Menthetetlenül átalakítja a streamelés a médiapiacot

Folyamatosan esik a fizetős tévétársaságok árfolyama a fejlett országokban, miután egyre többen használnak Over The Top (OTT) megoldásokat a szélessávú interneten keresztül valamilyen mobil eszközön, vagy asztali gépen keresztül képi tartalmak megjelenítésére, ahelyett, hogy a tévé előtt ülve kapcsolgatnának a csatornák között. Már a hangátvitel netre terelődése is sok problémát vetett fel, de a képi anyagok ilyen fogyasztása még több szereplőt érint, mert a sávszélesség is véges.

Amikor Skypolunk, Viberezünk, Spotifyon hallgatjuk a zenét, vagyis hagyományos rádió, vagy más hanghordozó helyett a szélessávú interneten keresztül hallgatunk zenét, vagy beszélgetünk, akkor OTT, azaz Over The Top megoldásokat használunk. 

Ezeknek a technológiáknak az elterjedése teljesen új üzleti alapokra helyezte a zeneipart és a klasszikus telefon szolgáltatást, de ennél is nagyobb változásokat indított el a világban, hogy az OTT megoldások elérték a tévénézést is. Magyarországon még csak ugrani készül a Netflix nevű videó szolgáltató, de az Egyesült Államokban az esti órákban már az ő adatai adják a szélessáv teljes adatforgalmának egyharmadát.

A Netflix tehát a saját szempontjából okkal aggódik azon, hogy adatai kellő gyorsasággal jutnak-e célba, ezért hajlandó lenne fizetni is azért, hogy az ő adatai megkülönböztető jelzést használva száguldhassanak a többi adat között cikázva a neten. Ezzel biztosítaná magának, hogy szolgáltatása soha ne akadozzon, de képzeljünk el egy autópályát, ahol a járművek egyharmada – vagy ha a Netflixhez csatlakozik a Youtube is, akkor a fele – megkülönböztető jelzéssel közlekedik, és ki is használja annak minden előnyét. Hová jutnának a többiek? Feltehetőleg sehova, és ennek megakadályozása érdekében helyezkedett az Egyesült Államok a netsemlegesség elvére, azaz lényegében megtiltotta, hogy bármilyen szolgáltató ilyen előnyt élvezhessen.

Első ránézésre ez igazságosnak tűnik, elvégre nem szeretjük a kiváltságokat, de az autópályát építő és üzemeltető cég szemszögéből nézve biztos nem az. Ő beruházott, folyamatosan karbantartja a pályát, és úgy érzi, most csavarták ki a kezéből a lehetőséget, hogy befektetése idővel megtérüljön. Ahhoz, hogy megértsük milyen folyamatok játszódnak le mindezek hatására a piacon fontos megismernünk a szereplőket.

Ne menjünk vissza a kezdetekig, induljunk ki abból az állapotból, amikor voltak a klasszikus hang alapú telefonszolgáltatók, az elsődleges (csatornák) és a másodlagos (kábeltévék) tartalom csomagolók, valamint a klasszikus internet szolgáltatók, bár ezek a legtöbbször maguk a telefon szolgáltatók voltak. Volt idő, amikor ezekért mind külön fizettünk, ma már ez ritkább, sokkal gyakoribb, hogy tévét, internetet és mobiltelefont ugyanannál a szolgáltatónál fizetünk elő. Ez azt is jelenthetné, hogy semmi baj, hiszen telefonszolgáltató a Viber révén kiesett bevételét az internet előfizetésekkel és az adat alapú számlázással pótolja, vagy fordítva, a kábeltévé és internet szolgáltató is belép a mobilpiacra, hogy ő is egyszerre tudja szolgáltatni a netet, a tévét és a telefont.

Sőt, a kábeltévék a video on demand szolgáltatásokkal, amelyekkel a náluk levő könyvtárakból néhány száz forintért azt nézünk és akkor, amikor csak akarunk még a netes videó megosztókkal is fölveszik a versenyt, sőt sokszor ők maguk szolgáltatják ugyanezt interneten keresztül is. A mindenki mindent szolgáltat mindenen keresztül, ami a keze ügyébe kerül elv miatt egy darabig úgy festett, hogy összeolvadások, együttműködések és beruházások révén akár az összes komolyabb szereplő is része lehet egy új egyensúlynak.

Csakhogy mindez a fejlett piacokon a fogyasztási szokások megváltozásához vezet, ezért mégiscsak lehet egy vesztes a sok szereplő közül, és ezek az elsődleges tartalom csomagolók, azaz a fizetős és nem fizetős tévétársaságok. Pedig sokáig úgy tűnt, hogy a tévé mindent visz. Internet és mobilszolgáltatók körében néhány évvel ezelőtt sokáig elterjedt nézet volt, hogy az egyes előfizetések közül az emberek a tévét helyezik a legfelső polcra, ahhoz ragaszkodnak a legjobban, ami értelemszerűen felértékelte a kábeltévé szolgáltatókat és tartalmukat, azaz az egyes előfizetésekbe csomagolt csatornákat is.

Csakhogy ez a nézet megdőlni látszik. A fejlett piacokon egyre kevésbé ragaszkodnak az emberek a megszokott műsorrendekhez, egyre többen keresnek maguknak tartalmat a video on demand szolgáltatóknál, vagy a neten keresztül, és nem akkor néznek valamit, amikor a csatornák adják, hanem amikor megkívánják. Ez határozottan csökkenti a fizetős tévétársaságok előfizetési bevételeit, csökken a nézettség is, így a hirdetési bevételek apadása miatt eléri a többi tévétársaságot is.

Az új szereplők minden szempontból konkurenciát jelentenek a tévétársaságoknak. A tartalom előállítókért, műsorok, sorozatok gyártóiért folytatott versenyben alaposan fölverik az árakat, saját gyártású sorozataikkal és produkcióikkal pedig versenytársként jelennek meg a nézettségért folytatott küzdelemben is. Elég arra gondolni, hogy mit nem néznek az emberek akkor, amikor a Netflix nagy sikerű House of Cards sorozatát streamelik, vagy, hogy miért az Amazon ajánlott a legtöbbet, a Top Gear-es Jeremy Clarksonért folytatott liciten.