Mi kell egy közgadasági Nobel-díjhoz?

(A szerzők az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének tudományos munkatársai.)

A Nobel-díj odaítélésnek egyik indoka a modern külkereskedelem elméletek kidolgozása volt. Ezek az új elméletek képesek megmagyarázni olyan alapvető tényeket, mint például azt, hogy a világkereskedelem nagy részét olyan cserék képezik, melyben fejlett országok hasonló termékeket adnak el egymásnak.

A korábbi modellekben (komparatív előnyök, Heckscher-Ohlin modell) ugyanis nem került sor iparágon belüli kereskedelemre, minden ország csak azt exportált, amiben előnye volt: a fejlett országok autót exportáltak, a fejletlenek meg cipőt. Az új kereskedelemelméletek kulcseleme az, hogy a vállalatok nem végtelenül kicsi, passzív szereplők: nagyobb mennyiséget gazdaságosabban tudnak megtermelni (növekvő skálahozadék), és döntéseiknél figyelembe veszik a többi vállalat viselkedését is (tökéletlen verseny). Ennek a két feltételnek az a következménye, hogy egy adott országban lévő vállalatnak érdemes megpróbálni más, hasonló országok fogyasztóit is megcélozni, hogy kihasználhassa a méretgazdaságosságot – ezért kerül sor az iparágon belüli kereskedelemre. A franciák is vesznek német autót, és a németek is franciát.

Krugman megmutatta, hogy ennek az elméleti keretnek a felhasználásával le lehet írni a gazdasági aktivitás térbeli elhelyezkedését is. A megközelítésből származó legérdekesebb eredmény az, hogy meg lehet magyarázni a gazdasági tevékenység koncentrációját (városok, fejlett országok, Szilícium-völgy), míg a korábbi, tökéletes versenyt feltételező modellekben a vállalatoknak semmi okuk nem volt egymás közelébe letelepülni.

A legegyszerűbb modellben két hasonló ország kerül kereskedelmi kapcsolatba, és egy kis kezdeti különbség is egy centrum-periféria viszony kialakulását okozza, vagyis a gazdasági aktivitás az egyik országba koncentrálódik. A pozitív externális hatások miatt (a közeli elhelyezkedés miatt kevesebb terméket kell importálni, ezért olcsóbbak lesznek az árak) a centrumból a magasabb bérek ellenére sem költöznek el a cégek. Hasonló eredményre vezet, ha a cégek egymással is kereskednek, ezért ha egymáshoz közel termelnek, szállítási költséget takaríthatnak meg. Ez a különbség egészen addig maradhat fenn, amíg a bérkülönbségek nem nőnek egészen annyira, hogy egy-egy vállalatnak már megérje lemondani a centrum előnyeiről és a perifériára költöznie.

Krugman sok más területen is maradandót alkotott. Egyik híres cikkében például arról írt, miként vezethet egy nyersanyagforrás megjelenése (az északi-tenger olaj) gazdasági válsághoz - az olaj miatti árfolyam-felértékelődés megöli a hagyományos iparágakat. Ez az ún Holland-kór (Dutch disease) nem csupán elméleti lehetőség: megfigyelhettük a nyolcvanas évek Angliájában vagy az elmúlt évek Oroszországában is. A nevéhez fűződik a fizetési mérleg alapú válságok alapmodellje , ahol a piaci szereplők várakozásai vezetnek egy valuta elleni támadáshoz – nem szükséges ecsetelni ennek aktualitását.

Paul Krugman számos nemzetközi gazdasági tankönyv szerzője, a magyarul is megjelent Nemzetközi Közgazdaságtan című könyve jelenleg a nyolcadik kiadásnál tart. Krugman az elmúlt években rengeteget írt a világról és a gazdaságról folyóiratokban, napilapokban, és az Egyesült Államokban a New York Times egyik kolumnistájaként lett széles körben is ismert. Megkapta már a fiatal közgazdászok legrangosabb díját, a John Bates Clark érmet és tagja volt a legfontosabb amerikai gazdaságpolitikai tanácsadó testületnek. Krugman kétségtelenül egy személyben a mai közgazdaságtan egyik nagy ikonja és egyik legismertebb népszerűsítője is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!