Kiknek lesz jó a patikák államosítása?

A következő három hónap alatt gyökeresen át fog alakulni a magyarországi gyógyszertárak tulajdonosi szerkezete. A rendszerváltás óta nem történt ilyen széleskörű tulajdonosi átrendeződés ilyen rövid idő alatt ebben az ágazatban. Egyedül a gyógyszertári privatizációhoz mérhető a tulajdonviszonyok most kezdődő átalakulása, de a változás iránya részben ellentétes: egyes helyeken az állam újra tulajdonos lehet a patikákban. Kérdés: hogyan alkalmazkodnak a szereplők az új versenyfeltételekhez, illetve hozzájárulhatnak-e ezek a változások a gyógyszertárak jövedelmezőségének javulásához és a szolgáltatások bővüléséhez?

A tulajdonviszonyok mostani átrendeződésének első számú mozgatója az a törvényi előírás, amely egyfelől korlátozza az egy tulajdonoshoz köthető patikák számát, másfelől meghatározza milyen összetételű lehet a gyógyszertárak tulajdonosi köre. A jövőben senkinek nem lehet négynél több patikában tulajdonrésze, ami azt jelenti, hogy nem alakulhatnak új patikaláncok. A Magyar Gyógyszerész Kamara elnökének legfrissebb nyilatkozata szerint ez a rendelkezés a 2011 előtt létrejött láncokat nem érinti, de meg kell jegyeznünk, hogy e tekintetben a jogszabály nem egyértelmű és világos.

Ami viszont egyértelmű: mindenhol biztosítani kell, hogy 2016. december 31-től gyógyszerész(ek)é vagy az államé legyen a patikát működtető vállalkozás többségi tulajdona. A fokozatosság jegyében 2014. január 1-ig a kezükben kell lennie a tulajdonrész legalább 25 százalékának. Mivel az előírásoknak megfelelő állapotot egyedül a jelenlegi tulajdonosi arányok és személyi összetétel megváltoztatásával lehet elérni a patikák jelentős hányadában, sok tulajdonosnak meg kell válnia tulajdonának egy részétől. Ez az értékesítési kényszer határozza meg a kínálati oldalt.

A keresleti oldal kiszámíthatatlanabb. A gyógyszerészek nem rendelkeznek elegendő saját tőkével a vásárláshoz, ezt a problémát támogatott hitellel próbálja áthidalni a kormányzat. Nagyobb gond, hogy a patikai tulajdonrészek mennyire lesznek kelendőek. Az átrendeződés másik mozgatója ugyanis a patikák jövedelmezőségével kapcsolatos üzleti várakozás. Márpedig a gyógyszertárak korántsem garantálnak olyan nyereségességet, mint azt sokan feltételezik:

  • A generikus programok következtében a támogatott gyógyszerek árszintje az elmúlt időszakban jelentősen csökkent.
  • A gyógyszerek TB támogatásának szintje fokozatosan zsugorodik.
  • A drága készítmények kikerültek a járó-beteg ellátásból és átkerültek ún. tételes finanszírozásba a fekvőbeteg ellátásban.
  • Csökken a nagykereskedők által biztosított kedvezmények, visszatérítések mértéke, szigorodik a fizetési határidők be nem tartásának szankcionálása.
  • A működtetés költségei (bérleti díj, közüzemi díjak stb.) folyamatosan emelkednek.

Mindezek következtében a patikák egy része egyenesen veszteséget termel, és a jelenlegi tulajdonosok egyre nagyobb szállítói tartozásokkal küzdenek. Ezzel a körülménnyel pontosan tisztában vannak azok az ott dolgozó gyógyszerészek, akiknek tulajdonrészt kellene szerezniük a veszteséges vállalkozásban, különben előállhat olyan helyzet, hogy a gyógyszertár január 1-től nem működhet tovább és ezáltal megszűnik a munkahelyük.

1
Fotó: KSH

A törvény az eladásokat ki tudja kényszeríteni, de a vásárlást nem. Márpedig, ha nem lesz elegendő vevő a felkínált tulajdonrészekre, akkor számos patikát be kellene zárni. Vélhetőleg ezért döntött úgy a jogalkotó, hogy ha sem a patikában dolgozó, sem más, működési engedéllyel rendelkező patikus nem akarja megvenni a felkínált tulajdonrészeket, akkor végső soron az állam átveszi majd őket. Ami azt jelenti, hogy a gyógyszertári privatizáció után húsz évvel a patikák egy részben az állam újra tulajdonos lesz. Ez a fejlemény számos kérdést vet fel:

  1. Az állam pénzügyi vagy szakmai befektetőként tekint-e magára? Ha szakmai befektetőként, akkor miért az OEP lett kijelölve az állami tulajdonrészek kezelésére, hiszen ez az intézmény nem rendelkezik elegendő gyógyszerészeti és gyógyszertár-menedzselési ismerettel ahhoz, hogy az ország különböző helyein lévő patikákban, a mindennapi szakmai és üzleti döntések meghozatalában részt vegyen? Ha viszont nem szakmai befektetőként tekint magára az állam, akkor ez a szerep hogyan egyeztethető össze az egész átalakítás ideológiájával, miszerint a szakmai szemlélet kell erősíteni a befektetői logikával szemben?
  2. Mennyit fizet az állam azokért a tulajdonrészekért, amelyek azért kerülnek hozzá, mert a piacon eladhatatlannak bizonyultak?
  3. Mit kezd majd az állam azokkal a veszteséges patikákkal, amelyekben tulajdonrészhez jut? Közpénzből csökkenti a veszteségeket? Kezdeményezi a patika bezárását? Ha nem ő kezdeményezi, hanem valamelyik tulajdonostárs, akkor hozzájárul a bezáráshoz?
  4. Végül: miért tudná az állam jobban menedzselni a patikákat, mint a korábbi tulajdonosok?

A magyarországi gyógyszer-kereskedelemmel foglalkozó tanulmányunkban áttekintettük a gyógyszertárak helyzetének változását a rendszerváltástól kezdődően mostanáig. Megvizsgáltuk milyen állapotban van ma ez a szektor, milyen jogszabályokhoz kellett alkalmazkodniuk a működtetőknek az elmúlt években, és hogyan alakult az ágazat jövedelmezősége. Utánajártunk annak is, hogy a patikaláncok létrejötte a fogyasztók szempontjából előnyös volt-e vagy hátrányos, ennek következtében milyen hatással jár a visszaszorításuk.

Elemzésünkben az alábbi megállapításokra jutottunk:

A gyógyszertári tulajdonhoz juttatás mai folyamata és a kilencvenes évek gyógyszertári privatizációja nagyban különbözik egymástól. Az egyik fontos különbség abban áll, hogy ma kedvezőtlenebb gazdasági helyzetben működnek a patikák, ezért sokkal rosszabb a jövedelmezőségük, mint korábban. A másik fontos különbség, hogy a privatizáció következtében jelentős új forrás érkezett az ágazatba, amely az ellátás minőségét javította. Ezzel szemben a mostani tulajdonosváltások során nem fog új tőke beáramlani a gyógyszertárakba. Az az állami forrás, amely a hitelprogramot fedezi, az eladókhoz kerül, tehát ezt a pénzt nem a gyógyszertárakban fogják befektetni.

Ami a gyógyszerkészítmények árát, a gyártói kedvezmények érvényesítését illeti: a láncon kívüli és a lánchoz tartozó patikák között nem lehet kimutatni szignifikáns különbséget. Tehát nem igaz, hogy a láncok léte hátrányos volt a vásárlóknak, de az sem, hogy érdemi előnyöket nyújtott. Változatlanul kérdéses, hogy ha többlet pénz nem érkezik az ágazatba, és mostantól mindenhol a szakmai szereplőkre hárul az üzleti döntések minden felelőssége, akkor milyen tényezőktől várható az egyre nagyobb bajban lévő patikák eredményesebb működése és a szolgáltatás színvonalának folyamatos javítása.

Végül, a gyógyszertárak egy részénél a hivatalos és a tényleges tulajdonosi háttér nem fedi teljesen egymást. Ezekben az esetekben különféle megállapodásokkal és szindikátusi szerződésekkel rögzítették a tulajdonosok az egymás közötti viszonyokat. A törvény által előírt tulajdoni arány teljesítése kikényszeríti a többes tulajdonok felosztását, emiatt – akarva, akaratlan – a szindikátusi szerződések által rendezett viszonyokat is felül kell vizsgálniuk az érintett vállalkozásoknak, ami súlyos és nehezen megoldható konfliktushelyzeteket állíthat elő. A szindikátusi szerződéseknek épp az a lényege, hogy a felek nem kívánják nyilvánosságra hozni őket, a benne leírtak bíróság előtti érvényesíthetősége pedig igen csak kérdéses. Félő, hogy a következő időszakban sok tulajdonos végeláthatatlan polgári jogi vitákkal lesz elfoglalva, amely ki fog hatni a patika működésére is.

2
Fotó: KSH

Az új helyzet biztosan új stratégiák alkalmazására fogja kényszeríteni a gyógyszertárakat működtető vállalkozásokat. Nagy kérdés, hogyan tudják megőrizni vállalkozásuk jövedelmezőségét, illetve hogyan lesznek képesek pótolni azokat az előnyöket, amelyek a láncszerű működtetéséből származnának.

A gyógyszertári gondozás

A gyógyszerészi gondozás olyan tevékenység, amelyet a gyógyszerészek a beteggel és a kezelőorvossal együttműködve végeznek. Cél a biztonságos, eredményes és költséghatékony gyógyszerterápia. Emelt szintű gyógyszerészi gondozás esetén a krónikus betegségben szenvedők gyógyszeres terápiájának és életmódjának komplex menedzselése történik személyre szóló konzultáció keretében.

Az egyik megoldás az lehet, hogy egyre többen veszik át azokat az új gyógyszertári szolgáltatásokat, melyek Európában már teret nyertek az elmúlt időszakban. A gyógyszerészi gondozástól a különböző compliance-programok segítésén át a patikai akciók tudatosabb tervezéséig több innovatív megoldás létezik arra, hogy a gyógyszertár jövedelmezősége és szolgáltatásának színvonala nőjön. A szolgáltatási színvonal érdemi bővítéséhez azonban a patikák többségében jelenleg nincs meg a szükséges fedezet. Érdemi változás csak jelentősebb külső forrás bevonásától várható, amely származhat azokból a tervezett kormányzati programból is, amely a gyógyszerészi gondozást ösztönzik. Ha így lesz, a gyógyszervásárlók még akár nyerhetnek is a változásokkal.