Egyre inkább Brüsszel kezében a gázellátásunk jövője

Egy régóta húzódó geopolitikai bokszmeccs újabb menetét játszották le az Európai Unió állam- és kormányfői a december 17-18-i csúcstalálkozójukon. A program fő pontjai a brit uniós reformelképzelések és a közös határőrség volt, de több keleti tagállam, köztük Magyarország egy plusz témát is felvetett november végén: az Északi Áramlat gázvezeték bővítését.

Verseny az orosz gázért

Közép-Európa jelenleg nagyrészt Oroszországból kapja a földgázt, ami főleg Ukrajnán keresztül érkezik. Magyarország ellátását is nagyrészt ezen az úton oldják meg, de például Szlovákiánál gyakorlatilag száz százalékban így jön a gáz. Kijev jó pénzt keres a közvetítői díjakkal, ezért Moszkva – az EU-párti erők hatalomra kerülése óta padlót fogott orosz-ukrán viszony miatt – 2019 után le akarja állítani a tranzitot ezen az útvonalon.

Már korábban is gond volt, hogy Moszkva olcsó gázárakkal tartotta pórázon Kijevet, és ha valami nem tetszett, akkor emeltek a díjon. 2009-ben odáig fajult a helyzet, hogy a januári hidegben hetekig nem jött gáz az EU-ba Ukrajnán keresztül, mert Moszkva elzárta a csapot.

Az oroszok két útvonalat találtak, amelyekkel Ukrajnát kikerülve közvetlenül el tudják juttatni a gázt az EU-ba:

• az Északi-tenger alatt Németországba (Északi Áramlat)
• a Fekete-tenger alatt Bulgáriába, majd onnan az ausztriai Baumgartenbe (Déli Áramlat)

Az utóbbi Magyarországon is átvezetett volna, ami növelné az itteni ellátás biztonságát (nem lennénk megszorulva egy újabb csapelzárásig fajuló orosz-ukrán gázvitánál). Csakhogy amíg az Északi Áramlat 2011-ben megépült, a déli megbukott Brüsszel ellenkezése és az Ukrajna feletti orosz-nyugati viaskodás miatt. Az EU azt kifogásolta, hogy a vezeték uniós területen vezető része nem felelt meg az EU „harmadik energiacsomagjának”. A jogszabályok előírják, hogy nem lehet egy kézben a gázkitermelés és a szállítás. (Az Északi Áramlat még épp megúszta, hogy a harmadik energiacsomag szerint vizsgálják.)

Vlagyimir Putyin orosz elnök megunta az akadékoskodást, és bedobta a törölközőt – illetve gyakorlatilag más úton, kettébontva valósulna meg ugyanaz. A török-görög határig az oroszok megépítenék a Török Áramlatot. Mivel nem menne uniós területen, ebbe Brüsszel se tudna beledumálni. Onnan az EU-nak kellene megoldania a továbbiakat.

Ez lenne a Tesla, ami Macedónián, Szerbián és Magyarországon keresztül szállítaná a gázt Baumgarten felé. A három ország és a görögök összefogásával épülne meg, és Szijjártó Péter külügyi és külgazdasági miniszter áprilisban arról beszélt, hogy az EU-val fizettetnénk ki.

Jött a pofára esés

Néhány hete beütött a krach: Törökország kilőtt egy Szíriában bombázó orosz gépet, ami áttévedt a török határon. Bosszúból Moszkva több területen is megszakította a gazdasági együttműködést Ankarával, és a Török Áramlatot is felfüggesztette. Vlagyimir Putyin december 17-én arról beszélt, hogy csak akkor lesz valami a vezetékből, ha írásos garanciát kapnak, hogy az Európai Bizottság kiemelt céllá teszi a megvalósulását uniós támogatással.

Közben az Északi Áramlat nem hogy él és virul, de idén szeptemberben még a bővítéséről is megállapodtak. Azaz

Az északi bővülés a déli vonal esélyeit csökkenti. Az orosz állami energiaóriás, a Gazprom vezérigazgatója már októberben arról beszélt, hogy egyelőre csak kisebb kapacitással valósítanák meg a Török Áramlatot, mert az északi bővítés miatt így is el tudják látni az EU-t.

Közép-Európa felhördült

Hét közép-európai uniós tagállam, köztük Magyarország levélben kérte az ügy napirendre tűzését az uniós állam- és kormányfők december 17-18-i csúcstalálkozóján. A dokumentumban többek között azzal érveltek, hogy az Északi Áramlat bővítése miatt az ukránokon kevesebb gáz menne keresztül, és így kiesne a tranzitért cserébe kapott bevételük egy része. Az új vezetékeknek az EU energiastratégiájával is összhangban kellene lennie, ami előírja a források diverzifikálását (magyarán ne ugyanúgy orosz gáz jöjjön rajta). Azokra a külügyminiszteri végkövetkeztetésekre is felhívták a figyelmet, amelyek kimondták: meg kellene őrizni az ukrán tranzitútvonalat, és az Északi Áramlat II. ronthatja az ország gazdasági és politikai stabilitását.

– írták.

Az egyre jobban összezáró visegrádi négyek is foglalkoztak az üggyel december elején, de ők elég óvatosan fogalmaztak. Egyetértettek benne, hogy foglalkozni kellene az energiabiztonsággal az uniós csúcstalálkozón, és „fel kell mérni az új gázinfrastruktúra hatásait az Európai Unióra és a szomszéd országokra”.

Német képmutatás?

Magyarország aggódása nem tűnik őszintének, hiszen ugyanúgy kerülőúton ügyködik, mint a németek. Az viszont elgondolkodtató, hogy

Nagyjából ezt tette szóvá a németeknek a keleti EU-tagokhoz csatlakozó Olaszország is. Matteo Renzi miniszterelnök dobta be, hogy a csúcson az oroszokkal szembeni szankciókról is vitázzanak, ami lefutott ügynek számított. A Politico által idézett olasz források szerint eleve tartani akarták magukat a szankciók meghosszabbításához (a leállításukhoz nem adottak a feltételek), csak rá akarnak mutatni, hogy miközben ők vállalják az áldozatokat, a németek nem. A lap azért arra is rámutat, hogy az olaszoknak savanyú a szőlő, mert a Déli Áramlat egyik ága feléjük haladt volna és az olasz ENI energiacég is részt vett volna benne.

Az Északi Áramlat oldalán a németek (és az oroszok) mellett az angol-holland Shell, az osztrák ÖMV és a francia Engie érdekelt.

Mentek a beszólogatások

A csúcs végkövetkeztetései között a várakozásoknak megfelelően csak általános célozgatásokra futotta két bénácska sorban. Az új vezetékek meg kell, hogy feleljenek a harmadik energiacsomagnak, és az energiaunió elveit is tiszteletben kell tartani. Az ülést levezető Donald Tusk ki is fejtette, konkrétan mire gondoltak a második kikötéssel: növelni kell az ellátás biztonságát és új forrásból kell gázt hozni.

A pénzhiány miatt dőlhet be

Az Európai Bizottságnak kell választ adnia arra, hogy  az Északi Áramlat II megfelel-e ezeknek a feltételeknek. Egyelőre még a német hatóságoknál tart az engedélyezés, utána jöhet az uniós testület.

A Déli Áramlatból kimaradt országok szemszögéből elsőre egyszerűnek tűnik a képlet: ha az ő vezetékük bukott, akkor a németeké ugyan miért ne járna ugyanígy? Ahogy Orbán Viktor fogalmazott a csúcstalálkozó után:

A helyzet ugyanakkor nem ilyen egyszerű.  Egy európai bizottsági forrásunk szerint nem világos, hogy a víz alatti csőre is alkalmazni kell-e a harmadik energiacsomagot, mert nem biztos, hogy a terület (a Balti-tenger feneke), ahol a gázvezeték húzódna, az uniós jog hatálya alá tartozik-e. Ugyanerre jutott korábban egy, a lengyel kormánynak készült tanulmány is. Az EU energiaügyi biztosa európai parlamenti kérdésre sem volt hajlandó tisztázni a kérdést október végén, mondván, hogy túl kevés részletet ismernek. Orbán Viktor szintén arra utalt a csúcs utáni sajtótájékoztatóján, hogy erről nyugodt és kiegyensúlyozott vitára volna szükség. Mindenesetre úgy tudjuk, hogy az Északi Áramlat a témával foglalkozó bizottsági alelnöknek, a szlovák Maroš Šefčovičnak sem szimpatikus.

Az egész ügyben a legérdekesebb, hogy bizottsági forrásunk szerint a már megépült vezeték is csak félig kihasznált, és az sem biztos, hogy van pénz a bővítésre. A Gazpromot erősen megszorongatták anyagilag az uniós szankciók és főleg az alacsony olajárak.

A szomszédok körmére nézetnénk

A gázellátás biztonságát más úton is meg lehetne erősíteni. Az EU is azt szorgalmazza, hogy a szomszédos országok kétirányú vezetékekkel kössék össze a rendszereiket, ezzel rugalmas hálózatot létrehozva. Magyarország viszonylag jól áll ebben – olyannyira, hogy a szomszéd országokban sokszor még el sem készültek a csatlakozások. Szijjártó Péter külügyminiszter gyakorlatilag minden adandó alkalommal elsüti, hogy Romániának és a Horvátországnak az uniós megállapodásoknak megfelelően el kellene készülnie a saját szakaszaival, és bizottsági forrásunk ezzel tökéletesen egyet tud érteni.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!