Miklós
-7 °C
2 °C

Számháború az utolsó elnökválasztási tévévitán

2004.10.14. 05:26
Az eddigi legjobb teljesítményét nyújtotta George W. Bush a harmadik, utolsó elnökválasztási tévévitán. Az elnök gazdasági programja jóval összeszedettebnek tűnik kihívójáénál, bár az is lehet, hogy Kerry belátta, populista lózungokkal könnyebb megszólítani a választókat. A számháborút Bush nyerte, a szabadságjogi kérdésekben Kerry képviselte az európaibb álláspontot. A megkérdezettek többsége Kerryt érveit találta meggyőzőbbnek.
Számháborúba torkolt az utolsó elnökválasztási vita az arizonai egyetemen. George W. Bush és kihívója, John F. Kerry harmadik vitáján belpolitikai témákat vitatott meg, ez az Egyesült Államokban leginkább gazdasági kérdéseket jelent. Ennek következményeként a két jelölt nem sokkal a vita kezdete után már billió dollárokkal dobálózott. A vita végkimenetele döntetlennek tűnt, bár Bush gazdasági koncepciója jóval kidolgozottabb a terv szót sokszor emlegető, de részleteket el nem áruló Kerryénél, ám a demokrata jelölt pár populista és demagóg lózung valóban látványos előadásával könnyen megszerezhette azoknak a szavazóknak a támogatását, akik nem tudnak hatjegyű számokat fejben összeszorozni.

Ideológiailag pontos gazdasági program

Kerryt tartja jobbnak a megkérdezettek többsége
A Gallup közvélemény-kutató intézet első felmérése szerint Kerry volt a győztes a harmadik tévévitában. A megkérdezettek 52 százaléka őt tartotta jobbnak, s csak 39 százalék Bush elnököt. A többi megkérdezett határozatlan volt. Ez az arány az első vita után 53-37, a második után pedig 47-45 százalék volt. (MTI)
Amerikában a politikai fogalmak gyakran mást jelentenek, mint Európában. A liberális jelző gyakorlatilag a kommunistázással egyenértékű szitkozódást jelent például. Gazdasági kérdésekben azonban a jobboldal jobboldalt, a baloldal baloldalt jelent - üdítő elvhűség a magyarországi helyzethez képest. Ennek megfelelően Bush versenybarát, kapitalista programot vázolt fel, Kerry pedig - bár közben folyamatosan fiskális szigort és a költségvetési hiány csökkentését emlegette - nagyobb állami beavatkozást ígért.

A társadalombiztosítás katasztrófaközeli helyzetén Bush magán-nyugdíjpénztárakkal, tőkefedezeti rendszerű nyugdíj- és egészségbiztosítással, Kerry az elosztó-kiróvó rendszer fenntartásával és állami támogatásával javítana. A kérdés már-már a vallásháborúkat idéző vitákat eredményezett a neoliberális és az állami beavatkozást pártoló közgazdászok között. Bush mindenesetre jól érvelt az európai példával, a szociális jóléti állam koncepciójának kudarcával, az európai - kirovó-elosztó rendszerű - társadalombiztosítások csődjével, illetve azzal, hogy konkrét számokat is tudott mondani a programokról. (Bush programja kétbillió adódollárba kerülne tíz év alatt, Kerryé ötbillióba. A két számban azonos mennyiségű, tizenkét nulla van.)

Fizessenek a gazdagok

Mindkét jelölt adócsökkentést ígért, Kerry ezt megfejelte azzal a populista ígérettel, hogy visszavonná Bush az évi kétszázezer dollár felett keresőknek adott adókedvezményeit. Kerry szerint ez utóbbiak ugyanis csak a leggazdagabb két százalék terheit csökkentik, aránytalanul. Bush érvei szerint az évi kétszázezer dollárt kereső rétegbe beletartoznak a személyi jövedelemadót befizető magánvállalkozások is, ezek büntetése az egész piacgazdaságra rosszul hatna. Kerry által nem cáfolt állítása szerint ráadásul az adórendszer jelenlegi formájában még mindig a leggazdagabb rétegek állják az adóterhek nyolcvan százalékát.

Bush egy sikeres oldalvágást is ejtett a fiskális szigort a vita során mantraként ismételgető, de a költekezés visszafogásáról más formában meg nem nyilvánuló Kerryn. A szenátusi szavazási adatokat idézve megemlítette, hogy húsz év alatt Kerry 98-szor szavazott le adócsökkentést, 127-szer szavazott meg adóemelést, és 277-szer szavazta meg a költségvetés hiányának megemelését. Kerry válaszul a Clinton-kormány alatt általa is beterjesztett, az amerikai költségvetési deficitet végül pluszba fordító javaslatokat hozta fel.

A szabadságjogokat Kerry védi inkább

A belpolitikai kérdések között felmerült a melegjogok és az abortusz kérdése is, a két jelölt itt azonban nem nagyon tudott vitatkozni. A melegek házassága ügyében a két jelölt egyetért, egyikük sem engedélyezné. Ugyanakkor Kerry, Bushsal szemben nem is tiltaná azt az alkotmányban. Kerry a kérdésben Dick Cheney alelnök leszbikus lányával példálózott, ezt ítélje meg ki-ki ízlése szerint. Az abortusz kérdésében a mélyen vallásos Bush természetesen a teljes tiltás híve. Kerry, bár szintén sokat beszélt mély katolikus meggyőződéséről, még egyháza ajánlásaival szemben is kiáll amellett, hogy a nőknek joga van a döntéshez ebben a kérdésben.

Összességében Bush egyértelműen a harmadik vitán szerepelt a legjobban. Levetkőzte az első vitán olykor görcsösnek tűnő idegességét, magabiztosnak tűnt, és a sodrából sem tudták kihozni (az asztalt is csak egyszer csapkodta, amikor kedvenc témájáról, Amerika megvédéséről beszélt). Kerry gyakran tűnt színészinek, bár mások ezt lehet államférfiúi magatartásnak értékelnék. Hiába tűnt azonban összeszedettebnek Bush, mivel a nézőközönség nagy része valószínűleg nem tud hatjegyű számokkal fejben szorozni, a gyakran demagóg, sokszor sekélyesen populista kijelentéseivel Kerry sok választó támogatását nyerhette meg.