Egy város, amelyik szemet hunyt a gyerekeket érő borzalmak felett

Egész Angliát megrázta a hír, mikor a héten nyilvánosságra került egy jelentés, amely szerint 1997 és 2013 között legalább 1 400 gyereket bántalmaztak szexuálisan a 250 ezres Dél-Yorkshire-i Rotherhamban.

A történtekről azóta folyamatosan derülnek ki az újabb részletek: az esetenként csak 11 éves áldozatokat elrabolták, fenyegetéssel és a fizikai erőszak különböző formáival megfélemlítették, majd szexre kényszerítették őket, több esetben pedig csoportosan erőszakolták meg őket. Volt olyan gyerek, akit leöntöttek benzinnel, majd azzal fenyegették meg, hogy ha ellenáll vagy szól, felgyújtják.

Attól féltek, hogy rasszistának tarják majd őket

Az Alexis Jay által készített, a cselekménysorozat részleteit feltáró jelentés talán legerősebb állítása az, hogy a helyi hatóságok – beleértve az önkormányzati, a gyermekvédelmi és a rendőri szerveket is – az áldozatoktól érkező bejelentések és más megkeresések ellenére sem vették elég komolyan ezeket az ügyeket, a rendőrség sem kezelte őket prioritásként. Az áldozatok közül volt olyan, akit azzal hajtottak el, hogy a megerőszakolójára valószínűleg nem lehetne rábizonyítani semmit, és az eset jó eséllyel el sem jutna a bíróságig.

Alexis Jay

Fotó: / Rossparry.co.ukTom Maddick

A rotherhami városi tanács részére a jelentést készítő szakértő szerint a hivatalos szervek hozzáállásukkal „égbekiáltó kollektív hibákat” követtek el.

Alexis Jay szerint a hatóságok hallgatásának és tétlenségének egyik oka az volt, hogy féltek: ha intézkednek ezekben az ügyekben, akkor rasszista indíttatással vádolják majd őket.

Az önkormányzat dolgozói attól féltek, hogy amennyiben ezeket az ügyeket feltárják, az a szélsőséges politikai erőknek kedvezhet, és ezáltal megbonthatja a helyi közösség összetartozását.

Egy helyi muszlim szervezet, a Brit Muszlim Fiatalság vezetője, Muhbeen Hussain ezt az érvelést felháborítónak tartja, és nem érti, miféle közösségi összetartozásra és politikai korrektségre hivatkoztak a hatóságok.

A 2010-es per elítéltjei

Az a tény, hogy ezek a srácok többségében pakisztáni származásúak voltak, nem lehet ok arra, hogy a láthatatlanság leple alá rejtsük őket.

A gyermekgondozásban dolgozó alkalmazottak egy része azt állítja, hogy a főnökeik azt javasolták nekik, bejelentéseikkor inkább ne hivatkozzanak az elkövetők származására.

Nem rejtegették a szándékaikat

Bár az állítólagos esetek száma rendkívül magas, konkrétumokat csak pár esetről lehet tudni, ezekről is többnyire egykori áldozatok vagy szemtanúk a médiában tett nyilatkozataiból.

Ezekből a beszámolókból összességében az rajzolódik ki, hogy az elkövetők tizenéves lányokat kerestek, akiknek egy ideig udvaroltak, majd ezt követően kezdték el szexuálisan bántalmazni, illetve arra kényszeríteni őket, hogy más férfiakkal is szexuális kapcsolatot létesítsenek. Az áldozatokat többnyire iskolák vagy gyermekotthonok közelében szedték fel, általában taxival, de volt olyan, akivel előbb baráti kapcsolatot alakítottak ki, és csak egy év után kezdték el kihasználni. A viszonyt fenyegetésekkel és fizikai erőszakkal tartották fenn.

Egy korábban gyermekotthonban dolgozó férfi szerint egészen pofátlan módszereik voltak: a lányokat általában a sarkon várták egy taxival, de volt olyan, hogy közvetlenül az otthon előtt, a szándékaikat nem is próbálták meg elrejteni. Ha konfrontálódott velük, akkor azzal fenyegették, hogy a társaik megölik.

Akárhányszor eltűnt egy lány, a rendőröket mindig kihívták, de mire kiérkeztek, általában már a lányok is ott voltak újra, sokszor leitatva vagy bedrogozva. 

Azonkívül, hogy minden esetet dokumentáltunk, nem tehettünk sokat

– mesélte a BBC-nek a férfi, aki látva a helyzet reménytelenségét, később ott is hagyta munkáját. Egyébként a lányok szerinte többnyire azért rohantak későbbi bántalmazóik karjaiba, mert szeretetre vágytak, ezt pedig egy állami intézmény nem volt képes megadni nekik. Ugyanakkor az áldozatok között többen családban éltek, a fenyegetések pedig idővel a családjaikat is elérték.

Korábban is tudtak róla

Az esetben talán a legmegdöbbentőbb az, hogy a hatóságok korábban is tudtak a gyermekek elleni bűncselekményekről, habár azok volumenét talán nem sejtették. 2002 és 2006 között három jelentés is készült, amelyek „világosabban nem is írhatták volna le a rotherhami szituációt” – mondta Alexis Jay a BBC-nek.

Ennek ellenére az első jelentést lényegében elhallgatták, mivel a magasabb beosztású vezetők nem hittek az adatoknak, a másik kettőt pedig egyszerűen figyelmen kívül hagyták – vélekedett a szakértő. Egy 2006-os jelentés szerint „a fiatal nők elleni szervezett tevékenységekben” iraki kurd és koszovói férfiak is részt vettek. Az áldozatok többnyire angol lányok voltak, de pakisztániak is voltak közöttük – utóbbi eseteket azonban ritkábban jelentették.

Ha a jelentések nem szolgáltattak elég gyanút arra, hogy egy rendkívül kiterjedt jelenségről van szó, akkor szolgáltathatott volna az a 2010-es per, amelyben öt ázsiai férfit ítéltek el kiskorúak elleni szexuális bűncselekmények miatt, vagy a szexuálisan kihasznált 17 éves Laura Wilson meggyilkolása ugyanebben az évben.

Habár 2012-ben a The Times egyik újságírója, Andrew Norfolk arról írt, hogy egy bizalmas rendőrségi jelentés szerint ázsiai férfiak minden évben hasonló bűncselekmények ezreit követték el South Yorkshire megyében, újabb vádemelésekre nem került sor. 2013 januárjában a brit parlament egyik bizottsága állapította meg, hogy Rotherham 2010 óta nem tett eleget a gyermekek elleni szexuális bűncselekmények megfékezéséért.

Többen belebuktak

A jelentés nyilvánosságra kerülése óta a felelősök azonosítása a legégetőbb kérdés. Legelőször a városi tanácsot vezető Roger Stone mondott le azonnali hatállyal, majd őt csütörtökön a megye rendőri és bűnügyi biztosának helyettese, Tracey Cheetham követte.

Roger Stone belebukott

Fotó: / Rossparry.co.ukRoss Parry Agency

A biztos, Shaun Wright viszont egyelőre nem hajlandó lemondani, annak ellenére, hogy erre David Cameron miniszterelnök és helyettese, Nick Clegg, valamint a saját egykori helyettese is felszólította. Wright a Munkáspártból már kilépett, de egykori párttársai szerint is le kéne mondania tisztségéről.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!