Miért érne kevesebbet a kelet-európai munka?
További Eurologus cikkek
-
Majdnem 20 százalékkal csökkent a GDP Spanyolországban, Olaszországban és Franciaországban
- 30 ezer betegnek juttat koronavírus-gyógyszert az EU
- Az EP jelenlegi formájában megvétózza a tagállamok alkuját, az egyik ok a jogállamiság
- EU-s költségvetésről, jogállamiságról vitatkoztak az EP-ben: elégedetlenek a képviselők
- Az EP nem ért egyet a költségvetési alku jogállamisági részével és a forráscsökkentésekkel
Legfrissebb híreink
- Tarjányi Péter: Nem a titkosszolgálat, hanem a piszkosul nagy szerencse mentette meg Donald Trumpot
- 18+Nyolchetes kislány halt meg egy autóban New Jerseyben
- Tíz éve lőtték le a maláj utasszállítót Ukrajna felett: a hozzátartozók gyászban, a gyilkosok szabadlábon
- Alec Baldwin ítélete miatt újratárgyalást akar a fegyvermester
- Újabb ország bojkottálja a magyar soros elnökséget
- Összeesküvés-elméletek tömegét indította el a Donald Trump elleni merénylet
- III.Károly megnyitotta az új parlamenti évadot Nagy-Britanniában
- A király beszédével és az Európai Unió felé kacsintva nyit új fejezetet a brit kormány
- Meghalt egy autóban hagyott hároméves gyermek Szlovákiában
- Lecsapott az afrikai hőség a népszerű európai nyaralóhelyekre
Sokan úgy gondolják, hogy azért vették föl a kelet-európai országokat az Európai Unióba, mert nyugaton kellett az olcsó munkaerő. Mostanra már arról panaszkodnak, hogy elvesszük a munkájukat, és élősködünk a társadalombiztosításukon. Hogy van ez? – kérdeztük Marianne Thyssentől, a foglalkoztatásért és szociális ügyekért felelős EU-biztostól.
„Én egész máshogy fogtam föl az EU bővítését. Arról szólt, hogy politikai stabilitás legyen a kontinensen, és hogy végre együtt fejlődhessenek a gazdaságaink, mert túl sokáig volt szétszakítva Európa. Most is erről szól az egész.”
A bővítés után el is kezdtek összecsiszolódni Európában a szociális politikák, de a gazdasági válság megtörte ezt a folyamatot, magyarázta Thyssen. „Lehet látni, hogy jön vissza a protekcionizmus. A tagállamok bevezetik a saját szabályaikat, mert érzik a lakosságuk nyomását.” A legtöbb kritika azonban így sem állja meg a helyét.
![Marianne Thyssen](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1508/15085/150852/15085227_f48b1787b8d48db1abac44261fbb73a1_wm.jpg)
„Nagy-Britannia arról panaszkodott, hogy olyan embereknek kell hozzáférést biztosítania a szociális ellátórendszeréhez, akik nem azért jönnek Angliába, hogy dolgozzanak, hanem csak azért, hogy profitáljanak a rendszerből. Ez nem így van. Az Európai Bíróság világosan kimondta, hogy olyanoknak, akiknek nincs joguk egy tagállam területén tartózkodni, a tagállam nem köteles szociális védelmet nyújtani.”
A másik problémás ügy az volt, hogy sok szülő fölveszi Nyugat-Európában a gyereknevelési támogatást akkor is, ha a gyerekük otthon maradt. „Megnéztük, miről van szó, és kiderült, hogy nagyon kevés gyereket érint ez, és nem is árt a rendszernek, mert az emberek, akik igénybe veszik, fizetnek. Ráadásul a gyereknevelési hozzájárulás teljes költségének kevesebb, mint egy százalékáról van szó. Nagyobb lenne az adminisztratív költsége, ha csökkentetnénk ezeknek a szülőknek járó támogatást, ezért inkább megtartjuk a rendszert úgy, ahogy most van.”
Miért érne kevesebbet a kelet-európai munka?
Amikor arról kérdeztük, hogy hol marad már az a gazdasági felzárkózás, és mikor fogunk annyit keresni Kelet-Európában is ugyanazért a munkáért, mint nyugaton, rájöttünk, hogy ő egész máshonnan nézi ugyanezt a problémát. Azt hiszi, arról panaszkodunk, hogy nem elég értékes a magyarok munkája, és nem érti, hogy mi magyarok miért nem teszünk valamit a bérek növekedéséért.
„Nem látok semmilyen akadályt, hogy miért ne történhetne meg Kelet-Európában ugyanaz a fejlődés, mint nyugaton. Az egész a beruházásról, a fejlesztésről, az emberek képzettségéről szól, és vannak képzett emberek. Az egyik svéd miniszter azt mondta nekem a kelet-európai építőipari munkásokról, hogy szükség van rájuk, mert Svédországban iskolákat kell építeniük, és már nincs hozzá munkaerő. Belgiumban azt hallom, hogy ha valami gond van a házban, a lengyel mesteremberek már kora reggel megérkeznek, keményen dolgoznak, és jól végzik a munkájukat.
Ha az emberek minőségi szolgáltatást nyújtanak, miért ne lenne otthon is fejlődés? Ha autógyárak épülnek Szlovákiában és Magyarországon, akkor miért érne kevesebbet a szlovákok és a magyarok munkája? Az emberek képzettek, iskolába járnak, a minőségi munka vonzza a beruházást, és a dolgok működni fognak.”
Ami a bérkülönbségeket illeti, ő is tudja, hogy más volt a kiindulópont a rendszerváltás után, és úgy látja, így is elég messzire jutottunk a felzárkózásban. De figyelmeztet: ne higgyük azt, hogy a magas bérek majd csak az ölünkbe hullanak. Ki kell őket harcolni, mert ha a cégeken és az államon múlik, leshetjük, hogy mikor fognak többet fizetni.
„Mit gondol, Belgiumban miért kezdtek emelkedni a bérek és miért kaptak az emberek szociális jogokat? Amikor megvolt rá a gazdasági lehetőség, a jól működő, erős szakszervezetek a sarkukra álltak és keresztülvitték az akaratukat a munkaadóknál.” Ezért hívják szociális piacgazdaságnak a modellt, amit követünk, és ami az uniós szerződésben is szerepel, magyarázta. „A gazdasági és a társadalmi fejlődés kéz a kézben járnak. Ha meg lehet tenni, hogy többet fizetsz az embereknek, mert a termelékenység magasabb, akkor többet is kell fizetni, mert így lesz nagyobb a vásárlóerejük, és fejlődik a gazdaság.”
„El kell jutni oda, hogy elég magasan legyünk az értékláncban, hogy magas fizetéseket kaphassunk. De ehhez innovatívnak kell lenni, jó minőségű munkát kell végezni, különben a globalizált gazdaságban máshonnan fognak jönni a termékek.”
„Mindig lesznek különbségek. Belgiumban is vannak az északi és a déli rész között, Flandria és Vallónia között. De ha van rá lehetőség, ha a termelékenység megvan hozzá, ki kell harcolni a magasabb fizetéseket, és be kell fektetni az emberekbe! Ha ez megvan, akkor be tudunk fektetni a gyerekeik oktatásába, és innen folytatódik minden.”
Ha magára hagyjuk a piacot, rosszul járunk
„Ha hagyjuk, hogy természetes úton fejlődjön a szociális politika, akkor könnyen vissza lehet csúszni. Könnyű lesz azt mondani, hogy nagyon kiélezett a verseny, ezért kevesebb fizetést adunk, kevesebb szociális juttatást adunk, és a végén nem oda fogunk jutni, ahova szeretnénk.”
Erről szólna az Európai Unió új kezdeményezése, a szociális pillér, amiről Orbán Viktor is megemlékezett az évértékelő beszédében. Igaz, a miniszterelnök azt mondta róla, hogy az EU ezen keresztül akar majd új gazdasági jogosítványokat szerezni magának és új adókat kivetni.
Thyssen nem tud róla, hogy ez így lenne. Azt mondta: a szociális pillér nem fog semmit megváltoztatni, mert nem jogszabályok forrása. Arról fog szólni, hogy megvizsgálják a tagállamok társadalombiztosítási rendszereit és munkajogát, hogy azok megfelelnek-e két célnak: versenyképesek-e, és mindenki biztosítva van-e, aki dolgozik.
Ez azért fontos, mert a gazdaság kitört a társadalombiztosítás és a munkajog régi kategóriáiból. Egyre többen vannak, akik nem fizetnek biztosítást, mert a digitális gazdaságban dolgoznak, Airbnb-znek, biciklis futárok, vagy az interneten kereskednek, és nem egyéni vállalkozók, de nem is alkalmazottak. Azok is a szürke zónában vannak, akik papíron vállalkozók, de csak egyetlen cégnek adnak számlát.
Minden tagállam maga dönt róla, hogyan alakítja ki a társadalombiztosítási rendszerét, magyarázta a biztos. Az EU három dolgot tehet:
- Hozhat új szabályokat, de csak ott, ahol joga van (például a munkahelyi biztonsági előírásoknál).
- Támogathatunk olyan reformokat uniós pénzből, amilyenek biztatónak tűnnek.
- Együtt kidolgozhatunk küszöbértékeket, közös célokat, indikátorokat, hogy lemérhessék, melyik ország hol tart.
Észtország, ahol virtuális állampolgárságot is lehet igényelni és a vállalkozási ügyintézéshez egy percet sem kell hivatalban tölteni, valószínűleg a szociális pillér éltanulója lesz. Különösen, hogy először csak az eurózónában próbálják összehangolni a társadalmi ellátórendszereket, és mi egyelőre kimaradunk belőle.
Mindig lesz olyan, aki el fog költözni
Persze az emberek mozognak, és ha valahol jobbak a kilátások, akkor külföldre mennek dolgozni. Nem mindenki, de aki elég bátor, az meg fogja próbálni. Írországban is van hagyománya a kivándorlásnak, és a válságok alatt mindig elmentek a fiatalok, de amikor az ország kezdett újra lábra állni, sokan visszajöttek.
![Thyssen - 1](https://kep.cdn.indexvas.hu/1/0/1508/15085/150852/15085231_938b530b87f9a99b924378fa99802384_wm.jpg)
„Van egy képzési tervünk, és most dolgozunk egy nagyon alapos tanulmányon az agyelszívásról, mert látjuk, hogy ez egy probléma. Egyszerű kijelenteni, hogy azért mennek el az emberek, mert kétszer-háromszor annyit lehet keresni külföldön, de érdemes részletesebben is megnézni, hogy mik azok a tényezők, amik meggyőzik az embereket arról, hogy menjenek vagy maradjanak.”
Ha képes vagy rá, hogy jó kilátásokat teremts a népednek, akkor, ha nem is azonnal, de meg lehet győzni őket, hogy maradjanak
– mondta lelkes meggyőződéssel.
De mi a helyzet egy olyan országban, ahol a jó kilátások szinte kizárólag attól függnek, hogy hova kerülnek az európai uniós támogatások? – kérdeztük. Erre csak azt tudta válaszolni, hogy a közvetlen támogatásoknál elsősorban nem az Európai Uniótól függ, milyen programokba megy a pénz.
„Hét évre előre tervezzük nagy vonalakban a támogatásokat, de aztán a tagállamok azok, amelyek kiválasztják, hogy pontosan mire akarnak beruházni.”
Megemlítette az uniós hitelgaranciával megtámogatott nagy beruházásokat, a „Juncker–csomagot”, aminek viszont kifejezetten az a célja, hogy pörgesse a gazdaságot. Eddig 17 millió euró jutott belőle Magyarországra, ami eltörpül amellett, hogy a nagy nyugat-európai országokban ezerszer ennyi pénzt tudtak lekötni a cégek.
„Mi állandóan azért küzdünk, hogy a Juncker-csomagból elég beruházás jusson az emberi tőkébe. Nemcsak az a fontos, hogy a vasútba vagy egy újabb autópályába fektessünk be, hanem a képzésbe is. A szakértelmünktől és a jól képzett emberektől függünk. Ez nem azt jelenti, hogy mindannyiunknak két vagy három egyetemi diploma kell, hanem azt, hogy jó legyen a szakképzés, és olyan szakmákba kell befektetni, amikre szükség van. A technikai szakmák több tiszteletet érdemelnek.”
A Juncker-csomagnak messze a legnagyobb része infrastruktúra-fejlesztésre ment el, és harminc százalékát kapták kisvállalatok az első két évben. Amikor ezekkel a számokkal szembesítettük, a biztos azzal fejezte be: „ha sikerül a pénz egyharmadát megszerezni, máris boldog vagyok.”
Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !
Rovataink a Facebookon