Leszbikus miniszterelnökkel a válság ellen

Minden idők legnagyobb izlandi gazdasági válságának kellett bekövetkeznie ahhoz, hogy húsz év után újra a szociáldemokraták adják a miniszterelnököt Izlandon. 1979-ben belpolitikai válság következtében, parlamenti választás nélkül ülhetett néhány hónapra a miniszterelnöki székbe a most 85 éves Benedikt Gröndal, és vezethette a baloldal kisebbségi kormányát.

2009. január végén a gazdasági válsággal megbirkózni képtelen jobbközép Geir Haarde benyújtotta lemondását, hogy átadja helyét a szociáldemokrata Johanna Sigurdardottirnak, aki nyíltan vállalt leszbikusságával rögtön a világlapok címoldalára került. Feladata az volt, hogy vezesse el az országot a most hétvégén tartandó előrehozott választásokig. De miért is kell idő előtt az urnák elé járulnia a szigetország állampolgárainak?

A bankszektor összeomlásával kezdődött

2008. szeptember 29-én bejelentették, hogy államosítják a Glitnir bankot, majd néhány nappal később bedőlt az Icesave is, majd nagyon rövid időn belül állami felügyelet alá helyezték az ország három legnagyobb pénzintézetét. A hitelválság hatására a túlméretezett bankszektor összeomlott. Leállították a betétek kifizetését és az új betétek felvételtét, nagyon sokan elvesztették megtakarításaikat. Tilos volt külföldi pénzt felvenni, váltani Izlandon, euróhoz sem lehetett jutni, a nemzeti valuta pedig szétesett, külföldon se váltottak, így lényegében hetekig nem lehetett külföldre utazni.

Az elemzők szerint a válság kialakulásáért a bankok korlátlan külföldi terjeszkedése tehet. Az izlandi bankok hitelekből fedezték terjeszkedésüket. A Lehman Brothers bedőlése után befagyott bankközi piacon az izlandi pénzintézetek nem tudtak elegendő forráshoz jutni, hogy biztosítsák működésüket. Normál esetben ilyenkor a bankok a központi jegybankhoz fordulnak kölcsönért. Izlandon azonban a bankok sokkal nagyobbak voltak, mint az izlandi gazdaság, így a kormány nem tudta garantálni az adósságok kifizetését. Ez vezetett az összeomlásához.

A tőzsde éves csúcsához képest 90 százalékot esett. Miután a bankokat állami felügyelet alá vonták, a tőzsdén felfüggesztették a kereskedést három napra. A felfüggesztés után 66 százalékot zuhant az index.

2008 második negyedének a végére Izland külföldi adóssága több mint 50 milliárd dollárra rúgott (egy főre vetítve 160 ezer euró), ennek 80 százaléka a bankszektornak volt köszönhető. Ha összehasonlítjuk Izland 2007-es GDP-jével, mely 8,5 milliárd euró volt, láthatjuk, hogy a többszöröse. A hitelminősítők egymás után minősítették le az országot, ráadásul nem is fokozatosan, hanem egyszerre több fokozatot rontva a besoroláson.

A problémák miatt Izland az IMF-hez, a skandináv országokhoz és Oroszországhoz is fordult segítségért. De sokáig úgy tűnt, hiába. Az országban tízezrek vonultak az utcára a kormány elhibázott lépései ellen tüntetve. (A 300 ezres országban volt, hogy az ország tizede tüntetett – ez olyan, mintha Magyarországon egymillió ember vonulna utcára.) Őket hibáztatták azért is, mert nem sikerült a Nemzetközi Valutalappal megegyezni. November végén aztán jóváhagyták a 2,1 milliárd dolláros IMF-hitelt, ebből 827 millió dollárt azonnal le is hívhattak.

Válságkezelés

Johanna Sigurdardottir két és fél hónapos kormányzása meggyőzte az izlandiakat arról, hogy a szociáldemokraták képesek kezelni a válságot, és szinte biztos, hogy 1944-ben kikiáltott függetlensége óta először a Függetlenségi Párt helyett a Szociáldemokrata Szövetség nyeri a választást. Sigurdardottir a tél közepéről az izlandi tavasz elejére tíz százalékponttal tornázta fel pártja népszerűségét, a szocdemek februári kongresszusán imponáló, 98 százalékos többséggel választották pártelnökké. A Freetabladidban, a legnagyobb izlandi újságban közölt felmérés szerint a választók 32 százaléka a szociáldemokratákra, 27 százaléka a Függetlenségi Pártra szavazna.

És még az sincs kizárva, hogy a Függetlenségi Párthoz hasonló eredményt érjen el a felmérések szerint 25 százalékra esélyes Baloldali Zöld Szövetség. A kilencvenes évek elején alakult párt még sohasem ért el 9 százaléknál jobb eredményt, most kormányzati tényező lett Johanna Sigurdardottir kabinetében, és várhatóan a választások után is a koalíció tagja marad.

Erősödő kicsik

A Baloldali Zöld Szövetség megerősödése mellett látványos sikert ért el – egyelőre csak a közvélemény-kutatásokban – a gazdasági válság hatására, gyakorlatilag az utcai tüntetéseken alakult Polgárok Mozgalma; 4,9 százalékukkal tagjai lennének a világ legrégebbi parlamentjének, a kilencszáz éves Althingnek. A párt a válság károsultjait, vagyis az egyszerű izlandiakat juttatná a parlamentbe, minden bajuk okozóinak a megkövesedett pénzügyi rendszert és a romlott politikát okolja.

Az eddig mindig négy százalék fölött teljesítő Liberális Párt meggyengülése a leglátványosabb: a felmérések szerint nemhogy a 4 százalékos parlamenti küszöböt, de még az egy százalékot sem éri el a halászhajó-kapitányból lett politikus Kristjánsson pártja. A hűség Izlandon sem politikai kategória: a négytagú liberális frakció süllyedő hajójából ketten már át is léptek más pártokba.

A liberálisoké az egyetlen párt Izlandon, amelyik az ország bevándorlási politikáján szigorítana, ezért sokan idegenellenesnek bélyegzik. Az EU-csatlakozásról a párt tagjai az év elején szavazhattak, végül az ellenzők kerültek többsége, így a párt is ezt a politikát folytatja

Az EU körül forog a kampány

Az EU-tagság és mindenekelőtt az euró bevezetése központi eleme az izlandi választási kampánynak. Nem is csoda: az őszi pénzügyi válság komoly hatással járt az izlandi gazdaságra, a nemzeti valuta erősen gyengülni kezdett, olyan nap is volt, amikor 30 százalékot esett a korona az euróhoz képest. Október elején az izlandi jegybank az euróhoz kötötte a koronát. Egy időre fel is függesztették a devizakereskedelmet. Az infláció 14 százalékra ugrott, az alapkamatot 15,5 százalékra emelték. Nem csoda, hogy sokan a pokolba kívánják az ország nemzeti valutáját, a koronát. Egy magas rangú szociáldemokrata politikus január végén így nyilatkozott a Guardiannek: "A korona halott, új valutára van szükségünk, és az egyetlen komoly lehetőség az euró". A jobboldal Függetlenségi Pártjában a választások előtt egy héttel hangzott el hasonló vélemény.

A szociáldemokraták és a szocialista zöldek programján azért van mit összecsiszolni; a szociáldemokraták például lelkes hívei az ország EU-csatlakozásának, a zöldek viszont ellenzik. A szociáldemokrata miniszterelnök egyenesen azt akarta, hogy május 30-án rendezzék a parlamenti választásokat, egyúttal tartsanak népszavazást az EU-csatlakozásról. A Függetlenségi párt két referendumot is követelt: egyiket a csatlakozási tárgyalások 2010. nyári megkezdéséről, másikat pedig magáról a tagságról a csatlakozási tárgyalások befejezése után.

A választások után várhatóan benyújtják Izland felvételi kérelmét, és rekordidő alatt, akár már 2011-ben tagja lehet az évek óta tárgyaló Horvátországgal együtt az Európai Uniónak. Az más kérdés, hogy az uniós csatlakozás kényes téma a több száz évig norvég, majd dán uralom alatt álló, alig több mint hatvan éve független országban. Az izlandiak elsősorban a halászati kvóták és a bálnavadászat EU-s tilalma miatt ellenezték mindig is az EU-tagságot. Ugyanakkor Björk, a leghíresebb izlandi már tavaly kampányt idnított hazájában az EU-tagságért. Az esetleges uniós csatlakozás akár az 1949-es NATO-csatlakozást kísérő zavargásokhoz vezethet.

Addig is – ha nem is kelet-európai mércével – a túlélés a tét: idén a legóvatosabb becslések szerint is 7-8 százalékos lesz a gazdasági visszaesés, de olyanok is vannak, akik 10 százalékos zsugorodással számolnak. A munkanélküliség megnégyszereződik, és elérheti az 5,7 százalékot.