Az anyák a magyar gazdaság nem eléggé felhasznált erőforrásai
További Pénz beszél cikkek
- Itt az MNB válasza, ezért változik a kötelező tartalékrendszer
- Elon Musk megint nagyot mondott, de most senki sem nevet rajta
- Mi az igazság a hazai közbeszerzésekkel kapcsolatban?
- A csapból is az akkumulátorgyár folyik, de a lényegről senki sem beszél
- Már látni, hogyan győzheti le az energiaválságot a digitalizáció
A blogról
Egy átlagos magyar anya mintegy négy és fél évet tölt otthon a gyerekével, mielőtt visszatér a munkába. A nők minden évvel, amit a szülés után otthon töltenek, veszítenek a tudásukból, lazulnak a szakmai kapcsolataik. Valószínűleg már egy évvel kevesebb otthon töltött idő is jelentősen jobb elhelyezkedési lehetőségeket, magasabb várható jövedelmet eredményezne.
Az Összkép magazinban bemutatott kutatásunk eredményei szerint a nők foglalkoztatottságának ösztönzése szempontjából az óvodai és bölcsődei férőhelyek bővítése döntő fontosságú lenne, ugyanis nagyobb arányban vállalnak munkát azok az anyák, akiknek lehetősége van napközben elhelyezni a gyerekeiket. Magyarországon a nők foglalkoztatási szintje a fejlett országok átlagának környékén van, a kisgyermekes anyák foglalkoztatottsága viszont ennél sokkal alacsonyabb.
Nálunk minden tizedik egy éves korú gyereket nevelő nő dolgozik, és minden ötödik azok közül, akiknek két éves a gyermeke. A nagy ugrás a gyerek harmadik születésnapja körül van, a három és fél évesnél idősebb gyereket nevelő anyáknak már 65 százaléka dolgozik. De még ez is alacsonyabb, mint az európai átlag. A sokszor idézett problémának, hogy Magyarországon nem dolgoznak elegen, egyik fontos tényezője a magyar anyák alacsony foglalkoztatottsága. Az anyák ebből a szempontból a magyar gazdaság nem eléggé kihasznált erőforrásai.
Több férőhelyre lenne szükség
Lovász Annával azt vizsgáltuk, hogy miként befolyásolja az anyák munkaerőpiaci helyzetét az, hogy milyen lehetőségek állnak rendelkezésre a gyerekek napközbeni elhelyezésére. Összehasonlítottuk azokat az anyákat, akiknek a gyermekei már három éves korukban férőhelyhez jutnak azokkal, akiknek erre átlagosan még egy fél évet várniuk kell. Arra voltunk kíváncsiak, hogy, eltérő-e a két csoport munkaerőpiaci jelenléte. A harmadik születésnap körül van egy töréspont az óvodai helyekhez való hozzáférési lehetőségekben.
Aki augusztusban születik, az három éves korában beiratkozhat az óvodába, és valószínűleg fel is veszik. Egy olyan gyereknek viszont, aki márciusban született, várnia kell szeptemberig, körülbelül három és fél éves koráig, hogy óvodába kerüljön. Számukra ezt megelőzően csak a bölcsőde érhető el, abból viszont nagyon kevés van. Az eredmények jelentős különbségeket mutatnak. Azok az anyák dolgoznak magasabb arányban, akik gyerekei hamarabb hozzájutnak a férőhelyekhez. Ha építenénk száz férőhelyet három éves gyermekek számára, annak hatására az eddigiekhez képest tízzel több nő jelenne meg a munkapiacon.
A hatás elsősorban az ország középső és észak-nyugati részén jelentős, tehát ahol több a munkahely. A gyermekek napközbeni elhelyezésének lehetőségei közvetve a gyermekvállalási kedvre is jelentős befolyással bírnak. A nők ugyanis akkor hagyják ott szívesen a munkát a gyermekvállalás kedvéért, ha tudják, hogy utána lehetőségük lesz visszatérni ugyanabba az állásba, vagy egy hasonlóba. Emiatt azokban az országokban, ahol akár egy éves kortól megoldott a gyermekek napközbeni elhelyezése, illetve ahol a nők tömegesen tudnak távmunkában vagy részmunkaidőben dolgozni, ott több gyermek születik.
Ilyen például Svédország, ahol tavaly a részmunkaidőben dolgozó nők aránya majdnem 40 százalék volt, míg nálunk nem érte el a 9 százalékot. A svéd nők ilyen környezetben szívesebben szülnek, ami praktikusan azt jelenti, hogy a svédek száma minden évben 30-40 ezerrel nő, míg a magyarok száma évente 20 ezerrel csökken.
3 éves korig az anya helye otthon van
A gyermekek napközbeni elhelyezését szolgáló intézmények mellett természetesen számos egyéb tényező is befolyásolja az anyák munkaerőpiaci döntéseit. Lényeges, hogy a nők és a környezetük mit gondolnak arról, mi a jó a gyereknek. Magyarországon az uralkodó közvélekedés szerint az anyák a gyerek harmadik születésnapja után mehetnek vissza különösebb lelkifurdalás nélkül dolgozni. Előtte viszont nem tartják helyesnek, attól félve, hogy a gyerek fejlődése sérülhet.
Pedig a gyermekek fejlődésével foglalkozó tanulmányok egyértelműek azzal kapcsolatban, hogy körülbelül másfél éves kor után már nincs kimutatható negatív hatása annak, ha az anya újból munkába áll. A közvélekedés alakításában fontos szerepe volt a hatvanas évekbeli kommunista propagandának. Mivel a korábbiaknál jelentősen kevesebb gyerek született akkoriban, a képes magazinokban rendszeresen jelentek meg cikkek, amelyek arról szóltak, hogy mennyire káros a gyerekre nézve, ha az anya 3 éves kora előtt visszamegy dolgozni.
A családtámogatás intézményrendszere is fontos iránymutató szereppel bír, különös tekintettel a gyesre. Sokan hüvelykujj-szabályként abból indulhatnak ki, hogy ha az állam három éves korig támogatja az anyát, akkor a gyermek számára valószínűleg az a legjobb, ha addig otthon is marad.
Nem az egyetlen megoldás
Persze nem a bölcsődék építése az egyetlen lehetőség a kisgyermekes nők foglalkoztatottságának ösztönzésére. Érdemes lenne azon is gondolkodni, hogy az államilag támogatott férőhelyek biztosításán túl hogyan ösztönözhetőek a nem állami fenntartású megoldások.
A családi napközikben lennének lehetőségek, amiket most csak korlátozottan használunk ki. Azt is érdemes megfontolni, hogy miképpen lehetne változtatni a közvélekedésen. Meg kellene nyugtatni az anyákat, hogy másfél éves kor után teljesen rendben van, ha visszamennek dolgozni. Nagyon fontos lépést tett ebbe az irányba a kormány, amikor lehetővé tette a GYED melletti munkavállalást. Ezeken túl azt is látni kell, hogy azért sok nő még kisgyermek mellett is vállalna munkát: rugalmasan, részmunkát, távmunkát.
Ez Európában sok helyen nagyon jól működik: a nők nagy része hamar visszatér, de nem teljes munkaidőben, hanem valamiféle rugalmas konstrukcióban. Kérdés, hogy miért van ennyire kevés rugalmas munkalehetőség Magyarországon. Ha vannak adminisztratív akadályai például a távmunkának, ezeket le kellene bontani. Túl azon persze, hogy tudjuk, a távmunkának másféle korlátai is vannak, például az, hogy sok munkaadó húzódozik, hogy részmunkában, távmunkában alkalmazzon embereket.
Rovataink a Facebookon