Gázt és kokát osztanak az indiánoknak

Bolívia földjében hiába van sok gáz és némi olaj is, mégis Dél-Amerika egyik legszegényebb állama. Két éve az országot is elérte az egész kontinensen végigsöprő nagy baloldali fordulat, és eljött az államosítások kora. Bolívia első indián elnöke, aki Fidel Castrot tartja példaképének, a héten tovább erősítette hatalmát. Az elnök szerint a mostani gazdasági világválság az ő politikáját igazolja, és nem győzi ismételni, hogy ő már évtizedek óta harcol a neoliberális politika és a szabad piac ellen. Szerinte a szocializmus az üdvözítő út, pártját is úgy hívják, hogy Mozgalom a Szocializmusért.

Az elnököt erősítő nagy fordulat kedden történt, amikor az ország parlamentjének két háza 17 órás vita után elfogadta, hogy januárban népszavazást tartsanak az új alkotmányról. A kormány korábban már kétszer kezdeményezte ezt, de hiába, a kétharmados többséget nem tudták megszerezni törvényhozásban. A gazdag, fehérek dominálta délnyugati tartományok szenátorai eddig sikeresen tudták megvétózni a népszavazást. Az utóbbi másfél évben többször is közel került a polgárháborúhoz az ország, a fehér elit és az indián többség közti feszültségek miatt.

Senki sem kételkedik abban, hogy a népszavazáson elsöprő többség áll majd az új alkotmány mellé. Bolívia lakosságának kétharmada indián és az új alaptörvény elsősorban az ő jogaikat erősíti.

A népszavazáson két kérdést is feltesznek. Egyrészt arról dönthetnek az emberek, hogy ötezer vagy tízezer hektár legyen-e a legnagyobb földbirtok, ami egy kézben maradhat. A másik az új alkotmányról szól. Ez egy csomó nyelvi és önrendelkezési jogot biztosít az indiánoknak, ráadásul részesedést biztosít nekik az ország legnagyobb üzletéből, a gázból, kedvezményesen kapható részvények formájában. Átalakítják a választási rendszert is: a magyarországihoz hasonló listás és egyéni jelöltek helyett csak egyéniek maradnak, ami szintén a többségi indiánoknak kedvez.

Evo Morales 2006 óta tartó elnöksége alatt az ország már többször majdnem szétesett, és a mostani döntés előtt is kemény napokat élhettek át az ott élők. Morales 150 kilométeres nagy menetelést szervezett híveinek, akik több tízezren vonultak vidékről egy hétig a fővárosba, hogy a szavazás napjára a parlament elé érhessenek. Az utolsó 9 órában Morales is velük vonult, majd a kedvező döntés után velük ünnepelt.

Nem ez volt az első nagy menetelése az ország első indián származású elnökének. 1989-ben szakszervezeti vezetőként már szervezett 600 kilométeres vonulást, az ültetvényeiktől megfosztott kokatermesztők védelmében. Morales úgy jellemezte magát hatalomra jutásakor, hogy ő „az USA legnagyobb rémálma”. A koka és Amerika-gyűlölete között szoros összefüggés van.

Morales nehéz ifjúsága

Ahhoz, hogy érthető legyen a mostani elkeseredett küzdelem Bolívia társadalmi rendjének megváltoztatásáért, fontos megismerni Morales életén keresztül az ottani viszonyokat. Az elnök egy nagyon szegény indián családba született, kilencen éltek egy kis kunyhóban, de 7 testvére közül csak 3 élte meg a felnőttkort. A kis Evo 6 évesen édesapjával Argentínába ment, ahol egy cukornádültetvényen kellett dolgozniuk. 12 évesen lámákra vigyázott Bolíviában, és már 16 volt, amikor elkezdhette a középiskolát, ám sohasem érettségizett le. Az iskola mellett kőműveskedett, volt pék és trombitált egy zenekarban is, utóbbival körbeutazta az egész országot. Elvitték katonának, majd családjával földet művelt, többek között kokát termesztett. 1985-ben lett a kokatermesztő parasztok szakszervezeti vezetője, és ezt a tisztségét a mai napig elnökként is tartja.

Bolívia és a koka

A világon a legtöbb kokacserjét Bolíviában nevelik. A kokából készül a népszerű, de illegális kábítószer, a kokain. Bolíviában a kokain előállítása épp úgy tilos, mint mindenütt a világon, az indiánoknak azonban joguk van a cserje levelét elrágni. Ezt stimuláló szerként élvezik, a bányászok például kokát rágva járnak dolgozni. A koka fogyasztásának az inka időkig visszanyúló hagyománya van, orvoslásra is használják. Az USA a 80-as és 90-es években rengeteg pénzt és fegyvert adott a bolíviai hatóságoknak, hogy kiirtsák a koka-ültetvényeket, mert a parasztok nem csak rágták a levelét, hanem nagy tételben eladták maffiózóknak, akik a porrá kristályosított anyagot az USA-ba csempészték. Ezzel Amerika nem csak védte saját lakosságát a kábítószertől és a szervezett bűnözéstől, hanem kormányon tartotta az általában diktatórikusan kormányzó jobboldali elitet. A növény az USA, a kapitalizmus és a fehérek elleni küzdelem szimbólumává vált Bolíviában.

Morales és a koka

Morales más haszonnövények mellett kokát is termelt családi gazdaságában, és a mai napig egyik fő célja, hogy a kokát nyugodtan ültethessék az indiánok. Szerinte a koka még nem kábítószer. Idén Morales kokaleveleket ajándékozott a venezuelai elnöknek, Hugo Chaveznek is, aki az Amerika-ellenes latin-amerikai baloldal emblematikus figurája, és többek között Morales kampányainak bőkezű szponzora. Chavez hazája tévéjében arról beszélt, hogy reggelenként ő is kokát rág, hogy frissen induljon a nap.

Morales akkor szállt be a szakszervezeti harcba, amikor az Amerika-barát bolíviai kormány fegyveres milíciát szervezett a koka-ültetvények kiirtására. 1989-ben ennek az UMOPAR-nak nevezett milíciának a tagjai majdnem agyonverték. Eszméletlenül találtak Moralesre, támadói valószínűleg csak azért hagyták élve, mert azt hitték, hogy már halott.

A bolíviai indiánok nem csak identitásuk szimbólumát látják a kokában. Sokkal jobban jövedelmez mint más termények, ráadásul a hegyvidéki országban sok helyen mást nem is érdemes termelni. Ezért amikor a korábbi kormányok fegyverrel irtották az ültetvényeket, akkor sokan elkeseredetten harcoltak cserjéikért. Nagyon sokan teljesen elszegényedtek földjük felperzselése után. A helyzet az afganisztáni máktermeléshez hasonlít: ott is hiába irtatná ki a nyugat a világ heroin-készletének nagy részét biztosító ültetvényeket, a helyi parasztok éheznek, ha nem termelhetnek mákot, és ezért ellenállnak.

Régi háború

Ráadásul Bolíviában évtizedes hagyománya van a radikális baloldal és az amerikai támogatottságú fehérek dominálta kormányok harcának. 1965-ben kubai pénzből indult kommunista felkelés a kormány ellen, amelyet Castro bizalmasa, Che Guevera vezetett. A divatos ikonná vált argentin kommunista gerillát Bolíviában ölték meg, 1967-ben.

Bolívia egyik fő problémája, hogy a fehérek (akik a lakosság 15 százalékát teszik ki) évszázadok óta szinte külön világban élnek az országban. Az általuk lakott tartományokban van az ország gázkészletének nagy része, és sokáig kezükben volt a politikai és a katonai vezetés is. Ezt először Bolívia történelmében Morales választási győzelme, majd pártja alsóházi diadala tudta megtörni.

Fehér ellenállás

A fehérek Morales hatalomra jutása óta félnek. Hatalmi központjuk most Santa Cruz, az ország leggazdagabb városa. A BBC tudósítója szerint az ott élők arra panaszkodnak, hogy Morales hatalomra jutása óta rasszizmus áldozatai. A szőkéket például állandóan igazoltatják a rendőrök.

Morales nagy reformjainak a vesztese a fehér elit. Ők dolgoztak azoknál a nemzetközi cégeknél, amelyeket részben máris államosítottak, és amelyek sorsa a most népszavazásra bocsátott alkotmány-módosítással még bizonytalanabb lesz. Övék azok a nagy földbirtokok, amelyeket a januári népszavazás eltörölne, bár végül sikerült átverniük egy olyan kompromisszumot, hogy a már meglévő birtokokat kompenzáció nélkül ne lehessen felosztani.

Amikor Morales egy alkotmányozó gyűlést hívott össze 2006-ban, hogy a mostani új alkotmányt elkészítsék, akkor a fehér régiók képviselői bojkottálták a munkát. Az eredetileg népszavazásra szánt szövegben olyan, mára kikopott paragrafusok is voltak, amelyek például engedélyezték volna az ősi indián bíróságok működését, és kontroll nélkül hagyták volna termeszteni a kokát. Olyan javaslat is volt, hogy a rendszeres parlamentet töröljék el, és az elnök csak akkor hívja össze, ha úgy érzi, hogy konzultálnia kell a képviselőkkel. A most népszavazásra engedett változatból végül mintegy 100 cikkely kimaradt vagy módosult, az alkotmányozó gyűlés tervezetéhez képest.

A megegyezéshez az is kellett, hogy a gazdag tartományok elszakadással fenyegessék a kormányt. Az új alkotmány elkészültekor előbb Santa Cruzban, majd a másik három fehérek dominálta, gázban gazdag tartományban is népszavazást tartottak az autonómiáról. A kormány és az ország választási bizottsága ugyan törvénytelennek tartotta ezeket, de mégis figyelmeztető jel volt, hogy mind a négy tartományban elsöprő többség (Santa Cruzban 84 százalék) szavazott az autonómiára. Ez saját adózási rendszert, saját rendőrséget és saját parlamentet jelentett volna. E helyi választásokat sokszor erőszak kísérte, mert a kampányok alatt rendszeresen kormánypárti indián tüntetőket utaztattak a gazdag városokba. Nem egyszer vér is folyt ilyenkor és mindkét oldal rasszista jelszavakat skandálva támadt a másikra.

Az ellenzék is aktivizálódott, és Morales ellenfelei útblokádokat állítottak fel illetve kormányhivatalokat szálltak meg. A rendszeres zavargásoknak összesen legalább 100 halálos áldozata vol.

Morales úgy döntött, hogy elébe megy a polgárháborúnak azzal, hogy egy furcsa népszavazást írt ki: két évvel megválasztása után idén nyáron bizalmi szavazást kért maga ellen, és azt mondta, ha kevesebb voksot kap mint megválasztásakor (akkor 53 százalékkal nyert) akkor lemond. Ugyanakkor a bizalmi szavazás az összes tartomány vezetőjét is érintette, így az ellenálló gazdag fehér vidékek kormányzóit is. Morales 63,5 százalékot kapott, és megerősödve került ki a veszélyes helyzetből.

Washington dühös lett

Morales a mostani népszavazásért folyó küzdelemben az USA-t tartotta a fő kerékkötőnek, Washington szerinte a „fasiszta oligarchákat” támogatva puccsra buzdította az ellenzéket. A parlamenti vita előtt néhány nappal kiutasította az amerikai nagykövetet az országból, (majd ezt tette a szolidaritás kedvéért a venezuelai elnök is). Csütörtökön az USA kábítószer-kereskedelem támogatása miatt megbüntette Bolívia kormányát, és visszavonta az országra vonatkozó kereskedelmi kedvezményeket, vagyis súlyos vámot kell fizetni az exportcikkekért.

Morales engedménye

Morales legfontosabb engedménye a népszavazási vitában az volt, hogy elfogadta, az új alkotmány bevezetése után sem indul minden választott tisztségviselő tiszta lappal. Ez a ködös megfogalmazás azt jelentette volna, hogy az új választási törvényt is hozó alkotmány bevezetésével ő is még kétszer tölthetné be az elnöki tisztséget. Végül erről lemondott, így már csak egyszer indulhat az ötéves ciklusért, vagyis 2014 után mindenképpen távoznia kell Bolívia éléről.