Tényleg korlátlanul vethet ki elnökként vámokat Donald Trump?

Az amerikai alkotmány kifejezetten a kongresszusra ruházza a hatásköröket „az adók, vámok, illetékek és jövedéki adók megállapítására és beszedésére”, valamint „a külföldi nemzetekkel való kereskedelem szabályozására”.

Az elmúlt évszázadban elfogadott törvények mégis az elnöknek adták át a hatalmat, hogy saját belátása szerint emelje és csökkentse a vámokat. Donald Trump megválasztott elnök azt ígéri, hogy 2025. január 20-án hivatalba lépve azonnal élni fog ezekkel a jogkörökkel, és 25 százalékos vámot vet ki a Mexikóból és Kanadából származó összes importra, valamint 10 százalékos vámot a Kínából származó importra. Valóban megteheti ezt?

Jogilag igen. Hogy elérje, amit akar, Trump számtalan jogi helyre hivatkozhat, de a legegyszerűbb a nemzetközi gazdasági vészhelyzeti hatáskörökről szóló törvény (IEEPA) lenne. Ez lehetővé teszi az elnök számára, hogy kevés korlátozással vámokat vezessen be „bármely szokatlan és rendkívüli fenyegetés kezelésére... ha az elnök az ilyen fenyegetéssel kapcsolatban nemzeti vészhelyzetet hirdet” – írja elemzésében a The Economist. 

Az IEEPA Trump számára vonzó tulajdonságokkal rendelkezik.

Ez egy vészhelyzeti intézkedés, így minimális eljárási követelmények vannak. Tehát nagyon gyorsan megteheti – ha akarja, már az első napon

– mondja Warren Maruyama, az Egyesült Államok kereskedelmi képviselőjének korábbi főtanácsadója.

Nem ez lesz az első eset

Donald Trump volt az első, aki a törvényre hivatkozott a vámok kivetése érdekében, amikor 2019-ben az illegális migráció elleni megtorlásként 5 százalékos illeték kiszabásával fenyegetett az összes mexikói árura. És van egy másik fontos precedens is. 1971-ben, amikor Richard Nixon kivezette Amerikát az aranystandardból, és ezzel gyakorlatilag véget vetett az első Bretton Woods-i rendszernek, 10 százalékos extra vámot vetett ki minden importra, azzal, hogy vészhelyzetnek nyilvánította „az Egyesült Államok nemzetközi gazdasági pozíciójának megerősítését”. A bíróságok jóváhagyták Nixon intézkedéseit.

Kathleen Claussen, a Georgetown Egyetem jogászprofesszora szerint az alkotmányos kifogások – például, hogy az elnök túllépte a közigazgatási intézkedések határait – nehéz kihívást jelentenének. Bár az amerikai bíróságok fokozatosan szkeptikusabbá váltak az állam közigazgatási szerepével, továbbra is engedékenyek az elnökökkel szemben, amikor azok a nemzetbiztonságra hivatkoznak.

Elvileg a kongresszus egyszerű többsége elfogadhatna egy közös határozatot Trump vészhelyzeti nyilatkozatának hatályon kívül helyezésére, de a valóságban kétharmados többségre lenne szükség az elnök elkerülhetetlen vétójának felülbírálásához. A republikánusok akár úgy is dönthetnek, hogy Trump néhány vámját törvénybe iktatják, hogy költségvetési teret nyerjenek az általuk ígért adócsökkentéseknek, amivel megkérdőjelezhetetlen jogi alapot teremtenek.

A Trump rendelkezésére álló egyéb jogi útvonalak jobban kipróbáltak, de lassabbak. Első kormányában az 1974-ik évi kereskedelmi törvényre hivatkozott, amelyet a 370 milliárd dollár értékű kínai importra (és az Európai Unióból származó 7,5 milliárd dollárra) kivetett vámokra használt. Könnyen lehetne hivatkozni rá, hogy szélesebb körű vámokat vessen ki Kínára, de Mexikó és Kanada esetében kevésbé lenne azonnal hasznos, mivel az elnöknek vizsgálatot kell lefolytatnia, és be kell tartania az amerikai közigazgatási jogban előírt hosszú véleményezési határidőket. A 232-ik paragrafus, amelyet Trump első adminisztrációja alatt is alkalmaztak az acél- és alumíniumvámok kivetésére, kevésbé lenne hasznos széles körű vámok kivetésére, mivel ehhez konkrét termékek nemzetbiztonsági fenyegetésként való megjelölése szükséges.

A piacok és a választók közbeszólhatnak

Trumpnak nem csak a belföldi peres eljárásokkal kell megküzdenie. Amerikának van egy szabadkereskedelmi megállapodása Mexikóval és Kanadával, az USMCA, amelyet  pont az ő elnöksége alatt hoztak meg. Ennek van egy vitarendezési mechanizmusa, amelyet Mexikó vagy Kanada kétségtelenül igénybe venne, ha Trump végrehajtaná fenyegetéseit. Azonban az IEEPA mégis hasznosnak bizonyulhat. Mark Wu, a Harvard jogi karának munkatársa szerint Trump beosztottjai a megállapodásban szereplő nemzetbiztonsági kivételekre hivatkozhatnának azzal érvelve, hogy nem sértették meg azt. 2026-ban kötelező felülvizsgálat (és valószínűleg újratárgyalás) előtt áll a szabadkereskedelmi megállapodás. Annak alapelveiről szóló elhúzódó vita az egyezmény összeomlásához vezethet.

Trump legvalószínűbb korlátozása nem jogi jellegű – hanem a piacok és a közvélemény reakciójától való félelem.

A friss gyümölcsök és zöldségek több mint fele Kanadából és Mexikóból származik... Tényleg azt hisszük, hogy Trump már az első hivatalba lépése napján 25 százalékos vámot fog kivetni ezekre?”

– mondja Scott Lincicome, a Cato Institute, egy libertárius agytröszt munkatársa. Azt gyanítja, hogy Trump a vámokkal való fenyegetőzéssel egy tárgyalási taktikát alkalmaz, hogy engedményeket kényszerítsen ki, amelyekre aztán még a beiktatása előtt hivatkozhat.

(Borítókép: Donald Trump amerikai elnök beszédet mond az amerikai kongresszus együttes ülésén a washingtoni Capitolium képviselőházi termében 2017. február 28-án. Fotó: Win McNamee / Getty Images)