Izrael csak fél szívvel támadja Gázát

Izrael 2008-ban és 2012-ben is ugyanazért kezdett katonai akcióba a Gázai övezetben. Az izraeli védelmi erők (IDF) azért kezdték el bombázni mindkét esetben Gázát, mert a harcokat megelőző időszakban megszaporodtak a palesztin rakétatámadások Izrael ellen. Izrael célkitűzése akkor és most is hasonló volt, a beavatkozással a rakétatámadásokat akarták leállítani, egyben meggyengíteni a palesztin Hamász szervezetet.

2008-ban hosszú nyugalmi időszak előzte meg a harcokat. 2008 nyarán egyiptomi közvetítéssel féléves, nem hivatalos tűzszünet lépett életbe a Hamász és Izrael között. A tűzszünet ideje alatt jelentősen csökkent a rakétatámadások száma Izrael ellen. De ahogy közeledett az egyezség megújításának decemberi határideje, újra elszaporodtak az incidensek.

Decemberre már mindkét fél hajtott végre akciókat, ami sértette a tűzszünetet, de megvolt az elkötelezettség a tárgyalásra is. Izrael a támadások beszüntetését követelte, a Hamász a határátkelők megnyitását. Mivel nem sikerült megegyezni, és a rakétatámadások sem szűntek meg, december 27-én Izrael megindította az Öntött ólom hadműveletet.

A hadművelet ideje alatt összesen 13 izraeli áldozat volt és nagyjából 1200-1400 palesztin. Az első napokban csak légicsapások voltak, majd az IDF szárazföldi hadműveletekbe kezdett és január 3-án bevonult az övezetbe. Január 18-án hirdettek az izraeliek egyoldalú tűzszünetet, és 21-én hagyták el hivatalosan az utolsó csapatok Gázát.

A harcok alatt a gázai övezetben palesztin becslések szerint 1,9 milliárd dollár kár keletkezett. 4000 házat romboltak le, és az infrastruktúra jelentős része is megrongálódott. Az ENSZ egyik jelentése szerint a lerombolt házaknak a háromnegyedét nem sikerült újjáépíteni.

Az izraeli légicsapások megsemmisítettek sok fegyverszállításra használt alagutat, megtizedelték a Hamász felhalmozott rakétakészletét, és találatok érték a palesztin szervezet központját, valamint kormányzati épületeket is. Az akkori izraeli külügyminiszter szerint minden olyan célpontra készek voltak lecsapni, aminek köze volt a Hamászhoz.

Már gyülekeznek a csapatok

2008-hoz képest most még nem olyan súlyos a helyzet. Az izraeli légitámadások száma kevesebb, az okozott kár és az emberi áldozatok száma kisebb és nincsenek szárazföldi hadműveletek. Az IDF tanult hibáiból, jobban figyel a civilekre, és előre figyelmeztettek mindenkit, hogy maradjon távol a Hamásztól. Az izraeli és a palesztin fél is elszánt, de mások a körülmények, senki nem ragaszkodik a harchoz.

Izraelben a közelgő parlamenti választás és a biztonsági érdek is szerepet játszottak a támadások megindításában. A légicsapások megindítása népszerű volt, de a szárazföldi beavatkozást csak az emberek harmada támogatja. Négy évvel korábban sokkal nagyobb volt az izraeliek elszántsága, mert akkor úgy volt beállítva a helyzet, hogy a létében van fenyegetve az ország.

Másképp viselkedett eddig a Hamász is. 2008-ban a Hamász tudatosan élő pajzsként használta a gázai övezet lakosait és azt hangoztatta, hogy felkészültek a végső harcra. Most inkább azt emelik ki, hogy megvédik Gázát, de nyitottak az azonnali tárgyalásra is. Háled Mesaal, a Hamász politikai vezetője szerint nem akarják fokozni az erőszakot, vagy szárazföldi beavatkozásra kényszeríteni Izraelt.

A konfliktus azzal kezdődött, hogy Izrael likvidálta Ahmed al-Dzsabarit, a Hamász katonai szárnyának parancsnokát. Az minden elemzőnek nyilvánvaló volt, hogy ezt a Hamász nem hagyja annyiban. Izraelnek ezután volt pár napja, amikor szabadon cselekedhetett, de a nemzetközi hangulat most hamar ellene fordulhat.

A nyugati baráti országok hangsúlyozták, hogy Izraelnek joga van az önvédelemhez, és a Hamásznak le kell állítani támadásait. Ez az álláspont még egy rövid ideig változatlan marad, ha Izrael figyel rá, hogy ne legyen olyan incidens, ami sok palesztin civil halálával jár, és nagy sajtó figyelmet kap.

A legnagyobb különbség 2008 és 2012 között az arab és közel-keleti országok álláspontjában van. 2008-ban hivatalosan az arab államok többsége elítélte az izraeli támadást, de sokan örültek, mert Izrael a Hamászt támadva közvetve Iránt gyengítette. Irán régóta támogatja a Hamászt, viszont népszerűtlen a közel-keleti államok vezetői közt. Hiába tüntetett „az utca embere” a Hamász mellett, a politikusokat ez nem érdekelte.

A mai helyzetben az arab vezetők tiltakozása nem csak tettetett, hanem valós. Az arab tavasz miatt Líbiában, Tunéziában és Egyiptomban is rezsimváltás volt, ami módosította a külpolitikát is. Az Arab Liga elítélte Izraelt és küldöttséget menesztett Gázába. Oda utazik az egyiptomi és a török külügyminiszter is. A törökök odáig mentek szimpátiájuk kinyilvánításában, hogy Recep Tayyip Erdogan miniszterelnök terrorcselekmények végrehajtásával vádolta Izraelt.

Ezek az országok valószínűleg azt se díjazzák, hogy Izrael pont most bonyolítja a helyzetet a térségben, amikor Szíriában polgárháború van. A régió így is eléggé instabil, és nem kell egy újabb konfliktus, hogy tovább nőjön a feszültség. Ezt Izraelben is tudják, de ott pillanatnyilag nagyobb nyereséget ígért a gázai akció, mint a tétlenkedés.

Kairóba érkezett hétfő este Ban Ki Mun ENSZ-főtitkár, és bejelentették, hogy az izraeli kormányfővel, illetve a palesztin elnökkel is tárgyalni fog a gázai összecsapások beszüntetéséről.

Egyiptomban jelentette be a Hamász vezetője, Háled Mesaal, hogy Izrael tűzszünetet kért, de a szervezete nem fogad el semmiféle izraeli előfeltételt. Szerinte annak kell lefékeznie a háborút, aki elkezdte, a békefeltételeket pedig ők diktálják majd. Izraeli részről a tűzszüneti kérelmet cáfolták.

Most még nem késő

Izrael még abban a helyzetben van, hogy visszatáncolhat egy komolyabb katonai konfliktus széléről. A 2008-as hadműveletet sikeresnek kiáltották ki, mert nagyban meggyengítette a Hamászt, de ugyanakkor nem volt teljesen eredményes, mert még a csapatok kivonásakor is voltak rakétatámadások Izrael ellen.

Ha Tel-Aviv most szerényebb célkitűzéseket hirdet meg, akkor gyorsan és sikeresen befejezheti a harcokat. A támadások már komoly károkat okoztak, hiszen újra lebombázták a Hamász központját, leállították a televíziós csatornájukat, alagutakat, rakétakészleteket és kilövőállomásokat semmisítettek meg. Míg Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök nem mondja, hogy meg akarják semmisíteni a Hamászt, addig Izrael bármikor érvelhet, hogy okoztak annyi kárt, hogy elérték a céljukat.

Még a Hamász se kockáztat túl sokat, ha most enged. A harcosainak nagyobb része életben van, népszerűsége megnőtt a Gázai övezetben. Ha megegyeznek Izraellel, azt a szervezet tálalhatja taktikai éleslátásként, és nem megalkuvásként. A Hamász iránt tanúsított arab szimpátia se jön rosszul, ebből is most lehet politikai tőkét kovácsolni.

Összességében egyensúlyi pont van, ahol mindkét fél kiszállhat, de a helyzet bármikor megváltozhat. Egy túl véres izraeli vagy Hamász támadás bármely oldalon presztízskérdéssé teheti a konfliktust. Ha a felek emelik a tétet, akkor megismétlődhet 2008, és az áldozatok száma napok alatt megtöbbszöröződhet.