Felperzselték a nyugdíjakért Franciaországot

A francia szenátus - ahol a nemzetgyűléssel ellentétben a kormánypártnak nincs abszolút többsége - 177 igen szavazattal 153 nem ellenében péntek este megszavazta a nyugdíjreformot, amely az elmúlt hetekben egyre nagyobb tüntetéseket váltott ki több száz településen, és komoly fennakadásokat okozott Franciaországban. A diákok közé keveredő rendbontók napokon át összecsaptak a rendőrökkel. Egy hét alatt 1423 embert állítottak elő, minden tizedik ellen eljárás is indult. A reform további sorsa nagyban meghatározhatja Nicolas Sarkozy elnök megítélését is, aki mindent feltett a vitatott törvénycsomagra.

A reformot eredetileg már csütörtökön megszavazta volna a szenátus, azonban a több száz ellenzéki módosító indítvány miatt az is bizonytalanná vált, hogy egyáltalán a héten végeznek-e. A kormány azonban végül az alkotmány egyik pontja alapján egy csomagban szavaztatta meg a képviselőket a legtöbb indítványról, így felgyorsult a vita. A jobbközép kormánypárt mellett a centrista szenátorok is megszavazták a tervezetet, a baloldali ellenzék viszont nem támogatta. A szenátusi végszavazás után a törvény végleges szövegét a jövő héten hagyhatja jóvá a parlament.

Felemelik a nyugdíjkorhatárt

Sarkozy többször is jelezte, hogy a reform elnöksége egyik legfontosabb intézkedése, elfogadása pedig az elöregedő társadalom és a költségvetési hiány enyhítése miatt is kulcsfontosságú. A csomag egyik legfontosabb eleme a nyugdíjkorhatár felemelése 60-ról 62 évre 2018-ig, 41,5 év munkaviszonnyal kell rendelkezni, míg a teljes összegű nyugdíjat 65 helyett 67 évesen lehet majd megkapni. Ezen kívül a közszférában dolgozók járulékait és a magas fizetéseknek az adóját is egy százalékkal megemelik.

Még így is Franciaországban lesz az egyik legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár Európában, és a kormány szerint a reformra a nyugdíjrendszer összeomlásának elkerülése mellett a költségvetés középtávú egyensúlyához is szükség van, bevezetésével 70 milliárd eurót (kb. 20 ezer milliárd forintot) lehet megspórolni. Francois Baroin költségvetési miniszter szerint a reform bevezetése nélkül a mostani GDP 7,7 százaléka is lehetne a költségvetési hiány 2016-ban.

Utcára vonultak a szakszervezetek

A nemzetgyűlésben szeptemberben már elfogadott csomag ellen számos tiltakozást hirdettek a szakszervezetek, és a legkülönfélébb szektorokban okoztak fennakadásokat az elmúlt hetekben. Szeptember eleje óta hat kiemelt nap volt, amikor a szakszervezetek szerint hárommillió, a kormányzat szerint egymillió ember vonult utcára országszerte.

A nyugdíjügy sokaknak csak ürügyet jelentett, hogy tüntethessen Sarkozy politikája ellen, a tömegben ugyanúgy tiltakoztak a bevándorlókkal szembeni szigorítások, mint a megszorító intézkedések ellen. Az is szította az indulatokat, hogy a nyugdíjreformért felelős Eric Woerth munkaügyi miniszter neve rendszeresen felmerült egy feltételezett korrupciós botrányban. Az ellenzéki Szocialista Párt pedig elérkezettnek látta az időt, hogy a 2012-es elnökválasztás előtt megrendítő erejű csapást mérjen Sarkozyra.

A gördülő sztrájk keretében több olajfinomító is leállt, miközben az üzemanyag-szállítók munkabeszüntetése is súlyosbította a helyzetet. Volt olyan nap, amikor a reptereken is komoly késések alakultak ki. Szerdán a benzinkútak negyedénél nem lehetett tankolni, és először kellett elektromos energiát importálni az energetikai szektorban dolgozók sztrájkja miatt.

Az üzemanyaghiány ellenére az ország nem nyúlt a több hónapra elegendő tartalékaihoz, és a kormányzat nem hozott rendkívüli intézkedéseket sem, bár Sarkozy szerdán már bejelentette az olajfinomítók blokádjának megtörését. A sztrájkot gyengítette, hogy nem sikerült komolyabb munkabeszüntetést elérni Párizsban, és nem tudták megbénítani a főváros tömegközlekedését sem. Helyszíni tudósítónk szerint a párizsi tüntetések inkább majálisra emlékeztettek, atrocitás nem történt, csak táblákkal vonultak az emberek.

Megszaporodtak az összecsapások

A szenátusi végszavazás előtti héten már a munkavállalási lehetőségeiket féltő fiatalok is csatlakoztak a békés tüntetőkhöz, a gimnazisták közé pedig randalírozók is vegyültek, akik több nagyvárosban is autókat gyújtottak fel, és összecsaptak a rendőrséggel. Párizzsal ellentétben néhány város komolyan megérezte a tüntetések hatását: Marseille-ben a BBC szerint nincs tömegközlekedés, a kikötőt lezárták, és a vonatok is csak késéssel tudnak indulni. A kukásautók kilencedik napja állnak, ezért több ezer tonnányi szemét halmozódott fel a város utcáin.

Bernard Thibault, az egyik legnagyobb szakszervezeti tömörülés, a CGT főtitkára csütörtökön arról beszélt, hogy a szenátusi szavazástól függetlenül is folytatják a következő héten a tiltakozást, október 28-ra és november 6-ra is tilakozónapot hirdettek. Azonban kérdés, hogy mennyire tudják fokozni a nyomást a kormányon. A francia elemzők megosztottak: egyesek szerint a következő héten az őszi szünettel elvész a főként a fiatalokkal érkező lendület, ráadásul egy elfogadott törvény ellen nehezebb tiltakozni. Mások ugyanakkor nem tartják kizártnak, hogy a szünetben több fiatalnak lesz ideje az utcára vonulni.

Nem lenne példanélküli az elhúzódó sztrájk. 2006-ban a fiatalok munkavállalását érintő munkaügyi törvény módosítása ellen tiltakozó fiataloknak sikerült elérniük, hogy a kormány kihátráljon, pedig már Jacques Chirac köztársasági elnöknél is volt a törvény. Ugyanakkor a marseille-ihez hasonló káosz elhúzódása és a szaporodó összecsapások könnyen a tiltakozók ellen fordíthatják a közvéleményt, pedig az eddigi békés tüntetéseket még a franciák kétharmada támogatta. Sarkozy már jelezte, nem hátrál meg, hanem kitart elképzelései mellett.

Mindenhol óriási fejtörő

Az elöregedő társadalmak problémájával többé-kevésbé minden fejlett országnak szembe kell néznie. Egyre csökken a születések száma, a fiatalok tovább tanulnak, miközben az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre tovább élnek az emberek. A helyzet eredménye a potenciális dolgozó réteg csökkenése a nyugdíjasokhoz képest. Európában 1950-ben még hét dolgozó jutott egy nyugdíjasra, azonban 2010-ben ez az arány már négy az egyhez, és az Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) előrejelzései szerint 2040-re már csak 2,2 az egyhez lesz. Ez a helyzet beavatkozás nélkül azzal fenyeget, hogy nem lesz elég járulékbevétel a friss nyugdíjasok kifizetésére.

Franciaország speciális helyzetben van, hiszen miközben a most tervezett emeléssel együtt is ott az egyik legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár, az európai országok közül a franciáknál az egyik leghosszabb a nyugdíjban töltött idő. A nőknél 28 év, férfiaknál 24 év az átlag, míg Svédországban 22,9 és 16,9 év a szám. Svédországban és Svájcban tízből hét ember még dolgozik 50 év felett, míg Franciaországban már csak minden második. Belgiumban, Olaszországban és Luxemburgban 40 százalék alatt van ez az arány.

A francia kormány számításai szerint a nyugdíjkorhatár emelésével legalább évi 24 milliárd eurót lehetne nyerni a költségvetésben, míg a britek szerint már egy év emeléssel is 19,5 milliárd dollár megtakarítás keletkezne, mondta Chris Curry, a londoni Nyugdíjpolitikai Intézet kutatási igazgatója a Bloomberg Businessweeknek. Franciaországban a GDP 12,5 százaléka megy el nyugdíjakra, míg Nagy-Britanniában az egyik legalacsonyabb ez az arány, 5,4 százalék. Az állami nyugdíjak költségei folyamatosan emelkednek, 2007-ben átlagosan a GDP 10 százaléka ment el a nyugdíjakra az Európai Unióban, míg az előrejelzések szerint 2060-ban ez az arány már 12,5 százalék lesz.

65 év környékén Európában

Az OECD adatai szerint Európában átlagosan 63-64 év a nyugdíjkorhatár, azonban a válságban több országban is a korhatár megemeléséről döntöttek, és több helyen már nem tennének különbséget ebben a nők és a férfiak között. Számos európai országban halogatták, azonban a gazdasági válság hatására mégis belekezdtek a nyugdíjreformba, a szakszervezetek azonban Görögországban és Szlovéniában is utcára vonultak a tervezett intézkedések ellen.

Az államcsőd elkerülésére hozott intézkedések keretében a komoly tüntetések ellenére is megemelték a nyugdíjkorhatárt Görögországban,  2013 végére a nőknek és a férfiaknak is egyaránt 65 évre emelkedik. Ráadásul 2015-ig legalább 40 év munkaviszonyra lesz szükség a teljes nyugdíjjogosultsághoz a mostani 35 és 37 év helyett. Szlovéniában a megszorító csomagok elleni tüntetések mellett a szakszervezetek tiltakozásokkal fenyegettek, ha a kormány a tervek szerint a nőknél a mostani 57-ről, a férfiaknál pedig 58-ról egyaránt 65 évre emeli a nyugdíjkorhatárt.

Több európai országban, így Ausztriában, Belgiumban és Olaszországban már most is 65 év a nyugdíjkorhatár. Németországban a 2007 márciusában megszavazott törvény szerint a minimumkorhatár 2029-ig 62-ről 63-ra emelkedik, míg a teljes nyugdíjjogosultság ezzel párhuzamosan 65 helyett 67 évtől járna, és 35 év munkaviszony helyett 45 év lenne a kötelező.

Nagy-Britanniában a minimumkorhatár 2020-ig 65-ről 66-ra nő, de az sem elképzelhetetlen, hogy a briteknek hamarosan már 68 éves korukig várniuk kell a nyugdíjukra. Spanyolországban a szocialista kormány tervezett reformjai szerint 2013 és 2025 között a minimum korhatár 61-ről 63-ra emelkedne, míg jelenleg a közszférában dolgozók harminc év munkaviszony után már 61 évesen is nyugdíjba mehetnének. Egyelőre még csak tervszinten van meg, hogy megszüntetnék a nyugdíjak inflációkövető emelését.