Késve álmodna nagyot az európai klímapolitika

Az Európai Bizottság múlt héten tett javaslatot az EU 2030-as szén-dioxid-kibocsátáscsökkentési célkitűzésére. A javaslat szerint az 1990-es szinthez képest 2030-ban 40 százalékkal kevesebb üvegházhatású gázt bocsáthat ki az EU egésze. A javaslatot mindenki máshogy értékeli. A Bizottság szerint ezzel az EU továbbra is a klímaváltozás elleni globális küzdelem élharcosa lesz.

A környezetvédők szerint ez kevés. Az EU ebben a tempóban képtelen lesz elérni a 2050-re kitűzött 80-95 százalékos csökkentést. Viszont a kelet-európai kormányok, például a magyar, vagy a lengyel kormány szerint még ez is túl sok. Ők egyre inkább úgy gondolják, hogy az európai gazdaság szénmentesítése nehezen vállalható extra költségeket okoz, és csökkenti a gazdaságuk versenyképességét. A bizottsági javaslatot az Európai Parlamentnek és a tagállami kormányokat tömörítő Tanácsnak kell elfogadnia. A 40 százalékos célkitűzés tehát egyáltalán nincs kőbe vésve.

Az európai klímapolitika két pillére a nagy kibocsátók részvételével működő emissziókereskedelmi rendszer (ETS) és a megújuló energiaforrások fejlesztésére szabott tagállami célkitűzések. Mindkettő számos problémával küzd. Az ETS esetében a gondot az okozza, hogy a rendszer túl olcsón árazza a szén-dioxid-kibocsátást. Az ezer tonna szén-dioxid-kibocsátást engedélyező kvóták ára tartósan 5 euró alatt van, miközben a tervek szerint mostanra 30 euró felett kellene kereskedni a kvótákkal. Ennek oka, hogy túl sok kvóta van a piacon, viszont a kvótaszám csökkentését célzó bizottsági kezdeményezéseket rendre megfúrta az ipar, illetve a gazdasági költségek miatt aggódó tagállamok.

A megújuló energiaforrások fejlesztésével a legnagyobb baj az, hogy drága. A jelenlegi célok szerint az EU egészében 2020-ra a teljes fogyasztás 20 százalékát megújuló forrásokból kell előállítani. A 20 százalékos, az EU egészére vonatkozó célt egy jogszabály a nemzeti lehetőségek figyelembe vételével szétbontja az egyes tagállamokra. Magyarországnak például csak 13 százalékos arányt kell elérnie, ezt viszont köteles teljesíteni. A kötelező célszám jelentős lökést adott a megújuló források terjedésének. A rendszer kritikusai szerint túlságosan is nagyot. A német kormány például épp most próbálja visszafogni az ország megújulóenergia-programját. A kialakított támogatási rendszer ugyanis évi nagyjából kétszáz euró többletköltséget okoz a fogyasztónak, és kritikusai szerint rontja a német ipar versenyképességét. Ráadásul a jelenlegi elektromos hálózat nem képes befogadni az újonnan kiépülő megújulóenergia-kapacitásokat, ha azok bővülése a jelenlegi ütemben folytatódik.

A zöldenergia hívei szerint viszont ha figyelembe vennénk a fosszilis energia kibocsátásával járó hosszú távú környezetvédelmi költségeket, akkor a megújuló energia számít messze a legolcsóbbnak. Ráadásul, folytatódik az érvelés, az elektromos hálózatok fejlesztése amúgy is elkerülhetetlen feladat.

Fotó: Jeff Swensen

A Bizottság most közzétett javaslatában egyébként az EU egészére 27 százalékos arány elérését javasolta, de ehhez nem társulnak majd kötelező nemzeti célok. Ez a zöldek szerint katasztrofális visszalépést jelent, de egyes bizottsági források is úgy nyilatkoztak, hogy tagállami kötelezettségvállalás nélkül lehetetlen lesz majd tartani a 27 százalékos célt.

Kelet vs. Nyugat, jelen és jövő

A klímapolitika egyébként egyre inkább a keleti és a nyugati EU tagállamok vitájává alakul. Míg a nyugatiak nagyrészt üdvözölték a Bizottság klímapolitikai bejelentését, és támogatják az egyre magasabb szén-dioxid-csökkentési és megújulóenergia-célokat, addig az EU új tagállamai, köztük Magyarország és Lengyelország szerint túl gyors a tempó. Szerintük a szénmentesítéssel járó költségek rontják a gazdaságuk versenyképességét, a nemzeti költségvetések pedig képtelenek finanszírozni a megújulóenergia-fejlesztéssel járó költségeket.

A vitában lehetetlen igazságot tenni, ugyanis a saját érvrendszere szerint minden félnek igaza van. Az uniós klímapolitika jelenlegi formájában valóban borzasztóan költséges. A megújuló energiaforrások kiaknázása pénzügyi és technológiai szempontból is nehézkes. A megújuló energiaforrások arányának kötelező előírása elemzők szerint csökkentette az ETS-kvóták árát, ráadásul lassan és rettenetesen drágán csökkentette az EU károsanyag-kibocsátását.

Viszont az EU-nak valamit tennie kell. A klímaváltozás az egész emberiség jövőjét fenyegeti, és az ellene folytatott küzdelemben a fejlett világnak kell megtennie az első lépéseket. Az éghajlatváltozásról folytatott vita e tekintetben nagyon hasonlít a nyugdíjrendszerek reformjára. Mindkét esetben világosan látják a szakértők és a politikusok (s talán egyre jobban érzi a társadalom is), hogy a jelenlegi generáció kényemét az utánunk jövő generációval fizettetjük meg. Viszont cselekvés helyett mindkét esetben csak maszatolás folyik, miközben a probléma szinte észrevétlenül válik kritikussá. 

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!