Csak Moszkvának jó üzlet az atom?

Szovjet időkből örökölt torzók, nyugati és orosz vetélkedés, botrányok, elakadó és újraindított munkálatok, semmibe vett népszavazási eredmények, megugró költségek. Ezt látjuk, ha végignézünk az elmúlt 15 év atomerőmű-beruházásain az EU keleti felében. Jelenleg csak egy építkezés van folyamatban. Brüsszel engedné az elavult szovjet blokkok lecserélését, de nem feltételek nélkül.

Magyar kézbe kerülhet a szlovák pénznyelő  

A szlovákiai Mohiban (Mochovce) még a nyolcvanas években indult atomerőmű-beruházás, amelyet az ottani rendszerváltás akasztott meg: az első két blokk csak 2000-re készült el, a másik kettő építését pedig 2008-ban kezdték újra. A szlovákok addig húzták az építkezést, hogy a tervezett reaktortípus mára már nem felel meg a kor biztonsági követelményeinek, amit legutóbb a fukusimai nukleáris baleset után szigorítottak. Az építkezés viszont annyira előrehaladt, hogy a terveken már nem lehetett változtatni.

Az ügy miatt az osztrák kormány és Bencsik János akkori tatabányai polgármester is balhézott. 2013-ban a szlovák legfelsőbb bíróság elmeszelte az építkezést, de az mégis folytatódott, és 2017-re be is fejeződhet. Persze csak akkor, ha időközben sikerül új tulajdonost találni az erőműnek. A szlovák energiaszolgáltató főrészvényese, az olasz ENI ugyanis nagyon szeretne megszabadulni a szlovák érdekeltségétől.

A Magyar Villamos Művek (MVM) és a MOL tavaly novemberben jelentkezett be a vállalatért, amellyel nemcsak Mohit, hanem a bősi vízierőművet is megvennék. A nol.hu forrásai az oroszokat sejtik az üzlet mögött, mert szerintük mással nem lehet magyarázni a kockázatosnak és soha meg nem térülőnek tartott tervet.

Jávor Benedek, a PM európai parlamenti képviselője is kételkedik benne, hogy az MVM-nek lenne arra pénze, hogy megvegyék a szlovák villamosenergia-szolgáltatót. „Az MVM teljesen ki van véreztetve – mondta az EUrologusnak. 100 milliárd forintos állami segítségnyújtásra volt szükségük, hogy a tartalék gáz betárazásához szükséges földgázt meg tudják vásárolni. Elbukták a negyedik mobilszolgáltató tendert. A Baumgartenen keresztül külföldre eladható gázból szerzett profitot pedig gálánsan átengedték a MET-nek” – sorolta. (Hogy miként landolt az olcsó gáz az offshore hátterű MET Magyarország Zrt-nél, arról itt írt bővebben az Index.)

A mohi atomerőmű befejezését jelenleg a bűnüldöző szervek is vizsgálják, számolt be hétfőn a hírek.sk portál. A rendőrség és az ügyészség az Állami Számvevőszék által észlelt komoly hiányosságok miatt indított vizsgálatot. A számvevőszék 2014 decemberétől 2015 áprilisáig végzett ellenőrzést az atomerőműben, és máig rejtély, milyen hiányosságokat észlelt. A rendőrség a bősi vízmű állítólagos áron aluli eladását és a Szlovák Villamos Művek privatizációját is vizsgálja. 

Temelín = NAV-botrány?

A szomszédos Csehország példájánál is találni magyar szálat. A temelíni erőmű bővítésére az amerikai Westinghouse szállt versenybe egy cseh–orosz konzorcium ellenében. Az utóbbi konzorcium azt ígérte, hogy a kivitelezés 70 százalékát cseh cégek végezhetik. Pár hónappal az eredmény kihirdetése előtt viszont a jobbközép kormány belebukott a miniszterelnök kabinetfőnökének, egyben titkos szeretőjének  ügyeibe. Azóta a beruházást pénzhiány miatt jegelték, de nem kizárt, hogy idén újraindíthatják.

A 2013-ban megbukott kabinet egykori szóvivője, aki blogjával a Kreml cseh szócsöveit összegyűjtő válogatások állandó szereplője, washingtoni szálat sejt a történet mögött. Petr Hájek egyértelmű párhuzamot vont a „puccs” és a NAV körüli kitiltási botrány között.

Bulgáriában a nép szeretné az erőművet

A bulgáriai Belenében már 1987-ben lerakták az erőmű alapjait, de egy beígért EU-s segítség is kellett hozzá, hogy 2008-ban – orosz vezetéssel – újrainduljanak a munkálatok. A lelkesedés azonban csak egy évig tartott: az új, jobboldali kormány csökkenteni akarta a részesedését az építő konzorciumban. Oroszország átvette volna az egész pakkot, cserébe kölcsönt ígért. Az ajánlatot a kormány visszadobta, és 2012-ben leálltak a beruházással.

Ezután a balkáni országban sikerült kiharcolni azt, amit Magyarországon nem: egy népszavazást. Belene támogatói meggyőző többségben voltak, de csak a jogosultak 20 százaléka ment el szavazni, így az eredmény nem kötelezte semmire a kormányt.

Moszkva nincs elragadtatva tőle, hogy a bolgárok visszaléptek, és nagyjából egymilliárd dolláros kártérítést követel. Tavaly felröppent a hír, hogy Szófia inkább a nyugati Westinghouse-tól vásárolna reaktort.

A finn-horvát-orosz ügylet 

Finnországban sem zökkenőmentes az építkezés. A Fennovoima cég erőművével kapcsolatban a legutóbbi fejlemény, hogy a Fortum, a legnagyobb finn energiaszolgáltató kiszállt belőle. Itt más a finanszírozási felállás, mint nálunk: összeálltak konzorciumok, önkormányzatok, nagy cégek, és cserébe termelői áron kapják majd az energiát az atomerőműből. A Fortum vélhetően úgy látta, hogy még az önköltségi ár is túl magas lesz, és a piacról olcsóbban fog energiát szerezni. A Helsinki Times úgy tudja, hogy a Fortum akkor maradna benn a projektben, ha cserébe részesedést kapna a Gazpromtól az oroszországi víz- és hőenergiahordozókból termelt energiából. A finn projektben egyébként a Roszatom is jelen van egy 30 százalékos részesedéssel.

További érdekesség, hogy a Fortum helyére egy horvát cég, a Migrit Solarna Energija szeretett volna belépni, amelyről mindössze azt lehet tudni, hogy Horvátországban postafiókokat üzemeltetnek, azt azonban homály fedi, hogy kik az igazi tulajdonosok. A finn gazdasági minisztérium inkább nem kért ebből a pénzből.

Úgy látszik, hogy a Migrit mögötti finanszírozási ügyek Oroszországba vezetnek

– mondta július végén Olli Rehn gazdasági miniszter, korábbi EU-biztos.

Ahol nem az oroszok építkeznek

Végül egy ország Kelet-Európából, ahol nem a Roszatomé a terep: Litvániában az amerikai-japán GE Hitachi Nuclear Energy lett a befutó, amikor a korábban leállíttatott erőmű pótlására írtak ki pályázatot. Csakhogy a kis ország egyedül nem tudott volna megbirkózni egy ekkora befektetéssel, ezért a másik két balti állammal igyekezett összeállni. 2006-ban sikerült megállapodni Lettországgal és Észtországgal, ráadásul egy ideig úgy nézett ki, a lengyelek is beszállnak. 2012-ben azonban egy népszavazáson csaknem kétharmados elutasításba szaladt bele a projekt. Az eredményt a kormány azóta is konzekvensen figyelmen kívül hagyja, amit jogilag megtehet, hiszen nem ügydöntő referendumon nyilvánítottak véleményt a litvánok, a döntés demokratikus jellege azonban megkérdőjelezhető.