Orbán megidézné Brüsszel rémét
További Eurologus cikkek
- Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Rosszul lett egy utas a repülőn, Ursula von der Leyen sietett a segítségére
- Elfogatóparancsot adtak ki Benjamin Netanjahu ellen
- Egy szakértő nem zárja ki, hogy Donald Trump nukleáris fegyvert adna Ukrajnának
- Meghalt John Prescott
- Szardínián köthetnek ki a Donald Trump által elüldözött amerikaiak
- Gigantikus pert akasztanak a Netflix nyakába a Jake Paul–Mike Tyson-meccs miatt
- Kiszivárgott egy titkos orosz dokumentum, így osztaná fel a Kreml Ukrajnát a háború után
- Bombaciklon sújtott le az Egyesült Államokra, többen meghaltak
- Csalási és vesztegetési ügy miatt emeltek vádat a világ egyik leggazdagabb embere ellen
- Rendkívül rejtélyes tábornok irányíthatja az észak-koreai katonákat Ukrajnában
Változtatni kellene az Európai Unió alapszerződésén – mondta Orbán Viktor múlt héten a macedón kormányfővel közös sajtótájékoztatóján, majd ezt a Kossuth Rádiónak is megerősítette. A miniszterelnök szerint az Európai Uniónak meg kell védenie határait, kultúráját, gazdasági értékeit és demokráciáját.
– jelentette ki, mert egy hatékony Európához erre szükség van.
Ain't nobody got time for that
A probléma, hogy a szerződés módosítása irgalmatlanul lassú, nehézkes és bizonytalan folyamat. Az EU létrehozása utáni másfél évtized arról szólt, hogy toldozták-foldozták a dupla alapszerződést:
- a „rómait” (ami az EU elődjét, az Európai Gazdasági Közösséget hozta létre 1957-ben)
- és a „maastrichtit” (ezzel született meg az EU 1992-ben).
Minden egyes alkalommal kormányközi konferenciát kellett összehívni, ahol az évek alatt előkészített szövegek felett a tagállami vezetők idegőrlő politikai csatákat vívtak egymással. A 2001-es nizzai szerződésről például a szokásos kétnapos csúcstalálkozók helyett csütörtöktől a következő hétfőig alkudoztak. Amikor végre sikerült dűlőre jutni, akkor még mindig hátra volt minimum egy népszavazás Írországban, és ha valahol elkaszálták a végső megállapodást, indulhatott a fejvakarás. A többi tagállamban szükséges ratifikációs eljárásról nem is beszélve, bár az általában már a dolog könnyű része volt.
15 év vesszőfutás elég volt
Legutóbb hat éve módosították a szerződéseket, de olyan iszonyú nehezen ment, hogy Brüsszelben azóta a „szerződésmódosítás” szó hallatán is hasogatni kezd a politikusok feje.
- Először elvérzett a 2004-es Alkotmányszerződés a francia és a holland népszavazáson,
- ennek a roncsaiból tákolták össze a ma is érvényben lévő Lisszaboni Szerződést,
- amit így is csak másodjára, kisebb változtatásokkal tudtak letuszkolni az ír választók torkán.
- Ráadásul a cseh és a lengyel államfő vonakodott aláírni.
Balázs Péter volt külügyminiszter részt vett a dokumentumot előkészítő tanácskozáson, amihez évekig tartott egyáltalán a felhatalmazást megszerezni. Szerinte
A válság tetőpontján idő se lett volna piszmogni a szokásos eljárással, ezért több egyezséget (a pénzügyi szigort biztosító fiskális paktumot vagy a végleges euróövezeti mentőalapot) az uniós joganyagon kívül, kormányközi megállapodással rántottak össze.
Ezek a fércmegoldások ugyanakkor az egyik legjobb indokot jelentik a szerződések megváltoztatására, mert tisztább helyzetet teremtene, ha a kormányközi egyezségeket beemelnék az alapvető joganyagba.
A német pénzügyminiszter belevágna
Olyanok is vannak, akikben buzog a kalandvágy. Wolfgang Schäuble német pénzügyminiszter már régóta szajkózza, hogy módosítani kellene a szerződéseket. Az öt uniós intézmény elnöke által kidolgozott terv a gazdasági kormányzás megerősítésére szintén szükségessé tenné a dokumentumok átírását.
A britek is kihúznának ezt-azt a szövegből: például, hogy az EU célja a tagállamok közötti „egyre szorosabb unió”. David Cameron miniszterelnök 2017-ig népszavazást akar tartani az uniós tagságukról, úgy, hogy előtte „megreformálnák” az EU-t. Ha nem sikerül, Nagy-Britannia „angolosan” távozhat az unióból. A szigetország elveszítésének esélye Emmanuel Macron francia pénzügyminiszter, sőt, Angela Merkel német kancellár szívét is meglágyította a változtatás kérdésében.
Nem használnánk ki Londont
Ennek ellenére a Miniszterelnökség EU-ügyi államtitkára elutasította, hogy a magyar diplomácia megpróbálná kihasználni és „eltéríteni” a brit tárgyalásokat. Takács Szabolcs egyáltalán nem tartotta lehetetlennek, hogy London kedvéért akár az alapszerződéseken is változtassanak. Budapest erre „nem tekintetnének katasztrófaként”, de nem akar belezavarni a folyamatba.
A britek maguk is inkább óvatosan nyitogatnák az alapszerződéseket, mondta Vijay Rangarajan, az Egyesült Királyság külügyminisztériumának európai igazgatója. Azzal is tisztában vannak, hogy a népszavazásig már nincs elég idő (sajtóértesülések alapján akár már 2016 nyarára kiírhatják a referendumot). Csak egy megállapodást szeretnének, ami biztosítja nekik, milyen lesz az EU, ha bent maradnak.
És mi mit akarunk pontosan?
Bár a britek sem álltak elő eddig sok konkrétummal, Orbán Viktor felvetéséből egyelőre szinte semmi sem derült ki. A miniszterelnök beszédeiből csak azt a nem túl kiadós iránymutatást lehet kiolvasni, hogy a szerződésmódosítással az EU-nak „meg kell védenie határait, kultúráját, gazdasági értékeit és demokráciáját”. Kérdeztük Takács Szabolcsot is, aki csak annyit mondott, hogy szerinte „egy hosszú listányi dolgot” megváltoztathatnának,
Azt mindenesetre magától határozottan kizárta, hogy alá akarnák aknázni az Európai Uniót.
Szóljon hozzá cikkünkhöz az EUrologus Facebook-oldalán!
Rovataink a Facebookon