Hét évig egy helyben álltunk

További Eurologus cikkek

Az uniós gazdasági országjelentést boncolgatták Budapesten uniós és kormányzati tisztviselők, valamint gazdasági szakértők.

Hét év úgy ment el, hogy az EU és Magyarország is egy helyben állt

– jelentette ki az uniós országjelentésről csütörtökön Budapesten szervezett műhelymunkán Székely István Pál. Az Európai Bizottság gazdasági és pénzügyi kutatási részlegének igazgatója közölte, hogy a bruttó nemzeti össztermék (GDP) Magyarországon és uniós átlagban is csak tavaly érte el újra a 2008-as szintet (igaz, nálunk meredekebb volt az esés és a növekedés is).

Mi ez az országjelentés?

Az Európai Bizottság országjelentései az uniós gazdasági kormányzás részeként vizsgálják a tagállamok helyzetét, hogy később ajánlásokat fogalmazzanak meg ez alapján. A mostani elemzés alapvetően kedvező képet ad Magyarországról: kiegyensúlyozott, de mérsékelt növekedési pályán halad, fokozatosan csökkentve makrogazdasági egyensúlyhiányát, miközben a költségvetési hiányt és az államadósságot is sikerült leszorítani. Ugyanakkor több problémát is felsoroltak, különösen az oktatással és a korrupció kezelésével voltak kritikusak.

Nem biztos, hogy mi vagyunk Európa motorja

Orbán Viktor miniszterelnök és Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter is előszeretettel beszél arról, hogy Közép-Kelet Európa az EU gazdasági motorja. Ehhez képest az Európai Bizottságnál a növekedési potenciál alapján olyan országok kerültek az élmezőnybe, mint Málta vagy Írország. Arról nem is beszélve, hogy a térség nem egységesen fejlődött: Lengyelország 2008-hoz képest negyedével növelte a GDP-jét, és Szlovákia is az első háromban volt, miközben mi Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója szerint „nem egy ligában játszottunk” velük.

Nyugdíjpénzekből csökkent az adósság

A válság előtt fenntarthatatlan adósságot felépítő országokat jobban sújtotta a krízis, de

2009–2014-ben az elsők voltunk államadósság-csökkentésben az EU-ban.

Mindeközben a negyedik legnagyobb mértékben esett a munkanélküliség, és a versenyképességünk a válság körüli évekhez képest a régióban a legnagyobb javulást mutatta, büszkélkedett Virág Barnabás.

Abban nem is volt vita, hogy az adósság leépítése és a költségvetési hiány leszorítása jó cél (nem mellesleg az EU is megköveteli), de Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Zrt. elnöke szerint nem szabad „a látszatból valóságot csinálni”. Arra mutatott rá, hogy

a nyugdíjpénzek államosítása nélkül nem jött volna össze a csökkentés,

ráadásul a bevont összeg alapján GDP-arányosan kilenc százalékkal kellett volna esnie az adósságnak, holott ezt nem értük el (magyarán másra ment el a költségvetésben). Székely István Pál szerint az Európai Bizottságban is azzal számolnak, hogy a pénzek bedarálása nélkül – aminek hosszú távon még lesz böjtje – szinte ugyanakkora maradt volna az adósság.

EU-támogatások hoztak növekedést

A növekedéssel is az lehet a gond, hogy csak egy egyszeri lehetőségen, európai uniós forrásokon alapul. „Soha az életben nem fogunk ennyi pénzt felhasználni” még egyszer, középtávon megszűnhetnek a vissza nem térítendő uniós források, figyelmeztetett Vértes András. Az elmúlt években a GDP húsz százalékáról van szó, de ebből csak 6-7 százaléknyi növekedést mutattunk fel.

A hatékonyság firtatására a Nemzetgazdasági Minisztérium részéről annyit válaszoltak, hogy fontos „politikai felelősség” volt az összes uniós támogatás elköltése (ez egyébként szinte biztosan össze is jött), és azt kell nézni, mi lett volna, ha ez nem sikerül.

Szembecsukás vagy munkára szoktatás?

A közmunkát is máshogy ítélték meg. Chikán Attila, az első Orbán-kormány pénzügyminisztere, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem volt rektora egyenesen „szembecsukásnak” nevezte. „Ha egy centivel is közelebbről nézzük meg”, mint általában mindenki szokta, belegyökerezteti az országot az elmaradásba.

Csak egy „foglalkoztathatatlan tömeget” növel, mert nincs belőle út a versenyszférába a mostani a oktatási rendszer mellett.

– főleg, ha már 16 éveseket is kivesznek az iskolából, hogy közmunkások legyenek.

Hornung Ágnes, az NGM államtitkára azzal vette a védelmébe a programot, hogy a közmunkásokat leszámítva is csökken a munkanélküliség, de nem csak arra van, hogy a számokon javítson. Vannak olyan nemzedékek, amelyek egy az egyben kiestek a munkaerőpiacról, ezért őket rá kell szoktatni a munkára.

Baj van az intézményekkel

Chikán Attila elismerte, hogy jelentős eredményeket értünk el. A probléma, hogy ezek olyan tényezőkre támaszkodnak, amelyek nem biztosítják a hosszú távú növekedés feltételeit. Magyarország lecsúszott a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában, és ez főleg az intézményrendszernek köszönhető, amelynél „minden olyan ország előttünk van, amelynek a nevét valaha hallottuk”. A korrupcióval, a bizalomhiánnyal és az oktatással is kellene kezdeni valamit, „az egészségügyről pedig inkább ne beszéljünk”.

Ha egy törvényt például hétfőn beadnak, és kedden óriási vita közepén elfogadják úgy, hogy az ombudsman szerint is alkotmánysértő, akkor baj van, hozott egy mostani példát Vértes András. Ilyenkor neki kellene állni átgondolni az egészet, de „százával lehet ilyeneket felhozni” hasonló eseteket.

Magunkba kellene nézni

Abban viszont szintén nagyjából egyetértés alakult ki, hogy a problémát nem lehet csak a mostani kormányra kenni.

Ma messzebb vagyunk Ausztriától, mint 25 éve, de ez a közös bűnünk, nem az „elmúltötévé”,

vélte Vértes András. Illúzió, hogy az intézményrendszeren keresztül lehetne változtatni, a legfontosabb, hogy a fejünkben mi van, mert a kormányzati döntések mögött ott a társadalom a maga lobbijaival, mondta Székely István Pál. Nem tehetünk például úgy, mintha a valóságosnál nagyobb lenne a közös torta, amit szétosztunk, mert akkor csak egymás zsebében turkálunk.

Chikán Attila egyetértett azzal, hogy a társadalmi normarendszer nem a mostani kormány szüleménye, de a kormány pont ennek a legrosszabb elemeire épít (pl. paternalizmus, kölcsönös bizalmatlanság) és erősíti.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!