Biztos emlékszik arra, amikor Donald Trump lett az amerikai elnök!

Egy éve, november 9-én hajnali négy körül átjött az Index newsroomába a videós szobából a vágó, és azt mondta:

Te Gergő, nem kéne már újravágni a trumpos videó végét?

És rohantunk.

Akkor már egyértelmű volt, hogy Donald Trump politikai karrierje nem az egyöntetű elemzői várakozásoknak alakul: a csatatér-államok közül biztosan nyeri Floridát, Wisconsint, Pennsylvaniát és Michigant – több olyan államot, ahol másfél évtizede nem nyert republikánus elnökjelölt. És megszerzi az elektorok többségét. Hillary Clinton pedig  – az elnökválasztások történetében negyedikként – úgy veszti el az elnökválasztást, hogy országosan csaknem hárommillióval több szavazatot kap Trumpnál.

A meglepetés okait azóta is sokan boncolgatják és ízlelgetik. Abban, hogy a Trump-győzelmet meglepetésként éltük meg, nem kis szerepe volt a bombabiztos Clinton-győzelmet jósoló szakértőknek, akik túl nagyvonalúan bántak a közvélemény-kutatásokkal, melyek záródó népszerűségi ollót és hibahatáron belüli Clinton-előnyt mértek.

De a váratlanság-érzetnek volt egy másik, szubjektív oka is: Trump ugyanis olyan karakter volt, aki minden kampánylogikát, minden szabályt felrúgott. Még ősszel sem szólt másról a média, mint az adópapírjairól, kiszólásairól, szexuális zaklatásairól. És bár "teflon-jelöltként" ezek a kampányok meglepően kevéset ártottak neki, kíváncsi vagyok, egy poszt-weinsteini Amerikában is elsikkadt volna-e a „a pinájuknál fogva ragadom meg őket”-kiszólása.

Az elemzők úgy gondolták, hogy a kampányt végső soron Trump egészen szürreális karaktere és botrányai fogják eldönteni a demokraták javára. De közben a mainstream média hírverése alatt nem-is-olyan csendben folyt a sokadik nyilvánosság kialakítása azorosz titkosszolgálat, az alt-right megmondóemberek és a Facebook-logikát a Facebook alapítóinál is jobban értő álhírgyárak segítségével.

A valóságot a Facebook buborékjain kívül a politikát formáló hagyományos intézményekben – a pártokban és a mainstream médiában - való általános csalódottság is táplálta, de paradox módon a politika színvonala előrelépés helyett 2016-ban tényleg a babonák szintjére zuhant vissza.

Amerika kettétört

A politika új törvényszerűségei mellett azért a Trump-győzelmet egy sor konvencionális érvvel is meg lehetett magyarázni. Ebből a legfontosabb az volt, hogy

Ugyanis hiába volt Trump minden idők legnépszerűtlenebb elnökjelöltje, ha Clinton ott lihegett a nyomában minden idők második legnépszerűtlenebb jelöltjeként. És hiába zúzott Trump botrányról botrányra, ha közben Clintonnak is megvolt az email-ügye, és ráadásul - tényleg nem tudok másként fogalmazni - egyszerűen elfogyott a szerencséje is. James Comey FBI-igazgató ugyanis pár nappal a választás előtt egy tökéltesen jelentéktelen és érthetetlen indokkal újranyitotta a nyáron már lezárt email-ügyet, a végső csapást mérve Clinton kampányára (Comeyt Trump is erre a szakmai hiábjára hivatkozva rúgta ki)

Trump győzelme ráadásul nem csak a politikai valóságok elcsúszásával magyarázható, hanem kőkemény társadalmi valósággal is. A republikánusok és demokraták szavazótáborai között óriási különbségek mutatkoztak a legfontosabb mutatókban:

• a faji hovatartozásban
• a női szavazók tekintetében
• az iskolázottságban
• a város-vidék (pszeudo) kulturális ellentét elmélyülésében

És bár ezek a különbségek nem 2016-ban jöttek létre, a kampány ezeket is elmélyítette. Trump a fajgyűlölő, szexista és bevándorlóellenes kijelentéseivel ezekre a különbségekre rá is játszott, de az így szerzet szavazóit hatékonyan tudta mozgósítani.

És paradox módon ez a New York-i milliárdos volt az, aki az elmúlt évtizedek óta a legmeggyőzőbben tudta eljátszani az elitellenes populistát  - ami óriási előnyt jelentett a sok évtizede a politikai pályán játszó Clintonnal szemben. Választói, ellenfelei és a világpolitikai partnerei (ujjongva vagy hüledezve) figyelték azt, hogy mindenkinél radikálisabbra meri és tudja tenni a lécet, hogy pártállásra való tekintet nélkül lecsapolja a mocsarat, hogy új irányt szab a külpolitikának, hogy kivonul a háborúkból és a nagy világkereskedelmi szerződésekből.

Hogy újra naggyá teszi Amerikát.