Botrányos szerbiai gázvásárlás

2008.10.30. 08:26
Egy rutinszerződés aláírása óriási botránnyá dagadt Szerbiában. Belgrád csaknem 2,4 2 millió köbméter gázt venne a Gazpromtól, ám a szerződés aláírása után kiderült: a vásárló szerbiai állami cég ügyvezetőjének nem volt joga aláírni a szerződést. Amellyel egyébként 35 millió eurót is zsebre tett közvetítői díjként.

A múlt héten vált esedékessé az orosz-szerb gázszállítási keretszerződés jövő évi kondícióinak rögzítése, amely szerint a Gazprom 2,39 milliárd köbméter földgázt szállít a balkáni országba 700 millió euró értékben. A megállapodást a kormány nevében a Srbijagas importőr cég ügyvezető igazgatója, Sasa Ilic, orosz részről pedig a Gazprom helyi viszonteladója, a gázóriás többségi tulajdonában lévő Yugorosgaz képviselője írta alá.

A botrányt az előbbi társaság igazgatóságának bejelentése robbantotta ki, ugyanis közölték: nem tudtak arról, hogy Ilic a 2009-es gázszállítási protokoll aláírására készül, továbbá az ügyvezető igazgató mozgásterét korábban limitálták, ezért nincs joga nagy értékű szerződések megkötésére. Ami azonban még ennél is felháborítóbb, az az, hogy a Yugorosgaz elnöke szintén Ilic, ami azt jelenti, hogy saját magával állapodott meg. A szerződés értelmében a viszonteladó 5 százalékos, azaz 35 millió eurós közvetítői díjat kap, amit természetesen a szerb gázfogyasztók fognak megfizetni.

Tovább fokozta a feszültséget, amikor az is kiderült, hogy Ilic titokban utazott Moszkvába, legalábbis az ottani szerb követség nem vett részt annak szervezésében, s csak az orosz hírügynökségek tudósításai nyomán derült fény az ügyre. Sűrű egymásra mutogatás vette kezdetét: Ilic azt nyilatkozta, hogy a szerb energiaügyi minisztérium tudott a megállapodásról, amely azonban tagadta ezt.

A szerb főügyészség bejelentette, hogy vizsgálatot indít az ügyben, az összeférhetetlenségekkel foglalkozó kormánybizottság pedig emlékeztetett arra, hogy már augusztusban felvetette Ilic álláshalmozásának ellentmondásosságát. Arra a kérdésre, hogy a Srbijagas mennyit keres a gázüzleten, az ügyvezető igazgató azt mondta, 3000 eurót, ám arra a kérdésre, hogy a Yugorosgaznak mi a haszna, nem adott választ.

Az utóbbi cég szerepe e botránytól függetlenül is gyanakvás tárgya Szerbiában. A hivatalos változat szerint a viszonteladó a közvetítői díjból saját projekteket finanszíroz: vezetékeket épít, például eljuttatja a gázt Szerbia déli részébe, ahol az ország gazdasági fejlődése nyomán nagy szükség lesz az energiahordozóra.

Ezzel szemben orosz források, köztük a Kommerszant hírügynökség úgy véli, hogy a korábbi szerb kormányok mintegy Koszovóért cserébe mentek bele abba, hogy a Gazprom többséget szerezzen az eredetileg 50-50 százalékos arányban orosz és szerb kézben lévő Yugorosgazban. Ez volt az ára annak, hogy Oroszország az elszakadó tartomány ügyében Szerbia mellé álljon.

Sajátos hátteret ad a botránynak, hogy az utóbbi időben bizonytalanná vált az orosz-szerb energetikai együttműködés. Moszkva 2013-ról 2015-re tolta ki a Déli Áramlat üzembe helyezésének időpontját, illetve tárgyalásokat kezdett Romániával a csőkígyó útvonalának az uniós tagállam felé történő eltérítéséről, továbbá román vállalatok bekapcsolódásáról a projektbe. Belgrádban ezt úgy értékelik, hogy gondot okozhat a Gazpromnak a Fekete-tenger fenekén futó, extradrága csővezeték kiépítése, ezért új befektetőket keres a projekthez. Kérdés, hogyan érintené ez Szerbiát, amely korábban az egyik biztos tranzitországa volt a Déli Áramlatnak és gáztárolók építéséről is tárgyalt orosz partnereivel.