40 százalékos részvényese, beszállna ebbe az üzletbe is.
  8. Klímapolitika. Újra kell gondolni az európai részvételt, hiszen eddig az EU tárgyalt a tagállamai nevében. Kőkemény tárgyalásokra kell számítani ezekben az ügyekben, hogy mekkora szén-dioxid-kibocsátási kvótát hajlandó magával vinni Nagy-Britannia, amely eddig az átlag feletti kvótacsökkentést kapott. Ez viszont akár meg is szüntetheti a 2004-ben és azóta csatlakozott országok relatíve kedvezményezett státuszát, amennyiben eddig ténylegesen nem kellett kibocsátást csökkenteniük, sőt hazánk még 10 százalékkal növelhette is volna.
29 hozzászólás

Mennyit ér a futballgyőzelem?

június 15., 07:11 Módosítva: 2016-06-15 13:26:30
10
0 hozzászólás

Hat évvel ezelőtt, 2010 nyarán potom 39 millió fontért vásárolta meg Vichai Srivaddhanaprabha thaiföldi üzletember az akkor még az angol másodosztályban szereplő Leicester City labdarúgócsapatát. Most csaknem ennyiért, 35 millió fontért adhatna túl Rijad Mahrezen, a klub legértékesebb játékosán. És akkor még nem beszéltünk a teljes klubról! Mindez annak köszönhető, hogy a csapat szenzációsan szerepelve az első helyen végzett a Premier League-ben.

Az angol fogadóirodák a szezon előtt mindössze 0,02 százalék esélyt adtak a Rókák (ez a becenevük) győzelmének. Ha a tulajdonos most úgy döntene, hogy eladja a klubot, a Private Company Financial Intelligence elemzőcég számítása szerint csaknem 436 millió font üthetné a markát. Ez ám a befektetés! Tízszeres hozam 6 év alatt! Ha egy tőzsdei átlagos részvényről lenne szó, valószínűleg a klub tulajdonosa azonnal az eladás mellett döntene.

Szólj hozzá! Tovább

Egészségügy: járni jár, csak nem nagyon jut

június 3., 06:46 Módosítva: 2016-06-03 13:09:23
911
19 hozzászólás

Európa történetében a 20. század második felében volt egy rövid, boldog időszak, amikor azt hittük, hogy megvalósulnak az utópiák, és eljő a kor, midőn „a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet”, azaz a jóléti állam nem illúzió, hanem a gazdasági növekedés és a kulturális fejlődés következtében realitássá válik.

Hogy ez boldog, de átmeneti állapot volt, az már a 20. század végére kiderült, és ezt legelőször a nyugdíj és egészségügyi rendszerek problémái tették nyilvánvalóvá. A tudálékosság és a szakolvasók kedvéért készített ábra a megváltozott helyzetnek megfelelően írja le a fejlett világ egészségügyi rendszereit.

19 hozzászólás Tovább

Az innovációt nem lehet betiltani

június 2., 11:53 Módosítva: 2016-06-02 13:57:37
1142
36 hozzászólás

A digitális gazdaság komplex jelenségéhez tartozó egyik modell, a sharing economy, a megosztáson alapuló gazdaság csak csepp a tengerben. Mégis rengeteg vitát szült, rengetegen beszélgetünk róla, főként az Uber híres-hírhedt példáján keresztül. A kormányülésektől a kocsmai beszélgetésekig mindenhol téma, mégis kevesen értik, mi is történik pontosan, hová futhat ki ez a jelenség, mi a gazdasági haszna és mik a valódi veszélyek.

36 hozzászólás Tovább

Ördögi körben a fejlődő országok

május 27., 06:51 Módosítva: 2016-05-27 10:46:57
66
5 hozzászólás

A decemberben publikált nagy befektetési bankházi elemzések szerzőinek többsége óvatos derűlátással tekintett a 2016-os évre. A fejlődő piaci problémákat a többség elismerte, ugyanakkor jellemzően azon a véleményen voltak, hogy ez a fejlett országok gazdaságában, de különösen a tőkepiacokon nem fog komoly nyomot hagyni. A januári tőkepiaci események ismeretében már látjuk, hogy ez utóbbiban tévedtek, és valószínűleg az előbbivel kapcsolatban is túl optimistának bizonyulnak.

5 hozzászólás Tovább

8 nagyon furcsa dolog az Update körül

május 24., 07:04 Módosítva: 2016-05-24 15:11:38
1309
38 hozzászólás

Nagy divat mostanában Schobert Norbi cégén élcelődni. Laza másfél év alatt lényegében negyedére esett az Update-részvények ára, nem sikerült a nemzetközi áttörés, Agassi sem vacsizik Rékáéknál mostanában. Lényegében semmi nem valósult meg a kibocsátási tájékoztatóban írt nagy tervekből.

38 hozzászólás Tovább

Már most is bárki fizethet mobillal, de később jobb lesz

17
2 hozzászólás

Magyarországon bárki tud készpénz és bankkártya nélkül mobiltelefonnal fizetni, bár ezt gyakorlatilag senki nem tudja. Nem is baj, mert a procedúra minimum 10 percet vesz igénybe. De miért akarunk egyáltalán kártya nélkül fizetni, milyen megoldásokat kínálnak erre a nagy piaci szereplők, mobilgyártók és szolgáltatók, és hova vezet ez az egész.

2 hozzászólás Tovább

A balekok tartják el a potyautasokat

május 2., 07:37 Módosítva: 2016-05-03 08:18:52
3073
205 hozzászólás
Keveset költ Magyarország az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) kerüljön az egészségügybe? És attól valóban sokkal jobb lenne az ellátás? Biztosan lenne ennyi pénznek helye. Ám a jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja kifizetni. Ehhez szükség lenne még plusz 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót – a hálapénzt. Ám a hálapénz nemcsak kötőanyag, hanem méreg is. A több pénz ezért önmagában sajnos nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszódik abból is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást.

Alig költünk gyógyításra

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, meg még a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát.

Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek, persze, hogy rossz az ellátás.

Gyógyításra ebből 1000 milliárd forint jut, nyugdíjra háromszor ennyi megy.

205 hozzászólás Tovább

Nem a hálapénz a valódi probléma

április 28., 12:33 Módosítva: 2016-06-03 10:38:24
47
24 hozzászólás

Érdeklődve olvastam Lantos Gabriella vitaindító írását a magyar egészségügy általa vélelmezett problémáiról és hasonlóan izgalmas volt a Kórházszövetség erre adott reakciója. Van azonban néhány olyan gondolat ezekben az írásokban, amelyeket érdemesnek látok árnyalni.

A korábban megjelent véleményírásokban megfogalmazott gondolatok a hálapénz kapcsán igazságtartalmukat nézve felemásak - ami igaz: a paraszolvencia mérgezi a rendszert, nehezíti a struktúraváltást, egy olyan tünet, mely önmagában fenntartja a betegséget. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy miért is alakult ki, illetve hogy mindazok a tényezők, melyek a kialakulásához vezettek, továbbra is fennállnak.

Önmagában tehát minden rossz okaként beállítani hatalmas hiba, mert egyrészt szinte lehetetlen ellene erővel küzdeni, másrészt eltereli a figyelmet és az erőforrásokat a valódi problémákról, azaz a forráshiányról, a rossz finanszírozási ösztönzőkről, a társadalom és az állam jelenleg betöltött és kívánatos betöltendő szerepéről, a rendszerek kölcsönhatásáról, az erők és eredők komplexitásáról.

24 hozzászólás Tovább

Az állam lehet a Bitcoin technológia legnagyobb nyertese

187
15 hozzászólás
Ha kellően komolyan veszik, akkor nem a bankok, hanem az állami adminisztráció lehet a bitcoin létezését megalapozó blockchain technológia alkalmazásának legfőbb haszonélvezője, főleg, ha sok ország együtt vezetné be a megoldást. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia már vizsgálja a DLT-ben, azaz a megosztott főkönyvi technológiában rejlő lehetőségeket.

Egyre több bank és más szervezet – például a nagy felhőszolgáltatók – dolgozik azon, hogy adaptálják a Bitcoin működési elvének lényegét, a blockchain technológiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egymással összekötött szereplők széles hálózata – például egy társaság beszerzési osztálya és beszállítói köre, vagy egy bank és a vele kapcsolatban álló befizetők és kedvezményezettek nem egy központi elszámolóházon keresztül valósítják meg a pénzügyi tranzakciókat, hanem a blockchain technológia segítségével egy decentralizált elszámolási modellt használnak.

15 hozzászólás Tovább

Évek óta riogatnak a kínai összeomlással

április 25., 07:29 Módosítva: 2016-05-03 12:17:25
122
8 hozzászólás

Az ismert amerikai Kína-szakértő és publicista, Gordon G. Chang 2001-ben megjelent „Kína közelgő összeomlása” (The Coming Collapse of China) jelentős médiafigyelmet kapott annak idején, hiszen a szerző szokatlanul határozott előrejelzése szerint a kínai gazdaságnak és az országot vezető Kínai Kommunista Pártnak (KKP) öt, legfeljebb tíz éve volt hátra.

Az elmúlt hónapokban ismét megszaporodtak a kínai gazdaság esetleges összeomlásával fenyegető hírek és szakértői megnyilatkozások. Nem újdonság ez a keleti óriással foglalkozók számára, hiszen már számtalanszor megjósolták a kínai növekedés, sőt a KKP uralmának végét, ez idáig azonban nem váltak valóra a borúlátó elképzelések. Az alábbiakban megkíséreljük összefoglalni, hogy a megannyi valós probléma mellett milyen érvek szólnak a kínai gazdasági felemelkedés folytatódása mellett.

8 hozzászólás Tovább

Kórházszövetség: Sok a baj a magyar egészségüggyel

április 20., 12:09 Módosítva: 2016-04-28 11:58:29
454
67 hozzászólás

Sokszor elkapja a hév az elemzőt, hogy egyszerű válaszokat adjon bonyolult kérdésekre. Jó is ez, ha valóban létezik egyszerű válasz, máskor azonban a kérdésfeltevés is bonyolult, az adatok szerteágazók, így a válaszok sem evidensek. Így van ez a magyar egészségüggyel is. 

Lantos Gabriella Mi a baj a magyar egészségüggyel című írása ezt ez egyszerűsítést próbálja megtenni: sok részigazságból általánosít, és gyors megoldást kínál. Sajnos azonban az elmúlt évtizedek hasonlóan egyszerűsítő, súlyos kudarcba fulladt reformkísérletei jelzik, hogy ez az út – a látótérbe hozott részigazságok tisztázó hatása ellenére – nem járható.   

67 hozzászólás Tovább

A hitelminősítők nem az óriásplakátok üzeneteit figyelik

április 20., 07:09 Módosítva: 2016-04-20 15:44:18
158
127 hozzászólás

Bóvli vagy nem bóvli? Az itt a kérdés, amit két cikkben boncolgatunk. Én amellett érvelek, hogy bóvli, és a hitelminősítők részéről prudens dolog politizálni, kollégám pedig ennek ellenkezője mellett foglal állást itt.

Alapvetően két okra hivatkozva szokás hiányolni a felminősítést. Az egyik a kedvezően alakuló költségvetési, külső eladósodottsági és néhány reálgazdasági mutató, a másik, hogy már a piac sem bóvli kategóriába árazza a magyar eszközöket. Ezekkel nehéz is lenne vitatkozni. Mármint, ha csak rövid időtávra fókuszálunk.

Ezért választottam a következő struktúrát: minden rövid távú örömhöz hozzáillesztem a jelenkori Magyarországon sajnos ezzel együtt járó, hosszú távú ürömöt – ezzel bemutatva, hogy miért nem kell a hitelminősítőknek is feltétlenül örülniük annak, ami óriásplakáton jól mutat.

127 hozzászólás Tovább

Fanyalogva szagolják a magyar levegőt a hitelminősítők

április 19., 07:10 Módosítva: 2016-06-26 09:39:58
45
48 hozzászólás

Nem ez volt a bóvli régen

Sokkoló: amikor az ősidőkben Milken papa teleszórta Amerikát az akkor újdonságnak számító bóvlikötvényeivel, azok 25 százalék körüli hozamot ígértek a befektetőknek – 3-4 százalék csak az általa felszámított jutalék volt.

  • Az első paradoxon: a nagy hitelminősítők által jelenleg bóvliba, azaz nem befektetési kategóriába sorolt magyar, euróban kibocsátott, 2-3 év futamidejű államkötvények 1 százalék alatti hozammal forognak. Bóvli kötvények 0,7 százalékos hozammal?
  • A második paradoxon: ha a piac sokszor nem a hitelminősítők értékelése alapján áraz egy pénzügyi terméket, akkor mi a fenének foglalkozunk a hitelminősítőkkel?
  • Az első paradoxon magyarázata: a piac bóvliba sorolja a magyar kötvényeket bóvliba soroló hitelminősítők véleményét.
  • A második paradoxon magyarázata: a minősítőkkel azért kell foglalkozni, mert a piac egy része kénytelen alkalmazkodni az ítéletükhöz.
48 hozzászólás Tovább

Az orvosbárókra megy el a pénz – hiánypótló írás arról, hogy mi a baj az egészségüggyel

április 18., 07:49 Módosítva: 2016-04-28 11:58:30
19813
221 hozzászólás
300 000, 500 000, 700 000 Ft. Az érdekvédők szerint ez lenne a méltányos orvosfizetés, a jelenlegi 150 000, 200 000, 300 000 Ft helyett. Sokak szerint ez irreális, nincs ennyi pénz a magyar egészségügyben. Pedig van, csak ahhoz több lépcsőben és jelentősen át kell alakítani a kádárizmusból itt maradt, harminc-negyven éve változatlan elvek szerint működő orvoslást. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat. Például azzal, hogy kevés az orvos, mert ez nem igaz. Nem az orvos kevés, hanem a nővér, ezért az orvosok végzik el a kvalifikálatlanabb munkákat is, a magyar átlagbér környéki fizetésért. De persze nem ebből élnek, hanem abból a plusz 150 milliárd forintból, amit magánrendelésen vagy hálapénzben keresnek hozzá. Már akinek jut belőle. Mert az orvosbárók által működtetett kórházi hűbérbirtokok az ésszerű egészségügy paródiái. Száz éve meglévő százágyas kórházak vannak szerte az országban egymástól karnyújtásnyi távolságra, így minden orvosbárónak jut egy műtő vagy egy osztály. Rájuk megy el a pénz, ahelyett, hogy az egészségügyben dolgozókat fizetnék meg belőle.

Az általános vélekedés az egészségügyről ma az, hogy a problémák oka az orvosok alacsony fizetése, ami az orvosokat arra készteti, hogy külföldre menjenek dolgozni, emiatt aztán itthon kevés marad belőlük. E vélekedés alapján a megoldás tehát az, hogy fizessenek többet az orvosoknak, akkor ők itthon maradnak, így lesz elegendő orvos. Sajnos azonban a probléma nem pontosan ez. Ezért tehát a megoldás sem ennyire egyszerű.

221 hozzászólás Tovább

Az anyák a magyar gazdaság nem eléggé felhasznált erőforrásai

április 15., 07:11 Módosítva: 2016-04-15 12:18:22
233
16 hozzászólás

Egy átlagos magyar anya mintegy négy és fél évet tölt otthon a gyerekével, mielőtt visszatér a munkába. A nők minden évvel, amit a szülés után otthon töltenek, veszítenek a tudásukból, lazulnak a szakmai kapcsolataik. Valószínűleg már egy évvel kevesebb otthon töltött idő is jelentősen jobb elhelyezkedési lehetőségeket, magasabb várható jövedelmet eredményezne.

Az Összkép magazinban bemutatott kutatásunk eredményei szerint a nők foglalkoztatottságának ösztönzése szempontjából az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítése döntő fontosságú lenne, ugyanis nagyobb arányban vállalnak munkát azok az anyák, akiknek lehetősége van napközben elhelyezni a gyerekeiket. Magyarországon a nők foglalkoztatási szintje a fejlett országok átlagának környékén van, a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága viszont ennél sokkal alacsonyabb.

16 hozzászólás Tovább

Amíg kígyózó sorok várják az új Teslát, nem kell aggódni

április 14., 07:04 Módosítva: 2016-04-15 09:14:38
11
0 hozzászólás

Érdemes megvenni olyan vállalat részvényét, amelyben nincs se eszköz se tőke? Nagyon racionális befektető egyből rávágja, hogy dehogy, hozzá se nyúlnék. Mégis a divatos, kedveltebb részvények között ott találjuk a Tesla vagy a Facebook-papírokat és tény, hogy jó időzítéssel jelentős hozamot lehet elérni velük.

Fundamentális szempontból szinte lehetetlen elemezni ezeket a vállalatokat, hiszen nem egy biztos, kiszámítható pénzáramot generáló eszközbe fektetünk, sőt, ezek a vállalatok a növekedési görbe elején még jellemzően veszteségesek és a pénzáramuk (cash flow) is negatív.

Miért ad valaki pénzt egy ilyen cégnek? Nagyon egyszerű. Hisz a menedzsment víziójában, amely lehet hamar, de lehet, hogy csak 10-15 év múlva, de esetleg soha nem valósul meg.

Szólj hozzá! Tovább

Miért ne rettegjünk annyira a demográfiai katasztrófától

március 24., 06:46 Módosítva: 2016-03-25 07:20:42
283
57 hozzászólás
Ha Magyarországon – akár hazai, akár európai – demográfiáról vagy nyugdíjakról van szó, a hangnemet leginkább a katasztrófahangulat határozza meg. Az alábbi cikkben amellett érvelek, hogy ez a pánik túlzott: bár az elöregedés hatása a gazdaságra elvitathatatlanul negatív, ennek nagyságrendje az összeomlástól azért messze áll, ráadásul jelentős tartalékokkal is rendelkezünk még a demográfiai hatások ellensúlyozására. Vagyis a demográfiai kihívás jelentős ugyan, de kétségbeesésre azért nincs ok. Ha mindenáron rettegni akarunk, akkor inkább az elvándorlástól féljünk.

Demográfiai cunami közeleg”, „ Magyarországon üthet a legnagyobbat a nyugdíjkatasztrófa”, „ Kezelhetetlenül elöregszünk 2050-re” - csak néhány a közelmúltban megjelent demográfiai témájú újságcikkek címeiből. Az elöregedésre való közhelyes hivatkozás a migráns-vitában is gyakran hangzik el mondván, nincs más választásunk, bevándorlókra van szükségünk.

A vagyonkezeléssel foglalkozó cégek ügyfél-kommunikációjában is központi szerepet kap a riogatás: rakj félre most azonnal, különben éhen halsz öregkorodra. Természetesen az önmagában jó dolog, hogy egyre tudatosabban és többet foglalkozunk az elöregedés kihívásaival, mert fontos problémáról van szó. A katasztrofizálás azonban nem segíti elő a legjobb megoldások megtalálását, és mint az alábbiakban bemutatom, nem is igazán indokolt.

57 hozzászólás Tovább

Mennyit ér a döglött ló?

március 8., 06:51 Módosítva: 2016-03-08 10:52:57
31
0 hozzászólás

Minden bank életében előfordul, hogy ezért vagy azért rosszul méri fel ügyfele fizetőképességét, és mikor ügyfele nem tud fizetni, avagy akadozik, késik a fizetéssel, akkor felméri a potenciális veszteségeket, és azt előre „leírja”, úgynevezett céltartalékot képez.

A nem, vagy akadozva teljesítő hitelek és a megképzett céltartalék aztán súlyos teherként nehezedik a bankra: rontja eredményét, fogyasztja tőkéjét, az egyre rosszabb helyzetbe kerülő ügyféllel és üggyel való hadakozás leköti munkatársai energiáját, növeli működési költségeit és a végén még biztos sem lehet benne, hogy valamilyen módon „pénzénél lesz”.

Ráadásul nincs se tőkéje, se ideje se ereje az új üzlettel, a jövővel foglalkozni. Az ügyfélnek sem jó a helyzet: ő szívesen szabadulna az adósságtól, szeretne továbblépni, a bankkal való hadakozás leköti idejét, energiáját és napról napra fogy az esélye, hogy előbb utóbb a pénzénél lesz.

Szólj hozzá! Tovább

A magyar piacra menekülnek a befektetők Lengyelországból

február 26., 06:50 Módosítva: 2016-05-14 08:12:26
132
4 hozzászólás

2015 őszén a korábbi status quo-t alapvetően átrendező választások voltak Lengyelországban. Azóta mintha felgyorsult volna az idő kereke. Az új, jobboldali lengyel kormány erőltetett menetben hozza a törvényeket, melyekkel a kampányban elhangzott ígéreteit valósítja meg.

Ilyenek voltak pl. a bank- és szupermarketadó, a szociális juttatások emelése, a gyermekes családok támogatása, a nyugdíjkorhatár leszállítása és más, a gazdaságban nagyobb állami szerepvállalásra törekvő intézkedések.

4 hozzászólás Tovább

6 lépés, amit muszáj megtennie a nyugdíjért

február 23., 07:12 Módosítva: 2016-02-24 07:23:04
463
24 hozzászólás

Ma már közhely, hogy az állami nyugdíjra nem számíthatunk idős korunkra. Talán meglepő, de a magyarok szinte tökéletesen tudatában is vannak ennek: 100 emberből kettő gondolja csak, hogy kényelmesen meg tud majd élni abból, amit idős korában havonta hoz a postás.

De akkor miért van mégis ennyire kevés magyarnak nyugdíjcélú megtakarítása? Az államnak változtatnia kellene a hozzáállásán, de ne essünk abba a hibába, hogy másoktól várjuk a megoldást. Mindenki úgy tudja biztonságba helyezni magát, ha egyrészt növeli a jövedelmét, másrészt sokkal tudatosabb a pénzügyeiben.

A magyar állami nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan. Álomba ringatja magát, aki azt hiszi, hogy öngondoskodás nélkül boldogul majd nyugdíjas éveiben. De az okok keresése, a panaszok felsorolása előtt vegyük rögtön sorra, hogy mi a javaslat, azaz mit érdemes tenni a fentiek ismeretében.

24 hozzászólás Tovább

Olcsó olaj: ez nem pisztoly, hanem kézigránát

173
7 hozzászólás

Az elmúlt napok hírei alapján egyértelmű, hogy az orosz és a szaúdi vezetés között zajló alkufolyamat minden korábbinál intenzívebb szakaszához érkezett. A Kreml szóvivőjének nyilatkozatai, az orosz olajipari vezetők válságtanácskozása, a szaúdiakkal és más OPEC-tagokkal kezdeményezett tárgyalásokról való nyilvános beszéd, az iráni olajipari miniszter Moszkvába rendelése mind arra mutat, hogy Putyin ezúttal gyors megoldást akar.

Erre pedig a kitermelés kölcsönös csökkentéséről - és végre csak erről az egy témáról szóló - tárgyalások megkezdése valódi esélyt kínál, legalábbis rövid távon. A hosszú ideje húzódó szaúdi-orosz tárgyalási folyamatban ugyanis az olajár mindezidáig nem önálló téma volt, hanem a szaúdiak által a tárgyalóasztalra kitett töltött pisztoly szerepét kellett volna játszania.

7 hozzászólás Tovább

Mi lesz az olaj árával?

január 13., 06:54 Módosítva: 2016-09-20 13:36:39
53
6 hozzászólás

Kisebb-nagyobb megszakításokkal lassan másfél éve tart az olajárak lejtmenete. Az amerikai WTI könnyű olaj árfolyama a 2014-es nyári 100 dollár feletti jegyzésekhez képest csaknem 70 százalékot esett és jelenleg 32 dollár alatt, 13 éves mélyponton áll.

A mostanihoz hasonló heves olajáresésre a múltban is akadtak példák. A XIX. század óta számtalan ciklus zajlott le az olajárakban, amiket - a lenti ábra tanulsága szerint - keretbe foglaltak az úgynevezett hosszabb időtartamú olajár szuperciklusok.

Ez utóbbiak általában 21 és 32 évig tartanak, az átlagos időtartamuk pedig 27 év. Ha hihetünk az ábrán látottaknak, a jelenlegi olajár szuperciklus közepén járunk, ahonnan a múltbeli minták alapján tartósan alacsony olajár-környezetnek kellene beköszöntenie.

Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)

Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)
Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)

Az olajár szuperciklusok tulajdonságai a következőkben foglalhatóak össze:

  • az olajárak meredek emelkedése a ciklus elején
  • egy vagy két további felívelő szakasz a ciklus első félidejében, az első árrobbanást követő 8-9 éven belül
  • ciklus közepi árzuhanás
  • olajárak összeomlása a ciklus végén, amit általában az olajárak meredek felívelése követ és ami egyben az új olajár szuperciklus nyitánya
  • az átlagos olajár a ciklus utolsó évében a legalacsonyabb (ez alól egyedül az 1931-es év volt eddig kivétel, amikor az árak zuhanását a hirtelen nagyfokú túlkínálat okozta a kelet-texasi olajmezők felfedezését követően, amely egybeesett a kereslet zsugorodásával az 1929-33-as nagy gazdasági világválság során és amely az olajárak mélypontjához vezetett reálértelemben)
  • a ciklus második felében mérséklődik az olajárak változékonysága, miközben reálértelemben csökkennek az olajárak.
6 hozzászólás Tovább