Észak-Korea megint magára rántotta az egész világot

Három éve nem volt olyan feszült a helyzet a két Korea között, mint most, miután Észak-Korea egy újabb nukleáris próbarobbantást hajtott végre, és egy műholdfellövésnek álcázott ballisztikus rakétatesztet is végrehajtott. A nemzetgyűlési választásokhoz közeledő déli vezetés is bekeményített, felfüggesztette a két Korea legfontosabb kapcsolódási pontjának tartott közös ipari parkot. Szöul az Egyesült Államokkal és Japánnal közösen új szankciókon agyal, és Kína is támogathat bizonyos lépéseket az ENSZ Biztonsági Tanácsában, azonban Pekingben sokkal inkább a meglebegtetett dél-koreai–amerikai rakétavédelmi rendszer miatt aggódnak.

Emelték a téteket

Habár Kim Dzsongun újévi beszédét még viszonylag visszafogottnak lehetett értékelni, hamar kiderült, hogy korántsem egy újabb, viszonylag nyugodt időszak következik. Előbb azt ítélte el egyöntetűen a világ, amikor Észak-Korea január elején olyan robbantást hajtott végre, ami Phenjan szerint már egyenesen hidrogénbombától származott. Bár még nem igazolódott be, hogy ténylegesen hidrogénbombáról volt szó, az biztos, hogy a negyedik nukleáris próbarobbantásukon már túl vannak.

Február elején aztán Észak-Korea műholdfellövés ürügyén nagy hatótávolságú rakétát lőtt ki, amit a nemzetközi közösség leginkább ballisztikus rakétatesztnek tartott. A phenjani rezsim célja az, hogy minél szélesebb hatósugarú körben tudja bevetni a fegyvert, így erősítve alkupozícióit.

Múlt héten az északi atomkísérletre és a rakétakilövésre válaszul Szöul felfüggesztette a közösen, de északi területen üzemeltetett keszongi ipari park működését, amivel ideiglenesen megszüntette az egyik legfontosabb együttműködést a két Korea között.

Ezt a lépést Észak-Korea konkrétan hadüzenetnek minősítette, és katonai területnek kiáltotta ki az ipari parkot, ahonnan kiutasítottak minden délit, és azzal is fenyegetőztek, hogy lefoglalják a komplexumban működő dél-koreai vállalatok eszközeit. Miután az összes déli állampolgár visszaérkezett Dél-Koreába, Szöul lekapcsolta a 2013-as válsághoz hasonlóan megint elnéptelenedő ipari park áramellátását.

Észak-Korea azt is belengette: ahogy három éve, úgy megint megszünteti a két Korea közötti forródrótot. A közvetlen telefonos összeköttetéssel elvileg éppen a demilitarizált zónánál történt, félreértésekre okot adó esetek gyors és fájdalommentes tisztázása lenne a cél, így a kiiktatása csak még bonyolultabbá teheti a helyzetet.

A jelszó: feszültség

Az egyértelmű, hogy utoljára három éve voltak ennyire mélyponton a két Korea kapcsolatai, és nagyon sok hasonlóság is van az akkori esettel (pl. a keszongi ipari park felfüggesztése, a forródrót), azonban Csoma Mózes, az ELTE Koreai Tanszékének vezetője szerint egyelőre nem lehet még olyan kiélezett helyzetről beszélni, mint akkor.

az atomtámadásra is kitérő észak-koreai retorikában, egy ponton pedig még a Szöulban lévő külföldieket is felszólították, hogy saját érdekükben hagyják el a dél-koreai fővárost. Ilyenre korábban és azóta sem volt még soha példa.

Csoma szerint a mostani helyzetnek van belpolitikai és külpolitikai vonatkozása is, de a lényeg északi részről mindkét esetben erődemonstráció, figyelemfelkeltés és a központi hatalom tekintélyének fenntartása. Az északi rezsim ugyanis nehezen veszi tudomásul, hogy tavaly a világ figyelmét sokkal inkább Ukrajna, a szíriai válság és a menekültek kötötték le, a Koreai-félsziget pedig háttérbe szorult a hírekben. „A nukleáris próbarobbantás és a rakétakilövés azonban befelé is alátámasztja a rezsim propagandáját: önerőből képesek olyan technikai vívmányokra, amiket a világon csak kevés ország mondhat el magáról" – mondta.

Szerinte emellett az is látszik, hogy

a rezsimnek saját hatalmának fenntartásához szüksége van arra, hogy legyen valamilyen feszültség.

Ha ugyanis a helyzet kiélezettebb, akkor kifelé erőből tudnak politizálni, alkupozíciókat kiépíteni, belpolitikai oldalról pedig könnyebben tudják megindokolni a diktatúra fenntartását. Példaként említette, hogy 1998 és 2008 között két egymást követő cikluson keresztül a balközép oldal kormányzott Dél-Koreában, amikor két csúcstalálkozóra is sor került Kim Dzsongil akkori északi vezetővel, akkor jött létre 2004-ben a keszongi ipari park, és rengeteg kis- és közepes vállalat is próbálkozott inkább kevesebb sikerrel beruházásokkal északon.

Ez azonban északi disszidensek elmondása szerint a rezsim stabilitása szempontjából pont egy veszélyes időszaknak számított, hiszen a nagy nyitás jegyében egyre több észak-koreai előtt vált világossá, hogy délen sem a XIX. századi kapitalizmus tombol, és van egy megismerhető világ a zárt országhatárokon túl is. Az északi rezsim szemében így bizonyos szempontból kényelmesebb, ha délen konzervatív vezetés van, amely könnyebben vezet be szankciókat. „Nem véletlen, hogy többször is közvetlenül a déli elnökválasztások előtt tartottak északon valamilyen erődemonstrációt" – tette hozzá Csoma, aki szerint ezek óhatatlanul is a konzervatívabb déli oldalnak kedveztek.

Megint Keszongon csattant az ostor

Ugyanez a kettősség igaz Keszongra is. Egyrészt az ipari park egy fontos szimbolikus kapocs, és nem kis valutabevételt is jelent az északi rezsimnek: a szöuli becslések szerint az évek során 616 milliárd vont (kb. 140 milliárd forintot) fizettek ki Keszongon keresztül az északiaknak. Azonban bármilyen déli kapcsolatokhoz hasonlóan az ipari park – még Kim Dzsongil is így vélekedett róla – is nagyfokú biztonsági kockázatot jelent a rezsim szempontjából, és valahol mégiscsak egy folyamatos bejárást biztosít az északi részre.

A déli országegyesítési miniszter hétfőn azt mondta, hogy az északiak a közösen üzemeltetett ipari parkban dolgozó 55 ezer északi munkás amerikai dollárban kifizetett bérének 70 százalékát fegyverprogramokra és a rezsim befolyásos tagjainak luxuskiadásaira fordították. Több forrásra hivatkozva azt mondta, hogy az értékes külföldi valuta nagy részét a rezsim megtartotta magának, miközben a munkások élelmiszerjegyeket és jóval kevesebb vont kaptak csak kézhez. Az ipari park felfüggesztésével így Szöul szimbolikusan is jelezte, hogy közvetetten sem akarja támogatni ezt az erődemonstrációkra épülő északi politikát.

Az viszont kérdéses, hogy ez mennyire konkrét érvágást jelent északon. Vannak olyan becslések is, amik alapján a keszongi ipari park az észak-koreai–kínai forgalomnak már csak mindössze az egy százalékát teszi ki. Észak-Korea az elmúlt tíz év során el is kezdett kiépíteni egy másik, hasonló különleges gazdasági övezetet Raszonnál, az orosz–kínai határon, és több jele is van annak, hogy erősen támaszkodnának a kínai–orosz vonalra. De persze ebben is ott van a kettősség, hiszen más időszakokban pedig a déliek felé nyitással éppen a Kínától függést tudják legalább részben enyhíteni.

De mit akarnak ezzel?

A mostani helyzetnek mindkét Koreában van aktuálpolitikai vonzata is:

• Délen tavasszal nemzetgyűlési választásokat tartanak, ezért a kormány lépései már a kampánynak is szólnak.
• Északon harminchat év után tartanak újból pártkongresszust, ami vagy a feszültség túlcsordulását, vagy addig valamilyen kizsarolt eredményt jelenthet a rezsimnek.

A feszültség növelése persze egyszerre szól Dél-Koreának és az Egyesült Államoknak is. Ugyanakkor az eddigi tapasztalatok Csoma szerint azt mutatják, hogy egy bizonyos ponton a phenjani vezetés szívesen invitál az országba „békeközvetítőket". 1994-ben ilyen volt Jimmy Carter volt amerikai elnök, 2009-ben pedig Bill Clinton, aki phenjani villámlátogatással járt közben két fogva tartott amerikai újságírónő érdekében. Ezúttal könnyen lehet, hogy a pletyka szintjén már az elmúlt egy évben is sokszor előkerülő Ban Kimun ENSZ-főtitkár látogatását akarják valahogy kizsarolni.

Aztán ott van a Gyémánt-hegységben kiépített síkomplexum kérdése is, aminek egyik célja pont a déli és kínai turisták bevonzása lenne. Csoma szerint ennek akár még olyan távlati célja is lehet, hogy valahogy reflektáljanak vele a 2018-as dél-koreai téli olimpiára, amit Pjongcsangban rendeznek majd meg.Mivel Pjongcsan és az északi Masik-hágó légvonalban nincsen messze egymástól, ráadásul az északiak a közelmúltban egy vadonatúj repülőteret is építettek a síközpont közelében, Csoma szerint elég valószínű, hogy szeretnének társrendezőivé válni a 2018-as téli olimpiának. A szöuli olimpia előtt, 1986–87-ben egyszer már előálltak azzal a váratlan javaslattal Phenjanban, hogy szívesen társrendezői lennének a játékoknak.

A BT-n túl is lépnének

Egyelőre azonban még az a kérdés, hogy milyen következményekkel kell szembenéznie a phenjani rezsimnek az ENSZ Biztonsági Tanácsának (BT) határozatait megszegő újabb nukleáris próbarobbantás és a rakétakilövés miatt. A BT rendkívüli ülésén határozottan elítélte a rakétakísérletet, Dél-Korea, az Egyesült Államok és Japán viszont saját szankciókon is dolgozik.

Nem sok kapcsolódási pont maradt már – a családegyesítések is szünetelhetnek egy ideig –, de Dél-Koreának vannak még lehetőségei, például elég magas adósságaik vannak az északiaknak különböző beruházásokból feléjük. Japán pedig akár korlátozhatja a felső szintű káderek beutazási engedélyeit. Északi pártemberek azért látogatnak rendszeresen Japánba, mert a szigetországban élő, több mint 600 ezres koreai közösség egy része nyíltan a phenjani rezsimmel szolidáris. A Csongrjon szervezet iskolákat, egy egyetemet és számos céget, vállalkozást tart fenn.

2006-ban egyébként a washingtoni döntéshozók ezt már meglépték, ráadásul a dologban Kína is közreműködött.

Kínát a rakétavédelmi rendszer aggasztja

Az északi rezsim legfontosabb támogatójának tartott Kína jelezte, támogatnák a BT-ben, hogy Észak-Korea „fizesse meg a szükséges árat" a rakétakilövésért. Azonban nem valószínű, hogy igazán komoly nyomásgyakorlás jönne a részükről, habár volt már egy kisebb mosolyszünet a két ország vezetése között a hidrogénbombás kijelentés után is. Csoma lehetséges példaként említette, hogy 2009-ben, a második nukleáris próbarobbantás idején bevezettek új nemzetközi szankciókat Észak-Koreával szemben, akkor pedig a kínaiak is látványosan feltartóztattak néhány szállítmányt, amik például rakéták borításához is használt fémet szállítottak, de ennél tovább nem mentek.

Viszont Kínát rettentően aggasztja az az amerikai rakétavédelmi rendszer, amit Dél-Korea védelmében szerelnének fel a legutóbbi északi lépések hatására. Washington és Szöul szerint a Thaad nevű rendszer kizárólag a délieket védené meg egy északi fenyegetéstől,

Peking azzal érvel, hogy a rendszer kínaiak biztonságát veszélyeztetné. Kérdés, hogy megvalósul-e, de a tervezett rakétavédelmi rendszer máris egyértelműen nemzetközi viszonylatba helyezi a két Korea konfliktusát, ami mindig is túlmutatott önmagán.