A többsebességes Európa egy figyelmeztetés

„Ha új gyerek születik a 27 tagú Európai Unióból a britek kilépése után, akkor az kell, hogy legyen a neve: Egység. Nem pedig az, hogy Többsebességes” – mondta egy magas rangú uniós tisztviselő újságíróknak a csütörtök-pénteki EU-csúcs előtt. Itt először fognak tárgyalni az állami vezetők a konkrét tervekről, hogy merre és hogyan fejlődjön tovább az európai integráció.

A gazdasági válság, a menekültek érkezése, és a britek tavalyi döntése, hogy kilépnek az Európai Unióból, egyszerre érlelte meg az elhatározást az EU vezetőiben, hogy az együttműködés eddigi ötletszerű mélyítése helyett egy tervre van szükség. Egy útitervre, hogy mire szeretnénk használni az Európai Uniót és ezt milyen gyorsan érjük el. El kell dönteni, hogy ki szeretne részt venni az egyre szorosabb együttműködésben, mert eddig egyértelműnek gondolták, hogy mindenki, de mostanra kiderült, hogy ez egyáltalán nem így van.

Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország múlt héten kijelentették: készen állnak szorosabbra húzni a köteléket egymás között, hogy hatékonyabban tudják kezelni a bevándorlást, jobban összehangolják a gazdaságaikat, megerősítsék Európa szociális piacgazdaságát, és megalkossák maguk között a teljes pénzügyi uniót. Hogy pontosan miből állna a szorosabb kötelék, arról nem esett szó, de a britek nélküli EU négy legnépesebb államának a megegyezése például azt jelentheti, hogy idővel egy központ alá vennék a bevándorlási és menedékkérelmek elbírálását és valóban szétosztanák a menekülteket egymás között, együtt írnák az éves költségvetéseiket, ugyanazok a szociális juttatások járnának minden országban, és ugyanazok a banki szabályok lennének érvényesek.

Az Európai Unió „közös értékeken alapszik, a szolidaritáson és a jogállamiságon”, tették hozzá, valószínűleg a közép-európai országokra utalva, ahol nem vesznek át Görögországban és Olaszországban partot ért menedékkérőket, és más a felfogás a joguralomról, mint a nyugat-európai szomszédaiknál. 

Ez most komoly

Eddig is létezett a „többsebességes” Európa: azok az országok például, ahol euróval fizetnek, már most lényegesen több területen dolgoznak össze. Rendőrségi és bírósági ügyekben a britek, az írek és a dánok maradnak ki egy csomó európai szabályból. A Schengen-övezetnek sem tagja mindegyik uniós állam. Az is teljesen világos volt, hogy a fontos döntések a „mag-Európában”, leginkább Németország és Franciaország között dőlnek el.

Most az változna, hogy az európai medencében az egyik pályára fölírnák, hogy „gyors sáv”, és amelyik ország szeretne közös költségvetést, közös ügyészséget, közös hadsereget, egységesen szabályozott szülési szabadságot, egységes nyugdíjkorhatárt, közös adórendszert, vagy bármit, ami eddig összevissza működött, és a különböző szabályok miatti adminisztráció pokollá tette az emberek életét, az úszhat ott. Hivatalossá válna, hogy ki szeretne többet kihozni az EU nevű vállalkozásból, és kinek elég a mostani együttműködés, ami egyébként szintén nem kevés!

Az Európai Bizottság március elsején elő is vezette ezt a forgatókönyvet négy másik lehetőség mellett, és felajánlotta az állami vezetőknek, hogy válasszanak közülük. P énteken kezdik a tárgyalást az EU jövőjéről, és március 25-én, Rómában, az európai integráció hatvanadik születésnapját ünneplő csúcstalálkozón hirdetik ki az eredményt.

„Európában már ma is többsebességes integráció létezik, vigyázni kell azonban, hogy a különbségek ne legyenek túl nagyok” – jelentette ki szerdán Varsóban Sigmar Gabriel német külügyminiszter egy sajtóértekezleten lengyel kollégája, Witold Waszczykowski oldalán. Waszczykowski azonban máshogy gondolkodott: ha a tagállamok között egy „kemény mag” kezdene kialakulni, vagyis létrejönne egy önálló intézményekkel, önálló költségvetéssel, pénzügyminiszterrel rendelkező uniós csoport, akkor ez „az EU szétrombolásának receptje lenne” – írta az MTI. A lengyel miniszter véleménye összecsengett azzal a nyilatkozattal, amivel a visegrádi országok hónap eleji értekezlete zárult.

A magyar kormány álláspontja kissé árnyaltabb: elfogadjuk a többsebességes Európát, de csak akkor, ha mindig megadják a lehetőséget a lassabban közlekedő tagállamoknak, hogy csatlakozhassanak az új együttműködésekhez.

Az Európai Ügyészséggel kezdődhet

Az első konkrét ügy, amivel elindulhat a többsebességes Európa, az európai ügyészség létrehozása lehet, amiről akár már csütörtökön is dönthetnek. Az uniós országok négy éve képtelenek megegyezni róla, hogy felállítsák a szervezetet, amelyiknek joga lenne nyomozni és vádat emelni például akkor, ha a tagállamokban uniós támogatásokat sikkasztanak el. Tizenhét tagállam megelégelte az egy helyben toporgást, és beadott egy kérvényt a csúcstalálkozóra, hogy egyszer és mindenkorra egyezzenek meg az ügyészség felállításáról, vagy ha nem sikerül, akkor engedjék meg, hogy ők egymás között létrehozzák azt. Magyarország nem írta alá a levelet, és ellenzi az európai ügyészség ötletét.

Kit választ Orbán?

Csütörtökön döntenek róla, hogy a lengyel Donald Tusk marad-e az Európai Tanács elnöke, hogy még egy két és fél éves cikluson át ő vezeti-e a kormány- és államfők csúcstalálkozóját. Donald Tusk a legnagyobb lengyel ellenzéki párt, a Polgári Platform politikusa, és az előző lengyel kormánynak ő volt a miniszterelnöke. Erről a posztról repült Brüsszelbe, amikor az Európai Tanács elnökévé választották 2014-ben.

Ő az az ember, aki azt írta, hogy Európa a világ legjobb helye, merjünk büszkék lenni rá, és elcsukló hangon vallotta be az amerikai alelnöknek, hogy rajong Amerikáért, miközben az úgy állt mellette, mint egy darab fa, és nem tudta eldönteni, hogy nevessen, vagy szégyellje magát, amiért neki nincsenek érzései. Tusk szenvedélyesen utálja Oroszországot és Putyint, ahogy egy lengyel konzervatív politikustól elvárjuk. Két és fél éve megígérte, hogy megtanul angolul. Azzal a szóviccel, hogy “I will polish my English”, azonnal belopta magát a média szívébe. Most valóban jobban bírja a nyelvet, mint akkor, de ha nincs előtte szöveg és kapásból válaszol egy kérdésre, lassan beszél és keresi a szavakat. Ez nem nagyon zavar senkit, mert őszinte, jószándékú embernek tűnik, ráadásul tényleg nincs más dolga, mint jó képet közvetíteni az Európai Unióról külföldön és rendet tartani a miniszterelnökök között, amikor két-három havonta összeülnek, és meg akarják tépni egymás haját.

Egy lengyel belpolitikai vihar miatt azonban akadt egy kihívója. A lengyel kormánypárt, a Jog és Igazságosság (PiS) ugyanis ki nem állhatja Donald Tuskot, sőt, nyugodtan mondhatjuk, hogy a PiS vezetője, Jarosław Kaczyński Tusk ősellensége. Azzal is megvádolta Tuskot, hogy az oroszokkal játszott össze, hogy megölesse az ikertestvérét, Lech Kaczyńskit, aki egy repülőbalesetben halt meg 2010 tavaszán.

A lengyel kormány most állított egy másik jelöltet, az EP-képviselő Jacek Saryusz-Wolskit, és a lengyel miniszterelnök állítólag hetek óta puhatolózik az Európai Unió többi tagországának állam- és kormányfőjénél, hogy hajlandóak-e Donald Tusk újraválasztása helyett a másik lengyel jelöltet támogatni.

A kihívójának nem sok esélye van, Donald Tuskot minden bizonnyal újraválasztják, valószínűleg látható többséggel, szavazás nélkül. A nagy kérdés az, hogy ha mégis szavazni kell, mert mondjuk a lengyel kormányfő ragaszkodik hozzá, akkor Orbán Viktor melyik jelölet választja, mert mindkét lengyel párttal jó viszonyt ápol. A Polgári Platformmal közös pártcsaládba tartozik a Fidesz, Kaczyńskiék pedig annyira szeretik a magyar miniszterelnököt, hogy látványosan másolják a Magyarországon bevetett kormányzási stílusát, a Jog és Igazságosság pedig a Fidesz legfőbb uniós szövetségesének számít.

A magyar álláspont az, hogy meg vagyunk elégedve Donald Tusk munkájával, de arról nincs nyilatkozat, hogy kire fog szavazni Orbán Viktor, ha kenyértörésre kerül a sor. Körültekintően kell cselekednie, ha mindkét szövetségesét szeretné megtartani.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !