Az egész USA felbolydult egy zászló miatt

Újra fellángolt a korábban is létező vita az egykori konföderációs zászló jelentésárnyalatairól a charlestoni templomban elkövetett mészárlás után, és az elmúlt napokban beindult a lavina. Nem csak a dél-karolinai törvényhozás épülete elől távolítanák el a lobogót, de Alabamában is, a különböző áruházláncok sorra jelentik be, hogy nem árulják tovább az emblémával ellátott termékeket, több államban múzeumba küldenék a Konföderáció egykori elnökének szobrait, a sokáig kitartó Mississippi a saját zászlaját is megváltoztathatja, és a republikánus elnökjelöltségre pályázók sem mehettek el szó nélkül a történtek mellett.

Sokan tüntettek a charlestoni mészárlás után

A zászlóvita azután került újra napirendre Dél-Karolinában, hogy múlt héten egy fehér rasszista fiatal agyonlőtt kilenc fekete hívőt egy charlestoni templomban. A 21 éves Dylann Roof gyakran pózolt a zászlóval, és abban az internetes hitvallásban is hivatkozott rá, amiben a fehérek felsőbbrendűségét hirdette.

Egyre többen kezdték a közösségi médiában is ostorozni Nikki Haley kormányzót, hogy vetesse le a már korábban is vitákat kiváltó zászlót, a hétvégén pedig több száz fekete és fehér tüntető vonult fel a zászló ellen tiltakozva. Haley aztán hétfőn nyilvánosan kiállt, és javasolta, hogy vegyék le a konföderációs zászlót Columbiában az állami törvényhozás épülete elől. Haley szerint a zászló olyan szimbólum, ami megosztja az embereket. Az állam egyik republikánus szenátora, és elnökjelölt-aspiránsa, Lindsey Graham is ott volt a kormányzóval a bejelentésen.

A zászló a dél-karolinai állami törvényhozás épülete előtt egy olyan emlékhelyen van felállítva, ahol a konföderációs katonákra emlékeznek. Azonban még a konföderációs emblémát általában támogatók közül is többen azzal érvelnek, hogy a konkrét zászlót 1962-ben a deszegregáció ellen emelték az állami törvényhozás épülete elé.

Ráadásul miközben más zászlókat félárbócra engedtek a charlestoni mészárlás után, ezt nem, mivel törvény szabályozta a magasságát. „A feketéknek ez az elnyomás jelképe" – mondta egy helyi fekete szenátor, John Matthews a Guardiannek.

Obama megdicsérte Romney-t

A konföderációs zászló kérdése már előkerült korábban, például az 1999-es előválasztások idején, és most újra begyűrűzött a jövőre esedékes amerikai elnökválasztási versengésbe. A Dél-Karolinában kirobbant tüntetések ellenére a republikánus elnökjelölt-aspiránsok nem foglaltak egyértelműen állást a kérdésben, de a 2012-es elnökjelölt Mitt Romney nyíltan kijelentette, hogy le kellene venni a zászlót a törvényhozás elől. Barack Obama elnök szintén a Twitteren replikázott volt ellenfelére: „Jó meglátás, Mitt."

Rick Santorum volt pennsylvaniai szenátor, és a jelöltségének hivatalos bejelentésével még kiváró Scott Walker wisconsini kormányzó is menekülőutat választott, szerintük ezt a kérdést Dél-Karolinában kellett eldönteni. Jeb Bush ment a legmesszebb a 2016-os indulók közül, amikor emlékeztetett rá, hogy floridai kormányzóként egy múzeumba vitette a saját államában felállított konföderációs zászlót. Nikki Haley bejelentése után pedig méltatta a dél-karolinai kormányzót és a helyi vezetőket, amiért helyes döntést hoztak.

Az ügy elérte a demokrata oldalt is, a The Blaze ugyanis előszedte azt a Clinton-Gore konföderációs zászlós kitűzőt, ami még 1992-ben terjedt el, de nem tudni róla, vajon hivatalos része volt-e a kampánynak. Emlékeztettek rá, hogy Bill Clinton még arkansas-i kormányzóként írta alá 1987-ben azt a törvényt, amiben többek között az is szerepelt, hogy az állami zászlóban a csillagok a Konföderációról emlékeznek meg. A 2016-os demokrata elnökjelöltség legesélyesebb várományosaként Hillary Clinton viszont mmár a 2007-es elnökjelölti kampányában követelte a zászló levételét Dél-Karolinában.

Nehezen elválasztható jelentések

„A déli államokban van egy beágyazott, északellenes érzés, hogy letiporták őket a polgárháborúban" – mondta a déliek és a zászló viszonyáról a CEU-n amerikai tanulmányokat oktató Littvay Levente. Azonban szerinte bármennyire is azzal érvel valaki, hogy az államok jogairól van szó a zászlóvitában, a háttérben mégis a rabszolgatartás, a feketék elnyomása állt a polgárháborúban, és a kettőt nem igazán lehet elválasztani egymástól.

A polgárháborús történelem ápolása pozitív értelemben is nagyon erős délen, de ettől függetlenül már korábban is voltak nagyobb felhördülések, állami bojkottok szerveződtek, hogy vegyék le a törvényhozásoknál felállított zászlókat, vagy pedig változtassák meg a konföderációs emblémát is magukba foglaló állami zászlókat. Az előző hullámok is elég erősek voltak ahhoz, hogy több állam zászlóját is megváltoztassák, igaz, Georgiában például úgy nézett ki a csere, hogy a közismert csatazászlóval szemben sokkal kevésbé felismerhető hivatalos déli zászló került bele.

Délen továbbra is rengeteg helyen lehet látni az út mentén is, hogy ki van rakva a zászló akár egy házra, és olyat is látott, aki szinte egy focipályányi nagyságú változatot lengetett éppen, de Littvay szerint ez egy folyamat része, és idővel teljesen elfogadhatatlan szimbólummá válhat.

Megosztja a társadalmat

A konföderációs zászlót 1861 és 1865 között a polgárháborúban használták a rabszolgatartó déli államok, és sokak szerint többet jelent egy történelmi emléknél: lényegében a fehér felsőbbrendűség szimbóluma, és mint ilyen, sokak jóérzését sérti. Rasszista csoportok nyilvánvaló mögöttes jelentéstartalommal is használják a zászlót, a feketék szemében pedig egyértelmű a zászló szimbolikája. A SurveyMonkey által a napokban készített felmérés azt találta, hogy a zászló tényleg teljesen megosztja az amerikaiakat: 49 százalék a rasszizmus jelképének tartja, míg másik 49 százalék csak a déli büszkeséget látja benne. 2 százaléknak nem volt véleménye a kérdésben.

A charlestoni vérengzés előtt eléggé más volt a konföderációs zászló megítélése Dél-Karolinában. Tavaly novemberben 61 százaléknak nem volt vele gondja, és csak 31 százaléka utasította el. A fekete lakosság körében már pont az ellenkezője volt az arány. A YouGov 2013-ban szondáztatta meg a lakosságot országszerte, minél magasabb végzettséggel rendelkezett valaki, annál inkább tisztában volt a konföderációs zászló rasszistaszimbólum-jellegével.

Kevin L. Bryant helyi szenátor szerint három csoportba lehet sorolni az embereket: egy részük történelmi szimbólumként és örökségként tekint a konföderációs zászlóra, egy másik része nem tud nem úgy tekinteni rá, hogy ne a rabszolgatartást juttassa eszébe, míg egy kisebbik rész kifejezetten rasszista jelképként használja. A zászlót korábban megvédte például a dél-karolinai szenátus kvázi elnöke, valamint a helyi képviselőház volt házelnöke is, amikor felmerült, hogy távolítsák el a törvényhozás épülete elől. Azzal érveltek, hogy olyan elesett katonák emléke előtt tiszteleg, akik nem gyűlölettől hajtva, hanem kötelességtudatból harcoltak az amerikai polgárháborúban.

Szerintük csak a katonák emlékét őrzi

A zászlót különösen védi az 1896-ban alapított, országszerte 30 ezer taggal bíró Sons of Confederate Veterans nevű szervezet, aminek többek között a polgárháborúban elesett déli katonák emlékének őrzése az egyik célkitűzése. A tagok a rendszámtábláktól kezdve a baseball-sapkákon át rengeteg formában előtérbe helyezik a konföderációs zászlót, azonban állításuk szerint ebben semmilyen sértő szándék nincs. A szervezetben az örökségvédelmi vezető az a Ben Jones, aki az 1980-as években népszerű Hazárd megye lordjai nevű tévésorozatban a szerelő Cootert játszotta. A sorozatban a főszereplő fivérek Dodge Chargerjét a konföderációs tábornokra utalva General Lee-nek hívták, az autó tetején pedig nem más, mint a konföderációs zászló virított évadokon át. Most egyébként bejelentették, hogy az autóból sem gyártanak több játékot a zászló miatt.

„A szimbólumok mást jelentenek más embereknek más kontextusokban" – mondta Jones, aki korábban demokrata színekben kongresszusi képviselőként is képviselte Georgia államot, egyébként pedig állítása szerint felmenői között több konföderációs katona is van. Mint mondta, az ő szemében a zászló az ősei bátorságát és érdemeit szimbolizálja.

A most 73 éves, egyébként saját maga is a sorozatból ismert emléktárgyakat konföderációs emblémával áruló volt színész szerint a zászló ezer szálon kötődik a déli kultúrához, amit hagyományosan függetlennek, lázadónak írt le. A charlestoni mészárlásról pedig azt mondta, nem szabad összekötni a zászlóval. „Volt még egy fekete Hyundai-ja is (Roofnak)? Akkor az is a rasszizmus jelképe?" – kérdezte.

Mississippiben megmutatkozott a kettősség

A vita azóta már országos méreteket öltött, több államban is új lendületet vett. Mississippi zászlójában egyedüliként még mindig ott van a konföderációs zászló, így pedig valójában a washingtoni kongresszus épületében is ott lóg. Több helyi szenátor és képviselő most azt akarja elérni, hogy teljesen cseréljék le az 1894 óta használt zászlót, és ehhez a republikánus házelnök támogatását is sikerült megnyerniük. A szintén republikánus Phil Bryant kormányzó hivatala ugyanakkor egyelőre azzal érvelt, hogy 2001-ben már tartottak egy népszavazást a kérdésről az államban, azon pedig a választók kétharmada a mostani zászló megtartását szorgalmazta.

Mississippiben egyébként a szimbólum beágyazottságára jó példa a sport és a közélet kapcsolata. Az Ole Miss, azaz a University of Mississippi egyetem régóta identitásválsággal küzd. A kizárólag fehér játékosokból álló 1963-as amerikaifoci-csapatuk meccsén még az állam demokrata kormányzója, Ross Barnett is konföderációs zászlót lengetett, aztán az egyetemen 1983-tól kezdődött az elhatárolódás a zászlótól. Először az intézmény irodáiból tiltották ki ezeket. Az iskola vezetése 1997-től nem engedélyezte, hogy a sporteseményekre zászlórudakat lehessen bevinni. Biztonsági okokra hivatkoztak, de mindenki tudta, hogy a konföderációs zászlókat akarták száműzni a lelátókról.

Cserébe kaptak néhány halálos fenyegetést. Már akkoriban is sokan látták úgy az egyetemen, rossz színben tünteti fel őket a konföderációs zászlóhoz való ragaszkodás, és ebből komoly hátrányuk is származott: a sportprogramokban dolgozó megfigyelők panaszkodtak arra, hogy a fekete sportolók nem szívesen jönnek hozzájuk a zászló miatt, aminek olyan nagy jelentősége volt az egyetem történetében. Az Ole Miss amerikaifoci-csapatának, a Rebelsnek egykori edzője, Tommy Tuberville 1996-ban akadt ki egy vereség után: azt mondta, hogy képtelenek jó fekete játékosokat toborozni a zászló miatt, mert a kiszemeltek nem történelmi, hanem rasszista jelképként tekintenek rá. Ezek voltak azok az évek 1991 és 1995 között, amikor ezer diák hagyta ott az intézményt, és a fekete tanulók aránya mindössze öt százalék volt.

Azóta persze sokat változott a helyzet a sportban is, ma már fekete élsportolói is vannak az egyetemnek. A zászlókból is kevesebb lett az Ole Miss meccsein, de még mindig lehet hallani időnként a South Will Rise Again, azaz a Dél újra felemelkedik rigmust. Egy tavaly szeptemberi felmérés szerint a faji feszültség is ugyanúgy megmaradt, vagy legalábbis jól tapintható. Több fekete diák panaszkodott arra, hogy becsmérlően beszélnek róluk a kampuszon. Egyesek szerint ennek köze van az egyetem tradíciójához tartozó szimbólumrendszerhez, köztük a konföderációs zászlóhoz. Hiába tiltották be a konföderációs múltra utaló szimbólumokat, vagy legalábbis próbáltak eltávolodni tőlük, ettől még a közösség ugyanúgy megosztott marad.

Léptek a nagy láncok

A vita kiéleződése után gyorsan léptek a legnagyobb kereskedőláncok, a különböző online áruházak és zászlógyártó cégek sorra jelentették be, hogy leveszik a kínálatukból a zászlót, vagy egyáltalán nem gyártják tovább. A Walmart, az eBay, az Amazon és a Sears is sorban bejelentette, hogy nem árul többet olyan termékeket, amiken a konföderációs embléma is megjelenik. Az eBay például azzal indokolta a lépést, hogy a zászló mostani megítélés szerint a megosztottság és a rasszizmus jelképe lett. A nagy cégek kihátrálása ugyanakkor azzal is járt, hogy hirtelen az egekbe szökött a kereslet az addig csak mérsékelten fogyó zászlók iránt.

Mielőtt az Amazon is lépett volna, volt néhány óra, amikor 3000 százalékkal nőtt meg a kereslet az előző naphoz képest. A kisebb árusok és boltok forgalma is megugrott a napokban, volt olyan kiskereskedő, ahonnan egy nap alatt az átlagosnál húszszor többet, kétszáz zászlót rendeltek meg.

A zászlóvita miatt folytatódott a konföderációs emblémával ellátott egyedi rendszámtáblák ügye is. Texasban korábban úgy döntöttek, hogy a megosztó jellege miatt nem engedik meg a zászlónak a használatát az államilag kibocsátott rendszámtáblákon. A hagyományőrzők a szólásszabadság korlátozására hivatkozva perelték az államot, de a legfelsőbb bíróság kimondta, hogy az államok vezetését nem köti az alkotmány szó lásszabadságra vonatkozó klauzulája. A napokban erre reagálva Virginia állam kormányzója is bejelentette, hogy leszedetik a konföderációs rendszámtáblákat, és Maryland államban is felmerült, hogy meglépnék a tiltást

A Buzzfeed gyűjtése alapján azonban az egész már továbbér a kifejezetten a konföderációs zászlót használó jelképeken, és újult lendületet kaptak azok a korábbi követelések, hogy a Konföderáció egykori elnökének, Jefferson Davisnek a szobra se magasodjon például a Texasi Egyetem kampuszán. Davisnek több mint ötven éve van egy szobra a kentucky törvényhozás épületében is, azonban most a washingtoni szenátusban a republikánusokat vezető Mitch McConnell kentucky szenátor is azt hangoztatta, hogy az emléknek a múzeumban a helye. A nyomás hatására az állam kormányzója a héten bejelentette, hogy felülvizsgálják a szobor kérdését. Ugyanígy a Konföderáció legismertebb tábornokáról elnevezett Robert E. Lee park neve is hamar a múlté lehet, és még ki tudja, mit ér el a mostani hullám.