A férfi, aki kirobbantotta a világméretű adóbotrányt

Tudjuk, ki volt - jelentette be kényszerűen az LGT, miután már nyilvánvalóvá lett, hogy tőle lopták el azokat az adatokat, amelyek alapján a német adóhatóságok megkezdték nyomozásukat. Egy volt alkalmazottjuk, Heinrich Kieber lehetett a hunyó, aki 2001-2002 között dolgozott a 77 ezer nemzetközi ügyfelet kiszolgáló, 100 milliárd svájci franknyi vagyont kezelő bank vagyonkezelő részlegénél.

Ügyesen archivált

A 42 éves Kieber nem bankár: korábban egy olyan informatikai cégnél volt, amely dolgozott az LGT-nek, onnan vették fel elektronikus archiválási munkákra a bankhoz, bőséges hozzáférési lehetőségekkel. Nem sokkal később azonban mennie kellett, mert kiderült, hogy fedezetlen csekkel fizetett egy spanyolországi ingatlanszerződésben - ezért a liechtensteini bíróság 600 ezer svájci frank büntetésre ítélte.

Kieber ezek után nemcsak az LGT-t hagyta el 2002 novemberében, hanem az országot is, előbb azonban négy cd-re kimentette az általa beszkennelt ügyféladatokat. Ezt követően először Liechtensteinben próbálta meg értékesíteni a lemezeket, megkeresve magát Hans-Adam nagyherceget is, és a több évig tartó alkudozás után a bank eljutott vele odáig, hogy bírósági ítéletben visszaszerezte a lemezeket, melyeket meg is semmisítettek. Ám, mint mostanra kiderült, volt másolat - ezt vették meg a német hatóságok, ami ellen aztán már hiába tiltakoztak Vaduzban.

Nincs menekvés

Az ügy következményeként az uniós pénzügyminiszterek jövő keddi tanácskozásának napirendje egy ponttal biztosan kiegészül, ez pedig az adóelkerülés - közölte szerdán a német pénzügyminisztérium szóvivője. A 2003 előtti LGT-ügyletekre vonatkozó cd-n mintegy 1400 számla szerepel (a kedvezményezettek száma több mint 4500), közülük azonban csak 600 a német, így Berlin felajánlotta, hogy más országok adóhatóságai is hozzáférhetnek az információkhoz.

A cseh, a finn, az olasz, illetve a spanyol hatóság már hivatalosan is bejelentette, hogy él a lehetőséggel, a brit adóhatóság (HMRC) pedig még vasárnap megerősítette a BBC-nek a Sunday Times értesülését: a németektől függetlenül fizetett azért, hogy információkhoz jusson a liechtensteini kerülőt választókról (a lap 100 ezer fontos vételárról tud). Most már mindenki számára világos kell hogy legyen, nincs hová elbújniuk az adóelkerülőknek - nyilatkozta egy nappal később a HMRC elnöke, Dave Hartnett.

A hivatal vizsgálódásai kiterjedhetnek azokra a gazdag oroszokra is, akiknek Nagy-Britanniában (is) kellene adózniuk - figyelmeztetett egy adójogász a Guardiannek nyilatkozva -, ők most lehet hogy megpróbálják más adóparadicsomokba átvinni számláikat. A francia költségvetési minisztérium annyit tett közzé, hogy egy 200 fős lista birtokában ők is vizsgálják a "Liechtensteinben esetleges adóelkerülési szándékkal bankszámlát nyitókra" vonatkozó információkat - Párizs helyzete e téren azért is kényes, mert a francia jegybank felügyeli a monacói pénzintézeteket is.

A hercegséget Liechtensteinnel és Andorrával együtt a "nem együttműködő adóparadicsomok" közé sorolja a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD); államfőjével, Albert herceggel éppen tegnap találkozott Angela Merkel német kancellár, s egyik előre bejelentett fő témájuk az adóelkerülés volt.

Önérzetes dánok, kemény amerikaiak

Az európai országok közül bekapcsolódott már az adócsalók utáni hajszába Hollandia és Svédország is, a stockholmi adóhatóság ugyanakkor közölte, hogy nem fizetett semmilyen értesülésért és nem is kapott adatokat Németországtól, hanem saját vizsgálódásai, illetve más OECD-országok adóhatóságaitól szerzett információk alapján kutakodik mintegy száz svéd adófizető gyanús számlái után. A dán kormány még önérzetesebb nyilatkozattal reagált a német ajánlatra: ők lopott holminak tekintik a liechtensteini adathordozót, és nem is akarják azt látni.

A tengerentúlról Ausztrália, Új-Zéland, Kanada is jelezte, hogy lecsap a vaduzi számlákra, több helyen már házkutatásokat is tartottak (Kanada a német infókra támaszkodik, az ausztrál hatóságok viszont közölték, hogy ők már a német botrány előtt léptek). A legnagyobb súllyal azonban természetesen az USA léphet fel: adóhatósága, az IRS közleményben tudatta, hogy több mint száz állampolgárnál vizsgálódnak liechtensteini bankszámlák után. Azt nem árulták el, hogy honnan származnak az információik, a Der Spiegel azonban valószínűsítette, hogy ők már korábban megalkudtak a cd eladójával, mert tavaly nyár óta hirtelen sikereket érnek el ezen a területen.

Németországban már csaknem kétszázan jelentkeztek a hatóságoknál, hogy szeretnék rendezni adótartozásukat - napok alatt váratlan eurótízmilliók érkeztek be az adóhivatalhoz és a Zumwinkel ügyében illetékes ügyész közlése szerint az összeg napról napra nő, becslései szerint összesen 200 millió euróról lehet majd szó. Hans-Ulrich Krück azt is közölte a sajtóval, hogy vizsgálódásai négy kisebb bankra is kiterjednek - ebből három németországi -, ezeket azzal gyanúsítják, hogy segítettek megtalálni ügyfeleiknek a Liechtensteinbe vezető utat.