Nagy-Britannia (ki)lép. De hova is?

A szabad érvényesülés meséje

Az ómódi közgazdaságtani mese szerint Nagy-Britannia üdve és jóléte termelékenységétől és kereskedelmétől függ. A Brexit legendáriumában ez a mese él tovább. A szabadjára engedett szabályozatlan országban a vállalkozó nép tevékenyebb, munkája eredményesebb. Az Európai Unióból való kilépés felszabadítja a brit gazdaságot, és új társadalmi lendület veszi kezdetét.

A valóságban hol vagyunk ettől a mesétől? A nemzeti jövedelem nem más, mint alig áttekinthető szabályozások terméke. Szabályrendszerek szükség esetén erőszakos betartatása élteti a pénzügyi szektort, a közoktatást, az egészségügyi ellátó rendszert, a szellemi tulajdon kereskedelmét, a bonyolult technológiai termékek gyártását és a környezetvédelmi ipart egyaránt.

Az Európai Unióhoz való tartozás egy sor ilyen jövedelemtermelő kötöttségbe való befizetés. Ezeket csak más hasonló megállapodás, szabály- és erőszakrendszerekkel lehet helyettesíteni.

Ennek a liberális európai szabályrendszernek része a munkaerő szabad beáramlása is, amely a munka árának leszorításával a fenti nagy szabályrendszerek minden haszonélvezőjének további hasznot hoz. Felfelé hajtja az ingatlanárakat, lenyomja az élelmiszer és a közszükségleti cikkekét. Ezekért jó brit polgárnak lenni, alsó középtől felfelé. Hivatalban dolgozónak, menedzsernek, tulajdonosnak, örökösnek egyaránt.

Az integrálódás alternatívái

Az Európától független Nagy-Britannia ismét csak egy ilyen nagy szabályrendszerbe kénytelen integrálódni, hogy megőrizze vagy erősítse polgárságának mai helyzetét. Fokozott atlanti integrációba (Amerika), Brit Nemzetközösségi integrációba (gyorsan fejlődő ex-gyarmati országok, India, Dél-Afrika stb.), vagy globális integrációba. Mindegyik távolibb, és kulturálisan idegenebb, mint a kontinentális Európa. Drágább szállítással, sötétebb bőrű bevándorlókkal, több bizonytalansággal.

A felnőtt brit szavazók legfeljebb törpe kisebbsége lehet képes hosszabb távon belátni  a kilépés és a bennmaradás  közötti választás gazdasági vagy jóléti következményeit. A különféle politikai orientációjú gazdasági elemzések 2030-ig a kilépés/maradás gazdasági következményeit a GDP 2 százalékára becsülték, plusz és mínusz is, mindkét irányban, attól függően, hogy mi történik majd Nagy-Britannián kívül.

A szavazás ezért nem erről, hanem a britek az Európai Unióhoz fűződő érzéseiről szólt. Az európai politika ilyen felkorbácsolt érzések játéka. Ez a mostani fordulat egy olyan politikai hullám sodrába illeszkedik, amelyben a nemzeti azonosulás, az idegenektől való idegenkedés (tudományos szóval: xenofóbia) és a külső szabályozottság elutasítása dominál. A brit különutasság ellenére ez a nemzeti populista új hullám Európa egészével közös. Ezt lovagolják meg Európa-szerte a jobboldali pártok: így a hollandiai és az osztrák Szabadságpárt, a francia Nemzeti Front, Jog és Igazságosság Lengyelországban, illetve Magyarországon sokszor a Jobbik és Fidesz is.

A brit kilépés következményei a jövőbeli integrációs kínálattól és emiatt ennek a jelentős politikai vonulatnak a jövőbeli sikerességétől függenek.

A brit nacionalizmus sajátos hagyománya Európa megosztása, óvatos távolságtartás a kontinenstől, és a globális erőfölény. Mivel erőfölényre a globális erőtér nagy szereplőivel szemben nem lehet számítani, ezt csak integrálódással, kölcsönös előnyökön alapuló nagy megállapodásokkal lehet helyettesíteni.

Uniós azonosulás

Az európai integráció érzelmi alapproblémája az azonosulásé. A közösségi eszmében addig lehet hinni, amíg érezhetően előre halad, új tagországok, új szabadságok és előnyök követik egymást. Az európai integráció azonban félúton beásta magát. A megállással nem lehet azonosulni, a visszafordulással igen és a további előremeneteléssel szintén. A szavazást az azonosulásnak ez az európai gyöngéje hívta létre és döntötte el.

Így a kilépésről szóló brit népszavazásnak ez adja majd a jelentőségét. Ha az integráció vesztegel, akkor a brit kimaradás a hagyományos európai egyensúlyozást erősíti, és a szigetországot más globális szereplőkkel való integrálódás felé kényszeríti. Ha az európai integráció új lendületet vesz, Nagy Britannia visszakapaszkodik az unióba, amelyhez majd megtalálja a politikai technikát.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán!