A blogról

A bejegyzések a szerzők személyes véleményét, nem a cégek álláspontját tükrözik, és semmilyen formában nem minősülnek befektetési ajánlatnak.

Friss kommentek

Brexit: May postagalambbá változott

Az EU szemszögéből nézve Nagy-Britannia túlment minden határon, ami a felelőtlenséget, a döntésképtelenséget, a valóságtól való elszakadást illeti. Meg is büntetnék a briteket egy megállapodás nélküli kilépéssel, de a tegnapi döntés egyik eredménye annak biztosítása, hogy ebben az esetben is egyértelmű legyen: ha a katasztrófa-forgatókönyv lép is életbe, azt április 12-én a britek élesítik, a felelősség a kilépés kezdeményezőit és kitartó támogatóit terheli.

Ép ésszel elképzelhetetlen, hogy ezek után maradna még olyan brit képviselő, aki azt hiszi, hogy az EU 27-ek az utolsó pillanatban félrerántják a kormányt, és fellazítják a kilépési egyezmény feltételeit. A következő három hétben a brit belpolitikában bármi megtörténhet: erősödtek a maradáspártiak, még a kilépés egyoldalú visszavonását sem lehet teljesen kizárni, de látni kell, hogy a megállapodás nélküli brexit továbbra is elfogadható a választók 43 százalékának, és ami még aggasztóbb, a tory párttagok 80 százaléka számára.

4 hozzászólás Tovább

Közszolgák és startup-sztárok: biztos azoknak tapsolunk, akik megérdemlik?

március 19., 10:33 Módosítva: 2019.03.19 15:54
67
11 hozzászólás

A piac jó és hatékony, az állam a szükséges rossz – a válság előtti évtizedekben ez volt az első számú közgazdasági törvény, aminek ellentmondani szinte egyet jelentett az elitből való kiiratkozással. Nem sokan merték megkérdőjelezni, hogy a gazdasági pörgés terepe a magánszektor, itt zajlik a valódi értékteremtés, az állam pedig azzal teszi a legjobbat, ha a lehető legkisebb mértékben zavarja a modern világ hőseinek tekinthető „vállalkozókat”. A tudományos folyóiratokat és a médiát is uraló „vezető közgazdászok és pénzügyi szakértők” megmosolyogták azt, aki szerint a közszektortól értékteremtő tevékenységet is el lehet várni. Legalábbis mostanáig, az utóbbi években ugyanis valami nagyon megváltozott.

11 hozzászólás Tovább

Brexit: a halasztás kérdése lehet az EU 27-ek egységének legnagyobb próbája

Mielőtt rátérnénk a brexit esetleges elhalasztása körüli híráramlás szétszálazására, vegyük észre, hogy a népszavazás óta zajló szánalmas szerencsétlenkedés során eddig csak és kizárólag a halasztás és a halogatás aktusaira futotta a brit politikai elittől. A népszavazás után hivatalba lépő Theresa May miniszterelnök a Lisszaboni Szerződés szerinti kilépési eljárás megindításáról szóló elhatározását több mint kilenc hónapon át hordta a szíve alatt, mielőtt sikerült megszülnie, a végén már az EU illetve a 27-ek vezetőinek kellett nógatnia a briteket, hogy na most már írjátok meg azt a levelet, gyerekek. Az elinduló tárgyalások, egyeztetések során pedig egyvalami volt végig nyugodtan biztosra vehető: a kijelölt időkeretek, határidők garantáltan elcsúsztak, minden utolsó lehetőség után volt egy következő, minden huszonnegyedik óra elteltével elindult egy új nap.

 

8 hozzászólás Tovább

Miért nem a legmodernebb technológiákat használják a profik?

március 14., 05:26 Módosítva: 2019.03.14 12:06
24
19 hozzászólás

A szemünk előtt gyarapodnak az utcai látképben a villanyautók, és halljuk, hogy régi dízelautókat tiltanak ki egyes belvárosokból, de a teherautók esetén nem ilyen látványos a változás. Bár kaphatók villanyteherautók, és vannak is használatban ilyenek, tömeges elterjedésük későbbre várható, mint a személyautóké. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy a teherfuvarozásban erős a technológiai kötöttség, lassabb az átmenet.

19 hozzászólás Tovább

Hogyan lehetne olcsóbbá tenni a lakásokat és az albérleteket Budapesten?

március 9., 08:57 Módosítva: 2019.03.10 09:06
675
137 hozzászólás
A lakhatási költségek kritikussá váltak Budapesten. Mindez azért baj, mert a drága lakhatás a város jövőbeli fejlődéséhez szükséges fiatalabb generációt illetve a munkavállalási célból ide költözőket sújtja, így az életszínvonal-csökkenésen kívül versenyképességi problémát is okoz. Mivel a drágulást okozó tényezőkben nem várhatunk magától bekövetkező fordulatot, adminisztratív és adóztatáson keresztüli szabályozásra is szükség van az árak kordában tartásához – méghozzá gyorsan.

Miért baj, ha drága a lakhatás?

A cikk első része bemutatta, hogy Budapesten az elmúlt években jelentősen megnőttek a lakhatási költségek – mind az albérleti árak, mind a lakásárak – és ez alapján a magyar fővárosban a lakhatás a bérszinthez képest már az egyik legdrágábbnak számít az uniós nagyvárosok közül. Ennek több oka volt: egyrészt az elmúlt évek turista-boomjának hatására közel 10 ezer lakás került ki a korábban kb. 100 ezer lakást tartalmazó állandó bérleti piacról az AirBnB-re és hasonló oldalakra, másrészt az így elérhető magasabb lakáskiadási hozamok és az alacsony kamatkörnyezet hatására a befektetési céllal ingatlant vásárlók a lakásárakat is felhajtották. Ebben a részben a következményeket és a potenciális ellenintézkedéseket vesszük számba.

Általánosan megfigyelhető jelenség, hogy minél fejlettebb egy ország, annál magasabbak ott az ingatlan- és egyéb árak. Ennek oka, hogy az egyre termelékenyebb iparágakban dolgozó munkavállalók bérei emelkednek, ami a gazdaság többi részében – így az ingatlanpiacon – is felhajtja az árakat. Bár ennek a jelenségnek is vannak fájdalmas újraelosztási hatásai, önmagában ez mégis természetesnek, a fejlődés velejárójának tekinthető.

137 hozzászólás Tovább

Az EU erősebb is lehet a brexittel

Biztosan mindenki ismeri az ősrégi faviccet, amelyben az elefánt és a kisegér együtt mennek át egy hídon, amikor is a kisegér elégedetten nyugtázza: „A mindenit, hogy dübörög alattunk a híd!”. Hasonlóan groteszk helyzet alakult ki a brexit kapcsán is, hiszen bár nem tudatosan, de Nagy-Britannia mindent megtett azért, hogy ellopja a show-t.

A népszavazás előkészületei, a népszavazás drámája, az azóta tartó, egyre súlyosbodó, permanens, üzemszerű kormányválság, az ország területi integritását is fenyegető alkotmányos válság fantasztikus bőséggel szolgáltat anyagot mindenféle megfigyelőnek. Az infotainment-re és a tévésorozatokra kondicionált közönség számára a brexit fordulatai, hősei és antihősei közel hozhatók és átélhetők. Mindez pedig azt eredményezi, hogy a brexit folyamat látszólagos főszereplője Nagy-Britannia. Hát persze, mint a büszke kisegér azon a bizonyos hídon.

2 hozzászólás Tovább

Nem elég csak beszélni a dráguló lakhatási költségekről

március 8., 05:13 Módosítva: 2019.03.09 00:03
834
41 hozzászólás
2015 óta mind az ingatlan-, mind az albérleti árak növekedése drasztikus mértékben haladta meg a bérek – amúgy nem jelentéktelen – bővülését. Ezzel az árak Budapesten elérték azt a szintet, hogy az ingatlanpiaci helyzet már nem csak szegénységi vagy réteg-, hanem versenyképességi és átfogó társadalmi probléma. A bérszinthez viszonyított lakhatási költségek szerint Budapest ma már az EU egyik legdrágább városa és nem várható a helyzet magától való javulása.

Ez a cikk két részben jelenik meg. A mai első részben bemutatjuk, hogy és miért vált a fővárosi albérleti és lakáspiac egyre drágábbá az elmúlt években illetve hogyan és miért lett mára a lakhatás a bérekhez képest az egyik legdrágább az európai nagyvárosok közül Budapesten. A szombaton megjelenő második részben pedig elemezzük, hogy miért fontos probléma mindez és mit lehetne ellene tenni.

2014 óta megduplázódtak Budapesten az ingatlanárak. A KSH szerint 2014-ben egy használt lakás átlagos négyzetméterára 240 ezer forint volt, 2018 júniusában viszont már 477 ezer forint, és a várakozások szerint 2018 végére már meghaladhatta a félmillió forintot.

Hasonló a helyzet az albérleti árakkal, csak itt a drágulás kicsit korábban kezdődött: míg 2012-ben a Körúton belül alig haladták meg a bérleti díjak az 1.500 Ft/hó/m2-t, addig ugyanez az érték 2018-ban már 3.000 forint felett volt. Közben a bérek is lendületesen, de ennél azért sokkal kisebb mértékben növekedtek: 2014-ben a KSH  szerint  az alkalmazásban állók nettó fizetése Budapesten kb. havi 200 ezer forint volt, 2018-ban viszont már valamivel több, mint 270 ezer forint, ami összesen 34%-os növekedésnek felel meg – ez pedig a lakásárak és bérleti díjak növekedésének csupán alig harmada.

41 hozzászólás Tovább

Olcsó benzin és drága, még drágább dízel

március 5., 05:18 Módosítva: 2019.03.05 13:12
52
3 hozzászólás

Bizonyára felfigyeltek rá az elmúlt pár hónapban, hogy jelentős, 30-40 forintos árkülönbség alakult ki a kutakon a dízel és a benzin ára között. Mivel a két üzemanyagtípus egymáshoz viszonyított árának latolgatása elmaradhatatlan eleme az autóválasztásnak – amivel itthon nem mellesleg évente közel 300 000 ember szembesül –, érdemes rátekinteni a mögöttes folyamatokra.

Pillanatnyi kilengésről van szó, amire fittyet lehet hányni, vagy hosszabb távon drágább maradhat, esetleg tovább drágulhat a dízel? Nos, a felvetésben benne rejlik a válasz. A jelenben a globális olajkitermelés szerkezeti, földrajzi átalakulása növeli, a 2020-tól pedig egy környezetvédelmi törekvés – mely a magas kéntartalmú üzemanyagot igyekszik száműzni 2020-tól a tengeri hajózás piacáról –  emelheti a dízel árát és a dízel/benzin árkülönbözetet.

3 hozzászólás Tovább

Brexit: veszélyesen optimista várakozások uralják a piacokat

A pénzügyi piacokon a brexit kapcsán az ébren álmodás a jellemző viselkedés, jószerével azóta, hogy a kérdés felkerült a napirendre. A piaci szereplők többsége a népszavazás előtt éppúgy nem merte elhinni, hogy megtörténhet a kilépés, mint ahogy nem meri elhinni azóta sem.

A reményektől elválni nem tudó várakozások határozták meg a piacok állapotát a folyamat minden egyes kritikus, vagy akként beharangozott állomásánál. A népszavazás eredménye sokkot okozott, annak ellenére, hogy a közvélemény-kutatások a legendákkal szemben semmiféle stabil fogódzót nem tudtak adni a megelőző hónapokban a referendum kimenetelét illetően.

Ugyanígy a végiggondolt megfontolásoktól mentes remények áradását hozta el a 2017-es előrehozott választás is, a piaci kommentárok jobbára kritika nélkül nyelték be Theresa May mondását, mely szerint ennek révén meg fogja erősíteni a tárgyalási pozícióit otthon és az EU-val szemben egyaránt. Az, hogy ennek az ellenkezője történt, a legkevésbé sem gátolta meg a mintázat későbbi, újra és újra ismétlődő érvényesülését.

Minden egyes alkalommal, amikor valaki találkozott valakivel, vagy nem, de majdnem, vagy szavazott valamiről, vagy mégsem, vagy közeledett egy határidő, vagy éppen lejárt, vagy valaki valamivel egyetértett, vagy nem, a piaci kommentárok zöme rendíthetetlenül kereste a dolog jó oldalát.

6 hozzászólás Tovább

Mit tehetünk valójában a felmelegedés ellen?

február 26., 05:03 Módosítva: 2019.02.26 10:14
176
22 hozzászólás

Érdeklődve olvastam a legutóbbi írásomra adott reakciót Antal Miklóstól. Azt gondolom, mielőtt a haragunkat bárkire kivetnénk, meg kell ismerkedni a realitásokkal. Érdemes végiggondolni, hogy az emberiség történetében példa nélküli jólét mennyire a fosszilis iparágaknak köszönhető. Az különösen fontos, hogy csak egy szűk csoport ráerőltetett akarata miatt használunk-e még mindig főleg földgázt a fűtésre, nyersolaj származékokat a szállításra és kőszenet az áram előállítására vagy az acélgyártására vagy ennek a magyarázata az, hogy nincs reális alternatívánk. És vajon reális cél-e, hogy a „lehető leggyorsabban nullára csökkentsük a kibocsátást”, amire nincs példa az emberiség történetében, amióta „Prométheusz ellopta az Istenektől a tüzet”.

22 hozzászólás Tovább

Az álló vöröscsillag: a kínai növekedés rendíthetetlen

február 22., 04:42 Módosítva: 2019.02.22 11:52
58
2 hozzászólás
Változnak az évszakok. Mostanában már a klíma is. A gazdaságok meg pláne, a német például most készül a földbe állni. Egy állócsillag azért van, és ez - felettébb furcsa módon - éppen a világ második legnagyobb gazdasága. Jöhet jüan összeomlás, stimulus, fogyasztói undor vagy kereskedelmi háború, a kínai gazdaság éves növekedése négy éve 6,6 és 6,9% között mozog.

Január második felében jött ki a 2018-ra vonatkozó kínai GDP adat: bár a gazdaság lassulóban van, még mindig 6,6%-os gazdasági bővülés volt. Az elemzők és gazdasággal foglalkozó újságírók két pártra szakadtak a kérdést illetően. Az adatokat tényként kezelő oldal, vagy azért mert tényleg elhiszi a számokat, vagy azért mert nem írhat mást, látszólag joggal teszi fel a kérdést: milyen lassulásról beszélünk, mikor a világ legtöbb országa bőven megirigyelne egy ilyen magas ütemű növekedést? Ráadásul az elmúlt négy évben összesen kevesebb, mint fél százalékpont körül csökkent ez a bővülés, tehát Kína látszólag gyorsan zárkózik fel a fejlett országok sorába. Másik oldalról annyi jele van annak, hogy a kínai GDP hazudik a gazdaság állapotáról, hogy inkább az a kérdés merül fel, melyik adatot érdemes ezek után nézni, mi az, amit egyáltalán biztosan állíthatunk a kínai gazdaságról?

2 hozzászólás Tovább

Ki nem hajlandó megfékezni a klímaváltozást?

február 20., 14:40 Módosítva: 2019.02.26 05:03
424
8 hozzászólás
Kell-e haragudni a szén, olaj- és gázipari cégekre, amiért növelni akarják a termelésüket? Pletser Tamás szerint nem igazán, mert a probléma forrása máshol van: a szabad piacon nem elég versenyképesek a tiszta technológiák – így aztán megoldás sincs, nem tehetünk semmit. Én úgy gondolom, hogy minden okunk megvan a haragra: a küzdelem nem szabad piacon zajlik, és a fosszilis cégek a bolygó és az emberiség jövőjét semmibe véve próbálják érvényesíteni gazdasági érdekeiket. Ha ölbe tett kézzel várunk az új technológiákra, akkor elérhetik a céljukat.

„Miért nem hajlandó megfékezni az emberiség a klímaváltozást?” –tette fel a kérdést  múlt pénteken az index gazdasági blogján Pletser Tamás, olaj- és gázipari elemző, az Erste Befektetési Zrt. munkatársa. Energiarendszerekkel és klímaváltozással foglalkozó kutatóként érdeklődve nyitottam meg a cikket, hátha új szemszögből világítja meg a kérdést.

„Mindig inkább a növekedést és a munkahelyeket fogjuk választani” – szólt a címlapon az egymondatos válasz. Ez gyanakvásra adott okot. Bár a jelenlegi gazdasági rendszer stabilitása és ezen belül a munkahelyteremtés  valóban függ  a gazdasági össztermék alakulásától, az egyáltalán nem világos, hogy miért kellene ennek örökké így maradnia. Miért kellene mindig egy több sebből vérző, az emberi jólétet nem mérő, absztrakt mutatót növelni ahelyett, hogy élhető világot teremtenénk magunknak? Miért kellene mindig olyan gazdasági rendszerben élnünk, ahol az emberek csak az éghajlati stabilitás felborítása árán kaphatnak munkát? Tényleg ennyire vagyunk képesek? Node haladjunk sorjában! Lássuk, hogyan jut a szerző erre a következtetésre, ha egyébként érvelésének jelentős része helytálló!

Az első fontos állítás, hogy ellentét feszül a fogyasztás folytonos növelése és a klímaválság megoldása között. Ezzel kapcsolatban egyetértünk. A második, hogy az átlagember és a politikus mindig a több fogyasztást választja. Ez az átlagemberekre vonatkozóan nem igaz: évtizedek kérdőíves felméréseinek eredményeit összegezve azt találtuk, hogy az emberek többsége sokszor a környezet védelmét részesíti előnyben, de jellemzően nincsenek határozott preferenciáik, ezért cselekedeteik sem konzisztensen egyik vagy másik irányba húznak. A politikusok jelentős része – illetve még inkább az őket befolyásoló gazdasági lobbicsoportok – azonban valóban ritkán helyezik az emberiség és a bolygó többi lakójának jövőjét a saját érdekeik elé. Ezt a szerző nem rója fel a világ legnagyobb privát olajvállalatának.

8 hozzászólás Tovább

A kínaiak 10 százalékának van útlevele, de ez így is 140 millió turista

február 19., 05:15 Módosítva: 2019.02.20 14:57
88
0 hozzászólás
A népszerű európai nagyvárosok és nyaralóhelyek már egy ideje arról panaszkodnak, hogy a megnövekedett turizmusáradat miatt a helyi lakosok számára egyre terhesebb lett a mindennapi élet. Bár az úticélok közül néhányan (Róma, Barcelona, Velence, Amszterdam) már kitehetnék a megtelt táblát, az Európába áramló turistaáradat még messze nem érte el a csúcspontját – a kínaiak utazási kedvében még bőven van tartalék.

Globális folyamatok

A világgazdaság egyik sarokköve a turizmus, számos ország gazdasága jelentősen függ ennek a szektornak a teljesítményétől. A középosztály növekvő aránya, a könnyen elérhető információ, és a fiatalabb generációk vágya a világ felfedezésére mind a globális turizmus folyamatos növekedése felé mutatnak. A World Tourism Organization (UNWTO) továbbra is 3-4%-os emelkedést jelez előre globálisan a turisták számának emelkedésére.

Szólj hozzá! Tovább

Miért nem hajlandó az emberiség megfékezni a klímaváltozást?

február 15., 04:55 Módosítva: 2019.02.15 20:56
1482
50 hozzászólás
A globális felmelegedés elleni háború reménytelennek tűnik, mert a mostani technológiai háttérrel hatékonyan úgy tudja az emberiség csökkenteni a CO2 kibocsátást, ha adóemeléssel vagy egyéb eszközökkel korlátozza a fogyasztást. Ez fékezi a gazdasági növekedést és munkahelyeket szüntet meg. Márpedig ha egy átlagember vagy politikust kérdezünk, hogy mi a fontosabb számára, akkor inkább a gazdasági növekedést és a munkahelyeket fogja választani a klímaváltozással szemben. A problémát tovább fokozza, hogy a CO2-kibocsátásban meglévő potyautas és közlegelők tragédiájaként ismert közgazdasági jelenségeket csak globális összefogással lehet megoldani, amire alkalmatlannak tűnik a világ. Enélkül egyensúlyt csak olyan technológiák biztosíthatnak, amelyek egyszerre olcsóbbak és kevésbé szennyezőek.

Az Economist hetilap múlt heti számában a világ legnagyobb független olajcégét, az ExxonMobilt vette górcső alá. A cikk némileg az olaj és energiacégeket tette felelőssé a globális felmelegedés miatt. Az ExxonMobilt negatív színbe festette a cikkíró, mivel a cég továbbra is az olaj és gázkitermelésre építi alapvetően stratégiáját. A tervek szerint vállalat a mostani 4 millió hordó egyenértékes napi szénhidrogén termelését 25%-kal növeli 2025-re, ami a készpénztermelő képességének duplázódását hozhatja.

A kérdés azonban nem ilyen egyszerű, és nem gondolom azt, hogy az energetikai cégek az egyetlen felelős szereplők abban, hogy a CO2 kibocsátás növekedése üteme alig lassul.

50 hozzászólás Tovább

Volt-e tíz évvel ezelőtt gazdasági válság, és ha igen, miért nem

február 13., 05:19 Módosítva: 2019.02.13 13:14
125
11 hozzászólás

Az alábbi ábrán az USA egy főre eső GDP-jének változása látható 1800 és 2016 között és jól kivehető az 1929-es Nagy Válság, mely a GDP jelentős visszaesését okozta a harmincas évek elején. Ezt leszámítva ugyanakkor egy viszonylag egyenletes, közel lineáris növekedés jellemzi az adatsort. Na de hol van ezen a 2007-es válság?

mnbkep
11 hozzászólás Tovább

A következő 30 évben több szenvedést látunk majd, mint boldogságot

február 7., 05:13 Módosítva: 2019.02.07 15:54
445
8 hozzászólás
Az elmúlt 30-35 évben drasztikusan megnőttek a jövedelmi egyenlőtlenségek az Egyesült Államokban. A részvénypiaci részesedése is csak a felső 1%-nak nőtt, mindenki más kárára. Mindeközben az amerikai társadalom fele az egyik napról a másikra él, ahogyan azt több a részleges kormányzati leállás kapcsán készített felmérés mutatja. A kialakult újfajta helyzetben egy fiatal demokrata kongresszusi képviselő 70%-os felső adókulccsal ötletel. A híres történész klasszikus helyzetképe eközben elég fenyegető.

A következő 30 évben a világ sokkal több szenvedést fog látni, mint boldogságot.

Jack Ma, a most 54 éves Alibaba alapító 2017-ben mondta ezt a technológiai fejlődés negatív hatásairól kínai vállalkozók előtt Csengcsouban. A várható szenvedés legfőbb oka Ma szerint az internet mindent felforgató hatása, a robotizáció-automatizáció és a mesterséges intelligencia lesznek.

8 hozzászólás Tovább

2070-re minden magyar dolgozóra kétszer annyi nyugdíjas jut, mint ma

február 6., 05:29 Módosítva: 2019.02.06 11:30
663
24 hozzászólás

2019. január 31-én nyilvánosan is bemutatták az OECD 2019-es jelentését Magyarországról. Mivel 2018. májusában OECD szakértők megkerestek engem is, hogy eszmét cseréljünk a magyar nyugdíjrendszer problémáiról, én is kaptam meghívót a mostani bemutatóra, és hosszú évek után ismét egy levegőt szívhattam a jelenlegi magyar hivatalnokokkal. Jellemző a kormányzati és tudományos szféra közti szakadékra, hogy a jelentésben idézett többi szakértőből senkivel sem találkoztam, és két nyugdíjhivatalnokon kívül a megjelentekből senkit sem ismertem. Kaptam ajándékba egy nagyon mutatós és tartalmas kötetet, amely elektronikusan ingyen olvasható (OECD Economic Surveys, HUNGARY stb.), de nem tölthető le ingyen. Erről a tanulmánykötetről számolok be az Index olvasóinak.

Az talán ismert, hogy ellentétben az IMF-fel és a Világbankkal, az OECD (Organisation for Economic Cooperation and Development) a fejlett piacgazdaságok klubja, tehát pénz helyett csak tanácsokat ad, emellett statisztikákat állít össze, és értékes elemzéseket készít, köztük rendszeresen jelentéseket közöl országokról, régiókról is. Most hazánk került terítékre, és a 180 oldalas jelentés az általános gazdasági áttekintésen kívül két terület szerkezeti reformjait taglalta: a magyar nyugdíj- és egészségügyi rendszer kihívásait és a bennfoglaló (inkluzív) regionális fejlesztést.

A jelentés megítéléséhez tudni kell, hogy a magyar kormánynak vétójoga van a jelentés elfogadásában és publikálásában, tehát az OECD-nek diplomatikusan kell eljárnia. Hely- és tudás hiányában főleg a nyugdíjrendszer problémáiról szóló részeket taglalom, és a regionális kérdéseket teljesen mellőzöm.

Külön felhívom a figyelmet a jelentés szerzőinek csak helyeselhető iskolás módszerére, hogy a fejezetek végén közli saját javaslatait, és helyenként kétoszlopos táblázatban összehasonlítja az előző, 2016. májusi áttekintésben tett javaslatokat és azok megvalósítását.

24 hozzászólás Tovább

Magyarország, itt az ideje behúzni a féket!

február 1., 04:57 Módosítva: 2019.02.01 12:59
577
28 hozzászólás

Már több mint 10 éve robbant ki a gazdasági világválság, ami érzékenyen érintette az Európai Uniót és Magyarországot is. A kezdeti nehéz éveket, ahol magasba szökött a munkanélküliség és a költségvetési hiány, felváltották a jó évek, amikor a munkaerőhiányról panaszkodnak a gazdasági szereplők. A miniszterelnök év eleji sajtótájékoztatójában mégsem volt megelégedve a 2019-re prognosztizált 3,9 százalékos gazdasági növekedéssel. További gazdaságélénkítésről beszél, 4 százalék feletti növekedést szeretne látni.

Felmerül a kérdés: miért van erre szükség? La Fontaine híres „ A hangya és a tücsök” meséjét mindenki ismeri. A tücsök életmódot már az előző gazdasági ciklusban megtapasztaltuk, ezért a nehéz időszakban drasztikusan kellett megszorítanunk. Ezt mintha gyorsan elfelejtettük volna, a jó időszakban még mindig költekezünk. Itt az ideje kipróbálnunk a hangyák életét is, hogy télen se fázzunk meg, itt az idő takarékoskodni.

28 hozzászólás Tovább

Megbánjuk a külvárosba költözést?

január 30., 04:22 Módosítva: 2019.01.31 01:16
2312
91 hozzászólás

Az emberek rengeteg időt töltenek ingázással, és ezt jellemzően nagy tehernek élik meg, ezért elvárható lenne, hogy cserébe a jobb környezetben, az alacsonyabb árakkal megfelelő kompenzációban részesüljenek. Ennek ellenére a kutatók azt találják, hogy minél többet ingázik valaki, annál kisebb a szubjektív elégedettsége az élettel (Stutzer és Frey, 2008).

Mindez pénzben kifejezve azt jelenti, hogy 23 perc utazást (egy irányba) 19 százalékkal nagyobb fizetés tud csak kompenzálni – ahogy azt Stutzer és Frey találta egy német háztartások körében végzett felmérés alapján. Ha az ingázás egyértelműen nagymértékű fizikai és mentális nehézséget jelent az emberek számára, amely egyben komoly stressztényező is (Koslowsky és szerzőtársai, 1995), akkor miért nem váltanak lakhelyet, hogy jobban érezzék magukat?

91 hozzászólás Tovább

Már megint temetik, de a bitcoin nevet a végén

január 25., 05:04 Módosítva: 2019.01.25 13:50
121
23 hozzászólás

A bitcoin egy „roppant kockázatos spekulációs eszköz”, és az is marad a jövőben, mert az emberek számára nem vonzó, pénznek pedig amúgy sem tekinthető – némi tömörítéssel élve erről jelent meg  egy cikk nemrég a Pénz beszélen . A most következő írás pedig az ott felvetett kérdésekre kíván alternatív válaszokat adni, több helyütt vitatkozva a szerző következtetéseivel.

23 hozzászólás Tovább

Marad a bitcoin a spekulánsok játékszere?

január 23., 05:03 Módosítva: 2019.01.23 10:44
90
6 hozzászólás

Szakmai körökben általánosan elfogadott, hogy a bitcoin nem tekinthető pénznek. Ennek egyik legfontosabb oka a rendszerbe kódolt extrém magas értékingadozás. Bár az elmúlt évben az árfolyam alakulása is inkább a pesszimista szereplőket támasztotta alá, továbbra is sokan vélekednek úgy, hogy a kriptovaluták zászlóshajója hosszú távon kinövi gyermekbetegségeit és világpénzzé válik. Jelen írásomban ennek lehetőségét vizsgálom, bár már az elején leszögezném, hogy egyértelműen pesszimista vagyok e tekintetben.

Virítsd a lóvét

Az 1996-os sportdrámában, a Jerry Maguire-ben az alakításáért a legjobb férfi mellékszereplő Oscar és Golden Globe díját elnyerő Cuba Gooding Jr. által megformált Rod Tidwell a közcímben szereplő kifejezés többszöri elismétlésével és elismételtetésével próbálja nyomatékosítani a játékáért szintén Oscar-díjra jelölt Tom Cruise játszotta címszereplőnek, hogy mennyire fontos neki a 10 millió dolláros szerződése.

A lóvé kifejezés tehát a filmben egyértelműen a törvényes amerikai fizetési eszközre, a dollárra vonatkozott. Így ez a jelenet is tudatosítja bennünk annak az alapvető pénzfunkciónak a fontosságát, hogy az adott eszközt elfogadjuk áruk és szolgáltatások (jelen esetben Tidwell sportteljesítménye) ellentételezéseként.

6 hozzászólás Tovább

Brexit: kiben mi lakik?

82 évet élt, világháborús és általában XX. századi tapasztalatokkal jól ellátott nagymamám tanította, hogy „kisunokám, jegyezd meg jól, nem lehet tudni, hogy kiben mi lakik.” Megjegyeztem, és a brexit kapcsán mostanában sűrűn eszembe is jut, nem is mernék vitatkozni vele, de mégis, tegyünk egy próbát: vegyük végig, hogy a tudható tények és az elgondolható motivációk alapján mi lehet azon brit politikusok fejében, akik ebben a pillanatban is akarják vagy elfogadhatónak tartják a brexit-et. Nem újdonság, hogy egy történelmi katasztrófa sokaknak vonzó ábrándok, lelkesítő fantáziák forrása, előtte, közben, és utána is, önmagában ebben nincs is semmi érdekes, viszont éppen a józanság oltárán áldozunk akkor, ha a lehető legjobban meg akarjuk érteni az érthetetlent. A brit belpolitikai káosz kiteljesedése jó alkalom erre.

2 hozzászólás Tovább

Mennyibe kerül valójában a magánegészségügy?

január 18., 05:10 Módosítva: 2019.01.18 11:22
297
15 hozzászólás

Ahhoz képest, hogy Magyarországon elviekben teljes körű társadalombiztosítási rendszer működik, nagyon sokat költünk a járulékokon felül is saját pénzünkből az egészségünkre. A kiadások egyharmadát magánforrásból költjük el, a beteg által közvetlenül teljesített kiadások pedig szintén jelentős 29 százalékot tesznek ki a hazai egészségügyben. Mindkét érték magasnak mondható, a magánforrás aránya az EU-ban 23 százalék, a közvetlenül a beteg általi kifizetéseké pedig 15 százalék.

A jelenség hátterében az áll, hogy Magyarországon a magán és az állami ellátás nem kiegészíti egymást, hanem egymás alternatívái. Így a rendszer nagymértékben hagyatkozik a beteg által teljesített kifizetésekre. Ennek következtében sérül az egészségügyi esélyegyenlőség elve: a tehetősebbek hálapénzt fizetnek vagy magánba mennek, a szegények pedig lassan kiszorulnak az ellátásból.

15 hozzászólás Tovább

Az amerikai-kínai konfliktus a technológiáról szól

január 16., 04:55 Módosítva: 2019.01.16 13:54
36
3 hozzászólás

2018 egyik legmeghatározóbb gazdasági fejleménye a kereskedelmi háború kitörése volt. Ám míg az amerikai vezetés a hagyományosan szövetséges országokkal a megegyezés felé tart, vagy már meg is egyezett velük, mint például Dél-Koreával vagy Kanadával, addig Kínával ennek az esélye sem látszik. Ezzel párhuzamosan a konfliktus kulcskérdései is eltolódtak: míg eddig a kommunikáció középpontjában az amerikai folyó fizetési mérleg hiány, az igazságtalan kereskedelmi szerződések és a vámok kivetése álltak, most inkább egy nagyhatalmak közötti technológiai verseny kezd kibontakozni. A kínai és amerikai vezetés is látja, hogy a jövőbeli siker kulcsa a technológiai fejlesztéseken, jórészt a mesterséges intelligencia-kutatásokban és annak felhasználásában rejlik, és egyik sem szeretne lemaradni a másikhoz képest.

3 hozzászólás Tovább

Fenekestől felforgatja a német cégek kommunikációját a bevezetett interszexuális nem

január 9., 04:51 Módosítva: 2019.01.10 06:17
6738
79 hozzászólás

Meghatározó változtatást vezettek be Németországban 2019. január elsején: a harmadik nemet. Ez azt jelenti, hogy az anyakönyvekben a nem megjelölésére immár a nő és a férfi kifejezés mellett a divers szó is alkalmassá vált. Ennek jelentése: különböző, különféle, vegyes. A változtatást az alkotmánybíróság rendelte el még 2017 végén, a parlament pedig tavaly elfogadta azt. Mielőtt rátérnénk, mivel jár ez a Németországban működő cégek számára, bővebben is kifejtjük a témát.

79 hozzászólás Tovább

Mint ha az euró 335 forint fölé emelkedne 10 perc alatt

január 3., 18:27 Módosítva: 2019.01.04 15:09
292
5 hozzászólás

Január 2-án este (közép-európai idő szerint), ami a távol-keleti tőzsdék nyitásával esik egybe, olyan rendkívüli események történtek a devizapiacon, elsősorban a japán jen árfolyamában, ami mellett nem lehet szó nélkül elmenni, még hazánkban sem.

Az úgynevezett Flash Crash (nagyon rövid idő alatt, nagyon nagy mértékű mozgás egy termék árfolyamában) elsősorban az euró japán jennel szembeni jegyzésénél volt érzékelhető, ahol alig 10 perc leforgása alatta közel 5 százalékos árfolyam zuhanást tapasztalhattunk.

Ez nagyjából azt jelenti, mint ha az euró a jelenlegi 320 forint körüli értékéről 335 fölé emelkedne ilyen rövid idő alatt. Adódik tehát a kérdés, hogy ha mindez a japán jennel megtörténhet, megtörténhet-e máskor, más devizával is? Mi áll a háttérben és elkerülhető-e hasonló eset?

5 hozzászólás Tovább

Árvai Péter: 5 könyv, amit érdemes elolvasni

2018. december 31., 09:23 Módosítva: 2019.01.01 13:32
363
3 hozzászólás

2018 szokatlanul eseménydús év volt. Egy olyan év, amikor a hosszú békeidők után, amelyben a fejlődés volt a természetes, egyre inkább a jövőnkkel kapcsolatos pesszimizmus lett a meghatározó és egy a mostaninál kevésbé vonzó világ képe kezd kirajzolódni. Egyesek szerint a változások oka, hogy lassan kihal az a generáció, akiknek az első vagy a második világháború még személyes élmény volt.

Velük együtt tűnik el ezeknek a tragédiáknak a tanulsága és megoldásai is: az emberi jogok fontossága, az igazság kiderítésére törekvő párbeszéd, a jogszabályok sérthetetlenségének elve vagy éppen az állami ellátórendszerek fontossága, amelyek segítenek megőrizni az emberek méltóságát és esélyt adnak, hogy a szegények kitörjenek jelenlegi helyzetükből. És ha mindez nem lenne elég egyre közelebb kerülünk egy környezetvédelmi krízishez, a világgazdasági rendszerek pedig átalakításra szorulnak, hogy végre ne növeljék, hanem éppen ellenkezőleg: csökkentsék a jövedelmi különbségeket.

3 hozzászólás Tovább

Napelemet a tetőre

2018. december 20., 16:29 Módosítva: 2018.12.21 15:12
348
14 hozzászólás

Ha ezt a bankok hirdetnék betéti kamatok formájában, alighanem igazi, pozitív értelemben vett „bank run” bontakozna ki a mai hozamsivár világban. A jó hír az, hogy az említett hozamszint, ha nem is a sarki bankfiókban, de pár méterrel a fejünk felett elérhető. Ehhez nem kell más „csak” egy-két millió forint, kedvező lokáció/tetőtípus, néhány négyzetméternyi napelempanel és változatlan szabályozás.

A cikkem apropójául nem az újdonság varázsa szolgált – vélhetően már igen sokan hallottak erről a lehetőségről –, hanem annak felismerése, hogy mekkora az eddig kiaknázatlan teljes hazai beruházási potenciál, valamint az, hogy a várható hozamhoz képest a befektetésünk kockázata alacsonyabb, mint azt sokan gondolnák.

Ma Magyarországon mintegy 200 MW háztartási méretű, tetőre telepített fotovoltaikus (napelem) villamosenergia termelő kapacitás létezik, ami iparági szakértők szerint, figyelembe véve a földrajzi lehetőségeinket, megháromszorozható. Ez bő 200 milliárd forintból megvalósítható, ami az említett 8-10 százalékos hozamszinttel számolva 16-20 milliárd forintnyi éves megtakarítást biztosíthatna a beruházóknak.

14 hozzászólás Tovább

Milyen az élet készpénz nélkül?

2018. december 19., 05:17 Módosítva: 2018.12.19 23:51
541
24 hozzászólás

Európa nagy részében ugyan egyelőre a jelentős készpénzhasználat okoz fejtörést, de a nemzetközi trend alapján közel az idő, amikor már nem kell idegeskednünk, hogy otthon hagytuk a pénztárcánkat – hiszen nem is lesz pénztárcánk. Vessük vigyázó szemünket Svédországra, ahol már pontos dátuma is van a készpénzmentes kor elérkezésének, miközben még mindig zavaróan sok kérdésre és kételyre nincs válasz Stockholmban sem.

24 hozzászólás Tovább

Az OPEC csatát nyert, de ki nyeri a háborút?

2018. december 14., 13:54 Módosítva: 2018.12.14 21:06
6
0 hozzászólás

Annak ellenére, hogy a venezuelai termelés jó eséllyel még tovább fog csökkenni és 6 hónap múlva életbe lépnek az amerikai szankciók Irán ellen, az OPEC+ kartell mégis úgy érezte, hogy demonstrálnia kell elkötelezettségét a piac stabilizálása mellett. A rövid távú elvárásokat tehát úgy tűnik teljesíteni tudja a kartell, ugyanakkor ezúttal a szaúdiak (és az amerikaiak) egyértelmű vesztesként kerültek ki a találkozóból, ami nem csökkentette a bizonytalanságot a már egyébként is csapongó olajpiacon. Irán és az oroszok azonban megerősödtek.

Szólj hozzá! Tovább