Európa új dráma előtt áll

Ez a német-francia megbékélés helyszíne, mondta megnyitó beszédében Martin Schulz, az Európai Parlament elnöke Strasbourgban. Európa két vezető politikusa egymás mellett ült a Parlament EU-s miniszterek számára fenntartott karéjának első sorában. Orbán Viktor is többször ült már ott, amikor Magyarország vezette az EU-s miniszterek tanácsát fél évig, 2011 tavaszán. A francia elnök és a német kancellár utoljára 26 évvel ezelőtt szólalt fel közösen az Európai Parlamentben. 1989-ben Francois Mitterrand és Helmut Kohl a berlini fal leomlásának apropóján látogatott egyszerre Strasbourgba.

Mitterand és Kohl víziója az volt, hogy politikai uniót kell építeni, mondta François Hollande. "Ma, 25 év elteltével, Európa új dráma előtt áll.

Egymást követő válságok sújtották az uniót: pénzügyi válság, amelyből nemrég léptünk ki, szociális válság több millió munkanélküli fiatallal, most pedig egy humanitárius válságnak vagyunk szemtanúi.

A biztonsági válságot se felejtsük el, mondta az ukrajnai háborúra utalva. 

Az Index menekülttérképe itt elérhető.

"Nincs más megoldás, mint egy erős Európa, amely biztosítja a saját szuverenitásunkat" - tette világossá Hollande. A francia elnök szerint Németország és Franciaország határozottan lépett föl az elmúlt hónapokban, méghozzá a szolidaritás jegyében. Köszönetet mondott az állam- és kormányfőknek, akik februárban biztosították Franciaországot a szolidaritásukról a párizsi terrortámadás után.

Hollande szerint

Európa későn értette meg, hogy a közel-keleti és afrikai tragédia nem maradhat következmény nélkül a kontinens számára.

"Segítséget kell nyújtanunk az afrikai háborúkból menekülők számára. Olyan államokkal is szolidárisnak kell lennünk, amelyek nagyon sok menedékkérőt fogadnak be."

Hollande szerint támogatnia kell az EU-s országoknak Törökországot. "Ezzel tudjuk saját magunkat is megvédeni. Ha ezt nem tesszük meg, megállíthatatlanul jönni fognak Európába a menedékkérők." Ugyanakkor Európa feladata, hogy az életeket mentse, és hogy harcoljon a bűnözők ellen. 

Hollande szerint Alekszisz Ciprasz nagyon bátor volt, amikor népszavazásra bocsátotta a Görögországnak nyújtott hitelprogram feltételeit. A demokrácia tiszteletben tartása soha nem lehet ellentmondásban a közös szabályok tiszteletben tartásával - mondta és tapsot kapott az EP-képviselőktől. 

Hollande megveregette a saját és Angela Merkel vállát azért, amiért sikerült tető alá hozni az Oroszország és Ukrajna közötti fegyverszüneti megállapodást Minszkben. Szíriával kapcsolatban megjegyezte: Asszad rezsimje gyűlöletből táplálkozik.

Ez egy totális háborúvá válhat, amely még a saját területeinket is érinti, ezért fel kell lépnünk ennek megakadályozására.

"Franciaország katonai részvétellel is vállalta a felelősséget a háborúban. Egész Európának nyomást kell azonban gyakorolnia a helyzet megoldásáért, függetlenül attól, hogy milyen a pozíciója." Hollande Oroszország és az öbölmenti államok felelősségét külön kiemelte. 

Nagyon veszélyes a nacionalista politikai irányzat, és nagyon fontos, hogy közösen kell építkeznünk, egyébként a nemzeteknek nincs jövője, mondta Hollande. Ha nem tudunk előrelépni, akkor hanyatlani fogunk, és ez az európai projekt végét jelenti, jelentette ki Francois Hollande, mire kifütyülték a terem EU-kritikus vége felől. Holland azonban leszögezte: 

A visszatérés a korábbi határokra egy tragikus hiba lenne.

Nincsenek határok, semmilyen módon nem védhetjük meg magunkat egyedül a külső fenyegetések elől. "Folyton kompromisszumokat kell keresnünk - ez az az együttműködési modell, amit partnereinkkel és Németországgal kialakítottunk magunknak az elkövetkező évszázadokra" - fejezte be hosszú beszédét Francois Hollande, aki balról tapsot kapott, jobbról pedig kifütyülték a fellépése után.

Angela Merkel azzal indította a beszédét, hogy az EU tizenegy évvel ezelőtt kezdőtött legnagyobb bővítését méltatta, mint hatalmas sikert. "A régi tagállamokban féltek az EU 2004-es bővítése előtt. Úgy látták, hogy ez fenyegeti a nyugat-európai munkahelyeket. Világosan látjuk, hogy ez az erőfeszítése megérte mindannyiunk számára. Nem kevesebb, hanem nagyob jólétet eredményezett. Nem kevesebb, hanem nagyobb szabadságot és jólétet adott nekünk."

A német kancellár a befogadó Európa víziójára fűzte föl a menekültválság témáját. Leszögezte, hogy akik rászorulnak a segítségre, azoknak minden segítséget meg kell adnunk. A menekültek nagy száma megváltoztatja Európa napirendjét. Szerinte Európa értékeire jelent ez kihívást. Ugyanakkor kiemelte, hogy a háború sújtotta területeken kell olyan feltételeket biztosítani, hogy az ott lakó embereknek ne kelljen félelemben élniük.

A fejlesztési és külpolitikánkat arra kell koncentrálni, hogy felléphessünk a helyi háborúk ellen, és helyben kezelhessük a problémát.

Merkel nem okolta a transzatlanti szövetséget a közel-keleten kialakult helyzetért. Az Iszlám Állam fellépését nem lehetett volna elkerülni, mondta.

Törökország is kapott Merkel figyelméből. Törökország rendkívüli feladatot lát el. Szüksége van a támogatásunkra. Ezért különösen fontos az a párbeszéd, amit az Európai Bizottság Ankarával folytat.

Nem engedhetünk a kísértésnek, hogy nemzetállami cselekvéssel lépjünk föl a menekültválság kezelésében. Sokkal inkább szükség van az összefogásra, mint valaha. Németország és Franciaország kész erre.

Merkel fölhívta az EU-s tagállamok figyelmét, hogy az Európai Bizottság által készített javaslatokat kell most végrehajtani.

Legyünk őszinték: a dublini rendelet a jelenlegi formájában nem működik, ísmerte el Merkel. Jószándékú volt ez a szabályozás, de hosszútávon nem működőképes. Új eljárást kell bevezetnünk a terhek megosztásában, mondta, és üdvözölte az Európai Bizottság menedékkérő-áthelyezési javaslait.

Teljes joggal várjuk el, hogy akik letelepednek Európában, azok illeszkedjenek be a társadalmunkba, sajátítsák el a mi nyelveinket.

"De nekünk is vannak kötelezettségeink: ne csak egy névtelen tömeget lássunk bennük, akiknek nincs perspektívájuk az ittmaradásra."

Merkel azzal a gondolattal fejezte be a beszédét, hogy emberek tömegei úgy álmodnak most a kontinensünkről a határainkon kívül, ahogy mi álmodoztunk 25 évvel ezelőtt egységes Németországról és Európáról. Ennek az álomnak a jegyében kell továbbra is együtt dolgozni, emlékeztetett. A német kancellárt senki nem fütyülte ki, de tapsot ő sem kapott a nemzetállam-párti jobboldalról.

Manfred Weber, a fideszes képviselőket is soraiban tudó európai néppárti frakció vezetője megköszönte Angela Merkelnek, hogy a befogadó Európa-kép fenntartásával bátorítja a kontinensünkre igyekvő embereket. Aztán viszont nem is olyan burkoltan odaszólt a két állami vezetőnek, hogy hiányzik belőlük Helmut Kohl és Francois Mitterand politikai ambíciója. "Európában a szkepszis erősödik, és erre csak a bátor politikai vezetés lehet válasz. Politikai vezetés nélkül nem lett volna keleti bővítés, és nem töröltük volna el a határokat." Az elmúlt 26 évben csodálatosan erős kontinenst sikerült építeni, és ezt az utat kellene folytatni, szögezte le. Sajnos a nemzeti egoizmus miatt nem tudtunk előbbre jutni, jelentette ki Weber.

Ryszard Antoni Legutko lengyel konzervatív képviselő nehezményezte, hogy a francia elnök és a német kancellár úgy lép föl, mint akiknek nagyobb hatalmuk van a többi európai vezetőnél. "Ön időnként megfeledkezik az iránymutatás és a dominancia közötti különbségről" - vetette Angela Merkel szemére. Emlékeztetett rá, hogy Merkel egy kommunista országban töltötte fiatalkorát, ahogyan ő is, és egy felelevenített egy régi mondást, miszerint "a kommunizmus olyan rendszer, amely bátran megoldja a saját maga által okozott problémákat". Legutko úgy gondolja, hogy - az arányokat figyelembe véve - az Európai Unióról is elmondható ez. Mire jó az elviselhetetlen konfúzió a humanitárius és politikai érvek között, tette föl a kérdést, és emlékeztetett a német bizonytalanságra a határok megnyitása aztán lezárása körül.

Rebecca Harms, az Európai Zöldek vezetője arra emlékezett vissza, hogy ott volt a Keleti Pályaudvarnál, amikor Németország bejelentette, hogy fogadja a menedékkérőket, és az ott várakozó tömegekkel - és Orbán Viktorral együtt! - remek ötletnek tartotta.

Mindegyik felszólaló EP-képviselő azt kérte számon Merkeltől és Hollande-tól, hogy miért nem elég határozottak, miért nem cselekednek gyorsabban, és hol marad a politikai elszántságuk. A liberális Guy Verhofstadt nem is a huszonöt évvel ezelőtti francia és német nagysághoz hasonlította a mostani politika kilátástalanságát. Egyenesen a francia forradalom világmegváltó lelkesedését, és a 19. században először egyesülő Németország lendületét hiányolta.

Nigel Farage, a brit függetlenségi párt vezetője a sárba tiporta Franciaországot, amikor úgy beszélt róla, mint egy összeomlott gazdasági hatalomról, amely a saját valutájának a súlya alatt nyög. "Németországnak viszont van egy valutája, ami 20 százalékkal alulértékelt, és egy hatalmas kereskedelmi többlete, ami hozzásegíti, hogy dominálja Európát" - emlékeztetett.

A kritikához képest Angela Merkel kifejezetten gyenge választ adott a vita végén. Tulajdonképpen elismerte, hogy tényleg nem tudnak mit tenni azért, hogy politikai víziót kapjon Európa.

Németország és Franciaország kidolgozhat közös álláspontot, de igazi egység csak akkor lesz, ha mind a 28 tagállam együtt lép.

Francois Hollande  sokkal tüzesebben reagált a béna Unióról és a béna Franciaországról szóló megjegyzésekre: kiabálva követelt közös külpolitikát és közös védelmi politikát a vita végén. Azok, akik nincsenek meggyőződve az EU hasznáról, azoknak ki kell lépni! - vetette oda Nigel Farage függetlenségpárti frakciójának.

Ki kell lépni az EU-ból, Schengenből, de a demokráciából is ki lehet lépni!

- jelentette ki indulatosan, és olyan elkötelezett védelmére kelt az európai integrációnak, amit európai vezetőtől már régen hallottunk. Talán ha ezzel a lendülettel adja meg a vita alaphangját két órával ezelőtt, emlékezetesebben alakult volna a történelmi jelentőségűnek beharangozott fellépés, amiből valóban hiányzott az az iránymutatás, amire az uniónak szüksége van.