Nemzeti packázás nehezíti a terror elleni harcot

További Eurologus cikkek

Több EU-szintű intézkedéssel próbálnak küzdeni a terrorizmus ellen, de a tagállamok még a meglévő eszközöket sem használják ki.

A terrorizmus elleni harc még mindig túlnyomórészt a tagállamok hatásköre, de ha egy támadás történik, „mindig Brüsszel az, aki kudarcot vallott”, panaszkodott Az EU terrorellenes koordinátorának tanácsadója a témáról szervezett január 26-27-i brüsszeli sajtószemináriumon. Günther Sablattnig mellett más szakértők is a tagállamokra mutogattak, ha felmerült a kérdés, hogy hogyan támadhattak egy évben kétszer Franciaországban iszlamista szélsőségesek.

A terroristák egyre kevésbé ismernek határokat, ezért Günther Sablattnig szerint szükség lenne a nemzeti szolgálatok együttműködésére. A tavaly novemberi párizsi támadások után ezt nem is kellett túlmagyarázni, hiszen a belgiumi hatóságok már korábban nyilvántásba vették a terroristák egy részét, ráadásul évek óta tudtak róla, hogy fegyverkeznek és készülődnek.

Kevés adatot osztanak meg

Az információkat meg lehetne osztani az uniós rendőrségi intézeten, az Europolon keresztül, amelyen belül január 25-én külön egy európai terrorelhárító központ is létrejött. Egy közös adatbázis is létezik azokról, akik Szíriába vagy Irakba mentek harcolni terroristák oldalán. A gond, hogy a tagállamok nem igazán használják ki a lehetőséget.

Hiába saccolják például ötezerre a külföldön harcolók számát, az Europol nyilvántartásában csak 2700 szerepel,

ezért az intézmény igazgatója, Rob Wainwright szerint több adatra lenne szükségük. A terroristák jó része ráadásul már korábban elkövetett kisebb-nagyobb bűncselekményeket, ezért is szükség lenne rá, hogy a tagállami hatóságok egymás rendelkezésére bocsátsák az információkat. Timothy Kirkhope európai parlamenti képviselő szerint

a nemzeti kormányok „politikai okokból” sem közösködnek egymással, de ezen „túl kellene lépni”.

Amikor az euroszkeptikus brit konzervatívok egyike panaszkodik ilyesmire, akik általában a tagállami szintet tartják fontosnak az uniós helyett, az talán már jelent valamit.

Így nem tudják kiszűrni a visszatérő radikálisokat

Arra is van példa, hogy egy ország hatóságai szándékosan nem is gyűjtenek be adatokat. A szemináriumon többen is kifogásolták, hogy „egyes tagállamok” (értsd: Görögország) nem veszik le a migránsok ujjlenyomatait, holott erre már a mostani szabályok szerint is köteles lenne. Ez azért nagy gond, mert a párizsi támadók közül legalább ketten a migránsok közé vegyülve tértek vissza az EU-ba Szíriából. Ha kapcsolatba lehet hozni a migrációt és a terrorizmust, az társadalmi törést okoz és megerősíti a szélsőjobboldalt, ami szintén veszélyt jelenthet, érvelt Günther Sablattnig.

Az Europol igazgatója ugyanakkor kitérő választ adott arra a kérdésre, hogy vannak-e eszközeik a külföldön harcolók kiválogatására, akik valódi menekültek közé vegyülve próbálnának visszajönni (például hozzáférnek-e a menedékkérők ujjlenyomatait rögzítő adatbázishoz). Monika Hohlmeier európai parlamenti képviselő szerint az uniós határőrizeti ügynökség, a Frontex nem fér hozzá a bűnözői nyilvántartásokhoz, ezért nem tudja kiszűrni őket, ha átlépik a határokat.

Ilyen körülmények között nem csoda, ha az Iszlám Állam területén képzett párizsi terroristáknak sikerült visszatérnie az EU-ba. A vezetőjüktől például még ujjlenyomatot is vettek Görögországban.

Csukogatják a kiskapukat

A radikálisok visszatérését a légiutasok adatainak megosztásával is megpróbálnák megakadályozni. Az irányelvet a tömeges adatgyűjtéstől félve és személyiségi jogi aggályok miatt az Európai Parlament évekig nem engedte át, de a párizsi terrortámadások után beadták a derekukat. Eddig nem volt egységes, uniós szintű szabályozás, de most megteremthetik ehhez a lehetőséget, méltatta az alkut a brit konzervatív Timothy Kirkhope (igaz, neki kellett átterelgetnie a jogszabályt az EP-n, úgyhogy a dicsérettel a saját vállát is megveregette).

Azért is fontos lenne közösen lépni, mert a terroristák kihasználhatják a tagállamok közti különbségeket. Ilyen például, hogy egyes országokban a hatóságok úgy hatástalanítják a forgalomból kivont fegyvereket, hogy azokat később vissza tudják élesíteni. Még a „terrorista bűncselekményekre” sincs közös fogalommeghatározás, pedig ha lenne, akkor már egy vérengzés előtt létezne jogi kategória azokra a gyanúsítottakra, akik segítik a terrortámadásokat vagy aktívan készülnek rájuk, például beállnak dzsihádturistának vagy az Iszlám Államnak toboroznak. A hasonló kiskapukat egy új és egy megújított irányelvvel igyekeznek bezárni.

A szabályok felülvizsgálata már a decemberi támadás előtt is napirenden volt, ezért viszonylag hamar lépni tudtak. Hamarosan újabb akcióterv várható, de sok idő lesz, mire abból konkrét javaslatok születnek és azok átcsorognak a hosszadalmas uniós döntéshozatalon.