A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

Az MNB felminősítést vár

december 1., 13:56

A cikk szerzői: Palotai Dániel – monetáris politikáért felelős ügyvezető igazgató; Kuti Zsolt – monetáris politika és pénzpiaci elemzés igazgatóság vezetője; Balogh Csaba – piaci elemzések főoszt vez.; Ligeti Imre – közgazdasági elemző

A Fitch a pénteki piaczárás után változatlanul hagyta Magyarország hitelminősítését, így idén már nem várható módosítás a magyar adósság-besorolásban. A Moody's november 7-én meglépett kilátásjavítása ugyanakkor fordulópontot jelent a magyar hitelminősítések elmúlt éves történetében, hiszen így már mindhárom kiemelt hitelminősítő intézet stabil kilátást rendel a hazai besorolás mellé. Éppen ezért érdemes áttekinteni a legfrissebb pozitív irányú hitelminősítői lépés mögötti tényezőket.

2 hozzászólás Tovább

A maradék 200 milliárd is kell a kormánynak

A kormány olyan szabályozást kreál, amivel biztosítani tudja a megmaradt nyugdíjpénztárak működésképtelenségét. Az új javaslat szerint be kell zárni azokat a pénztárakat, amelyek esetében a vizsgálat előtti hat hónapból volt legalább két olyan, amikor a tagok kevesebb mint 70 százaléka fizetett tagdíjat.

Mielőtt mondandómat kifejteném, nyilvánosságra hozom személyes érintettségemet: magán-nyugdíjpénztári tag maradtam. És ezzel nem jártam jobban, mint bárki más: a mai szabályok elvileg egyenlő feltételeket jelentenek a megmaradt tagok és a visszalépők számára.

Aki tag maradt, az arra az időszakra vonatkozóan, amikor a járulékának egy részét a magánpénztárba is fizette, csak az állami nyugdíj 75 százalékára jogosult, a többit a pénztári vagyonából kell majd fedeznie, amikor nyugdíjba megy. Ez a fedezet nagyjából 200 milliárd forintot jelent, ez az a pénz, ami a megmaradt négy pénztár cirka 60 ezer ügyfelének a számláján van.

Az idő igazolta a döntésemet.

Az volt a fő érvem a maradás mellett, hogy mire elérem a majdani nyugdíjkorhatárt, addigra a magyar államnak mindössze arra marad pénze, hogy minden idősnek kifizessen egy mai értéken legfeljebb 40-50 ezer forintos nyugdíjat, teljesen függetlenül attól, hogy az illető mennyi járulékot fizetett élete során – következésképp attól is függetlenül, hogy az 1997 és 2010 között a magánpénztárban felhalmozott megtakarítását mostanában odaajándékozza-e a kormánynak, vagy sem.

Ha pedig ez így van, akkor nyilvánvalóan jobban megéri a felhalmozott pénzt most megtartani, és kivárni, amíg abból tényleges magánnyugdíjat lehet vásárolni, ami majd kiegészíti az állami 50 ezret.

Fő állításom, hogy a nyugdíjpénzek lenyúlásával a kormány valójában azt vallja be, hogy a 2015-ös költségvetésben méretes lyuk tátong.

47 hozzászólás Tovább

Közeleg az újabb nagy összeomlás?

Az év hátralévő részében a globális tőkepiaci hangulatot újra az USA piaca határozza majd meg, dacára az október első felében tapasztalt korrekciónak és megugró volatilitásnak. A többi fejlett piacon elbizonytalanodtak a befektetők.

A másik nagy és az év elején még reményteljes piac, az EU részvénypiaca láthatóan nem tud kitörni egy kettős szorításból:

  1. Komoly technikai szintek fogják vissza, a németeket a tízezres DAX, a briteket a 7 ezres FTSE 100. 
  2.  A fundamentumok is gyengék, kivéve a briteket, itt tehát érezhető is egy elválás az EU-n belül a központi euróövezet hátrányára.

Összességében növekedés a prémium befektetési kategóriájú fejlett piacokon tehát leginkább csak az USA-ban volt és lesz ebben és a következő évben.

Szólj hozzá! Tovább

A Norbi részvényesek egy álmot vesznek drágán

szeptember 18., 08:43

Szeretem a teniszt, nézni és játszani is. Szép sport, kemény sport, szellemi és fizikai kihívás. Kell hozzá sok gyakorlás, profizmus és persze több-kevesebb szerencse is. A teniszben az is jó, hogy nincs csalás, nincs zsűri, nincs szubjektív értékelés, a nem egyértelmű helyzetek is kideríthetőek (challenge). Nincs marketing, nincs más, csak hit, megnyert és elvesztett pontok, és a végén a jobbnál a győzelem és az öröm.

A tőzsde más, komoly dolog, a pénz teszi komollyá. Ami hasonlatossá teszi a teniszhez, az a hit és a nyerési vágy, az ahhoz vezető út viszont más képességeket kíván. Kérdés, megvannak-e ezek a képességek a hazai lakossági befektetőkben az Update IPO megítélésével kapcsolatban?

A Norbi sztori szép és csúnya, romantikus és profán, kiváló médiaesemény.

29 hozzászólás Tovább

Tévhit, hogy képzettek és okosak vagyunk

szeptember 4., 08:31
A gyenge magyar oktatási rendszer még Európa összeszerelő üzeme cím eléréséhez is kevés lesz.

Dél-Korea és Magyarország más-más úton jár. Talán sokan emlékeznek még a szöuli olimpia megnyitóünnepségére. A fellobbanó olimpia láng által megperzselt sanyarú sorsú galambok mellett a megnyitó arról vált nevezetessé, hogy a dél-koreaiak szakítottak a hagyományokkal, és az olimpiai lángot egy kiemelkedő sportoló mellett egy vidéki tanár és egy, a kultúráért sokat tevő állampolgár gyújthatta meg.

Ez jól mutatja, a délkelet-ázsiai ország hozzáállását a tudáshoz és a műveltséghez. A dél-koreai reál GDP 1971 és 2014 között évi átlag 7,12 százalékkal nőtt (miközben volt 1998-ban egy 7,3 százalékos év/év alapú GDP-zuhanás is). Ezzel szemben Magyarország 1996 és 2014 között évi 2,05 százalék átlagos éves GDP-növekedést ért el.

96 hozzászólás Tovább

Ezzel szénné kereshette volna magát

augusztus 19., 16:00

Pontosan tíz évvel ezelőtt kezdődött meg a kereskedés a Google papírjaival az amerikai technológiai cégek piacán, a NASDAQ-on. A kibocsátási ár 85 dollár volt, ma egy split után is 582 dollár felett jár az árfolyam (a split a részvény felosztását jelenti, amikor a befektető egy részvény után két feleannyit érő papírt kap).

3 hozzászólás Tovább

Sose halunk meg, ha ez így folytatódik

augusztus 7., 11:17

Janet Yellen, az amerikai monetáris politika vezéralakja és az általa vezetett nyíltpiaci bizottság bő két héttel ezelőtt két olyan ágazatot jelölt meg, amelyben jelentős piaci buborék meglétét látja. Az internetes részvények mellett a biotechnológiai papírokat jelölte meg, mint potenciális veszélyforrást.

Tény és való, hogy az utóbbi elképesztő emelkedésen van túl. Ha valaki a nagy piaci értékű vállalatok részvényeibe fektette a pénzét, akkor az elmúlt három évben 61  százalék ot keresett, az egészségügyi szektort követő ETF esetén ugyanez az adat 92  százalékos  jelent, a legismertebb biotechnológiai papírokat tartalmazó ETF erre az időszakra 200  százalékos  hozammal örvendeztette meg a befektetőket.

A papír értékeltsége valóban merész, csak egy példa: a leginkább figyelt P/E mutató az ETF-ben lévő egyes részvények arányaival súlyozva elérte a huszonhatot. Ez bő 50  százalék kal van az átlagos piaci értékeltségtől, amelyet nem egy elemző eleve magasnak tart. Nyilvánvaló tehát, hogy a befektetők nagyon sokat várnak ettől az ágazattól.

3 hozzászólás Tovább

Nem is a gazdasággal van a baj

május 28., 09:16

Mély figyelemmel olvastam Duronelly Péter írását a pénz beszél blogon, mely azt próbálja taglalni, hogy igazából senki nem tudja a megoldást Magyarország gazdasági bajaira. Egyik politikai erő sem találta fel a spanyolviaszt az elmúlt 25 évben.

Ezzel szemben úgy vélem létezik megoldás, ami alapjaiban orvosolná a gazdasági helyzetet.

A probléma sokkal inkább az, hogy ezt a politikát miként lehet az ország lakóival elfogadtatni. Ebből a szempontból Péternek igaza van: senki nem találta ki az elixírt, hogy miként lehet rávenni az ország többségét a rövidtávú áldozathozatalra.

Magyarországgal nem gazdasági bajok vannak – inkább mentalitásunk, hozzáállásunk és érzelmi túlfűtöttségünk a gond. A bizalom hiánya megöli az áldozatvállalásba vetett hitet. Ez pedig gátolja a gazdaság gyökeres, alapokat is érintő átalakítását.

A recept a több kapitalizmus, kevesebb és hatékonyabb állam

A magyar 50 százalékos GDP arányos költségvetési újraelosztási arány, ami gyakorlatilag a rendszerváltozás óta változatlan, az országra jellemző alacsony társadalmi kohézió és gyenge minőségű állami szolgáltatások mellett egyszerűen nem hatékony. A magas újraelosztás miatt az adóterheket az adófizetők sarcnak érzik és igyekeznek kibújni alóluk, főleg, hogy az ellenőrzés nem hatékony és a magasabb adófizetéssel nem jár többletszolgáltatás vagy társadalmi elismerés. Az állam apanázst kapók szintén elégedetlenek az alacsony szintű juttatások és a gyenge színvonalú közszolgáltatások miatt.

A megoldás az lenne, hogy az 50 százalékos költségvetési újraelosztási arányt 40 százalék alá vigyük le, hasonlóan többi közép-kelet európai államhoz (Csehország: 42 százalék, Lengyelország 42 százalék, Szlovákia 39 százalék, Észtország 38 százalék, Románia 35 százalék - mind 2013-as adat).

Vagyis hagyjuk az előállított jövedelem nagyobb részét azoknál, aki megtermelik. Az államot pedig reformáljuk meg - határozzuk meg, hogy a fenti kereten belül mit biztosítson a köz és ezt mekkora költséggel tegye. A részletekről lehet vitatkozni, de azt gondolom, hogy a fő csapásirány egyértelmű.

A kisebb újraelosztás pénzt hagyna a gazdaságban, ami ösztönözheti a növekedést és a munkahelyteremtést. Tapasztalatok szerint a magángazdaság hatékonyabb – a saját pénzemet hatékonyabban költöm el magamra, mint az állami szereplő a mások pénzét másokra. Ennek tengernyi irodalma van és kevesen vitatják ezen tételeket.

Na de ha ez ilyen egyszerű, miért nem valósul meg?

Mert az ország többsége rövidtávon ellenérdekelt a változásban. Az országot vezető politikai réteg nem érdekelt a kisebb államban. Számukra a magas újraelosztás több hatalmat és erősebb befolyást jelent. Elvárni tőlük, hogy az érdekeikkel ellentétesen politizáljanak, nem reális. Ők nyilvánvalóan szeretnék fenntartani a vízfejű államot, főleg, ha erős politikai támogatást is kapnak hozzá.

A választók akarata jelenti a határt, ameddig a politika elérhet. Nyilvánvalóan jöhet egy Széchényi formátumú politikus, aki hajlandó saját magán példát statuálni és szembesíteni az országot a magas szétosztás negatívumaival, de saját gyarló párttársai és a rövidtávon ellenérdekelt rétegek haragja gyorsan visszahúzzák a merész vállalkozót.

Mi sem akarjuk

A magyarok egy jó része szintén ellenérdekelt a rövidtávú áldozathozatalban és támogatja is ezt a politikát. Egy komoly átalakításnak azonban szembe kellene mennie a szavazók többségének rövid távú érdekével.

Egyik politikus sem akarja ezt a népharagot elviselni, amivel a valódi reformok járnak, miközben ezzel a saját rövidtávú érdekei ellen is játszik. Sokkal jobb számukra az osztogatásos rendszer kis mutyival fűszerezve, mint egy szűkebb állam, főleg, ha a többség is az előbbire szavaz.

A kiadások csökkentése akkor következik be kizárólag, ha külső kényszer van, akkor is csak addig, amíg helyre nem áll az egyensúly és általában fűnyírószerűen, illetve ott, ahol kisebb az ellenállás.

A haszonélvezők

Ez a politikai támogatás abból a nem heterogén csoporttól jön, akit nevezhetünk az „államtól nettó kapó” rétegnek. Ide tartoznak a nyugdíjasok, a szociális ellátottak, a közalkalmazottak, köztisztviselők, állami cégek alkalmazottjai, munkanélküliek, kismamák és az egyetemi hallgatók stb. Mindenki, akinek az egzisztenciája többségében az állami redisztribúciótól függ. Ezek az emberek egy kisebb állami újraelosztással rövidtávon rosszabbul járnak. S mivel nem bíznak abba, hogy hosszútávon, mondjuk 10 év múlva a reformok sikere nyomán nagyobb támogatásban részesülnek, ezért zsigerből elleneznek minden áldozathozatalt.

Ha megnézzük a magyar statisztikákat, közel 2 millió ember kap öregségi nyugdíjat, 800 ezer egyéb jogcímen kap nyugellátást, míg 700-850 ezer közalkalmazott, köztisztviselő és közmunkás van. Az „államtól nettó kapok” a nyolcmillió szavazó nagyobb fele és függő viszonyuk miatt általában ők a politikailag aktívabb réteg.

És a finanszírozók

Az „állam felé nettó fizetők” ezzel szemben kisebbségben vannak (példaképpen bruttó havi 500 ezer forint bevallott összjövedelem felett 170 ezer ember befizető volt 2012-ben, ők az SZJA egy negyedét, 326 milliárd forintot fizetnek be évente személyi jövedelemadóként).

Mivel politikai erejük kisebb és a civil társadalmi erejük gyenge, nem is állnak a politika célkeresztjében. Ők maximum a lábukkal szavaznak: a feketegazdaság vagy külföld felé veszik az útjukat.

Pedig ez a csoport – mivel ők termelik meg a szétosztható jövedelmet – valójában nagyobb befolyással kellene, hogy bírjon. A civil összefogás hiánya és a magyar individualizmus azonban sokkal inkább az egyéni megoldásokat preferálja. Amíg ebben nincs változás és ez a réteg nem akar tisztább viszonyokat és képtelen az önszerveződésre, esély sincs a változásra. A változásra márpedig szükség lenne, és persze arra, hogy az adót valóban befizessük.

Nekünk egy összeomlás kell?

Sokszor felmerül, hogy talán egy gazdasági visszaesés esélyt adhat egy új struktúra kialakítására a mostani fenntarthatatlansága miatt. Ez sajnos a véleményem szerint nincs így.

A mostani felállás nem optimális, a szokásos ciklusos lefelé menet valószínűleg a gyengébb struktúrája országokat jobban sújtja. Zárójelben megjegyzem, hogy a korábbi évek unortodox politikája miatt mi is sebezhetőbbek vagyunk. Ha jön a menetrendszerű ciklus lefelé – ami jön, ez csak idő kérdése, hiszen ez a központi irányítás nélküli kapitalizmus velejárója – akkor minket duplán fognak ütni.

A kényszer miatt a politika kénytelen lesz csökkenteni az osztást. Ez az állapot azonban csak ideiglenes: a helyzet kismértékű javulásával együtt elindul a visszarendeződés, mivel az alapfelállást nem kívánja senki megváltoztatni. Amíg ez a perverz struktúra áll, esélyünk sincs egy tartós gazdasági kiemelkedésre.

Sőt, a példák az mutatják, hogy ilyen kohézió nélküli és magas eltartottakkal rendelkező országokban (lásd Venezuela, Argentína – miért is van velük tele a hazai sajtó?) még nő is az ellenségkeresés és a populizmus gazdasági recesszió esetén. A politika és az nettó eltartottak rövidtávú áldozathozatala nélkül el lehet itt felejteni örökre a jólétet – mi enélkül Európa humán összeszerelő robotjai maradunk.

160 hozzászólás

Miért mi fizessük mások színházjegyét?

május 20., 09:36

Mindig csodálkozom, hogy negyven év kizárólagos állami tulajdon tapasztalatai után ebben az országban még kell bizonygatni, hogy az állammal mekkora problémák vannak ezen a téren. De úgy látom, ez sajnos nem kerülhető el.

37 hozzászólás Tovább

Ha félre akarsz tenni, ne így csináld

április 15., 11:30

A felelős öngondoskodás hívei akár ünnepelhetnék is, hogy 2014-től ismét adókedvezmény jár a nyugdíjcélú befektetést tartalmazó életbiztosítások után, és ezzel élve a biztosítók természetesen előtérbe is helyezték ennek a terméknek az értékesítését. Ünneplésre azonban semmi ok, ez a lehetőség a termék sajátosságai miatt az ezzel élők egy nem elhanyagolható részénél csak arra lesz jó, hogy egzisztenciális katasztrófákat változtasson családi tragédiákká. Alább kifejtem, hogyan.

62 hozzászólás Tovább

De miből lesz itt felzárkózás?

április 4., 11:57

Az elmúlt négy év gazdaságpolitikájának értékelésével kapcsolatban számos kiváló összefoglaló jelent meg az indexen és a portfolio.hu-n. Ezek az írások lényegében minden fontos, az elmúlt ciklus gazdaságpolitikájához tartozó témát lefedtek. Ezért én az összképre szeretnék koncentrálni és azokat a témaköröket, amelyeket megfelelően kiveséztek a szerzők, hivatkozás mellett csak röviden említem meg. A mondanivalóm alátámasztására olyan ábrákat használok, amelyek a magyar adatokat a régió öt országának (Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia és Bulgária) viszonyában ábrázolják.

16 hozzászólás Tovább

A választót hülyének nézik

Racionális ember nem a pártprogramok alapján dönti el, kire szavaz. És, ha a pártprogramok olyanok, mint amiket a mostani választáskor látunk, akkor ennek örülnünk kell. Sőt, ilyen programokra nincs is szükség. Örüljünk, hogy a két fő esélyesnek nincs ilyen.

31 hozzászólás Tovább

Miért lát szebben minket az S&P?

Negatívról stabilra módosította Magyarország hosszú távú devizaadósság-besorolásának kilátását a Standard & Poor's az elmúlt héten. Ez a bejelentés több szempontból is jelentős. 

6 hozzászólás Tovább

Senki sem tudja, mit kellene csinálni

március 25., 08:54

Can I play with madness? - the prophet stared at his crystal ball
Can I play with madness? - there's no vision there at all
Can I play with madness? - the prophet looked at me and laughed at me (ha ha he said)
Can I play with madness? - he said you're blind, too blind to see

(Smith/Dickinson/Harris)

Visszatekintve az elmúlt négy évre, egy sikersztoriról biztos nem fogunk tudni beszámolni: a növekedésről. Pedig a válság az Orbán-kormány számára pont jókor jött, hiszen egy mély recesszióból a felpattanás is nagy szokott lenni. Magyarország 2009-ben a rendszerváltás óta vett legnagyobb növekedési sokkját szenvedte el, de ebből a sokkból máig nem állt fel. Hogy mennyire nem, azt legegyszerűbben az utca emberének jövedelmi viszonyain keresztül tudjuk megfogni.

Adatok csak 2012-ig vannak teljes körűen, de az egy főre jutó reáljövedelem akkor 3,7 százalékkal maradt el a 2009-es (már válság sújtotta) szinttől. És bár a gazdasági növekedés mértéke nem esik egybe az egy főre jutó reáljövedelem mértékével, nem valószínű, hogy a tavalyi alig több mint másfél százalékos GDP-bővülés mellett ebből a 3,7 százalékból sokat behoztunk volna. Ha így nézzük, „rosszabbul élünk, mint négy éve”, illetve öt éve. Nagyjából úgy, mint tíz éve éltünk, azaz az elmúlt öt év (a válság, illetve a 2010-2013-as periódus) visszaesése letörölte a megelőző öt évet.

Untitled-1
Fotó: KSH

Kérdés, hogy vajon miért van ez így, és hogyan lesz tovább. Az „elmúltnégyév” elemzése nem egyszerű dolog, mert a gazdaságot, társadalmat jellemző általános tényezők keverednek a legutóbbi választások óta jellemző faktorokkal. A kiút ködös, és nem világos, hogy a jövőnkért makroszinten felelős döntéshozók szándékai pontosan milyenek.

115 hozzászólás Tovább

Elmúlt négy év: az akarat diadala

A Fidesz-kormány elmúlt négy évben követett, vállaltan unortodox gazdaságpolitikája a tanult közgazdászok jó részében értetlenséget, néha kifejezetten riadalmat keltett. Sokan a piacgazdasággal szembenálló ideológiát, egyfajta új, alternatív gazdasági rendszer felépítésének szándékát látják benne, s erre akár rá is erősíthet a kormányzati kommunikációnak az a vonása, amely szinte mindenhol a korábbi viszonyokkal való éles szakítást hangsúlyozza.

Szerintem ugyanakkor sokkal inkább megérthetjük a közgazdaságtan kétszerkettőjével gyakran homlokegyenest szembenálló gazdaságpolitikai lépések mozgatórugóit, ha nem az ideológia felől közelítjük meg őket. 

54 hozzászólás Tovább

Putyin ezért támadt a Krímre

Alig egy bő évtizeddel azután, hogy az orosz birodalom államkapitalista modelljének első kísérlete, a Szovjetunió szétesett, Oroszország minden szempontból felkerült a valódi világgazdaság térképére.

A valódi világgazdaság – amelyben nem a normatív alapú tervezés és elosztás, hanem a piaci koordináció, azaz a javak önkéntes cseréje a társadalmi munkamegosztás fő szervező ereje, – a tudati reflexiók szintjén bámulatos gyorsasággal megemésztette Oroszország gazdasági átlényegülését. A pénzügyi piacok és a reálszféra szereplői úgy tekintettek rá, mint bármely más, gazdasági racionalitás alapján elemezhető és elemzendő országra, mint az úgynevezett feltörekvő országok egyik legérdekesebbjére.

Nem csoda, hiszen ekkorra, a 2000-es évek elejére, a putyini konszolidáció idejére már lezajlott a volt szovjet külső birodalom kelet-európai gyarmatainak gazdasági és politikai átalakulása, az euro-atlanti intézményrendszerbe való betagozódása, a kínai államkapitalizmus magántulajdonnal kiegészített és a világgazdaságba bekapcsolódó modellje pedig ekkorra már évtizedek óta produkálta káprázatos eredményeit.

Oroszország világgazdasági integrációja akkor és azóta egyszerűen a következő lépésnek tűnt, az ország lakóinak legjobban felfogott érdekeivel teljes összhangban. Az ukrán válság egyik legfontosabb hosszú távú következménye az lehet, hogy erre a képre hosszú és sötét árnyék vetül, ennek minden gazdasági szövődményével együtt.

45 hozzászólás Tovább

Minden mozog, csak a gazdaság nem

Vegyük ezt a sort: 1,1; 1,6; -1,7; 1,2; 2,1; 2,1. Ha nem a gazdasági rovatban olvassuk, kevés összefüggést találunk a számok között. Ám azzal sem leszünk sokkal okosabbak, ha megtudjuk: ez a magyar gazdaság átfogó teljesítmény-mutatójának (GDP) alakulása 2010 óta, az utolsó két adat pedig az Európai Bizottság idei téli előrejelzése szerinti 2014-es és 2015-ös prognózis.

 
Nagyobb méret Beágyazás

Fura idősor, annyi biztos. Kevesen hittük volna 2010-ben, hogy a magyar gazdaság és társadalom problémáinak megoldását növekedéssel – és nem megszorítással, azaz makrogazdasági stabilizálással – kúrálni szándékozó kormány ennyire gyenge négyéves tényadatokat fog produkálni.

Hogy mennyi is a mai viszonyok közepette a néven nevezhető gazdasági növekedés, amikor a világátlag 3 százalék körüli-feletti, azt persze nehéz megmondani. A kelet-közép-európai kontextusban a négy százalékra már rámondhatjuk, hogy húz a gazdaság, hat fölött dübörög.

 
Nagyobb méret Beágyazás

Ezen a vidéken az EU-tagság 2004-es elnyerése valamint a 2009-es szinkronizált európai recessziós év közötti fél évtizedben néhányan tíz százalékos száguldást is felmutattak. A magyar gazdaság ugyan sosem tudott észt vagy szlovák növekedési statisztikát produkálni, de volt ambíció a hét százalékos növekedés elérésére. Igaz, ez még a 2008 előtti szakasz története; azóta a három százalékos bővülést is megsüvegelik.

8 hozzászólás Tovább

Így lett bankcsőd egy fagyizásból

Ha úgy érezzük, bankunk éppen a csőd felé tart, felesleges a fiókba rohanni: ha betétünk van, azt az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA) közel 30 millió forintos összeghatárig a törvény szerint megtéríti.

Ha nagybefektetők, tulajdonosok vagy a vezetőség tagjai vagyunk, akkor még kevésbé segít a pánik: vagy időben a pénzünkhöz jutottunk, vagy akár ne is lépjünk, mert ha a kisbetétesek úgy érzik, menekítjük a pénzünket, betétkivételeikkel elindítják a lavinát, és még egy egészséges bankot is térdre kényszerítenek.

A pánikérzés nagy úr, hiszen az 1980-as években például Hongkongban elég volt egy cukrászda előtt álló hosszú sor, hogy a mellette lévő bankot roham alá vegyék a betétesek.

10 hozzászólás Tovább

Új atomerőmű nem kell

január 15., 14:17

Kettő atomblokkot építünk. Építenek nekünk az oroszok. 3750 milliárd forintért. 2023-ra kész is lehet az első. Legalábbis a megállapodás szerint. Megépül-e, vagy nem? Bukás lesz, vagy siker? Szavazzon!

59 hozzászólás Tovább

Helló bankok, helló magyarok, ez itt a baj

A devizahitelesek, most legutóbb a Raiffeisen kálváriája, valamint az erre adott fekete vagy fehér reakciók (tisztelet a kivételnek) együtt pontos kor- és kórképet adtak az országról. Meglehet, „veszélyes” mélyre ásni, mert az ott talált dolgok messze túlmutatnak a csupasz bank-hitel problémán. Mégis megkísérlem rendszerszinten átvilágítani az ügyet, feltárni a szűz ok-okozati összefüggéseket, levonni az eddig féligazság szintjén rekedt tanulságokat.

26 hozzászólás Tovább

Tényleg elüldözik a bankokat Magyarországról?

Kétségtelen, hogy a bankoknak jelentős extra terheket kellett és kell fizetniük hazánkban. Nem szükséges magyarázni, hogy a nehezen kiszámítható gazdasági környezet és az adóztatás nem arra sarkallja őket, hogy továbbra is Magyarországon maradjanak.Túlzás lenne azonban azt állítani, hogy egyes bankok esetleges kivonulása pusztán az állami intézkedések következménye. Úgy gondolom, hogy a fenti terhek nélkül sem lett volna jelentős hitelezési aktivitás az elmúlt években. Miért?

24 hozzászólás Tovább

Hahó, magyar Zuckerbergek, Gates-ek!

2013. december 17., 13:14

Mérföldkőhöz érkezett a magyarországi értékpapírpiac a december 6-i tőzsdei kereskedési rendszer cseréjével. A német Xetra rendszer bevezetésével a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) belépett a globális tőkepiac kapuján, közvetlenül elérhetővé téve a magyar piacot 18 ország több mint 250 kereskedő cége számára. Miért fontos ez?

Szólj hozzá! Tovább

Ebben jobbak az amerikai vállalkozók

2013. december 4., 13:26

Egyedüli magyarként vett részt egy vállalkozókat segítő globális programban Kiss Gergely, a mobilfejlesztéssel foglalkozó hazai startup, az Attrecto Innovations vezetője. Az amerikai tanulmányúton milliomos egyetemistákkal, jótékony üzletasszonyokkal és technikailag kevésbé fejlett, mégis sikeres vállalkozókkal találkozva megfogalmazott néhány fontos tanulságot a magyar cégvezetőknek.

9 hozzászólás Tovább

Egy dolgot állítunk, senki nem cáfolta

2013. november 27., 12:07

Nobilis Benedek, az NGM főosztályvezetője a Pénzügyi Szemlében megjelent cikkünk kapcsán megfogalmazott néhány kritikát és több fontos megjegyzést tett az egykulcsos adóreform lehetséges értékelésével kapcsolatban. Az utóbbival kezdem, ugyanis a felvetések többségével egyetértek. Vagy azért, mert mi magunk is hangsúlyoztuk a tanulmányban (például az adórendszer korlátozott szerepét az állami újraelosztásban), vagy azért mert szerintem is van létjogosultsága és érdemes lenne részletesen megvizsgálni (például a feketegazdaság szerepét). Ami a kritikákat illeti, azt gondolom, hogy Nobilis Benedek olyan dolgokat kér számon a tanulmányon, amelyekre az nem vállalkozott.

1 hozzászólás Tovább

Nehéz odaadni a gazdagok pénzét a szegényeknek

Az elmúlt napokban jelentős sajtóvisszhangot kapott Tóth G. Csaba és Virovácz Péter nemrégen megjelent tanulmánya, amely az egykulcsos adórendszer jövedelemeloszlásra gyakorolt hatását lenne hivatott vizsgálni.

A szerzők figyelmen kívül hagynak számos tényezőt, amelyek nélkül az adórendszer elmúlt években lezajlott átalakításának korrekt értékelése nem végezhető el; így következtetéseik is meglehetősen félrevezetőek. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy a fenti tanulmány miért jut téves következtetésekre, majd bemutatjuk, hogy milyen következményekkel jár a legmagasabb jövedelműek túlzott mértékű adóztatása, és milyen tényezők korlátozzák az újraelosztási szempontok érvényesítését az adórendszerben.

57 hozzászólás Tovább

Ezért lett nehéz sok európai élete

2013. november 20., 07:20

Bár valószínűleg nem erre a hírre voltak a leginkább kiéhezve a hazai újságolvasók, de: az eurózóna periféria-országaiban az idei év során zárulni látszik a folyó fizetési mérlegek hiánya. Ez azt jelenti, hogy ezek az országok elérték, hogy már nem költenek többet a jövedelmeiknél. Ez mérföldkőnek tekinthető az eurózónán belüli káros egyensúlytalanságok felszámolására irányuló folyamatban, noha ettől még mind a válságországok, mind az euróövezet előtt továbbra is hosszú, nehéz út és komoly dilemmák állnak.

1 hozzászólás Tovább

Tényleg erősebb lett a gazdaság?

2013. november 17., 07:47

A gazdaságpolitikai sikerességének alátámasztására a döntéshozók gyakran hivatkoznak néhány kiragadott gazdasági mutatóra, jelenségre, mint például az alacsony költségvetési hiányra, a folyó fizetési mérleg jelentős többletére, az idén jelentősen csökkenő inflációra vagy az elmúlt évben végrehajtott kamatcsökkentésekre.

Pusztán néhány indikátor alapján valóban az a kép rajzolódhat ki, hogy a gazdasági helyzet az utóbbi időben jelentősen javult és a „dolgok jó irányba haladnak”, ugyanakkor mégsem látható, hogy a társadalom jelentős többségére a hurráoptimizmus, a jelennel és a jövővel kapcsolatos felhőtlen elégedettség és bizakodás lenne jellemző.

Az alábbiakban néhány gazdasági mutatót és jelenséget elemezve arra próbálok rámutatni, hogy vajon minek köszönhető a gazdaság jelentős mértékű javulását sugalló mutatók és a gazdaság állapotával kapcsolatos borúsabb vélemények közötti ellentmondás.

65 hozzászólás Tovább

Ebben más a lengyel és a magyar nyugdíjreform

2013. november 8., 12:11

Lengyelország az állami nyugdíjrendszert is drasztikusan átszabta rendszerszinten, míg Magyarország alapvetően nem nyúlt az első nyugdíjpillérhez. Most megnézzük közelebbről, mi is történt Lengyelországban. A lengyel reform egy évvel később, 1999-ben követte a magyar 1998-as nyugdíjreformot. Ez az egy év elegendő volt arra, hogy Lengyelország lemásolja a svéd reformot, azaz bevezesse a fiktíve egyéni számlás rendszert. A kérdés, hogy ezzel sikerült-e megválaszolniuk a nyugdíjrendszer hosszú távú problémáit?

3 hozzászólás Tovább

A lengyelek még az einstandban is jobbak

2013. október 24., 13:27

Rohamosan öregszik Közép- és Kelet-Európa posztkommunista országainak népessége, leginkább azért, mert nagyon alacsony a születési ráta, és az egyre jobban kitolódik a várható élettartam. Az Eurostat hosszútávú népesség-előrejelzése szerint Magyarországon a 65 év felettiek aránya 2010 és 2060 között megkétszereződik és 30 százalék felé emelkedik. Lengyelországban a változás két és félszeres lesz és 2060-ban az idősek aránya eléri majd a 34 százalékot.

15 hozzászólás Tovább

Kiknek lesz jó a patikák államosítása?

2013. október 3., 12:48

A következő három hónap alatt gyökeresen át fog alakulni a magyarországi gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete. A rendszerváltás óta nem történt ilyen széleskörű tulajdonosi átrendeződés ilyen rövid idő alatt ebben az ágazatban. Egyedül a gyógyszertári privatizációhoz mérhető a tulajdonviszonyok most kezdődő átalakulása, de a változás iránya részben ellentétes: egyes helyeken az állam újra tulajdonos lehet a patikákban. Kérdés: hogyan alkalmazkodnak a szereplők az új versenyfeltételekhez, illetve hozzájárulhatnak-e ezek a változások a gyógyszertárak jövedelmezőségének javulásához és a szolgáltatások bővüléséhez?

1 hozzászólás Tovább