Magyarországot is elmeszelték a Duna minősége miatt

2016.01.25. 13:11 Módosítva: 2016-01-26 12:49:36
Az uniós számvevőszék hiányolja Magyarország ambícióját egy négy államot érintő vizsgálatban.

Keveset javult a Duna vízminősége, annak ellenére, hogy a folyó vízgyűjtőjében található országok 2004 óta alkalmazzák a „víz keretirányelvet”, állítja az Európai Számvevőszék. Az uniós testület a tagállamok ambíciójának hiányában látja a fő okot. A vizsgálat négy tagállamra: Csehországra, Szlovákiára, Romániára és Magyarországra összpontosított.

Hiányzott az ambíció

A számvevőszék azt állapította meg, hogy a 2009-es folyókezelési tervekből hiányzott az ambíció, és rosszul célozták be a nem megfelelő minőségű vizek kezelésére hozott intézkedéseket. Különösen a monitoringrendszerek hiányosságaiban látták a hibát, mert így hiányoznak a szennyezések típusára és forrásaira vonatkozó adatok, amely miatt a víztestek nem érték el az elvárt állapotot.

A kritika valószínűleg főként Magyarországnak szól, mert ezen a téren nálunk uralkodott a legnagyobb homály. 2009-ben a természetes vizek 39 százalékát még nem sorolták be minőség alapján. Ezt az arányt 2015-re sikerült csaknem a felére leszorítani, de még ez is messze nagyobb a többi ország legfeljebb két százalékos adatánál.

Főként ennek az információhiánynak köszönhető, hogy 2009-ben és 2015-ben is

Magyarországon jött ki a legkisebbre: 9, illetve 13 százalékosra a jó vagy kiváló minőségű vizek aránya.

Összehasonlításképp: a második legrosszabb Csehország volt, de ott 12-ről 26 százalékra javítottak. Szlovákiában kicsit rontottak az arányon 2009 és 2015 között.

A felszíni víztestek (folyók, tavak, víztározók, csatornák stb.) kilenc százaléka mutatott jó ökológiai potenciált Magyarországon 2009-ben, és tizenhárom százalékuk 2015-ben
A felszíni víztestek (folyók, tavak, víztározók, csatornák stb.) kilenc százaléka mutatott jó ökológiai potenciált Magyarországon 2009-ben, és tizenhárom százalékuk 2015-ben
Grafika: Európai Számvevőszék

Bele kell húzni

Az Európai Számvevőszék szerint a tagállamoknak

  • javítania kellene a diagnosztikai és felügyeleti rendszereken;
  • világos és megfelelő indokokat kellene felhoznia, ha a határidők alóli kivételekről dönt;
  • költséghatékony intézkedéseket kellene azonosítania;
  • díjakkal vagy adókkal kellene ösztönöznie a szennyező anyagok csökkentését.

A jelentés nem csak a nemzeti kormányoknak adott feladatlistát. Az Európai Bizottságot arra inti, hogy többek között jogilag kötelező érvényű feltételekkel szabályozza a tagállami vizsgálatokat a városi szennyvíztisztító telepeken, és iránymutatásokkal érvényesítse a „szennyező fizet” elvet a mezőgazdaságban.

Volt rá pénz bőven

A 2000-es víz keretirányelv célja, hogy összehangolja a vízminőség terén az uniós jogalkotást, mert a folyószennyezés nem áll meg az országhatárokon. Az első terveket 2009-re kellett felvázolnia a tagállamoknak a minőség javítására, és 2015 végén kellett frissíteni ezeket. A dokumentumokban információkat kellett adni a vízminőségről, indokolni kellett, ha nem sikerült elérni az EU által előírt „jó ökológiai és kémiai állapotot” és vázolni kellett, milyen intézkedésekkel orvosolnák a helyzetet.

Az EU nagyjából 6,4 milliárd eurót (mostani árfolyamon közel kétezer milliárd forintot) biztosított a tagállamoknak 2007-2013-as időszakban szennyvíztisztításra, és közel ugyanennyit a gazdáknak, hogy ellensúlyozza az agrár-környezetvédelmi intézkedések miatti veszteségeket. Az Európai Számvevőszék azt vizsgálja, hogy milyen hatékonyan költötték el az uniós tagállamok a vízminőség fenntartására utalt támogatást.

„Az uniós vízpolitikának biztosítania kell, hogy megfelelő mennyiségű és jó minőségű víz álljon rendelkezésre az emberek és a környezet szükségleteinek fedezésére” – nyilatkozta a jelentésért felelős George Pufan. „Ahhoz, hogy a Duna mentén ez megtörténjen, az országoknak fokozni kell erőfeszítéseiket.”

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!

Az Európai Parlament által társfinanszírozott rovat.
Az Európai Parlament a tartalomért azonban nem vonható felelősségre.