A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

  • Benitah: Javasolnám a cikk szerzőjének a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvényben a szolgálati idő mértéke és az igénybe vehető saját jogú öregségi nyugdíjak típusait, valamint... 2016-05-03 20:13
    A balekok tartják el a potyautasokat
  • Nancsibacsi: Naki vagyok kerdojel: Előző folyt: A CSOK meg pont a megelőző lakásproject problémáját próbálja megoldani. 2016-05-03 09:19
    A balekok tartják el a potyautasokat
  • Nancsibacsi: Naki vagyok kerdojel: ""Ilyen k. 2016-05-03 09:14
    A balekok tartják el a potyautasokat

A balekok tartják el a potyautasokat

május 2., 07:37 Módosítva: 2016-05-03 08:18:52
2606
203 hozzászólás
Keveset költ Magyarország az egészségügyre. Az érdekvédők szerint 600 milliárd forint hiányzik az egészségügyi kasszából. Reális-e, hogy évente ennyivel több pénz (a GDP 2%-a) kerüljön az egészségügybe? És attól valóban sokkal jobb lenne az ellátás? Biztosan lenne ennyi pénznek helye. Ám a jelenlegi 2,7 millió tényleges járulékfizető ezt nem tudja kifizetni. Ehhez szükség lenne még plusz 3,2 millió befizetőre. Ezen kívül egy olyan teljes körű egészségbiztosításra, amely a köz és magánellátást együtt finanszírozza. Csak az állami és magánszolgáltatásokat összekapcsoló co-payment szüntetheti meg a közegészségügyet jelenleg lélegeztetőgépen tartó hétköznapi korrupciót – a hálapénzt. Ám a hálapénz nemcsak kötőanyag, hanem méreg is. A több pénz ezért önmagában sajnos nem elég garancia a jó egészségügyi ellátásra. Ez látszódik abból is, hogy a rendszeres kórház-konszolidáció eddig mindannyiszor eredménytelen volt. Kizárólag az átlátható finanszírozás számolhatja fel az egészségügyet szétrohasztó hűbéri viszonyokat és javíthatja meg a közellátást.

Alig költünk gyógyításra

Ma hivatalosan a GDP 8 százaléka jut az egészségügyre, ez a szám OECD országokban 9 százalék. Első ránézésre nem is olyan rossz. Ám ha a magánköltések 2,5 százalékát, meg még a gyógyszerkassza 1,5 százalékát is levonjuk, akkor kapjuk meg a valódi egészségügyi közkiadást, a GDP 4 százalékát.

Ez még fele sincs annak, amit a fejlett országokban az egészségügyre költenek, persze, hogy rossz az ellátás.

Gyógyításra ebből 1000 milliárd forint jut, nyugdíjra háromszor ennyi megy.

203 hozzászólás Tovább

Nem a hálapénz a valódi probléma

április 28., 12:33 Módosítva: 2016-05-02 10:52:46
45
24 hozzászólás

Érdeklődve olvastam Lantos Gabriella vitaindító írását a magyar egészségügy általa vélelmezett problémáiról és hasonlóan izgalmas volt a Kórházszövetség erre adott reakciója. Van azonban néhány olyan gondolat ezekben az írásokban, amelyeket érdemesnek látok árnyalni.

A korábban megjelent véleményírásokban megfogalmazott gondolatok a hálapénz kapcsán igazságtartalmukat nézve felemásak - ami igaz: a paraszolvencia mérgezi a rendszert, nehezíti a struktúraváltást, egy olyan tünet, mely önmagában fenntartja a betegséget. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy miért is alakult ki, illetve hogy mindazok a tényezők, melyek a kialakulásához vezettek, továbbra is fennállnak.

Önmagában tehát minden rossz okaként beállítani hatalmas hiba, mert egyrészt szinte lehetetlen ellene erővel küzdeni, másrészt eltereli a figyelmet és az erőforrásokat a valódi problémákról, azaz a forráshiányról, a rossz finanszírozási ösztönzőkről, a társadalom és az állam jelenleg betöltött és kívánatos betöltendő szerepéről, a rendszerek kölcsönhatásáról, az erők és eredők komplexitásáról.

24 hozzászólás Tovább

Az állam lehet a Bitcoin technológia legnagyobb nyertese

155
15 hozzászólás
Ha kellően komolyan veszik, akkor nem a bankok, hanem az állami adminisztráció lehet a bitcoin létezését megalapozó blockchain technológia alkalmazásának legfőbb haszonélvezője, főleg, ha sok ország együtt vezetné be a megoldást. Az Egyesült Államok és Nagy Britannia már vizsgálja a DLT-ben, azaz a megosztott főkönyvi technológiában rejlő lehetőségeket.

Egyre több bank és más szervezet – például a nagy felhőszolgáltatók – dolgozik azon, hogy adaptálják a Bitcoin működési elvének lényegét, a blockchain technológiát. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az egymással összekötött szereplők széles hálózata – például egy társaság beszerzési osztálya és beszállítói köre, vagy egy bank és a vele kapcsolatban álló befizetők és kedvezményezettek nem egy központi elszámolóházon keresztül valósítják meg a pénzügyi tranzakciókat, hanem a blockchain technológia segítségével egy decentralizált elszámolási modellt használnak.

15 hozzászólás Tovább

Évek óta riogatnak a kínai összeomlással

április 25., 07:29 Módosítva: 2016-05-03 12:17:25
121
8 hozzászólás

Az ismert amerikai Kína-szakértő és publicista, Gordon G. Chang 2001-ben megjelent „Kína közelgő összeomlása” (The Coming Collapse of China) jelentős médiafigyelmet kapott annak idején, hiszen a szerző szokatlanul határozott előrejelzése szerint a kínai gazdaságnak és az országot vezető Kínai Kommunista Pártnak (KKP) öt, legfeljebb tíz éve volt hátra.

Az elmúlt hónapokban ismét megszaporodtak a kínai gazdaság esetleges összeomlásával fenyegető hírek és szakértői megnyilatkozások. Nem újdonság ez a keleti óriással foglalkozók számára, hiszen már számtalanszor megjósolták a kínai növekedés, sőt a KKP uralmának végét, ez idáig azonban nem váltak valóra a borúlátó elképzelések. Az alábbiakban megkíséreljük összefoglalni, hogy a megannyi valós probléma mellett milyen érvek szólnak a kínai gazdasági felemelkedés folytatódása mellett.

8 hozzászólás Tovább

Kórházszövetség: Sok a baj a magyar egészségüggyel

április 20., 12:09 Módosítva: 2016-04-28 11:58:29
448
67 hozzászólás

Sokszor elkapja a hév az elemzőt, hogy egyszerű válaszokat adjon bonyolult kérdésekre. Jó is ez, ha valóban létezik egyszerű válasz, máskor azonban a kérdésfeltevés is bonyolult, az adatok szerteágazók, így a válaszok sem evidensek. Így van ez a magyar egészségüggyel is. 

Lantos Gabriella Mi a baj a magyar egészségüggyel című írása ezt ez egyszerűsítést próbálja megtenni: sok részigazságból általánosít, és gyors megoldást kínál. Sajnos azonban az elmúlt évtizedek hasonlóan egyszerűsítő, súlyos kudarcba fulladt reformkísérletei jelzik, hogy ez az út – a látótérbe hozott részigazságok tisztázó hatása ellenére – nem járható.   

67 hozzászólás Tovább

A hitelminősítők nem az óriásplakátok üzeneteit figyelik

április 20., 07:09 Módosítva: 2016-04-20 15:44:18
158
127 hozzászólás

Bóvli vagy nem bóvli? Az itt a kérdés, amit két cikkben boncolgatunk. Én amellett érvelek, hogy bóvli, és a hitelminősítők részéről prudens dolog politizálni, kollégám pedig ennek ellenkezője mellett foglal állást itt.

Alapvetően két okra hivatkozva szokás hiányolni a felminősítést. Az egyik a kedvezően alakuló költségvetési, külső eladósodottsági és néhány reálgazdasági mutató, a másik, hogy már a piac sem bóvli kategóriába árazza a magyar eszközöket. Ezekkel nehéz is lenne vitatkozni. Mármint, ha csak rövid időtávra fókuszálunk.

Ezért választottam a következő struktúrát: minden rövid távú örömhöz hozzáillesztem a jelenkori Magyarországon sajnos ezzel együtt járó, hosszú távú ürömöt – ezzel bemutatva, hogy miért nem kell a hitelminősítőknek is feltétlenül örülniük annak, ami óriásplakáton jól mutat.

127 hozzászólás Tovább

Fanyalogva szagolják a magyar levegőt a hitelminősítők

április 19., 07:10 Módosítva: 2016-04-19 16:04:24
44
48 hozzászólás

Nem ez volt a bóvli régen

Sokkoló: amikor az ősidőkben Milken papa teleszórta Amerikát az akkor újdonságnak számító bóvlikötvényeivel, azok 25 százalék körüli hozamot ígértek a befektetőknek – 3-4 százalék csak az általa felszámított jutalék volt.

  • Az első paradoxon: a nagy hitelminősítők által jelenleg bóvliba, azaz nem befektetési kategóriába sorolt magyar, euróban kibocsátott, 2-3 év futamidejű államkötvények 1 százalék alatti hozammal forognak. Bóvli kötvények 0,7 százalékos hozammal?
  • A második paradoxon: ha a piac sokszor nem a hitelminősítők értékelése alapján áraz egy pénzügyi terméket, akkor mi a fenének foglalkozunk a hitelminősítőkkel?
  • Az első paradoxon magyarázata: a piac bóvliba sorolja a magyar kötvényeket bóvliba soroló hitelminősítők véleményét.
  • A második paradoxon magyarázata: a minősítőkkel azért kell foglalkozni, mert a piac egy része kénytelen alkalmazkodni az ítéletükhöz.
48 hozzászólás Tovább

Az orvosbárókra megy el a pénz – hiánypótló írás arról, hogy mi a baj az egészségüggyel

április 18., 07:49 Módosítva: 2016-04-28 11:58:30
18741
218 hozzászólás
300 000, 500 000, 700 000 Ft. Az érdekvédők szerint ez lenne a méltányos orvosfizetés, a jelenlegi 150 000, 200 000, 300 000 Ft helyett. Sokak szerint ez irreális, nincs ennyi pénz a magyar egészségügyben. Pedig van, csak ahhoz több lépcsőben és jelentősen át kell alakítani a kádárizmusból itt maradt, harminc-negyven éve változatlan elvek szerint működő orvoslást. Le kell számolni a tévhitekkel és mítoszokkal, amelyek elfedik a valódi problémákat. Például azzal, hogy kevés az orvos, mert ez nem igaz. Nem az orvos kevés, hanem a nővér, ezért az orvosok végzik el a kvalifikálatlanabb munkákat is, a magyar átlagbér környéki fizetésért. De persze nem ebből élnek, hanem abból a plusz 150 milliárd forintból, amit magánrendelésen vagy hálapénzben keresnek hozzá. Már akinek jut belőle. Mert az orvosbárók által működtetett kórházi hűbérbirtokok az ésszerű egészségügy paródiái. Száz éve meglévő százágyas kórházak vannak szerte az országban egymástól karnyújtásnyi távolságra, így minden orvosbárónak jut egy műtő vagy egy osztály. Rájuk megy el a pénz, ahelyett, hogy az egészségügyben dolgozókat fizetnék meg belőle.

Az általános vélekedés az egészségügyről ma az, hogy a problémák oka az orvosok alacsony fizetése, ami az orvosokat arra készteti, hogy külföldre menjenek dolgozni, emiatt aztán itthon kevés marad belőlük. E vélekedés alapján a megoldás tehát az, hogy fizessenek többet az orvosoknak, akkor ők itthon maradnak, így lesz elegendő orvos. Sajnos azonban a probléma nem pontosan ez. Ezért tehát a megoldás sem ennyire egyszerű.

218 hozzászólás Tovább

Az anyák a magyar gazdaság nem eléggé felhasznált erőforrásai

április 15., 07:11 Módosítva: 2016-04-15 12:18:22
228
16 hozzászólás

Egy átlagos magyar anya mintegy négy és fél évet tölt otthon a gyerekével, mielőtt visszatér a munkába. A nők minden évvel, amit a szülés után otthon töltenek, veszítenek a tudásukból, lazulnak a szakmai kapcsolataik. Valószínűleg már egy évvel kevesebb otthon töltött idő is jelentősen jobb elhelyezkedési lehetőségeket, magasabb várható jövedelmet eredményezne.

Az Összkép magazinban bemutatott kutatásunk eredményei szerint a nők foglalkoztatottságának ösztönzése szempontjából az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítése döntő fontosságú lenne, ugyanis nagyobb arányban vállalnak munkát azok az anyák, akiknek lehetősége van napközben elhelyezni a gyerekeiket. Magyarországon a nők foglalkoztatási szintje a fejlett országok átlagának környékén van, a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága viszont ennél sokkal alacsonyabb.

16 hozzászólás Tovább

Amíg kígyózó sorok várják az új Teslát, nem kell aggódni

április 14., 07:04 Módosítva: 2016-04-15 09:14:38
11
0 hozzászólás

Érdemes megvenni olyan vállalat részvényét, amelyben nincs se eszköz se tőke? Nagyon racionális befektető egyből rávágja, hogy dehogy, hozzá se nyúlnék. Mégis a divatos, kedveltebb részvények között ott találjuk a Tesla vagy a Facebook-papírokat és tény, hogy jó időzítéssel jelentős hozamot lehet elérni velük.

Fundamentális szempontból szinte lehetetlen elemezni ezeket a vállalatokat, hiszen nem egy biztos, kiszámítható pénzáramot generáló eszközbe fektetünk, sőt, ezek a vállalatok a növekedési görbe elején még jellemzően veszteségesek és a pénzáramuk (cash flow) is negatív.

Miért ad valaki pénzt egy ilyen cégnek? Nagyon egyszerű. Hisz a menedzsment víziójában, amely lehet hamar, de lehet, hogy csak 10-15 év múlva, de esetleg soha nem valósul meg.

Szólj hozzá! Tovább

Miért ne rettegjünk annyira a demográfiai katasztrófától

március 24., 06:46 Módosítva: 2016-03-25 07:20:42
281
57 hozzászólás
Ha Magyarországon – akár hazai, akár európai – demográfiáról vagy nyugdíjakról van szó, a hangnemet leginkább a katasztrófahangulat határozza meg. Az alábbi cikkben amellett érvelek, hogy ez a pánik túlzott: bár az elöregedés hatása a gazdaságra elvitathatatlanul negatív, ennek nagyságrendje az összeomlástól azért messze áll, ráadásul jelentős tartalékokkal is rendelkezünk még a demográfiai hatások ellensúlyozására. Vagyis a demográfiai kihívás jelentős ugyan, de kétségbeesésre azért nincs ok. Ha mindenáron rettegni akarunk, akkor inkább az elvándorlástól féljünk.

Demográfiai cunami közeleg”, „ Magyarországon üthet a legnagyobbat a nyugdíjkatasztrófa”, „ Kezelhetetlenül elöregszünk 2050-re” - csak néhány a közelmúltban megjelent demográfiai témájú újságcikkek címeiből. Az elöregedésre való közhelyes hivatkozás a migráns-vitában is gyakran hangzik el mondván, nincs más választásunk, bevándorlókra van szükségünk.

A vagyonkezeléssel foglalkozó cégek ügyfél-kommunikációjában is központi szerepet kap a riogatás: rakj félre most azonnal, különben éhen halsz öregkorodra. Természetesen az önmagában jó dolog, hogy egyre tudatosabban és többet foglalkozunk az elöregedés kihívásaival, mert fontos problémáról van szó. A katasztrofizálás azonban nem segíti elő a legjobb megoldások megtalálását, és mint az alábbiakban bemutatom, nem is igazán indokolt.

57 hozzászólás Tovább

Mennyit ér a döglött ló?

március 8., 06:51 Módosítva: 2016-03-08 10:52:57
31
0 hozzászólás

Minden bank életében előfordul, hogy ezért vagy azért rosszul méri fel ügyfele fizetőképességét, és mikor ügyfele nem tud fizetni, avagy akadozik, késik a fizetéssel, akkor felméri a potenciális veszteségeket, és azt előre „leírja”, úgynevezett céltartalékot képez.

A nem, vagy akadozva teljesítő hitelek és a megképzett céltartalék aztán súlyos teherként nehezedik a bankra: rontja eredményét, fogyasztja tőkéjét, az egyre rosszabb helyzetbe kerülő ügyféllel és üggyel való hadakozás leköti munkatársai energiáját, növeli működési költségeit és a végén még biztos sem lehet benne, hogy valamilyen módon „pénzénél lesz”.

Ráadásul nincs se tőkéje, se ideje se ereje az új üzlettel, a jövővel foglalkozni. Az ügyfélnek sem jó a helyzet: ő szívesen szabadulna az adósságtól, szeretne továbblépni, a bankkal való hadakozás leköti idejét, energiáját és napról napra fogy az esélye, hogy előbb utóbb a pénzénél lesz.

Szólj hozzá! Tovább

A magyar piacra menekülnek a befektetők Lengyelországból

február 26., 06:50 Módosítva: 2016-02-26 13:46:24
132
4 hozzászólás

2015 őszén a korábbi status quo-t alapvetően átrendező választások voltak Lengyelországban. Azóta mintha felgyorsult volna az idő kereke. Az új, jobboldali lengyel kormány erőltetett menetben hozza a törvényeket, melyekkel a kampányban elhangzott ígéreteit valósítja meg.

Ilyenek voltak pl. a bank- és szupermarketadó, a szociális juttatások emelése, a gyermekes családok támogatása, a nyugdíjkorhatár leszállítása és más, a gazdaságban nagyobb állami szerepvállalásra törekvő intézkedések.

4 hozzászólás Tovább

6 lépés, amit muszáj megtennie a nyugdíjért

február 23., 07:12 Módosítva: 2016-02-24 07:23:04
463
24 hozzászólás

Ma már közhely, hogy az állami nyugdíjra nem számíthatunk idős korunkra. Talán meglepő, de a magyarok szinte tökéletesen tudatában is vannak ennek: 100 emberből kettő gondolja csak, hogy kényelmesen meg tud majd élni abból, amit idős korában havonta hoz a postás.

De akkor miért van mégis ennyire kevés magyarnak nyugdíjcélú megtakarítása? Az államnak változtatnia kellene a hozzáállásán, de ne essünk abba a hibába, hogy másoktól várjuk a megoldást. Mindenki úgy tudja biztonságba helyezni magát, ha egyrészt növeli a jövedelmét, másrészt sokkal tudatosabb a pénzügyeiben.

A magyar állami nyugdíjrendszer hosszú távon fenntarthatatlan. Álomba ringatja magát, aki azt hiszi, hogy öngondoskodás nélkül boldogul majd nyugdíjas éveiben. De az okok keresése, a panaszok felsorolása előtt vegyük rögtön sorra, hogy mi a javaslat, azaz mit érdemes tenni a fentiek ismeretében.

24 hozzászólás Tovább

Olcsó olaj: ez nem pisztoly, hanem kézigránát

173
7 hozzászólás

Az elmúlt napok hírei alapján egyértelmű, hogy az orosz és a szaúdi vezetés között zajló alkufolyamat minden korábbinál intenzívebb szakaszához érkezett. A Kreml szóvivőjének nyilatkozatai, az orosz olajipari vezetők válságtanácskozása, a szaúdiakkal és más OPEC-tagokkal kezdeményezett tárgyalásokról való nyilvános beszéd, az iráni olajipari miniszter Moszkvába rendelése mind arra mutat, hogy Putyin ezúttal gyors megoldást akar.

Erre pedig a kitermelés kölcsönös csökkentéséről - és végre csak erről az egy témáról szóló - tárgyalások megkezdése valódi esélyt kínál, legalábbis rövid távon. A hosszú ideje húzódó szaúdi-orosz tárgyalási folyamatban ugyanis az olajár mindezidáig nem önálló téma volt, hanem a szaúdiak által a tárgyalóasztalra kitett töltött pisztoly szerepét kellett volna játszania.

7 hozzászólás Tovább

Mi lesz az olaj árával?

január 13., 06:54 Módosítva: 2016-02-09 12:56:44
53
6 hozzászólás

Kisebb-nagyobb megszakításokkal lassan másfél éve tart az olajárak lejtmenete. Az amerikai WTI könnyű olaj árfolyama a 2014-es nyári 100 dollár feletti jegyzésekhez képest csaknem 70 százalékot esett és jelenleg 32 dollár alatt, 13 éves mélyponton áll.

A mostanihoz hasonló heves olajáresésre a múltban is akadtak példák. A XIX. század óta számtalan ciklus zajlott le az olajárakban, amiket - a lenti ábra tanulsága szerint - keretbe foglaltak az úgynevezett hosszabb időtartamú olajár szuperciklusok.

Ez utóbbiak általában 21 és 32 évig tartanak, az átlagos időtartamuk pedig 27 év. Ha hihetünk az ábrán látottaknak, a jelenlegi olajár szuperciklus közepén járunk, ahonnan a múltbeli minták alapján tartósan alacsony olajár-környezetnek kellene beköszöntenie.

Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)

Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)
Inflációval korrigált olajár szuperciklusok (1859-2015)

Az olajár szuperciklusok tulajdonságai a következőkben foglalhatóak össze:

  • az olajárak meredek emelkedése a ciklus elején
  • egy vagy két további felívelő szakasz a ciklus első félidejében, az első árrobbanást követő 8-9 éven belül
  • ciklus közepi árzuhanás
  • olajárak összeomlása a ciklus végén, amit általában az olajárak meredek felívelése követ és ami egyben az új olajár szuperciklus nyitánya
  • az átlagos olajár a ciklus utolsó évében a legalacsonyabb (ez alól egyedül az 1931-es év volt eddig kivétel, amikor az árak zuhanását a hirtelen nagyfokú túlkínálat okozta a kelet-texasi olajmezők felfedezését követően, amely egybeesett a kereslet zsugorodásával az 1929-33-as nagy gazdasági világválság során és amely az olajárak mélypontjához vezetett reálértelemben)
  • a ciklus második felében mérséklődik az olajárak változékonysága, miközben reálértelemben csökkennek az olajárak.
6 hozzászólás Tovább

Megszűnik a roamingdíj: mégsem járnak rosszul a szolgáltatók?

2015. november 10., 06:51 Módosítva: 2015-11-10 15:27:19
68
28 hozzászólás

Több éves huzavona végére tett pontot az Európai Parlament október 27-én azzal, hogy jóváhagyta az Európai Tanács által javasolt módosításokat, melyek eredményeképpen 2017. június 15-től a roamingszolgáltatások használata a mindenkori belföldi díjakkal azonos áron válik lehetővé az EU – tagállamok előfizetői számára.

A döntés egy 2007 óta tartó folyamat utolsó fázisát jelképezi – az egységes európai mobil távközlési piacot vizionáló brüsszeli szervek az elmúlt 8 évben folyamatosan, több lépésben csökkentették a roamingdíjak maximális felárát a belföldi díjakhoz képest.

28 hozzászólás Tovább

Befektetésre alkalmatlan, spekulációra van jobb

444
6 hozzászólás

A megszokott vadászterületeitől egyre távolabb portyázó, egyre nagyobb zsákmány után loholó orosz medve valójában fuldoklik. Olyan lánc szorítja a torkát, amelyet elszakítani lehetetlen - megnyújtani lehetséges ugyan, de minél messzebb enged, annál jobban feszül is. Az olajártól tökéletes függésben lévő orosz gazdaság vakmerőséget, kezdeményezőképességet, taktikai kreativitást követel a rendszer működtetőitől.

A hadi kommunizmus romjai között a szénhidrogénexportra támaszkodva lábra álló Oroszország számára a birodalmi létezésmód logikájához való visszatérés mostanra nem választás kérdése, hanem több okból is a Putyin- rendszer fenntarthatóságának egyetlen útja.

Befektetői szemmel ezekben az években egyre többször azzal a kérdéssel szembesülünk, hogy az orosz eszközök kockázatának a fentiekből származó nagyságrendi növekedését valamilyen stratégia mentén kompenzálhatja-e a mostanában extrémnek mondható, és ezért sokak fantáziáját megmozgató volatilitásban rejlő hozampotenciál. A következőkben igyekszem összekötni a kérdés megválaszolásához szükséges támpontokat.

6 hozzászólás Tovább

Nagy változások jönnek a számvitelben

2015. október 22., 10:30 Módosítva: 2015-10-22 20:48:22
45
2 hozzászólás
2017. január 1. - várhatóan a legtöbb cég ebben az időpontban fog átállni az egyedi beszámolóiban a magyar számviteli rendszerről a nemzetközi számviteli sztenderdek, az IFRS-ek alkalmazására. Ekkortól lesz kötelező az átállás számos érintettnek, és valószínűleg ez az első reális időpont azoknak a cégeknek, akik most még nem állnak készen, de szeretnének átállni. Messzinek tűnik, de a határidő nagyon is közel van, mert a felkészülés nem egyszerű, és a valódi határidő 2016. szeptember.

Egy év múlva ugyanis könyvvizsgálói jelentéssel kell igazolnia minden olyan cégnek, hogy felkészült a nemzetközi számviteli standardok alkalmazására, amely az egyedi beszámoló szintjén 2017. január elsejétől szeretne átállni a magyar számvitelről az IFRS-ekre.

Mi az az IFRS?

A Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardok, az IFRS-ek rendszere egy olyan elveken alapuló számviteli rendszer – a magyarral ellentétben nem jogszabályok sokasága –, mely a tranzakciókat azok valós gazdasági tartalma alapján értékeli. Az IFRS-ek a logikus, üzleti gondolkodásra épülnek és nemzetköziségüknek köszönhetően az egész világon érthető, összehasonlítható pénzügyi kimutatásokat eredményeznek.

Bár az IFRS-ek alkalmazásának lehetősége 2016. január elsejétől sok cég számára megnyílik, vélhetően a legtöbb cég ezt a 2017-es átállást akarja majd megcélozni: a bankok, tőzsdei társaságok számára ugyanis ekkortól kötelező az átállás, akitől pedig anyacége ezt várja, vagy saját megfontolásai erre késztetik, azoknak reálisan ez az első teljesíthető időpont. 2016 januárját vélhetőleg csak azok tudják elérni, akik a jelentéskészítés során már jelenleg is kiterjedten alkalmazzák az IFRS-eket.

2 hozzászólás Tovább

Alaposan megváltozik a cégek élete jövőre

2015. október 12., 08:09 Módosítva: 2015-10-13 07:35:45
445
4 hozzászólás
2016. január 1-jén életbe lép az új számviteli törvény, amely az értékhatár módosításokon és adminisztrációs könnyítésen túl az osztalékfizetéssel kapcsolatban is jelentős változtatást tartalmaz.

A jövő év elejétől hatályos változások mindenképpen pozitívan érintik a kis- és középvállalkozásokat – tehát a magyar cégek 90 százalékát –, hiszen az értékhatár-módosításoknak köszönhetően csökkennek majd az adminisztrációs terheik.

A nagyvállalatok számára ugyan plusz adminisztrációs kötelezettségeket jelenthetnek a változások, de ezzel párhuzamosan javulni fog az átláthatóságuk is, ezáltal biztonságosabbá válhatnak a befektetők számára.

Az új szabályozást érdemes már most alaposan átnézni, hiszen a negatív eredménytartalékkal rendelkező cégek nem tudnak majd osztalékot fizetni a 2016. év adózott eredményéből.

4 hozzászólás Tovább

Menthetetlenül átalakítja a streamelés a médiapiacot

2015. szeptember 28., 09:48 Módosítva: 2015-10-27 16:59:35
26
18 hozzászólás
Folyamatosan esik a fizetős tévétársaságok árfolyama a fejlett országokban, miután egyre többen használnak Over The Top (OTT) megoldásokat a szélessávú interneten keresztül valamilyen mobil eszközön, vagy asztali gépen keresztül képi tartalmak megjelenítésére, ahelyett, hogy a tévé előtt ülve kapcsolgatnának a csatornák között. Már a hangátvitel netre terelődése is sok problémát vetett fel, de a képi anyagok ilyen fogyasztása még több szereplőt érint, mert a sávszélesség is véges.

Amikor Skypolunk, Viberezünk, Spotifyon hallgatjuk a zenét, vagyis hagyományos rádió, vagy más hanghordozó helyett a szélessávú interneten keresztül hallgatunk zenét, vagy beszélgetünk, akkor OTT, azaz Over The Top megoldásokat használunk. 

Ezeknek a technológiáknak az elterjedése teljesen új üzleti alapokra helyezte a zeneipart és a klasszikus telefon szolgáltatást, de ennél is nagyobb változásokat indított el a világban, hogy az OTT megoldások elérték a tévénézést is. Magyarországon még csak ugrani készül a Netflix nevű videó szolgáltató, de az Egyesült Államokban az esti órákban már az ő adatai adják a szélessáv teljes adatforgalmának egyharmadát.

18 hozzászólás Tovább

Az olimpiától az államcsődig

2015. szeptember 1., 17:05 Módosítva: 2015-09-10 17:21:35
821
21 hozzászólás

2000. január 19-én Görögország a tizenkettedik EU-tagállamként bevezette az eurót. 2004. július 4-én a görög válogatott a labdarúgó-Európa-bajnokság lisszaboni döntőjében Harisztéasz 57. percben szerzett góljával legyőzte a házigazda Portugáliát. Majd egy hónappal később, augusztus 13-án Athénban megnyitották a XXVIII. nyári olimpiai és paralimpiai játékokat, amely minden várakozást felülmúlva a történelem egyik legjobb hangulatú sportrendezvénye lett. Mindeközben Görögország az Európai Unió leggyorsabban növekvő államává vált.

1998 és 2004 között a görög gazdaság éves szinten átlagosan 4,2 százalékos GDP-bővülést produkált, míg Európa és az Egyesült Államok gazdasága a recesszió szélén egyensúlyozott. Ennek köszönhetően a munkanélküliség ebben a periódusban 12 százalékról 9-re csökkent, az éves GDP-mutató pedig 100 milliárd euróról 184 milliárdra ugrott, aminek eredményeképpen a görög államadósság évtizedes felfutása megállt, és 95 százalék körüli szinten stabilizálódott ezekben az években – annak ellenére is, hogy a költségvetés hiánya mindvégig átlagosan 4,7 százalék körül mozgott. 

Mindezek fényében nem csoda, ha a görögök úgy érezték, hogy a világ legnagyobb sikertörténeteként robbantak be a 21. századba.

Tíz évvel később az athéni olimpia a köztudatban a bukás szinonimája, a játékok ellenzőinek pedig a legkedvesebb ütőkártyájuk lett.

Görögország gyakorlatilag a nemzeti szuverenitásának egy jelentős részét elvesztve, teljes gazdasági kilátástalanságban, 25 százalékos munkanélküliségi mutatóval, zéró gazdasági növekedéssel, 177 százalékos GDP-arányos, összesen több mint 325 milliárd eurós államadóssággal azon tépelődik egy ideje, hogy mi a kevésbé rossz megoldás számára hosszú távon: ragaszkodni az euróhoz vagy visszahozni a drachmát.

Ez a cikk azt próbálja körbejárni és bemutatni, hogy ebben a drámai fordulatban milyen szerepet játszott a 2004-es olimpia, és mi az, ami mindebből jó, illetve rossz tanulság lehet Magyarországnak.

21 hozzászólás Tovább

MNB: Csökken a sérülékenység

2015. augusztus 5., 13:57 Módosítva: 2015-08-05 15:06:54
12
1 hozzászólás
Az MNB a közelmúltban több fontos döntést is hozott: egyrészt idén júniusban bejelentette az önfinanszírozási program folytatását, másrészt július végén a kamatcsökkentési ciklus végét és az irányadó kamat tartósan alacsony szinten tartását. Cikkünkben e két döntés mögötti összefüggéseket mutatjuk be, illetve a program kockázataira vonatkozó félreértéseket igyekszünk eloszlatni.

A Magyar Nemzeti Bank továbbra is inflációs célkövető stratégiát folytat.  A jegybank elsődleges célja az árstabilitás elérése és fenntartása. Ugyanakkor a pénzügyi stabilitás megőrzése szükséges feltétele az árstabilitás fenntartásának, ezért az MNB nem hoz olyan döntést, ami a pénzügyi stabilitást veszélyeztetné.

A negatív, valamint tartósan cél alatti inflációs ráták miatt egy inflációs célkövető jegybanknak lazítania kell a monetáris kondíciókon, mert ha ezt nem teszi, akkor a jegybanki céllal kapcsolatban hitelességi aggodalmak merülhetnek fel. A jelenleg elérhető előrejelzések többsége szerint az inflációs ráta nem csak idén, hanem 2016-ban sőt akár még 2017-ben is a 3 százalékos cél érték alatt maradhat, így a jegybank idén márciusban megkezdett kamatcsökkentési ciklusa és az alacsony kamatszint melletti tartós elköteleződése éppen az inflációs cél elérésének hitelességét erősíti.

1 hozzászólás Tovább

Az MNB új kockázatokat teremt

2015. július 31., 16:59 Módosítva: 2015-08-01 09:59:58
28
2 hozzászólás

A Magyar Nemzeti Bank a legutóbbi kamatdöntő ülésén - némileg ismét meglepve a piaci szereplőket - 1,35 százalékra csökkentette az irányadó kamatlábat. A jegybank azt is jelezte, hogy a kamatcsökkentési ciklus lezárult, és jó ideig nem változtat az irányadó kamatlábon.

A befektetők közben továbbra is a görög adósság fenntarthatóságával, strukturálásával kapcsolatos bizonytalanságra és a nyersanyagár csökkenéssel összefüggő kínai részvénypiaci korrekcióra koncentrálnak. De érdemes lehet végiggondolni azt is, hogy milyen kockázatokat rejt a magyar kamatpolitika, a jelenlegi kamatszint melletti elköteleződés és az MNB önfinanszírozási programja.

2 hozzászólás Tovább

Még jöhet a nagy káosz Görögországban

2015. július 15., 07:38 Módosítva: 2015-07-16 03:11:01
206
19 hozzászólás
A görög válságnak vannak nyilvánvaló tanulságai. Addig nyújtózkodj, amíg a takaród ér. Vagy legalább időben húzd be a lábad. Érdemes nem meghamisítani a statisztikákat, mert akkor senki, sem tudja a végén, hogy mi is történik, még az sem, aki hamisít. Az emberi és főleg politikusi inkompetenciát nem érdemes alulbecsülni. Ez az írás viszont a kevésbé nyilvánvaló tanulságokról és háttér-folyamatokról szól.

Először is nézzük meg, hogy a görög válsággal hol állunk most: hétfő hajnalra az immár sokadik utolsó pillanatban az eurózóna vezetői drákói feltételek mellett elfogadták Görögország javaslatát, így Görögország valószínűleg újabb mentőprogramot kaphat. Ez azonban nem jelenti egyelőre azt, hogy az eurózóna-kilépés biztosan elkerülhető. 

19 hozzászólás Tovább

Európa robbanni fog, ez csak a kezdet

2015. július 7., 10:34 Módosítva: 2015-07-08 00:34:20
1986
59 hozzászólás

A vén kontinens számára kezelhetetlen mennyiségű teher, ha tetszik, kosz gyűlt össze, amelyhez túlságosan kicsi már az abrosz. Ha jobbra húzzák a terítőt, balról lóg ki, ha balra, akkor jobbról látszik. A politikusok és a közgazdászok meg húzkodják is rendületlenül, mutogatva az ellenkező oldalra. Más megközelítésből:  a hellén helyzetnél értek össze Európa évek óta gör(ö)getett problémái: a politikai és a gazdasági egyaránt.

59 hozzászólás Tovább

Ciprasz nem bolond, hanem egy demokrata

2015. június 29., 16:53 Módosítva: 2015-07-07 13:00:27
112
26 hozzászólás

Bezártak a görög bankok egy hétre, kis túlzással bezárt a görög gazdaság is, külföldre történő utalás, készpénzfelvétel hiányában tartósan nem lehet megszervezni egy ország gazdaságát.

Még azt is nehéz elképzelni, hogy a most ezerrel pörgő turizmus sokáig húzhatja az alapvető banki funkciók nélkül.

A jövővel kapcsolatos bizonytalanság, a bankrendszer diszfunkcionalitása már eddig is komoly károkat okozott a görög gazdaságnak. Az első negyedévben, amikor még nyoma sem volt a mai bejelentésnek, 0,2 százalékkal esett a görög GDP, miközben az eurózóna 0,4 százalékkal növekedett.

26 hozzászólás Tovább

Nem kéne leölni a magyar befektetési szektort

2015. március 25., 07:21 Módosítva: 2015-03-25 11:44:22
31
4 hozzászólás
Az elmúlt hetekben felfüggesztett három brókercég, illetve a hozzájuk köthető vállalkozások az eddigi híradások szerint komoly szabálytalanságokat, sőt bűncselekményeket követtek el. Mindez arra ösztönözi a piac felügyeletét ellátó Magyar Nemzeti Bankot (MNB), a törvényhozókat, hogy szigorítsanak az eddigi jogszabályokon és az ellenőrzéseken. Az Equilor tulajdonosai, vezetői, munkatársai, így én is egyetértek az eddig napvilágot látott jogszabály-szigorítási javaslatok egy részével, mivel azok sok esetben jogosak és érthetőek. Már most kijelenthető, hogy a korábbinál sokkal sűrűbb és szigorúbb ellenőrzések szükségesek.

Érthető, hogy a három brókercég károsultjai szeretnék viszontlátni megtakarításaikat, a piac szereplői pedig szeretnék elkerülni, hogy a jövőben hasonló esetek előfordulhassanak. Mivel a végleges szabályozói javaslatok még nem láttak napvilágot, a piac többi szereplőjéhez hasonlóan egyelőre mi is értékeljük az eddig megjelent tervezeteket. Előzetesen azonban szeretnék felvetni néhány olyan szempontot, amelyek segíthetik a reális helyzetértékelést és az ehhez igazított, megfelelő szabályozói eszközök használatát.

4 hozzászólás Tovább

Nem pánikoltuk túl a brókercsődöket

2015. március 23., 13:32 Módosítva: 2015-09-03 13:02:49
8
0 hozzászólás

A Nagy Recesszióként emlegetett gazdasági válság, amiből remélhetőleg lassan kikecmergünk, előfutára 2007 őszén a nagy-britanniai Northern Rock bankot ért betétesi roham volt. A bankroham azért volt meglepő, mert Nagy-Britanniában ezt megelőzően az utolsó ilyen roham 1866-ban történt és a fejlett világban is évtizedek óta nagyon ritkák voltak az ilyen események. Azért is fura volt a Northern Rock roham, mert a betétek biztosítva voltak és az angol központi bank, a Bank of England is kijelentette, hogy megadja a banknak a szükséges támogatást a további működéshez.  1

Szólj hozzá! Tovább

Segíti a gazdaságot a növekedési hitel

2015. március 13., 15:37 Módosítva: 2015-05-22 10:14:20
4
0 hozzászólás

A Növekedési Hitelprogramban eddig a GDP közel 5 százalékát kitevő hitel jutott el kis- és közepes vállalkozásokhoz. Ezzel a Magyar Nemzeti Banké a legnagyobb méretű a nemzetközi jegybanki hitelösztönző programok között, megelőzve még a többé-kevésbé mintának tekinthető angol „Funding for Lending Scheme”-et is. Az elmúlt időszakban arra vonatkozóan is több becslés, elemzés született, hogy a program mennyire volt sikeres a nevében foglalt végső, növekedési célját illetően. Az eredmények visszaigazolják a kezdeti várakozásokat: a program eddigi GDP-hatása elérhette az 1 százalékot is.

A program indokoltságát és hatásosságát indulásakor sokan megkérdőjelezték. Számos kritika fogalmazódott meg arra vonatkozóan, hogy lesz-e egyáltalán érdeklődés a bankok és a vállalkozások részéről, és ha igen, lesz-e hatása a hitelezési folyamatokra. Az elmúlt közel két évben elegendő idő telt el és elég evidencia gyűlt össze ahhoz, hogy megítéljük, vajon a programot elindulása óta övező kritikák mennyire tekinthetők még mindig megalapozottnak, vannak-e esetleg olyanok, amelyekre az élet egyértelműen rácáfolt, vagy pont fordítva, beigazolódtak-e esetleg korábbi félelmek?

A következőkben áttekintjük az elmúlt másfél évben a programmal kapcsolatban leggyakrabban megfogalmazott aggályokat, kockázatokat. A cikkben törekszünk arra, hogy a kritikai felvetéseket – ahol lehet - tényekkel ütköztessük, és konklúziót fogalmazzunk meg arra vonatkozóan, vajon releváns-e még az idézett aggodalom. Az elemzésben nem térünk ki sem azokra a szezonális megnyilvánulásokra, amelyek a – többnyire az év elején jellemző – alacsonyabb igénybevételi számok után rendszeresen megkongatják a vészharangot, sem pedig a közgazdasági logikát nélkülöző szkeptikus észrevételekre. Hat, gyakran visszatérő, és elméleti relevanciával rendelkező kritikát vizsgálunk meg az NHP eddigi eredményeinek fényében, melyeket három téma köré csoportosítunk: (1) a hatásosság, eredményesség; (2) az MNB-nél keletkező költségek; (3) esetleges pénzügyi stabilitási kockázatok.

Szólj hozzá! Tovább