Eldőlt: a britek kilépnek az Európai Unióból

2016-06-23T182221Z 1276668589 LR1EC6N1F0YFJ RTRMADP 3 BRITAIN-EU
2016.06.24. 07:58 Módosítva: 2016-06-25 17:08:14
Valóra vált az EU rémálma: a brit szavazók szoros eredménnyel, de leszavazták az uniós tagságot. Újra kell gondolni az európai integrációt, de Nagy-Britannia jövője is bizonytalanná vált. A csütörtöki népszavazás után óriási a bizonytalanság, a font 31 éves mélypontra zuhant.

Magyar idő szerint csütörtök éjjel 11-kor véget ért a mindent eldöntő népszavazás az Egyesült Királyság EU-tagságáról.  Már több korai eredményből is az látszott, hogy a kilépéspártiak az előrejelzéseknél erősebbek lehetnek, és eldőlt, hogy a britek kilépnek az EU-ból. A népszavazás napjának alakulását és az eredmények beérkezését itt olvashatja vissza percről percre>>>

51,9-48,1 lett a vége

Az elmúlt hetekben volt, hogy megerősödtek a kilépést támogatók, azonban az utolsó felmérésekből úgy tűnt, hogy a végén a maradást támogatók lehetnek kis többségben, és a fogadási oldalakon is a tagság fenntartását valószínűsítették. A piacokon is az látszott, hogy nem gondolják igazán reális lehetőségnek a Brexitet.

Exit poll ugyan nem volt, de a YouGov napközben készített felmérése is azt jósolta, hogy győznek az EU-pártiak, és hasonlóan gondolta Nigel Farage, az euroszkeptikus UKIP és így a Brexit-kampány vezetője is. Később azonban nem győzött egyre finomítani álláspontján, míg reggelre eljutott egy győzelmi beszédig is.

Ugyanis már több korai eredményből is az látszott, hogy a kilépéspártiak az előrejelzéseknél erősebbek lehetnek. A kérdés a végletekig megosztotta a briteket, ami abból is kitűnt, hogy a kilépéspárti területeken a vártnál nagyobbat nyertek a brexitesek, míg London és több nagyváros viszont erősebb bástyája maradt az EU-pártiaknak. Azonban szinte végig a kilépés hívei vezettek, és végül 51,9-48,1-re döntöttek Nagy-Britannia EU-tagságának megszüntetéséről.

A Brexit győzelme után Cameront 80 kilépéspárti párttársa nyílt levélben arról próbálta meggyőzni, hogy maradjon miniszterelnök, és próbálja megőrizni a stabilitást. Nem véletlenül lenne ennyire sietős a pártegyesítés a toryknak, a kampány ugyanis a végletekig megosztotta a kormányzó Konzervatív Pártot. Cameron bejelentette, hogy a népszavazás eredménye miatt lemond, de a kormány októberig, a toryk országos kongresszusáig hivatalban marad. Utódjának kell majd megkezdeni a tárgyalásokat a kilépésről az EU-val.

Egymás ellen kampányoltak

Már a brit belépés sem volt egyszerű menet, de végül a brit Konzervatív Párt támogatta a csatlakozást, ők tárgyalták le és vitték be az országot az Európai Gazdasági Közösségbe 1973-ban. Az Egyesült Királyság EU-tagsága azonban sosem volt sima ügy, a nehézkes belépés után jött a folyamatos különutasság. Aminek a végén most éppen ők, a konzervatívok rángatták ki a briteket az unióból.

Ráadásul nem is egy teljes mellszélességgel támogatott referendummal: Cameron, attól félve, hogy az euroszkeptikus UKIP jobbról előzi meg, és ellöki a Konzervatív Pártot a kormányrúdtól, a tavalyi parlamenti választási kampányban megígérte, hogy 2017 végéig népszavazást tartanak a kérdésben. Azonban azt is jelezte, hogy ha sikerül szükséges reformokat kiharcolnia Brüsszelben, akkor a maradáspárti kampány élére áll majd.

Visszanézve kevés akkora bukást lehet elképzelni, mint amilyen Cameroné lett. A tavalyi parlamenti választásokon hatalmas meglepetésgyőzelmet aratott, a toryk megerősödtek, miközben hagyományos ellenfelük, a Munkáspárt komoly válságba került. Cameron a skót népszavazás és a tavalyi parlamenti választások után úgy gondolhatta, hogy sikerül majd újból győznie, ezúttal azonban a toryk egymás elleni harca mellett a veszélyeket hangsúlyozó kampánystratégiája sem jött be.

Az eredetileg egyáltalán nem ilyen rázósra, sokkal inkább az évtizedek óta létező euroszkeptikus szárny elcsendesítésére tervezett népszavazás kampányában egymást marták a konzervatívok, és Cameron még azt is engedélyezte, hogy a kabinet tagjai, köztük barátja, Michael Gove igazságügyi miniszter is ellene kampányoljanak. A kilépéspártiak legfontosabb arca azonban Boris Johnson volt londoni polgármester lett, aki beszállásával pont Cameron utódlásában is próbált pozíciókat szerezni.

Cameron ugyan világossá tette, hogy legfeljebb erre a ciklusra marad már csak miniszterelnök, azonban a népszavazás elbukásával már biztosan nem emelt fővel, hanem úgy marad meg a történelemben, mint a kormányfő, aki kivezette a briteket az EU-ból. Ráadásul még az Egyesült Királyság egysége is veszélybe került, miután a nagy többséggel a maradás mellett szavazó skótok már korábban is fenyegetőztek újabb függetlenségi népszavazással, és a Sinn Féin újra elővette az ír egyesítés kérdését is.

Miért akartak kilépni?

A kilépéspártiak gazdasági érvrendszere valahogy így hangzott a kampány során:

  • Az EU túl sok mindent szabályoz, és a sok szabályozás visszafogja a brit cégeket, csökkenti hatékonyságukat.
  • Az EU túl protekcionista, belül hiába szabad a kereskedelem, nem köt elég jó kereskedelmi szerződéseket harmadik országokkal, nem tudja megfelelően kiaknázni a globális piacokat.
  • A szabad letelepedés és munkavállalás joga miatt túl sok gazdasági migráns jön a keleti tagállamokból, akik lehajtják a béreket, és élősködnek a szociális és egészségügyi rendszeren.
  • Az EU-s szabályrendszer emellett pozitívan diszkriminálja az uniós gazdasági bevándorlókat a máshonnan származókkal szemben, ami torzítja a brit munkaerőpiacot.

A kilépést pártolók gyakran hozták elő a népszavazást megelőző kampány során, hogy  szerintük  nincs rendben az, hogy az uniós bürokrácia, élén a nem közvetlenül választott, hanem kormányok által delegált Európai Bizottsággal, sorra hozza a rendeleteket, amelyekről nincs valódi demokratikus vita.

A szabályozással kapcsolatos egyik problémás pontnak, az EU–USA szabadkereskedelmi egyezmény (TTIP) folyamatban lévő tárgyalásai miatt még aktualitása is van. A kilépést pártolók szerint ugyanis nincs rendben, hogy az Európai Bizottság tárgyal az Egyesült Királyság nevében kereskedelmi kérdésekről, mert az ország önmagában a brit gazdaságnak kedvezőbb kereskedelmi egyezményeket tudna tető alá hozni.

Az Európai Unió elhagyásával a konzervatívok szerint paradicsomi állapotok köszönthetnek be Nagy-Britanniában: végre levetnék az uniós szabályozások láncait, és szabadjára engedhetnék a brit gazdaságot. Amivel csak az a probléma, hogy a számok alapján egyáltalán nem aranykor, sokkal inkább recesszió és pánik van kilátásban. A nacionalista-populista máz mögött pedig egy olyan program rejlik, aminek az a célja, hogy a munkavállalói jogok és a környezetvédelmi szabályok eltörlésével növeljék a brit gazdaság teljesítőképességét.

A Brexit-párti kisembert a bevándorlás zavarja a leginkább

Amíg ugyanakkor a szabadkereskedelem leginkább csak technokrata hóbortnak tűnhet az egyszerű Brexit-párti brit népszavazónak, a bevándorlás az a téma, amihez érzelmi szálon is könnyű viszonyulni. Ráadásul az egész ügynek van egy szimbolikus része is, ami fonák módon pontosan az olyan elvont gazdasági ügyekből következik, mint a kereskedelem vagy a monetáris unió kérdése. 

A termelés kiszervezésére specializálódott üzleti tanácsadó cég, a Frontline Analysts kutatója, Dan Davies írt nemrég egy érdekes cikket a Vox.com-ra, amiben közvélemény-kutatásokra hivatkozva levezeti, hogy milyen összefüggésben van az Egyesült Királyság EU-tagsága, és ezzel együtt az, hogy a korábbi állapotokhoz képest jobban integrálódik a világgazdaságba, illetve hogy a kilépést pártolók nem örülnek a bevándorlásnak. Davies érvelésének a lényege, hogy a bevándorlással kapcsolatos félelmeknek kevés közük van a bevándorláshoz: a bevándorlásellenes pártok ugyanis olyan területeken erősek, ahol az átlagosnál kevesebb a bevándorló. Az elszakadást főleg az idősebb, vidéki britek támogatják, akik elnéptelenedő területeken élnek, és bevándorlókkal leginkább csak az orvosnál találkoznak.

Davies írásából az is kiderül, hogy a népességcsökkenés az utóbbi húsz évben gyorsult fel az Egyesült Királyság gazdaságának átalakulása miatt. Ez a folyamat viszont már összefüggésbe hozható a szabadkereskedelemmel, hiszen ebben az időszakban nagy tömegben szervezték ki a régi ipari állásokat Kelet-Ázsiába, miközben az országon belül is átrendeződött a gazdaság szerkezete: a fiatalok nagyobb városokba – főleg Londonba – költöznek, az idősebb generáció pedig emiatt mostanra lepusztulóban lévő településeken találta magát.

A gyerekek elköltözéséből és a régen szebb napokat látott lakóhelyek lepusztulásából pedig már könnyen összejöhet annyi frusztráció, amit a kórházban ritkán látott lengyel ápolónőn és magyar orvoson is le tud vezetni a bevándorlóellenes brit politika. Részletesebben itt szedtük össze, mit lehet tudni a Brexitről a gazdaságtudományok fősodorjának mai állása, na meg a két oldal állításai szerint.

Mi lesz a magyarokkal és más bevándorlókkal?

Nem volt véletlen, hogy a magyar kormány is arra kérlelte a briteket, hogy legyenek már szívesek bent maradni az Európai Unióban. Az esetleges brit kilépés ugyanis közvetlenül több százezer magyar sorsát, közvetve az egész magyar gazdaságot és az ország jövőbeli pályáját is negatívan érintheti.

Hazatoloncolni azonban remélhetőleg még egy kilépés esetén sem fognak senkit, bár a kampányt kísérő egymásra ígérgető nagyotmondás fényében azért erre sem lehet keresztet vetni. Mindenesetre európai bizottsági forrásaink sem tartják valószínűnek, hogy a már Nagy-Britanniában élő uniós állampolgároknak bármilyen változásra kellene számítaniuk. Viszont a vízumrendszer esetleges kiterjesztése pont azokat a szektorokat érintené a legsúlyosabban, ahol a legtöbb kelet-közép-európai dolgozik. A magyarokat érintő kérdésekről itt írtunk bővebben>>>

Rémálomra ébred Brüsszel

Brüsszelben a kilépés után pénteken csúnyább másnapra ébrednek, mint egy jól sikerült csütörtöki kocsmázás után a Luxembourg téren. Szemben, az Európai Parlamentben kezdődik a hivatalos táncrend, 8 órakor találkozik az „elnökök konferenciája”, azaz a pártcsoportok vezetői és a képviselő-testület élén álló Martin Schulz. Utóbbi várhatóan fél 10-kor áll ki a sajtó elé azzal, mire jutottak. Egy órával később összeül a többi fontos testület elnökével, Jean-Claude Junckerrel, Donald Tuskkal és Mark Ruttével. Valószínűleg dél körül adnak ki nyilatkozatot – ha a Politico értesülései helyesek, akkor a hivatalos kommunikáció kétsornyi lesz azzal, hogy sajnálják, de tiszteletben tartják a döntést.

9-től a tagállamok EU-ügyi miniszterei is összedugják a fejüket, hogy előkészítsék a kedden kezdődő csúcstalálkozót, ahol az állam- és kormányfők keresik majd a megoldást. Itt döntenek majd az alapokról, ami alapján továbbmehet a miniszterek Tanácsa és az azt július 1-től vezető Szlovákia, ami addig még elnökségi programot sem mer letenni az asztalra.

Mindeközben az Európai Központi Banknak kell majd megbirkóznia a piaci sokkhullámmal, ami a Brexit miatt végigcsap Európán, és elég likviditást biztosítani a pénzintézeteknek – Mario Draghi elnök kedden arról beszélt, felkészültek erre.

És utána mi lesz?

David Cameron már a jövő keddi brüsszeli csúcstalálkozón bejelentheti, hogy elindítja a kilépési folyamatot. Ezután ismeretlen területre érünk. Annyit tudunk, hogy az uniós vezetőkből álló Európai Tanács „iránymutatása alapján” az unió tárgyalásokat folytat és megállapodást köt Nagy-Britanniával az EU-val való jövőbeli kapcsolatairól.

  1. Részletes szabályokat kell kidolgozniuk rá, hogy mi lesz azzal a több ezer uniós jogszabállyal, ami Nagy-Britanniában érvényes. 
  2. Ki kell találniuk, hogy milyen feltételek mellett dolgozhatnak továbbra is Nagy-Britanniában az uniós munkavállalók és az unióban élő britek, és hogy honnan kiket engednek ezután letelepedni. Ez a leginkább átpolitizált kérdés, mert a kilépési kampány erősen épített a bevándorlásellenességre.

Az uniós szerződés két évet ad ezekre a tárgyalásokra, amikor a két év letelik, megszűnik Nagy-Britannia uniós tagsága, hacsak nem hosszabbít az Európai Tanács, ami az elmúlt hetek nyilatkozatai alapján nem valószínű.

Arra számítunk, hogy a „Brexit” dosszié a következő évek állandó sajtótémája lesz, és ugyanolyan rendszerességgel tudósítunk majd róla, hogy hogyan haladnak a brit „kilépési fejezetekkel”, ahogy időről időre szóba kerül, hogy egy tagjelölt ország lezárt egy újabb csatlakozási fejezetet.

Egy biztos: elő kell állni egy kiszámítható tárgyalási rendszerrel, mert amit piac a legeslegjobban utál és ami a gazdaságot taccsra vágja, az a bizonytalanság, amiből bőven lesz részünk a következő hónapokban.

Szóljon hozzá az EUrologus  Facebook-oldalán!