Putyin most tényleg tárt karokkal várja Orbánt
További Külföld cikkek
- „A magyar kormányt nem nevezném a szövetségesünknek” – mondta Csehország külügyminisztere
- Leülnek vitázni az EP-listavezetők, de Deutsch Tamás biztosan nem lesz ott
- Az Európai Bizottság ujabb 68 millió euróval támogatja Gázát
- Olaf Scholz az emberi jogok tiszteletére szólította fel Azerbajdzsánt
- Joe Biden nem akar még nagyobb zűrzavart, Amerikának be kell avatkoznia
Napra pontosan egy éve járt Budapesten Vlagyimir Putyin. Az orosz elnökhöz ezúttal Orbán Viktor látogatott el, a Kreml decemberi meghívására.
De ha végiggondoljuk, nem nagyon látunk olyan okot, ami miatt ez a találkozó Orbán Viktornak volna sürgető. Annál többet orosz oldalról.
Egy karakteres hang az EU-ból
Orbán Viktor nincs egyedül az EU-ban azzal a véleményével, hogy Oroszországgal javítani kellene a kapcsolatokat, és a szankciókkal többet árt az EU magának, mint az oroszoknak – Miloš Zeman cseh elnök ilyen nyilatkozatai ismertek, de az elmúlt másfél évben a francia kormányfő, majd François Fillon korábbi miniszterelnök, tavaly ősszel pedig, óvatosabban, az enyhítés lehetőségéről beszélt a francia elnök, François Hollande is –, de csak Budapestet érte a vád, hogy nyíltan támogatja Moszkvát, Orbán pedig egyenesen Putyin rendszerét másolva építi ki az új politikai berendezkedést.
Orbán egy EU- és NATO-tag ország vezetőjeként jó hivatkozási alap Oroszországban arra, hogy lám, nincs egységes álláspont Brüsszelben arról, milyen viszonyt is kellene kialakítani Moszkvával.
A migránsáradat Oroszországot közvetlenül nem érinti, de az orosz sajtó az Európát végletesen legyengítő menekültáradatról beszél – felpörgetve némi vitatható történettel – , amihez szintén jól passzol Orbán régóta hangoztatott véleménye a Brüsszel által kigondolt betelepítési kvótával szemben – amivel persze a magyar kormányfő már nincs egyedül.
Igaz, a menekültáradatot illetően, nagyon is kézenfekvően, Orbán mindig kitér arra is, hogy a probléma okát a helyszínen, Szíriában kellene megoldani, viszont a kormányfő mindeddig kerülte, hogy ezzel kapcsolatban elmondja, mi az álláspontja a szíriai orosz szerepvállalásról. (Nem vállalkozott erre Szijjártó Péter sem, amikor a másik illiberális sikerállam, a Moszkvával mára csúnyán összeveszett Törökország külügyminiszterével találkozott.)
Atom, olaj, gáz
A tárgyalás azonban nem a migránsáradatról és a szíriai polgárháborúról fog szólni, hanem arról, ami közvetlenül meghatározza a két ország gazdasági kapcsolatát: az energetikáról.
„A felek megvitatják kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztésének perspektíváit, az energetikai és magas technológiai igényű területeken tervezett közös projekteket és a kulturális szférában való együttműködést” – írta a programról a Regnum.ru hírügynökség.
Az első helyen minden bizonnyal a paksi atomerőmű bővítése és az ahhoz adandó, szerződéssel alátámasztott 10 milliárd eurós hitel kérdése áll. Az összeg néhány éve még nem terhelte volna meg az orosz költségvetést, ám az ideit már nagyon is. Az elmúlt évek többlete helyett már a GDP 3, de akár 5,3 százalékos vesztesége sem kizárt a költségvetésben.
Az olajár csökkenése miatt – amit a Krím elfoglalása után életbe léptetett nyugati szankciók és a vitatott szíriai beavatkozás miatti ellentétek keltette politikai elszigeteltség is fokoz – az orosz gazdaság a legnehezebb helyzetbe került Putyin 2000-es hatalomra jutása óta. Az orosz pénzügyminiszter helyettese már meg is pendítette, hogy Moszkvának tartózkodnia kellene az új hitelszerződések megkötésétől. Sztorcsak szavaira azonban az orosz pénzügyminisztérium pontosított: a nyilatkozat nem vonatkozott a már megkötött szerződések kifizetésére.
Mégis okkal merül fel, hogy Putyin szívesen átgondolná a szerződést, még akkor is, ha a kérdéseinkre az erőmű építésével megbízott Roszatom orosz állami holding közölte: a szerződésnek megfelelően 2018-ban megkezdődnek a munkálatok.
„Bizonyosak vagyunk benne, hogy a Paks 2 kölcsönösen kedvező projekt. A Roszatom minden kötelezettségének eleget tesz, az orosz–magyar kormányközi megállapodásnak és az annak alapján aláírt szerződéseknek megfelelően.”
Pedig volt már rá példa, hogy a szerződést felfüggesztették: Törökországban egyelőre biztosan halasztást szenved az akkuyui atomerőmű megépítése és a Déli Áramlat helyett kitalált Török Áramlat gázvezeték is – igaz, ehhez az összeveszéshez egy orosz vadászbombázó török lelövése kellett a szíriai határvidéken. De a projektekről való gyors lemondásban szerepet játszhatott az is, hogy a tervek kidolgozásakor fontosabb volt a politikai szempont, mint a közvetlen gazdasági megfontolás.
A paksi hitel mellett a másik kényes kérdés a földgázé lehet: a FÁK-országokon kívülre irányuló orosz export a 2008-as válság előtt korábban a 200 milliárd köbmétert is elérte, 2015-ben már csak 160 milliárd volt. Az esés azonban még nagyobb a bevételben: 2013-ban az EU-országoknak eladott földgáz ára 400-510 dollár között mozgott, ez mára benézett 300 alá.
Magyarországon is jelentősen zsugorodott a gázfogyasztás: az orosz import 8 milliárd köbméterről 5,3 milliárdra esett vissza. Így aztán jócskán maradt az oroszoknál tartalékunk.
Hiába járt le 2015 nyarán az oroszokkal kötött hosszú távú gázszállítási szerződés, 2018-ig hozzájuthatunk az eddig fel nem használt mennyiséghez. Így aztán Magyarországot nem sürgeti az idő, hogy újabb hasonló szerződést kössön. Moszkvát annál inkább. Kérdés, hogy erre rá tudja-e venni a magyar felet, és főként, hogy mivel.
Ami nekünk kéne, arról máshol döntenek
A nyugati szankciókra adott orosz válaszlépések közül a legérzékenyebb az élelmiszeripari embargó volt. Ennek nyomán leállt a teljes európai nyershús-export, a gyümölcs-, zöldség- és tejtermékexport. A történet azonban valamivel korábban indult: még a 2014-es nyári nyugati szankciók előtt, februárban a lengyelországi sertéspestisre hivatkozva a sertéshús importját állította le az EU-ból Moszkva. Az orosz piac az EU hústermelésének negyedét szívta fel. Csak az mentette meg az európai termelőket, hogy egy vírus miatt az Egyesült Államok termelői is kiestek, így az EU – a sertéspestis által érintett kisebb területet leszámítva – el tudta helyezni termékeit más piacokon.
Az EU régóta próbálja elérni, hogy Moszkva csak a pestistől érintett régióra szűkítse a szankciót, de ettől Moszkva – arra hivatkozva, hogy nem tudja ellenőrizni a hústermékek EU-n belüli mozgását – ettől elzárkózott. (A hőkezelt hústermékek viszont kikerülhetnek az orosz piacra.) Brüsszel már azt is felvetette, hogy ha nem régiókra, legalább országokra bontva differenciáljon Moszkva: tiltsa le a sertéspestistől sújtott országokat és az azokkal szomszédos államokat. Ez egyébként szomszédos országként Magyarországot is kizárta volna az exportőrök sorából, Németországgal együtt. Ez utóbbi is szerepet játszhatott abban, hogy ebből a kezdeményezésből nem lett semmi.
Oroszország egyébként nem is jár rosszul az európai nyers hús kitiltásával: ez jó alkalom arra, hogy protekcionista politikával megvalósítsa tervét, és 2020-ra önellátó legyen sertésből és baromfiból. A fejlesztések érdekében például a tenyészállatok exportja a szankciók közepette zavartalanul zajlik. Ez azonban nem Magyarországnak, hanem a sokkal nagyobb kapacitással rendelkező Hollandiának és Dániának jelent üzletet.
Kiemel, kiemel, ringat-e minket?
De előfordulhat-e hogy Oroszország valamilyen okból kiemeli Magyarországot a szankciók által érintett országok közül? Oroszország eddig ilyet nem tett egyetlen EU-országgal sem, és a sertéspiacot illetően nem valószínű, hogy előállna ilyen javaslattal, épp a sertéspestis miatt.
De más élelmiszer-ipari ágazattal elvileg megtehetné Moszkva, hogy mentességet ad egy EU-tagországnak, adott esetben Magyarországnak, garanciákat követelve arra, hogy a magyar fél csak magyar termékeket továbbít, és nem használja ki a lehetőséget más EU-s termelők termékeinek reexportjára. Ez azonban nagyon szokatlan megoldás lenne, ráadásul ellentétes az EU politikájával.
Külkereskedelmi és kereskedelempolitikai ügyekben ugyanis az EU álláspontja egyértelmű: a tagállamok ilyen kétoldalú megállapodásait Brüsszel csak nagyon speciális helyzetekben engedi. Magyarország egy ilyen ajánlattal igen kellemetlen helyzetbe kerülne az EU-ban, viszont nagyon csáb ító lenne, és nagy hasznot hozna azoknak a termelőknek, akik rendelkeznek exportengedéllyel, de a szankciók miatt nem tudnak ennek érvényt szerezni.
Ha erre sor kerülne, azt Orbán nagy sikerként adhatná el belföldön, viszont újabb frontot kellene nyitnia emiatt Brüsszellel ahhoz, hogy ennek érvényt szerezzen. Ez viszont tökéletesen megfelelne az EU amúgy is ingatag egységének megbontására szívesen rájátszó Oroszországnak , ami az első lépés lenne ahhoz, hogy Moszkva Orbánt felhasználva próbálja meg rábírni az EU-t az Oroszországgal szembeni szankciók feloldására.