Hozott is ajándékot a kínai kormány, meg nem is

A piacokon ma reggel látható örömöt a kínai kormányzat egy olyan bejelentéssel érte el, amelyben nincs benne az öröm kiváltó oka. A sajátos helyzetet a közeledő G20 csúcs kényszerítette ki, a kínaiak az utolsó pillanatban megint kihúzták a fejüket a hurokból.

A két  éve a dollárhoz kötött, mesterségesen olcsón tartott jüan felértékelésére vonatkozó, azaz a kínai export extrém versenyképességét csökkenteni szándékozó követelések Amerikában kezdtek kifejezetten veszélyes formát ölteni. A Fehér Ház nagy bajban van a témával kapcsolatban, a novemberi kongresszusi választások előtt egyre aktívabb szenátorok és képviselők egy csoportja ugyanis már büntetővámokat bevezető törvények beterjesztésére készült arra az esetre, ha a G20 csúcs végéig nincs előrelépés az ügyben. A kínai kormány ugyanakkor nagyon határozottan azt kommunikálta még pénteken is, hogy a kérdés G20 csúcson való felvetését is rendkívül barátságtalan lépésnek tekintené. Az a kínai kormány, amely néhány hete még aktívan szerepet vállalt az euró – igaz, számára is nagyon fontos – stabilizálásában.

Ráadásul a helyzet Kínán belül is egyre forróbb. Az amerikai büntetőintézkedések fenyegetésénél is lényegesebb szempont ugyanis a kínai vezetés számára az infláció, amely a szociális stabilitás szempontjából lőporos hordónak tekinthető nagyvárosi munkásság elégedetlenségén keresztül életveszélyes politikai folyamatokat indíthat el. Márpedig Kínában hetek óta régen látott sztrájkhullám söpör végig, azaz ezzel a problémával hamarosan kezdeni kell valamit az ad hoc béremeléseken túlmenően is.

A jelek arra vallanak, hogy a belső feszültségek elől az amerikai és a kínai vezetés egy csöndes alkuval, közös erővel elhajolt, és mindketten nyertek egy kis időt a jüanpolitika érdemi változtatásáig. A kínai jegybank hétvégi bejelentése, amely szerint hosszabb távon egy rugalmasabb rendszerben menedzselik majd a jüan árfolyamát, már nem kizárólag a dollárhoz, hanem egy devizakosárhoz igazítva, legfeljebb a „jó” irányba tett apró lépésnek tekinthető. A jüan felértékelése segítene csökkenteni a világgazdaságot feszítő nagy egyensúlytalanságokat, innen nézve tényleg lehetne neki örülni – ha majd egyszer bekövetkezik.

Bármilyen lényeges ugyanis a gesztus üzenetértéke, azért az talán mégis lényegesebb, hogy Kína továbbra sem értékelt fel, és kézzelfogható  ígéretet sem tett ilyesmire. A közleményük tartalmazza azt is, hogy véleményük szerint a jüan jelenleg az egyensúlyi árfolyama közelében jár, azaz nagy kapkodásra továbbra sem kell számítani, ami a kínai deviza elengedését illeti. A nagyobb rugalmasságot ígérő bejelentésnek valószínűleg éppen az időnyerés a lényege, mondtak is valamit, meg nem is, beszéltek felértékelésről, de nem értékeltek fel, egyelőre megússzák a büntetőintézkedéseket, úgy, hogy a közlemény közvetlen piaci hatása voltaképpen leértékelés(!), hiszen a ma reggel minden eszközosztály piacát jellemző jó hangulatnak megfelelően a dollár gyengülni kezdett szinte minden fontos devizával szemben. Úgy beszélni a mindenki által követelt felértékelésről, hogy eközben a jüan kereskedelmi forgalommal súlyozott, a többi deviza kosarával szemben számított árfolyama leértékelődjön, na azért ez tényleg szép mutatvány.

Ha valóban sikerül kihúzni így az ezen a hétvégén sorra kerülő G20 csúcsot egy határozottabb formájú kötelezettségvállalás nélkül, akkor ez a bejelentés nyugodtan tekinthető diplomáciai mesterműnek, aminek segítségével Kína továbbra is őrzi a szuverén árfolyam-politikára fenntartott jogát, amelyet továbbra is a kompetitív leértékelés érdekében fog felhasználni.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!