Az EU szélén hagyhat minket a francia elnöki favorit

Nagy lehetőség Európának

– így örült Szijjártó Péter annak, hogy a centrista Emmanuel Macron és a szélsőjobboldali Marine Le Pen küzdhet meg a francia elnökségért a választás május 7-i második fordulójában. A külügyminiszter azzal indokolta a lelkesedését, hogy a két jelölttel lendületet kaphat a gondolkodás az új típusú megoldásokról az EU-ban.

Szijjártó Péternek igaza van abban, hogy

Magyarországnak viszont ebben könnyen lehet, hogy nem lesz köszönet.

Le Pen nemzeti valutákat akar

A jelöltekről nem csak a gazdaságpolitikájuk miatt lehet elmondani, hogy szélsőséges az álláspontjuk. Ugyanez a helyzet, ha az Európai Unióról van szó. Még úgy is, hogy a szélsőjobboldali, EU-ellenes Marine Le Pen a két forduló között középre vette az irányt.

Le Pen az eredeti programja szerint felfüggesztené Franciaország tagságát a schengeni övezetben, vagyis visszaállítaná a határokon az ellenőrzéseket. Az intézkedést a terrorizmus elleni harccal indokolta. Ezzel szerezhet szavazókat, növelheti a nemzetbiztonságot, de keményen betenne vele a francia gazdaságnak, mert jelentősen lelassítaná az áruforgalmat.

Fél év alatt újratárgyalná az uniós szerződéseket „a költségvetési, területi, jogalkotási és monetáris szuverenitás visszaszerzésére”. Utána a franciák népszavaznának arról, kilépjenek-e az Európai Unióból. A brexit-tárgyalásokkal egyidőben szinte kizárt, hogy ilyen gyorsan le tudnák vezényelni az egyeztetéseket, ráadásul a felmérések alapján ötből négy francia a közös valutát legalábbis biztosan megtartaná.

Azt pedzegette, hogy ne fizessenek a közösbe

Valószínűleg Marine Le Pen kampánystábjában is látták ezt az adatot, mert az utolsó méterekben a szélsőjobboldali politikus nekiállt finomítani az álláspontját. Koalíciót kötött egy kisebb támogatású, kiesett elnökjelölttel, és a kettejük közötti hatpontos kormányzati megállapodás – a Nemzeti Front programjával ellentétben – kimondja, hogy már nem tekintik elengedhetetlennek Franciaország kivezetését az eurózónából.

Marine Le Pen rögtön magára rántotta a kommunikációs bilit ezzel a húzással. Az elmúlt napok magyarázkodással mentek el: a nemzetközi kereskedelemben megtartaná az eurót, a nagyvállalatok és a bankok használhatnák, ha akarják, de belföldön visszaállna a frank. „Elég a félelem projektből. Egy nemzeti valutának csak előnyei vannak” – érvelt az elnökjelöltek utolsó, május 3-i tévévitájában, a lépés okozta bizonytalanságra és az átváltási árfolyam-ingadozási költségekre fittyet hányva.

A nemzetek Európája mellett állt ki. Olyan alkotmányreformról beszélt, amivel szerinte kivonnák magukat az uniós jog alól, és a Politico szerint

A két lépés egyike se látszik most elképzehetőnek anélkül, hogy kilépjenek az EU-ból.

Macron: az EU nem nézheti tétlenül, ami Magyarországon történik

A Le Pen szerint szélsőségesen EU-párti Emmanuel Macron kíméletlenül lecsapta a magas labdát, és rákérdezett, hogy az ellenfele mégis hogyan gondolta a nemzeti valuták bevezetését. „Minden nemzetnek meglesz a sajátja” – válaszolt Le Pen. „Tehát mások helyett fog dönteni?” – ütött ászt a centrista jelölt.

A hasonló jeleneteknek köszönhetően a felmérésekben egyébként is toronymagasan vezető, uniós zászlóval is kampányoló jelölt nyerte a vitát, így nagyon úgy néz ki, Macron lesz a befutó. Ha így lesz, hamar lelohadhat Szijjártó Péter lelkesedése.

Emmanuel Macron a kampányban többször kikelt a magyar kormány ellen, amely szerinte nem nyílt és szabad demokráciát hozott létre. „Nem lehet olyan Európánk, amely minden ország költségvetési tételeit tizedesvesszőkre vitatja, miközben az EU-nak van egy olyan tagállama, ami úgy viselkedik, mint Lengyelország vagy Magyarország” és nem tesz semmit, dohogott egy kampányrendezvényen.

Megvalósítaná, ami Orbánnak az egyik legellenszenvesebb gondolat

A programja alapján kétsebességessé tenné az EU-t. Ez az, ami Orbán Viktor szerint „a legellenszenvesebb gondolatok közé tartozik számunkra”. Emmanuel Macron külön költségvetést, parlamentet és pénzügyminisztert adna a közös valuta használóinak.

Az EU most elég tudathasadásosan kezeli az euróövezetet. Az Európai Parlament melletti másik döntéshozó testületben, a miniszteri Tanácsban, valamint az állam- és kormányfői Európai Tanácsban is rendszeresen külön is összeülnek az eurót használó országok. Azaz valahol máris elkezdődött a különálló intézmények kialakítása. Macron terve ezt beteljesítené.

Csakhogy a kilépő briteket leszámítva egyedül Dánia kapott felmentést az euró bevezetése alól. A svédek sem vezetik be a közös pénzt, de ők azért, mert ügyesen kijátsszák a szabályt, de elvileg nekik és a többieknek is kötelező előbb-utóbb átállni rá. Az alapszerződések is egyértelműen kimondják: az egész EU egy gazdasági és monetáris uniót hoz létre, amelynek pénzneme az euró. A brexittel sokkal egységesebbé vált az EU, mert az a tag, Nagy-Britannia távozik, amelyik a legtöbb kivételt élvezte az uniós kötelezettségek alól. Elég furcsa lenne, ha épp most válna ketté az uniós országok útja (bár több téren nem is két-, hanem többsebességes, elég például a schengeni övezetre gondolni, amelyből kimaradt több EU-tag és bekerült több EU-n kívüli is).

Emmanuel Macron az euróövezeti tervei mellett gründolna egy új, start-upokat támogató közös pénzügyi alapot, új garanciákat vezetne be az uniós gazdaság védelmére, és katonai védelmi uniót is szeretne. Ezek az ötletek a magyar kormánynak is bejöhetnek, főleg a katonai integráció.

A németeknek udvarol

Kérdés, hogy mi lenne a tervekből, ha az elnöki verseny favoritja tényleg nyerne. A kezére játszhat, hogy az európai integrációt mozgató francia-német „tengelyt” is megerősítené, így a legnagyobb szavazati erejű és legbefolyásosabb tagállammal, Németországgal állna össze.

Emmanuel Macron már 2015-ben gazdasági miniszterként is a német kollégájával közösen állt ki az euróövezet reformja mellett. A mostani elnökjelölti programjának a javaslataiból sok már abban a közös cikkben is visszaköszönt.

Az ötletei egy része valószínűleg nem menne át egyszerűen a német kormányon, amelynek októberben szintén választáson kell megmérettetnie magát. A költségvetési szigor híve, Wolfgang Schäuble pénzügyminiszter például aligha pártolná, hogy legyen még egy külön euróövezeti költségvetés vagy közösen adjanak ki kötvényeket, felelősséget vállalva egymás adósságaiért. Ennek ellenére Angela Merkel kancellár egy német lapnak az MTI szerint azt mondta, hogy örülne Emmanuel Macron győzelmének, mert következetesen Európa-párti politikát képvisel, és az EU-barát választási kampánya „a jó német-francia kapcsolatok szempontjából is pozitív jelzés”.

A két országnak együtt sincs annyi szavazati ereje, hogy a többiek nélkül bármit is átpréseljen az uniós döntéshozatali rendszeren. Ha viszont Angela Merkel marad Németország élén a szeptemberi választásokon – amit most komolyan semmi nem veszélyeztet – és tényleg beindul a német-francia tengely, akkor kialakulhat körülöttük az a mag, amely együtt, szűkebb körben léphet tovább, a nemzeti érdekekkel erősködő magyar és a lengyel kormánnyal szemben.

Szóljon hozzá az EUrologus Facebook-oldalán !